Könyvet mindenkinek - Nekem, Neked és neki is

2019\06\11

Interjú Julia Lewis Thomson írónővel

Könyves múlt, jelen, jövő

Könyvei egyszerre hordozzák magukban a fájdalmat, és a lehetőséget egy boldogabb életre. Őszinte kombináció ez, és olyan történeteket alapja, melyeket sokan szeretnek a kezükbe venni a kikapcsolódás, vagy akár a tanúság kedvéért. Ő Julia Lewis Thomson, akit az idáig vezető útról kérdeztem.

 

Gimnáziumban már megcsillogtattál valamit abból, amit ma is látunk, hiszen az iskolai újságban és az iskola által kiadott antológiában is jelentek meg írásaid. Alig 18 évesen a Hetedhéthatár magazin publikálta a verseidet. Tulajdonképpen mióta írsz?

 

Mindig is szerettem a történeteket. Amikor még nem tudtam írni, akkor a babáimmal játszottam el azokat, és ha csak tehettem, akkor bevontam ebbe a játékba a barátaimat. Nagyon hamar rájöttem, hogy egy kitalált világban sokkal könnyebb létezni. Ott mindenki betartja az ígéretét, nem dobják el az emberek a gyereküket, mint a megunt, lyukas pöttyös labdájukat, ha új családot alapítanak. Ott nem hiábavaló várni a megmentőnket, a szőke herceget fehér lovon.

 

Az írás tehát korán az életed részévé vált, és – ellentétben sok fiatallal – nem is nyomtad el magadban. Mit kaptál az írás által ilyen fiatalon, amire akkor szükséged volt?

 

Nagyon sok mindent elnyomtam magamban. A mi családunkban minden probléma „katona dolog”, és még akkor is, ha elvesztünk egy számunkra fontos személyt, azt mondjuk a másiknak, hogy a „katonák nem sírnak”. A naplóimban leírhattam bármit, ott nem voltak címkék. Nem mondhatta senki, hogy egy gyereknek nem lehetnek ilyen vagy olyan gondjai, mert ő csak egy gyerek, akit még nem nyomaszthat semmi. Ennek ellenére szerettem volna, ha valaki megért. Idővel rájöttem, hogy a versekben – metaforák segítségével – bújtatva megjeleníthetem a gondolataimat. Bár a nyilvánosság elé nem volt bátorságom magamtól kiállni. Gimnáziumban szegődött mellém a szerencse az osztályfőnököm, és a tanáraim által. Ők terelgettek az iskolaújság felé is.

 

Jól érzem, hogy a kortársaidhoz képest komolyabb voltál, komolyabb dolgok foglalkoztattak?

 

Sajnos vagy szerencsére, jól látod. Nagyon korán fel kellett nőnöm. Amíg a kortársaim homokvárat építettek engem különböző orvosok vizsgálgattak, anyunak pedig kezelésről kezelésre kellett cipelnie. Sokáig nem értettem, és büntetésként fogtam fel, hogy születésemkor lebénult a bal oldalam. De most már egy életfeladatnak tartom, és igyekszem a lehető legteljesebb életet élni a remegő kezemmel, a rémesen ronda és lassú írásommal, és az egyéb nehézségeimmel.

 

interju_kep_1_j_l_t.jpg

 

A középiskola után jogi egyetemen folytattad a tanulmányaidat. Amikor gimnazistaként azt kerested, merre tovább, azért megfordult a fejedben, hogy az írással kapcsolatos szeretetedet kiteljesítsd? Vagy az írást mindig úgy képzelted el, hogy valamilyen más szakma mellett fogod művelni?

 

Az irodalomórák keserű tanulsága, hogy az írás nehéz kenyér. De a legtöbb írónak volt hite, és bízott abban, hogy egy mecénás felkarolja, és így nem az út poros homokjában korgó gyomorral, mezítelen lábbal éri majd a halál. Nekem sohasem volt elég hitem ehhez. És most is az egyik legnehezebb dolog számomra a hit.

Két megjelent könyv, több megjelent vers, és újságcikk után is ugyanolyan remegő gyomorral várom az olvasók visszajelzéseit, mint a legelső fogalmazásom beadása után a tanítónéni bírálatát. Talán épp ezért ragaszkodok görcsösen még mindig a szakmámhoz, és nem merem elengedni. A jog egy diplomával, érdemjegyek árán szerzett hivatás. Az egyetemen a tudásomat a tanáraim objektíven mérték, hiszen az évfolyamtársaimmal ugyanabból a tananyagból vizsgáztunk. De az általam írt könyvek megítélése szubjektív: nekem lehet, hogy nem tetszik egy történet, de neked lehet, hogy igen. Viszont nem gondolom, hogy ez alapján kijelenthetjük, hogy 3-as osztályzatot érdemel az az írás. Másrészt nem is szeretnék olyan könyvet írni, amit mindenki szeret, mert az már nem szívből jönne, pedig én ezt tartom a legfontosabbnak. Szerintem az írás lényege az, hogy arról írjunk, ami bennünk lakozik, és ne futószalagon gyártsuk a sablon sztorikat.

 

Civil foglalkozásodat tekintve jogász vagy. Ezt összehasonlítva az írással, ég és föld a különbség. Az egyik végtelenül racionális és tényeken alapuló, míg a másik kreativitással és fantáziával teli. Ez számomra azt mutatja, hogy igazi végletek lapulnak benned. Ez tényleg így van?

