Úgy gondoltam, egy rövid kérdőívben felteszek pár kérdést különböző témával foglalkozó bloggereknek, így is színesítve a cikket, és megismerve a könyves honlapokon kívül mást is. (Ezúton is köszönöm nekik, hogy feleltek a kérdéseimre!) A válaszokat összegyúrtam és belefűztem a személyes tapasztalataimat, gondolataimat.

Véleményem szerint egyre több ember blogol, egyre többen akarják kifejezni a véleményüket, akár minden áron, az internet adta anonimitás lehetőségét kihasználva, vagy akár az ingyen szépségápolási termékek, könyvek lehetőségén felbuzdulva.

Eleinte én is név és arc nélkül írtam meg a bejegyzéseimet, ennek pusztán az volt az oka, hogy nekem még most is (igaz, csak 2015.óta írok könyvekről) az olvasás előrébb helyezkedik el, mint az írás. Nagyon sokat szenvedtem az első időkben, órákat ültem a gép előtt, hogy egy olyan fogalmazást hozzak létre egy műről, amivel elégedett vagyok. Aztán ahogy egyre jobban belejöttem és pozitív visszajelzéseket kaptam olvasóktól, barátoktól (akiknek nem is én mondtam el az oldal létezését), illetve legfőbb kritikusomtól, édesapámtól, úgy vállaltam fel a nevemet és az arcomat.

Ezért, amikor azt olvastam, szerencsére a kérdőívek nagy részében, hogy az „íráskényszer” illetve a bloguk témája iránti rajongás volt az, ami elindította őket ezen az úton, nagyon örültem.

Hogyan?

Ha már megvan az elhatározás, akkor egy honlap létrehozása a következő lépés. Vannak bizonyos magyar oldalak, ahol regisztrációval, sablonokkal össze lehet rakni egy blogot és folyamatosan változtatni, újítani. Illetve a másik lehetőség egy olyan platform, ami nem kifejezetten blogok létrehozására van, hanem egészen más honlapok is használják. Annyira nem tudok ebbe a témába belemenni, viszont érdemes utánanézni külföldi oldalakon, mind a weblap létrehozásának, mind egy blog elindításának, működtetésének.

Ha mindez megvan, akkor pedig jön egy hosszabb folyamat: minél több, minél igényesebb, figyelemfelkeltő tartalmat írni. Mindeközben jelen lenni a különböző közösségi oldalakon, csatlakozni a témánkba vágó csoportokhoz és megosztani az írásainkat. Azt tudni kell, hogy a Facebook a követőink bizonyos százalékának „dobja fel” hírként a friss megosztásunkat, ezért ha szeretnénk, hogy az írásaink minél több emberhez eljussanak, ill.minél több követő lássa, bizony bele kell fektetni pénzt. Ez többféleképpen lehetséges, az alternatívákat megtaláljátok a közösségi háló súgójánál. Épp a napokban néztem meg a blogom statisztikáit és a legtöbb olvasó a közösségi platformokról „jön” és talán nem mellékes, hogy Amerikából többen kattintanak a portálomra, mint itthonról. Én ebből azt szűrtem le, hogy (sokkal többen élnek ott) érdemes a képmegosztó oldalra is valami kreatív dolgot kitalálni, vagy legalábbis folyamatosan jelen lenni és nagyon jó #hastegeket használni.

Fontosnak tartom még azt is, hogy valami plusz legyen az ember blogjában. Akár a honlap kinézetében, akár – egy könyves blog esetében – az elolvasott mű értékelésében. Ne másoljuk a másik bloggert! Ötleteket lehet meríteni, de a legjobb, ha az embernek saját gondolata támad, miként lehetne egyedivé varázsolni a honlapját. Én például nagyon kevés bloggert követek, egyrészt, hogy ne befolyásoljon a véleményük egy-egy könyv kapcsán, másrészt, hogy ne lássam milyen újdonságokkal rukkolnak elő.

A legfontosabbat hagytam a végére: az olvasókkal való kontaktus. Szerintem ez a legnehezebb dolog. Igaz, hogy azok az emberek fogják követni az oldalt, akiknek tetszenek a bejegyzések, és úgy egyáltalán a blogger stílusa, viszont a kapcsolatfelvételről nem tudok tanácsot adni. Én is mindig próbálkozom, hogy mi lenne jó, mi az, amit tennem kéne...

Bízom benne, hogy aki mostanában gondolkozik egy blog elindításában, annak valamennyire segítettem! A cikkben direkt nem fejtettem ki milyen az általános vélekedés a bloggerkedésről, főleg amikor már egyszerű hobbiból hivatássá változik, nem kevés pénzt, időt, energiát belefektetve.

A cikket írta: Édes kis könyvkritikák, Dobos-Gacsó Dalma