Ötletek, erő, akarat!

Interjú Baranyai Anikóval, az "1000 Könyv" projekt megálmodójával

a1.jpg

A KönyvMogul által életre hívott 1000 könyv kezdeményezés sokakban vetett fel kérdéseket a projekt lényegével, módszerével, mélyebb indokaival kapcsolatban. Számos cikk született már a témában, most pedig eljött az idő, hogy kivesézés helyett konkrét kérdésekre kapjunk választ. Ki mást kérdeztem volna a témában, mint a kezdeményezés szülőanyját, Baranyai Anikót, aki nem először áll elő újítással a könyvek birodalmában.

Kezdjük az alapokkal. Pontosan mióta vagy jelen a hazai könyves világban, és milyen „státuszt” töltesz be?

12 éves koromtól imádok olvasni, azóta falom a könyveket és naplót írni is akkoriban kezdtem. 2013-ban indult útjára írói pályám, majd 2014-ben saját kiadót alapítottam (MOGUL Kiadó). Mivel megfigyelő típus vagyok, és szeretek elmélyedni új területek feltérképezésében, így ’14-től minden figyelmemet a könyvkiadás hazai folyamatainak és megismerésének szenteltem. Láttam, látok elavult berögződéseket, amin ideje változtatni.

Az elmúlt bő 5 évben sok hazai szerzőt volt módom megismerni, meghallgatni és jópárukkal együtt is működni. Van, aki a kezdetektől velem van, és van olyan is, aki már nem. Másképp működünk, mint a már megismert kiadók. Ezt valaki vagy érti, vagy nem mi vagyunk a partnerei írói álma megvalósításában.

2015-ben a kiadón túlmutatóan létrehoztunk egy irodalmi közösséget is – Imádom a könyveket név alatt – melynek célja egy független platform működtetése, ahol szerzők, bloggerek, olvasók, kiadók oszthatnak meg könyves tartalmakat, a közösségi média nyújtotta lehetőségeket jól használva. Immár több, mint 14.000 aktív taggal büszkélkedhetünk.

Nem álltunk meg ennyinél. Tavaly útjára indítottunk független könyves webáruházunkat is – shop.konyvmogul.hu – ahol nagyon kedvező jutalékkal működünk és elsősorban hazai szerzők könyveit forgalmazzuk.

Igyekszem csapatommal a könyves világ minden szegmensét felölelni, edukálni a szerzőket, megismertetni az olvasókat a hazai irodalmi remekekkel és egy összetartó, tehetségeket támogató közösséget összekovácsolni.

A cikk elején azt írtam, több újítás is kapcsolódik a nevedhez. Ezek a törekvések egyértelműen azt jelzik, hogy olyasmit tapasztaltál/tapasztalsz az irodalom területén, amin változtatni szeretnél. Elmondanád, mi sarkall arra, hogy lépéseket tegyél a változás irányába? Mi az, amin szerinted változtatni kellene, ami nem jól működik?

Számomra nagy felismerés volt, mennyire ismeretlen a könyvkiadás menete az írói babérokra pályázó emberek körében. Meglepett, milyen felkészületlenül és egyre elkeseredettebben próbálkoznak kézirataik kiadatásával. Hogy egyesek a sok-sok évi sikertelen történés, vagy épp a tudás hiánya miatt, már-már támadóan lépnek fel a (sokadig) kipécézett kiadó irányába.

Sok jó szerző van hazánkban, és még mennyi rejtőzhet az ismeretlenségben? Közülük egyre többen döntenek aztán a szerzői kiadás mellett, ahol sajnos a korábban említett ismeretek hiányában a végeredmény gyakran minőségében megkérdőjelezhető lesz.

Mindemellett az is megdöbbentett, milyen sokan veszik majdhogynem semmibe a szerzőket, milyen nevetséges szerzői jogdíjakkal szúrják ki a szemüket, valamint az is, hogy a könyveladás során kik azok, akik igazán sokat keresnek, szinte hozzáadott érték nélkül. Pedig a szerzők nélkül hol lenne a könyvpiac összes többi szereplője? Ideje lenne megbecsülni, megfizetni és értékelni a szerzőket.

Mit gondolsz, mi a változás legnagyobb akadálya hazánkban az ilyen típusú kezdeményezésekkel kapcsolatban?  