 

Teljesen így van. Az arany középút számomra ismeretlen. Általában, ha valami iránt nagyon fellelkesülök, akkor azt teljes gőzzel csinálom, ezután pedig csodálkozom, hogy a fáradságtól mozdulni sem bírok. Ugyanez igaz az írásra is: előfordul, hogy hónapokig a kéziratom felé sem nézek, de ha elkap a gépszíj, enni is elfelejtek.

 

Ha már a két végletnél tartunk, felmerül a kérdés: Mennyire nehéz kettéválasztani őket? Hiszen ha munkaidőben komoly jogi ügyeket viszel végig, ott fantáziának nincs helye. Ha pedig írsz, szabadon kell engedned a kreativitásod és a jog földhözragadtságától kell megszabadulnod. Ez számodra így megy? Ki-be kapcsolgatod magadban a kreativitást és a racionalitást, mikor épp mire van szükséged?

 

Nagyon nehéz átváltozni jogászból íróvá. Egy hosszú, szerződésekkel teli nap után nem is tudok leülni a gép elé, de ha le is ülök, akkor másnap írhatom át az egészet a „szögletes” mondatok miatt. Általában akkor tudok a legjobban írni, ha egy-két napra el tudok távolodni a jogi ügyektől. Ennek persze az a hátránya, hogy hetente az írásra alig egy napom marad, jó indulattal talán kettő.

 

Történt már olyan, hogy akkor kapcsolt be a fantáziád, amikor a józan eszedet kellett volna használni munka közben? Előfordult esetleg, hogy egy felbukkanó ötletet el kellett nyomnod, mert ott és akkor, nem jegyezhetted le a munkád miatt, emiatt pedig teljesen elvesztetted azt?

 

Számtalan ötletet hagynom kellett elúszni, mert nem voltam abban a helyzetben, hogy elővegyem a telefonom, és pár mondatos jegyzetet elmentsek benne. Szeretnék egyszer eljutni arra a szintre, hogy akkor írhassak, amikor jön az ihlet. Bár ebben az esetben sem biztos, hogy pont jókor jönne az isteni szikra, hiszen előfordult már olyan is, hogy épp moziban voltunk, amikor eszembe jutott valami.

 

Három könyv, melyek trilógiát alkotnak. Az első rész 2016-ban jelent meg, a második 2017-ben. Az olvasók ezt a sormintát látva nyilván úgy vélték, a harmadik részt 2018-ban a kezükbe foghatják. Az elmúlt év azonban könyvmegjelenés tekintetében számodra eseménytelenül telt és csak két évvel a második után jön a befejező rész. Így tervezted, vagy a sors szólt közbe?

 

Ez a könyv nagyon nehezen akart megszületni. Nagyon sok akadállyal, nehézséggel kellett megküzdenem hozzá. Ha kicsit is úgy alakultak a dolgaim, hogy lett volna időm írni, akkor mindig közbe szólt az élet. Például idén januárban, amikor már csak pár oldal hiányzott a végéből, lesérültem, és hetekig nem ülhettem gép elé. De legnagyobb problémát az jelentette, hogy ez a történet lelkileg nagyon megviselt, és többször pont emiatt nem mertem elővenni a kéziratot. Egyszerűen féltem szembe nézni dolgokkal.

 

Első két könyvedet az Álomgyár jegyzi, a harmadiknál viszont a váltás mellett döntöttél és a harmadik könyvre a Mogul kiadó logója kerül. Azt tudjuk, hogy egy írót a kiadójához teljes bizalom kell, hogy kösse, hiszen a könyveivel mintha a gyermekei gondozását bízná rá. Mit adott neked a Mogul, amivel kiérdemelte a bizalmadat?

 

Teljesen megváltozott az életem az elmúlt egy évben: új munkahelyem lett, férjhez mentem, valóra vált a nagy álmom, és cikkeim jelentek meg magazinokban. A változások generálták az újabbakat, így már nem is volt meglepő, hogy kiadót váltok. Jól látod, az írónak bíznia kell a kiadójában, de én ugyanígy működök munkavállalóként is. Nekem kell a tudat, hogy ugyanazért a célért dolgozunk nap mint nap csapatként. Épp emiatt nem lettem ügyvéd. Egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy ne legyek egy csapat tagja. A Mogul Kiadó vezetője, Baranyai Anikó pedig épp ezt adja meg az íróinak. Hiszen arra buzdítja őket, hogy közösen, egymást segítve dolgozzanak a sikerért.

 

Többek által, Többek szerint, Többek között… Három cím, amelyeknek a jelentését gyakorlatilag a fülszövegben, vagy az első oldalak valamelyikén elárulod, teret sem adva az olvasói találgatásnak. Azért tetted egyértelművé a címek mögöttes tartalmát, nehogy az olvasók valamilyen téves következtetésre jussanak?

 

Hosszú ideje foglalkoztatott az a kérdés, hogy többek által válunk-e azzá, akik jelenleg vagyunk. Szerettem volna megkeresni erre a választ az első könyvemben, ezért is lett ez a kérdés a könyv központi eleme. A címválasztás során pedig csak erre tudtam gondolni. A Többek szerint esetében pedig előbb volt meg a cím, és a fülszöveg, mint a kézirat. Maxim ugyanis már az első részben bemutatkozott, és még be sem fejeztem azt, amikor már elkezdett a fülemben duruzsolni mindenki kedvence.

A Többek között esetében pedig eltértem a megszokottól és nem írtam le sehol, miért épp ezt a címet adtam a könyvnek. Az olvasókra bízom annak eldöntését, hogyan ítélik meg a cím és a történet közötti összefüggést.