Talán az, hogy amíg a könyvkiadásban résztvevők nem értik meg, miről van szó, addig inkább alaptalanul támadnak, elutasítanak minden újítást. Legfőképp az ijeszt meg, hogy nem is kérdeznek, téves képzelgések alapján szajkózzák a vélt igazságukat. És sok kiadó „tradíciókra” hivatkozva nem alkalmazkodik a jelen kor várakozásaihoz, a terjesztési végpontok elavult üzleti modelljeiről nem is szólva.

A minap is belém veszett egy szerző, mert a kiadóm berkeiben minden érdemi történés csak és kizárólag egy titoktartási megállapodás aláírása után történhet. Miért? Mert a szerzők kontroll nélkül, akár teljes kéziratokat is küldözgetnek nekünk (és gondolom bármelyik kiadónak), kiadatási szándékkal. De pl. honnan tudhatnánk, hogy tényleg az övé-e, ha nem kell erről nyilatkoznia? Ha mi nem biztosítjuk őt arról, hogy illetéktelenül nem használjuk fel a művet, aggódhatna miatta. És sorolhatnám hosszan. Ez a megállapodás azonban mindkét felet védi, jó alapot teremt a jövőbeli együttműködésnek. Ha valaki ezt nem érti meg, nincs vele dolgunk.

Jó lenne, ha az emberek tudnának kérdezni, ha kíváncsibbak lennének és előzetesen tájékozódnának, hozzáértőkkel egyeztetnének, és nem vaktában rohannának a „falnak”.

Ideje, hogy másképp nézzünk a könyvkiadásra, a szerzőkre, és persze az olvasóinkra is.

a2.jpg

Térjünk át az „1000könyv” projektre. Mint tudjuk, minden ötlet azért születik, hogy egy problémára választ, megoldást nyújtson. Ebben az esetben mi az a probléma, amit ezzel a tervvel kívántál megoldani?

Részben az illegális könyvletöltések és könyvküldözgető facebook csoportok tevékenysége az ok. Másrészt a könyvesboltok és webáruházak üzleti modelljének időszerű újragondolása. Miért is kéne a könyv eladási árának 50-70%-át elfelejtenie a kiadónak és szerzőnek, csak azért, hogy a könyveik esetenként az előbb említettek raktáraiban porosodjanak, és rövid ideig, vagy nehezen láthatóan kerüljenek ki a polcokra?

Sokan, és sokszor firtatták már, miért kerülnek annyiba a könyvek. Épp ezért minél több helyen, fórumon beszélni kell róla. Ideje megújulni, ideje változtatni. Ha nincs kolonc a folyamatban, akkor könnyebben lehet hozzájutni a könyvekhez, mindezt úgy, hogy a szerzői jogok se sérüljenek, minden fél számára előnyös helyzetet teremtve.

Mi elsősorban a szerzőkért vagyunk. Ezzel az ötletünkkel is nekik adunk egy pénzügyileg optimalizált megoldást. Ötletünkhöz már több szerző is csatlakozott, és bízunk benne, hogy egyre többen tesznek majd így.

Már a név felkelti a figyelmet: „1000könyv”. Miért pont ezer? A pici hazai piacon ez elég merész számnak tűnik.

A száz kevés, a tízezer irreális, szerintem. Az 1000 könyv pedig jól hangzik. Ha látható az író és az általa megírt, kézzel fogható könyv(ek) is, akkor olvasói érdeklődést generálva, és őket bevonva az értékesítési folyamatba, elérhető ez a címenkénti eladási szám. Ami kérdés, az az átfutási idő.

Ennek csökkentése érdekében aktivizálódnia kell a szerzőnek és az olvasni vágyóknak is. A jó csapatmunka, gyors eredményt hozhat. Kíváncsian várjuk, melyik könyv éri el először az 1000 megrendelést.

Honnan jött az ötlet, hogy kéz-kezet mos alapon teremts új keretet az olvasás, és ezzel együtt a hazai írók népszerűsítésére?

Egy webáruházakkal kapcsolatos előadáson voltam, és ott elhangzott egy mondat. Sajnos már nem emlékszem mi volt az konkrétan, de azt tudom, hogy elindított egy „vezérhangyát” a fejemben, és a projekt főbb pontjai gyorsan össze is álltak. Aztán felhívtam az egyik írómat, és ráöntöttem a víziómat, majd egy másik írómmal tettem ugyanezt… Aztán együtt elkezdtük finomhangolni az ötletet, majd kortárs szerzőket is megkérdeztünk róla, akik szintén láttak benne fantáziát, és az ötlet elindult a megvalósítás útján.

A kezdeményezés lényegét és működésének pontos mechanizmusát – néhány visszajelzés legalábbis erre enged következetni – nem mindenki érti meg azonnal. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka? Miért tűnik bonyolultnak, amikor kis utánajárással kiderül, hogy pofon egyszerű?