 

Nem lehet szó nélkül elmenni a borítóid mellett, annyira egyediek, szinte kitűnnek a többi könyv közül. Lehet tévedek, de feltűnt nekem egy sorminta. Az első könyv borítója piros, női arccal. A másodiké kék, férfi-női arckontúrral. És most itt a harmadik, zöld és egy férfit ábrázol. Van ennek a sormintának esetleg mögöttes jelentése?

 

Az első könyvem egy szemszögből íródott, mivel Anna élete annyira összetett, hogy nem fért meg mellette egy másik hang, így a borítóra is csak ő került rá. A Többek szerint esetében pedig Nastya nélkül nem lehetne érteni Maxim tetteit és ugyanígy fordítva, ők ketten alkotnak egy egészet. A trilógia záró kötete esetében pedig szintén egyetlen szereplőé lett a főszerep, ő pedig Fecó. Igaz, hogy mellette megjelenik Clau szemszöge is, de ez a könyv nem kifejezetten az ő szerelmük története, inkább Fecó küzdelméé.

 

Manapság egyre több szerző szólal fel az ellen, hogy a kiadóval kötött szerződése korlátozza, és nem tudja érvényesíteni saját elképzeléseit, például a borítóval kapcsolatban. A te esetedben a borítók teljes egészében a te kívánságaid alapján készültek? Amit a borítón látunk, az is 100%-ban te vagy?

 

Elsődlegesen azért is döntöttem a magánkiadás mellett, hogy a könyveim olyanok lehessenek, amilyeneknek én szeretném őket. Persze most már tudom, hogy ez egy utópisztikus álom. Gondolom, mindegyik pár így indul a szülővé válás történetének: ezernyi álommal a gyermekükről. Az évek múlásával pedig be kell látniuk, hogy számos olyan dolog hat a csemetéjükre, amire nincs befolyásuk. Hát, így volt ez a könyveim esetében is!

Azonban nagyon szeretem az egyedi dolgokat, így abban biztos voltam, hogy ebből az egyből nem engedek. Körömszakadtáig ragaszkodtam ehhez, ezért az első borító tervezése három hónapig, a második borítóé pedig még tovább tartott. Ehhez képest a harmadik már csak két hetet vett igénybe.

A következő regényem már nem a sorozat része, emiatt érdekes feladat lesz egy olyan borítót találni, ami teljesen más, mint a tőlem eddig megszokott borítók, és mégis egyedi és furcsa.

 

A Moly.hu-t mindenki ismeri, akinek a könyvek szerepet játszanak az életében. Az olvasók ott informálódnak és fejtik ki véleményüket, az írók pedig nem egyszer félve néznek rá saját könyvük csillagozási listájára. A te könyveidet megnézve viszont azt láthatjuk, nincs félnivalód. Az értékelésekben egy sem szerepel, amelyik ne pozitív lenne, és még első könyved is 90% körül teljesít. Mit szólsz ehhez az elsöprő pozitív arányhoz?

 

Hálás vagyok az olvasóimnak, hogy szeretik a könyveimet. Hatalmas köszönettel tartozok nekik a szeretetükért, és türelmükért.

 

Az általad papírra vetett történetek könnyednek tűnnek, de ez csak a látszat. Komoly mélységeket is megjáratsz a szereplőiddel, küzdelmeket állítasz eléjük, áldozatokat kell hozniuk, hogy elnyerjék a boldogságot. Mondhatjuk, hogy te akkor ebben hiszel? Kockázatot kell vállalni és meg kell szenvedni, hogy elérjük szívünk vágyát...akár íróként is?

 

Anyukám mindig azt mondja, hogy az életben semmi sincs ingyen, még a tiszta levegő sem. Mindannyian rengeteg életfeladattal születünk és azzal a céllal, hogy ezekből a lehető legtöbbet sikeresen teljesítsük. Nem hiszem, hogy csak a születés jogán bárki is egész életében boldog lehetne. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy egy tragédia a legváratlanabb pillanatban is bekövetkezhet. Mindenért meg kell küzdenünk. A legelső dolog, amit megtanultam, hogy a túlélésért harcolni kell.

 

Eddig mintha picit a színfalak mögött lettél volna, az utóbbi időben azonban egyre több lehetősége van az olvasóknak veled találkozni. Ott voltál néhány hete a Könyvfesztiválon, júniusban megtalálnak téged a 90. Ünnepi Könyvhéten az Imádom a Könyveket csapatához csatlakozva. Minek köszönhető ez az új lendület?

 

Főképp annak, hogy a csapat húz magával. Hihetetlen energiákat mozgat meg mindenki, és ez engem is cselekvésre késztett. Hajlamos vagyok begubózni a csigaházamba, de most esélyem sincs, és pont erre van szükségem. Engem ki kell lökni a biztonságos kuckómból.

 

Ha már lendület: Mi jön ezután?

 

Remélem jövő ilyenkor már a negyedik könyvem megjelenése után fogunk beszélgetni. Ebben a történetben átlagos, hétköznapi fiatalokról fogok írni, akik semmiben sem különbőznek tőlünk. Egyetemisták, szerelmesek, küzdenek az első munkahelyük megszerzéséért, majd történik valami… Vissza fogok térni a szereplőimmel együtt a Miskolci Egyetem falai közé, ismét végigjárom velük Miskolc utcáit, és meglátogatom a kedvenc kirándulóhelyeimet. De nem a saját diákéveimről fogok írni. Csak szeretném megmutatni másoknak is, hogy milyen csodálatos öt évben volt ott részem.

 

Köszönöm az interjút, és további sok sikert kívánok neked!