A konstrukciónk lényege, hogy könyvcímenként 1000 db könyvet adunk az olvasóknak 40%-os áron (azaz 60% kedvezménnyel), mely kedvezményért cserébe az író „munkára” ösztönzi a megrendelőit, egyfajta együttműködés keretében, a nagyobb láthatóság érdekében. A megrendelőknek nincs más dolguk, mint a lehetőséget rendszeres időközönként megosztani a közösségi média felületeiken, elérve ezzel az ismerőseiket, és azok ismerőseit, akikből potenciális vásárló válhat. Egy dolog van, ami gondolkodóba ejtheti az olvasót, az pedig egy kérdés: Mikor kapom meg a könyvet? A válasz pedig egyértelmű: amikor az adott könyvből 1000 db-ot megrendeltek.

Épp a bizonytalan időfaktor miatt, úgy alakítottuk ki a rendszert, hogy azok, akik nem akarnak várni, a „hagyományos” webáruházunkból is megrendelhetik a kiválasztott könyveket, és napokon belül kézhez is kaphatják azokat, cserébe azonban le kell mondaniuk a 60%-kal csökkentett árról.

A probléma pár esetben abból fakadt, hogy a megrendelő nem olvasta el az ÁSZF-et, csupán csak leokézta a megrendelés elküldése előtt. Amikor ez tisztázásra került, akkor lenyugodtak a kedélyek, és maradt az eredeti rendelési állomány.

Eddig összesen ketten kérték, hogy módosítsuk a rendelésüket, és az aktuális értéken (teljes áron) vették meg a könyveket, mert mielőbb el akarták azokat olvasni. 

Nem tartasz attól, hogy a látszólagos bonyolultság és szabályok még azelőtt elriasztják az olvasókat, hogy felfedeznék a benne rejtőző hihetetlen lehetőségeket?

Miért is kéne tartani tőle? Minél többet beszélünk róla, annál könnyebben lesz érthető, megérthető bárki számára.

Az újdonság ritkán hoz rövid idő alatt kirobbanó eredményt. Esetünkben pedig még nehezített is a terep, hisz az olvasóközönség nagyon nagy százaléka csak a bolti könyvvásárlásban bízik. Mi azonban ezen is szeretnénk változtatni, és van türelmünk a felmerülő kérdéseket megválaszolni, segíteni a hazai szerzőknek és alternatívát kínálni az olvasóknak.

A könyvértékesítés ezen módjával – kimondva- kimondatlanul – változás állhat be az eddigi platformokon, hiszen az 1000.konyvmogul.hu webáruházban fellelhető könyvek esetében az írók és a kiadók „megkerültek” két jelentős – és eddig megkerülhetetlennek hitt – könyvpiaci szereplőt. A könyvnagykereskedőket és a könyvesboltokat. Mit gondolsz, milyen hatással lesz a könyvpiacra, ha új szereplő toppan be, ráadásul teljesen új szabályokkal?

Sajnos nincs üveggömböm, és a jövőbe sem látok. Alkalomadtán örülnék ilyen képességnek, de ezzel nem hiszem, hogy egyedül lennék. Az idő választ fog adni mindannyiunknak.

Mi magunk is kíváncsian várjuk, mekkora hatást tudunk gyakorolni. Addig is, tesszük a dolgunkat, segítünk a szerzőknek és egyre szélesebb körben kommunikálunk a potenciális olvasókkal.

Arról már beszéltünk, hogy úgy általában mi állhat akadályként az újító kezdeményezések elé. Fordítsuk át a kérdést az „1000könyv”-re. Mi az, ami a projekt ellen dolgozik?

Az idő. És a megfelelő munkaerő megtalálása. Persze a nagyobb sajtóvisszhang is sokat segítene. Ez utóbbin dolgozunk most. Kapcsolatokat keresünk, építünk ki, cikkeket írunk, tudatosan használjuk a meglévő erőforrásainkat, és megyünk előre. Minél többen ismerik meg, és értik meg törekvésünket, annál könnyebben haladunk majd a célig.

A csapat létszáma is folyamatosan bővül, így egyre több segítő kézzel rendelkezünk, és leszünk napról-napra hatékonyabbak. 2019 egy meghatározó év lesz számunkra.

Az előbbieken túl tapasztalható némi-nemű olvasói ellenállás is, ami legegyszerűbben azzal címkézhető fel, hogy „magyar szerzőtől nem olvasok”. Részben értjük ennek az okát, másrészben cáfolni igyekszünk a sztereotípiákat. Az elmúlt években mi is futottunk bele néhány szerkesztetlen, korrektúrázatlan könyvbe, de mellettük nagyon-nagyon jó hazai szerzőkre, és jobbnál-jobb műveikre is rábukkantunk. Elképesztően jó íróink vannak. Komolyan mondom.

Ha már változásról, hatásokról és akadályokról beszélünk, van még valami, amit meg kell említeni. Azt, hogy ezeket nem mindenki szereti, még akkor sem, ha egy pozitív végeredmény a cél. Gondolod, hogy ilyen típusú ellenállással is szembekerül a projekt?

Egyelőre az előbb megnevezetteken felül nincs megoldandó feladatunk. Amikor berobban az egész a köztudatba, akkor várható lesz, akár több irányból is a „jószándék”, de addig nem érdemes ezen még gondolkodni sem. Majd akkor megyünk át a „hídon”, ha odaértünk.

Az „1000könyv” kezdeményezés lényege a két végpont – író és olvasó – összefogása. Úgy látod, hogy egy ilyen volumenű összefogásnak van manapság realitásalapja?

Szerencsére, akik felfedezik maguknak a magyar szerzőket, könnyen válnak rajongóvá, és komoly küldetésükké válik, hogy segítsék őket népszerűsíteni. Ebben mi segítő kezet nyújtunk, és együtt – hiszem – világokat fogunk megmozgatni. Az alapokat leraktuk, az építkezés kezdetét vette. Térjünk vissza erre a kérdésre jövőre, rendben?

a3.jpg

Mi szükséges szerinted az összefogáson kívül ahhoz, hogy a projekt fogaskerekei működésbe lépjenek?

Elsősorban a láthatóság növelése a fontos. Ebben számítunk további szerzői/kiadói csatlakozásokra és az olvasók közreműködésére is. Szeretnénk könyvkínálatunkat további kiadványokkal gazdagítani, még több kortárs szerzőt bevonni, az olvasókkal még szorosabb kapcsolatot kiépíteni, és növelni a magyar irodalom színvonalát.

Hogy lehetséges-e mindez? Persze. Minden nap tanulunk valamit, a megszerzett tudásunkat pedig nem félünk átadni mindazoknak, akik csatlakoznak közösségünkhöz. Hisz együtt minden sokkal könnyebb.

Utolsó kérdésemmel nem mehetek el a jövő mellett. Eddig sem féltél a nagyvilág elé tárni az ötleteidet. Jól sejtem, hogy ezután sem fogod őket a fiók mélyén rejtegetni?

Miért hallgatnék a tervekről? Már a legújabb ötletem megvalósítása is közel, úgy tűnik, megtaláltuk a megfelelő partnereket hozzá. A saját nyomdánk megnyitása lesz a következő lépés. Ősszel remélhetően már ezzel kapcsolatban is kérdezhettek.

A csapatom elképesztően jó, szakmailag hozzáértő és lelkes, cselekvő emberekből tevődik össze. Értjük egymást, a célok tiszták, az út meghatározva, mind lépésről-lépésre haladunk, támogatva és segítve egymás személyes törekvéseit is. Szeretjük, amit csinálunk, és nagyon jól működünk együtt. Szerintem ez a siker kulcsa.

Úgy gondolom, az elmondottakhoz nem szükséges kommentár, vagy értelmezés, hiszen a projekt ötletgazdájának véleménye egyértelmű. Az írók és olvasók problémáinak megoldása nem lehetetlen, csak innováció és új szemlélet szükséges hozzá, amit ő tálcán szolgáltatott, de az már az említett szereplőkön múlik, mozgásba hozzák, és mozgásban tartják-e a projektet. Talán sokan úgy vélik, túl szép ez, hogy igaz legyen, túl egyszerű, amolyan „hogy nem jutott eddig senkinek az eszébe” típusú, vagy talán azt gondolják, olyan problémákat kívánnak vele megoldani, amelyeket nem is lehet.

Azoknak, akik esetleg ez utóbbival tántorítják el saját magukat az „1000könyv” ötletének felkarolásától, szívből ajánlom John William Gardner szavait:

„Állandóan nagyszerű lehetőségekkel szembesülünk, amelyek megoldhatatlan problémáknak vannak álcázva.”

Azt azonban ne felejtsük el, hogy nincs olyan, hogy lehetetlen. Tehetetlen viszont annál inkább. Mi döntjük el, melyik mellé állunk.

Köszönöm az interjút!