Az írónőről még többet megtudhattok közösségi oldalán:

https://www.facebook.com/julia.lewis.thomson/

jlt392.jpg

Készítette: Nyíri Abigél

Legújabb könyvét megtaláljátok a KönyvMogul webáruházban:

https://shop.konyvmogul.hu/julia-lewis-thomson-tobbek-kozott/

 

interjú könyv kortárs író magyar irodalom interjúk interjuk imádom a könyveket könyvmogul irodalmi közösség

2019\06\10

Bármikor mondhatsz nemet!

Szia! Örülök, hogy megismerhetlek, én leszek a szerkesztőd. Az elkövetkezendő pár hónapban az én e-mailjeimre fogsz kelni. Tudom, hogy tartasz tőlem (amiért külön köszönet a szakmát megalázó, hozzá nem értő „szerkesztőknek”, innen is üdvözletem), ezért úgy érzem, néhány dolgot tisztáznunk kell, mielőtt belekezdenénk a közös munkába. Először is, én szerkesztő vagyok. Tehát nem lektor, nem korrektor, nem tördelő, sem grafikus. Igen, mielőtt kérdeznéd, tanultam a szakmát, tehát tisztában vagyok a játékszabályokkal. Hogy mik azok? Kezdjük a Nr. 1. aranyszabállyal: NEM ÍROK ÁT KÉZIRATOT! Bocsi, az a te feladatod lesz. Amit én csinálok:

  • Először megismerkedek a teljes kézirattal.
  • Utána egy rövid vázlatban elküldöm neked az észrevételeimet. Előfordulhat, hogy a cselekménybe is bele kell nyúlni, ezt jobb az elején tisztázni, és közösen végiggondolni, hogy hol tegyük meg a kellő változtatásokat.
  • (Mielőtt továbbmennénk, térjünk vissza pár mondat erejéig az aranyszabályra. A szerzőnek és a szerkesztőnek közös a célja: valami újat vinni a piacra. Ehhez nélkülözhetetlen az író sajátos stílusa, amibe ha én beletapicskolnék, elveszne, és egy újabb tucatkönyvvel bővülne a magyar kortárs irodalom kínálata. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem javítom ki az elírásokat és a mondatszerkesztési hibákat. Csak remélni tudom, hogy bízol bennem, de ha nincs meg köztünk a „szikra” és a bizalom, akkor itt köszönjünk el egymástól.)
  • Vissza a szerkesztéshez: mondatról mondatra végigrágom magam minden fejezeten, bekezdésen, szón, egészen a legutolsó írásjelig. Mint írtam, NEM írok át semmit, éppen ezért számíts arra, hogy a javított részek ezer színben fognak pompázni a megjegyzéseimtől. Legyen az logikai hiba, felületes karakter felépítés, szóismétlés, nehezen értelmezhető dialógus, leírás, satöbbi.
  • Miután végeztem egy etappal, visszaküldöm neked. (A dokumentum neve mindig az aznapi dátum.) Ezt te javítod, és így fogunk pingpongozni jó sokáig. A javított részeket mindig leellenőrzöm, és csak utána folytatjuk a következő résszel.
  • Ugye milyen egyszerű? De még nem végeztünk! Ez csak az első kör volt. Ha befejeztük, előröl kezdjük, annyiszor, amíg ki nem szűrünk minden hibát. Lehet elég lesz két kör, lehet csak a hatodik végén fogom azt mondani, hogy végeztünk.

veled.jpg

Nem érdekel, hogy mi történt. Engem az érdekel, hogy hogyan történt.

Ez a te történeted, a te fantáziád, amit megosztasz velünk. Ha te sorra a végzetükbe küldöd a karaktereidet, hát áldásom rá! (Viszont egyet jól jegyezz meg: nem fogom engedni, hogy hülyeséget csinálj!) Az, hogy a szereplőid milyen döntéseket hoznak meg, milyen utat szánsz nekik, pár mondatban leírható. A könyvnek a miértektől lesz vastag a gerince. Szeretném, ha értéket közvetítenél több száz oldalon keresztül. Akkor szép az irodalom, ha nem találunk rá szavakat.

Milyen érzelmek befolyásolták a karakterfejlődést, mi váltotta ki az adott döntéseiket? Mi alapján formálódott a cselekmény úgy, ahogy te azt megálmodtad? Mi szakította meg a történetet, mi ragadta ki az olvasót a flow-ból? Hogy került oda az a logikai hiba? Mi történt az időkezeléssel? Miért van lyuk a történetben? Baromi sok kérdésem lesz, és nem azért, mert szövegértési problémám lenne. Hidd el, kétszáztízszer olvastam már a kéziratodat, és valószínű még ennyiszer fogom. Én a történetért vagyok felelős, és azért, hogy kihozzam belőled a legjobbat. Igen, tudom, hogy nem leszek a szíved csücske, miközben épp minden második mondatot javítanod „kell”. Nem kell! Bármikor mondhatsz nemet, vagy vitatkozhatsz velem. Indokold meg, hogy miért ragaszkodsz a saját verziódhoz. Én engedek, de ha nem tudsz érvelni, szigorú leszek.

Úgy érzem, van még valami, amit tisztáznunk kell: nem érdekelnek a vesszők, a kötőjelek, és úgy amúgy a nyelvtan. Teszek rá, mert a szerkesztői pálya mellett köteleződtem el. Igaz, olvasásból élek, és a szerkesztés is igényel nyelvtani igényességet, pontosságot, így az én szemem is kiszúr ezt-azt, amit természetesen szó nélkül javítok, de az oroszlánrészét meghagynám a kollégának.

A cikkem elejét a Nr. 1. aranyszabállyal kezdtem, ami azt implikálhatta, hogy lesz több szabály is. Bocsi, de nincs. Persze belemehetnénk még részletesebben az irodalmi szerkesztés folyamataiba, de remélem, hogy a lényeget megértetted: nem ellened vagyok. Veled vagyok!

könyv miegymás szerkesztés könyvkiadás magyar irodalom kézirat imádom a könyveket Így készül a könyv irodalmi szerkesztés olvasószerkesztés #DDIY

2019\06\09

Andy Baron: Tudósítás az 552. Ünnepi Könyvhét előkészületeiről

Hamarosan startol (06. 13.) a 90. Ünnepi Könyvhét és 18. Gyerekkönyv Napok, amelyen természetesen idén is kint lesz az Imádom a könyveket irodalmi közösség, mint kiállító. Írhatnék hosszasan arról, hogy miért érdemes kilátogatni hozzánk, de szerintem Andy Baron (IK-hoz csatlakozott szerző) írása jobban átadja a mi kis irodalmi közösségünk bolondos hangulatát. Nevetésben gazdag olvasást kívánunk!

andy.jpg

Már-már száraz történelem, de visszatekintésnek kiváló: 2050-ben bolygónk csatlakozott Pángalaktika Köztársasághoz. Egyesek szerint a kapcsolódás mögött is a Macesz bolygó orrovita üzletemberei állnak, az összeesküvés elméletekben sok igazság és még több fantázia van. A fantázia az igazság habja, hadd fodrozódjon! Különben is hiába, hogy Kolombár elnök kerítést építtetett a Baktérítőre, a színes pángalaktikus kultúra bekebelezte a földit, és mi megadtuk magunkat. Cserébe nagy-nagy respektet kaptunk, hiszen kiderült, hogy egész Pángalaktikában rajonganak a nyomtatott könyvekért, akár papírra, műanyagra, vagy olombiai bálna hugyhólyagjából feszített hártyára van nyomva. Az iskolákban már a Tejút-rendszert is Gutenberg-galaxisként nevezik és ez nekünk, földlakóknak nagy öröm! Száztrilliárd kúszó-mászó, csíra formájú és humanoid van odáig bolygónk könyveiért.

Így hát, földi időszámítás szerint minden második héten Könyvhetet és minden hónapban Könyvfesztivált tarthatunk. Két héttel ezelőtt az 551. Ünnepi Könyvhét Lebegő Budapesten volt megtartva a Napkúttól a Felhőpontig tartó légsétányon. Egészen pontosan egymilliárd tizenegy látogatója volt, tizenegy fő egy eltéved orrrmányosfoci csapat tagjaiból állt, akik a földi labdajátékok történelméről olvashattak, de Apollianire Tizenegyezer vessző című kötetét még ennél is nagyobb érdeklődéssel tanulmányozták.

A soron következő 552. Könyvhét hagyományosan a Duna-korzón lesz a Belváros Űrkikötő és a Baranyai Anikó sétány közti öt kilométeres rövid szakaszon. Megrendezésénél figyelembe kellett venni a Dunában élő migránspolip közösség szokásait és minden pavilonhoz vízzel telt üvegalagutat kell telepíteni, hogy a számukra műanyagra nyomott nyálkaálló köteteket tapadókorongos karjaikkal ölelgethessék.

Az Imádom a könyveket társaság ez alkalommal csupán egy ezerméteres standon lesz jelen (egyes számú pavilon, csillagközi koordináták letölthetők), a kiadványaikat valahogyan ezen aprócska területen kell installálniuk. A Troll bolygó megahumánjai számára nyomtatott szekrényajtónyi képeskönyveket ez alkalommal ki sem tudják tenni, ezeket a nyíregyházi űrkikötő dimenziókapujánál lehet megtekinteni.

A nagy öregek, akiket a csatlakozás évében a Köpöly bolygó orvosai a 2019-es külalakjukba reinstalláltak, mind itt tesznek-vesznek a rakparton. (Főleg tesznek, mert ők venni nem nagyon szoktak, ha könyvre van szükségük, írnak maguknak egyet.)

Láthatjuk Anikót, aki ellenezte, hogy róla közterületet nevezzenek el, most légdeszkáján mégis itt siklik, arca előtt húsz SIM-kártyás mesterséges intelligencia lebeg és jegyzeteli a főnöknő percenkénti ezer utasítását.

Az írónők; Leda D’rasi, Renáta W. Müller, Krencz Nóra már túl vannak a háromszázon is, ami a könyveik számát illeti. Túl szépek ahhoz, hogy emberi tekintet hosszan időzzön rajtuk, ezért inkább csak a Palladium bolygó kérődző intelligens lakói legeltetik rajtuk a fejenként négy szemüket. Egy félvak patás csak két szemmel legeli az írónőket, de még ebbe is beleborzong. Egy borzániai borzcsalád is borzong, amikor Renáta hátraveti csillogó kacajjal telt sűrű haját, de hisz ki ne borzongana meg egy ilyen képzavartól! Leda csodálatos édesanyja egy hordozható atomsütőben mindenkinek pitét süt, mákosat és korellániai medvevackorosat, de ez titkos családi recept alapján készül, éppen úgy, ahogy Leda is, annak idején. Tökéletes lett.

A lányok a rakparti kíváncsiskodókkal tolmács implantjaik segítségével beszélgetnek, kivéve Jánosi Renit, aki a múlthéten megtanult háromszáz peremgalaktikai nyelvjárást, mert ezt kívánták az Imádom a könyveket érdekei. Kávét is főz és, ha egy író nem tud eljönni a Könyvhétre, dedikál is, százhatvan szerző aláírása van a jobb kezében. Épp egy massza formájú triplocidát próbál arról meggyőzni, hogy ne bekebelezéssel tegye magáévá a kipakolt könyveket.

Mason Murray a visszafiatalítási eljáráson ragaszkodott a billiárdgolyó image-hez és hajviseletét kopaszra állíttatta, ezért fején most játszi tükörképet vet a magasban elúszó Légbudapest. Ötszázadik Meghökkentő meséje egy késes idegenről szól, aki a Spinóza bolygón teljesít egyfajta pszichopata küldetést, és kése is van neki.

Itt látható Mike Menders, aki az Állatvédő Liga szodómia vádja alól tisztázta magát, mikor bebizonyította, hogy a Házinyuszi 88. című könyve csupán állati szimbólumot tartalmaz és szó sincs benne nyulakkal való fajtalankodásról. Marie M. Hancúrcica című könyve is az állatvédők kereszttüzébe került, de ez egy másik sztori. Mike új műve már a szexánsok bolygójának hatlábú, lábak között minimum három kéjszervvel rendelkező lakóinak szól. Ezek mind erotománok és Mike ínhüvelygyulladást fog kapni a sok dedikálástól, de mindenkit ki fog elégíteni.

Lupták Krisztina új mesekönyve a Levi és a galaktikus hugenották szigorúan tizennyolc év fölöttieknek szól. Nagyon szép, mozgó illusztrációk vannak a könyvben, gyorsan be kell csukni, hogy a hugenotta fénybékák ki ne ugráljanak belőle.

Robin O'Wrightly egy illusztrációt skiccel a Duna felett lebegő szaprodóbárkák szerelmes lakóiról Új könyvéhez az Erelem és erjedelemhez készül a rajz. Az erotomán migránsok már a csókolózás szakaszában megtermékenyülnek és még ezután mennek csak hálószobára, így őróluk jutalomjáték családregényt írni.

Andy Baron a Budapest 2038 észvesztő sikere óta csupán száz humoros és sci-fi művet írt. Éppen egy Hystorica bolygóról szalajtott delegációnak próbálja elmagyarázni, hogy a Kárhozottak városa nem történelemkönyv, csupán fikció. A pálcika formájú történészek egy szavát sem hiszik, de hát az ő világukban Leda D’rasi könyvei történelmi tankönyvek.

Estére a rakpart megtelik az éjszakai életmódot választó migráns fajokkal. Vannak itt a Kialvatlaníta bolygóról és a Bulimániáról szép számban. Ork biztonsági őrök vigyázzák a standokat. Talán elég lett volna Renáta W. Müller Védelmező című könyvét kitenni, hogy védelmezze a többi kötetet, de a szervezők biztosra szerettek volna menni. Kell a security, hogy az éjszakai lények el ne tulajdonítsák a könyveket. Főleg a lumineszkáló romantikus kötetek fénye csalogatja ezeket az éjjeli teremtményeket.

A szerzők sztázisálomra készülnek és ki-ki az alvógubójába igyekszik. Bár szépek és fiatalok, de szellemük száz év tudásától terhelt, így szórakozottan be-betérnek egymás gubóiba. Andy Baron már sok pángalaktikus gégepukkasztót megivott, ezért a hozzá betérő írónőket csak harsány verbalitásával veszélyezteti. Mason is véletlenül Andyhez mászik be, de e két hímnemű nem ossza a galaktika szerte divatos lingamtestvériség eszméjét, így csupán kopasz fejüket koccintják össze, majd leoltják a lámpást.

Bármely bolygóján is éltek ennek a habos Tejútnak, gyertek ki, tehát a 2070 júniusában tartandó Könyvhétre és csápoljátok, lapozzátok, szkenneljétek a könyveket, kedvetek, vérmérsékletetek és fantáziátok befogadóképessége szerint!

Köszönjük Andy!

könyv tudósítás miegymás ünnepi könyvhét webáruház magyar irodalom könyveladás író-olvasó találkozó imádom a könyveket könyvmogul irodalmi közösség

2019\05\27

#DDIY

Felfújt zsemlét dobtak elém, és én bizony éhes maradtam.

- Fogalmam sincs, hogy mit csinálok.
- Ne aggódj, más se tudja!”

Az edukáció hiánya, a túlzott lelkesedés és a türelmetlenség sokszor a meggondolatlan cselekedetek irányába sodorják nem csak a pályakezdő tollforgatókat, hanem akár a többkönyves szerzőket is. Sokan nincsenek tisztában a kiadókeresés menetével, szabályaival, nem beszélve a könyvkiadás lépéseiről és az alapvető fogalmakról. Serényen próbáljuk kitaposni az utunkat, de a fals információk folyamatosan zsákutcába vezetnek és elbátortalanítanak minket az írói pályától.

Ilyenkor felmerül bennünk a kérdés: Kinek a hibája ez? Az íróé? A kiadóké? Az interneté? Vagy az önjelölt „szuperhősöké”, akik elhitetik velünk, hogy a pozitív gondolkodás és az írói identitás majd eladják a könyvünket? Vakon kapaszkodunk olyan emberek szavaiba, akik beintettek a könyvkiadás jól működő rendszerének. „Szuperhősök”, kik nem tudjátok, hogy mit csináltok: ez a cikk nektek szól!

Költségoptimalizálás a könyv rovására

- „Minek szerkesztő? Nem fontos, elég, ha egy barátod véleményezi. Maximum lektoráltatod a munkatársaddal.”
- „Amúgy mit is csinál a szerkesztő?" 
- „Korrektor? Kérj meg egy ismerőst, aki ötös volt nyelvtanból, jó lesz az.”
- „Tördelő? Vannak ingyenesen letölthető programok, Te is meg tudod csinálni. Vagy engedd el, hiszen a Wordben bekapcsoltad a sorkizárás funkciót.”
- „Grafikus? Na, igen, az az egy fontos. Hiszen a borító adja el a könyvet.”

És még folytathatnám azon mondatok sorát, amellyel divat lett tömni a kezdő írópalánták, vagy a már publikált szerzők fejét, ilyen-olyan „workshopok” keretében. De egy percre álljunk meg, és adjuk meg a tiszteletet ezeknek a tanfolyamoknak: Miről is van itt szó?

Este lefekvés előtt még gyorsan végigpörgeted a Facebook főoldalad, hátha Tibi atya postolt egy újabb mémet, de legrosszabb esetben is rátalálsz a legédesebb cicás videóra. A mai nap azonban más. Az égiek jelet küldtek neked: egy Facebook hirdetést. „Könyvkiadás olcsón” - ígéri a reklám. Erre vártál, hiszen életed majdnem-kész-kézirata ott lapult már évek óta a fiókban, de pénz- és információhiányban nem tudtad, merre tedd az első lépést. Így hát nagy bátran megveszed a borsos árú jegyet, ahol reméled, megmondják majd a tutit, és még egy löket önbizalmat is kisorsolnak a tombolán. (Megjegyzés: a VIP jegyet vásárolod meg, mert akkor könyv formában is megkapod az ott elhangzott információkat.) Telnek a napok, te pedig egyre közelebb érzed magad az álmaidhoz. Végül kiszakadsz ezekből az ábrándokból, hisz indulni kell a workshopra.

Lemegy az első, második, harmadik előadás, és te baromi lelkes leszel. Igen, amint hazaérsz, befejezed a majdnem-kész-kéziratod! Bőségben fogsz gondolkodni, és ettől a naptól kezdve nem hagyod, hogy a negatív szellemek eltántorítsanak az álmaidtól! Regisztrálsz a moly.hu-ra és végre belebújsz az írói köntösbe. Azonban az ebédszünet után valami furcsa dolog történik, valami, amit csak a szemfülesek vennének észre: az önmenedzselésről beszél az előadó. Arról, hogy hogyan népszerűsítsem a könyvemet, hogyan adjam el magam. De mikor született meg a könyvem? Hogy találtam kiadót? Milyen konstrukciót választottam? És a szerzői jogok? Milyen munkafolyamatokon esett át a kéziratom?

Álljunk meg még egy pillanatra. Bevallom, nem vagyok most igazságos. Valóban szó esett pár szakemberről, pontosabban a korrektorról, a lektorról, illetve a grafikusról. Valahogy mégis úgy érzem, ez nem fedi le a teljes csapatot. Felfújt zsemlét dobtak elém, és én bizony éhes maradtam. 

Nem említették meg a szerkesztőt, de még csak a munkakörét sem tisztázták, pedig ő a könyvkiadás legelső lépcsőfoka. Nem említették meg, hogy a lektor nem egyenlő a munkatársaddal (már ha szakmai könyvön gondolkodsz), és arról sem esett szó, hogy milyen a jó tördelői munka. Ja, hogy kétszer kell egy kéziratot korrektúrázni? Hát, erről sem hallottam. És, hogy miért? Mert az plusz költséget jelent, és hát plusz költséggel nem tudod nullára kihozni a könyved a nyomdából. Elhallgatják az egyes munkafolyamatokat, amely a magyar kortárs irodalom rovására megy.

Ezreket biztattok arra, hogy olyan silány minőségű könyvet adjanak ki a kezükből, amelyet Ti adtatok az én kezembe. Összefolyt szöveg, rossz betűméret, szóismétlés. Pedig voltak, vannak szép pillanatai a hazai kortárs irodalomnak. Kérlek, ne feketítsétek be!

Gondoljuk végig. Egy olvasó (nem könyvkiadással foglalkozó személy), a kezébe veszi a könyved. Azt, amelyiken spóroltál. Nincs megszerkesztve ugyan, így előfordulhat, hogy az olvasó már a tizedik oldalon elveszti a fonalat, de nem baj, mert a vesszők jó helyen vannak kitéve és a borító is egész pofás lett. Bár a sorok összefolynak, de ez sem baj, majd felveszem az olvasó szemüvegemet. Egyszer olvasható regényt értékesítesz, aminek a folytatásáért már nem fognak fizetni. Megéri?

DIY - #DDIY: Don’t Do It Yourself! Do it with us!

blog.jpg

Alapvetően háromféleképpen adhatja ki egy szerző a kéziratát: kiadói, self-publishing (ezt hívják sokan tévesen magánkiadásnak, a „magam-adom-ki”, vagy szerzői kiadás helyett), és állami kiadás (például NKA támogatással). Hogy mi a különbség? Hát azt nem fogod megtudni, de ha jó voltál Activity-ben arra rájöhetsz, hogy ezek a workshopok a „magánkiadásra” épülnek. Tehát, minden költséget te állsz és az értékesítési folyamatok is a Te válladat nyomják, nem beszélve a szakemberek felkereséséről, önmenedzselésről és a satöbbiről. Ugyan járható út, és számos sikertörténetet is hallhatunk, mégis fontosnak vélem kiemelni, hogy komoly informálódást, kreativitást, anyagi hátteret és talpraesettséget igényel.

„Rengeteg könyv jelenik meg magánkiadásban, kiadói háttér nélkül. (...) A jó kiadói háttér nagyon sokat számít, hiszen egy első könyves író a legritkább esetben rendelkezik egy hozzáértő szerkesztő, korrektor, grafikus és tördelő elérhetőségével. Ezek az emberek sokkal jobbá tehetik a könyvet.” (Julia Lewis Thomson)

A #DDIY (Don’t Do It Yourself), Do it with us mozgalom lényege, hogy a hazai kiadók kiálljanak a könyvkiadás munkafolyamatai mellett. Értsd ez alatt: ne kerüljön forgalomba olyan könyv, amely nem esett át szerkesztő, korrektor, vagy akár tördelő kezén. A cél a magyar kortárs irodalom minőségének fenntartása, mi több, növelése. Továbbá, ez egy kiváló mozgalom a leendő és már publikált szerzők edukálására, hogy tisztában legyenek a szerzői jogokkal és a minőségi munka fogalmával. Ez persze kölcsönös bizalmat igényel, mind a kiadó, mind a szerző részéről.

Tehát a cél, hogy azok a kiadók, amelyek kiállnak ezen elv mellett, feltüntessék a # DDIY, Do it with us feliratot a logójuk mellett. Ne legyen mindegy, hogy kinél landol a kéziratod. Legyél igényes!

„Te könnyen beszélsz.”

Hadd legyek minden jó elrontója: nem egyszerű megnyerni egy kiadót. A mezőny hatalmas, a költségvetés pedig véges. Rengeteg e-mailed fog válasz nélkül maradni, vagy elutasításra kerülni, legyen szó akár szerzői kiadásról. A közösségi média azonban számos lehetőséget nyújt: irodalmi közösségek, bloggerek, bétázó csoportok várják, hogy csatlakozz. Minden platform nyakát meg kell szorongatni és aktívan a tagjává válni, hogy megismerjenek Téged és a munkásságodat. Aki sokat próbálkozik, az előbb-utóbb válaszra talál. Egyet viszont jól jegyezz meg: ha értéket akarsz teremteni, azt nem adhatod ingyen. Csábíts, hogy kíváncsiak legyenek rád!

- Srácok, innentől már nektek is menni fog. Léptem!”

Örül a magyar, hiszen a tízmillió író országa lettünk. Ez viszont azt is jelenti, hogy bármilyen jó író is vagy, kavicsként nem tudsz sziklákat mozgatni. Erre vannak a kiadók. Ők tudják, mit csinálnak. Aki figyel, az láthatja a közösségi médiában, hogy egy kiforrott marketingtervvel rendelkező kiadó mennyi új szerzőt kiemelhet az ismeretlenségből.” (Krencz Nóra)

És mit jelent ez?

Egyrészt szakembereket biztosít, akikkel együtt kipofozod a kéziratod és megtervezitek a könyv arculatát. Igen, a kiadó mögéd fog állni, ez azonban nem jelenti azt, hogy ő fogja rád húzni az író szerepét. „A kiadónak a könyvet kell eladnia, az írónak meg saját magát. A kettő kiegészíti egymást. (...) Az írótól elvárható, hogy menedzselje magát, a kiadóktól viszont, hogy segítsen a könyv menedzselésében.” (L. J. Wesley)

Persze más a helyzet egy kezdő író esetében: Egy írónak, különösen a kezdőnek, szüksége van a segítségre. A legtöbben úgy indulnak el, hogy az égvilágon semmit nem tudnak erről az egészről. Csak betoppannak, hajtja őket a bizonyítási vágy, a lelkesedés, de közben fogalmuk sincs, merre és hogyan lenne érdemes haladniuk. Kell valaki, aki melléjük áll, megmutatja az első lépéseket, és elmagyarázza a tevékenységhez kapcsolódó leglényegesebb (marketing) szabályokat. Ezt is tanulni kell, akárcsak más szakmát. Ez egy véget nem érő ösvény. A későbbiekben persze a szerző feladata a munka oroszlánrésze, ami a marketinget illeti. A kiadás úgy lehet igazán eredményes, ha a kiadó és a szerző összedolgoznak egy közös cél érdekében - nyilatkozta Krencz Nóra író. Legyen az egy kisebb kiadó, vagy a nagyok egyike, a sikeres könyv csapatmunka eredménye, amiben az írónak kiemelkedő szerepe van. Igen, író, nem pedig egy személy, aki írt egy könyvet. 

„Szerintem ez a kulcs: a felismerhetőség. Valami olyan momentum, apróság, ami csakis az adott szerzőre jellemző. Elég, ha megmutatja a személyisége legpozitívabb oldalát. Ha ez áthatja a szavait, az emberekhez való hozzáállását, idővel elterjed, hogy érdemes rá figyelni. Itthon sokan ott vétik el, hogy elvárásokat támasztanak a vásárlóik felé. Nem szabad azonnali sikert várni, mert hatalmas lehet a csalódás.” (Krencz Nóra)

„Az írónak és a kiadónak is közös a célja: szeretnék minél több olvasóval megismertetni a közösen megjelentetett könyvet, és szeretnék minél több példányszámban eladni azt. Egymást segítve, csapatként kell együtt dolgozniuk a sikerért és nem egymástól különállóan, mert ebben az esetben könnyen előfordulhat, hogy ugyanabban a csónakban ülve ellentétes irányba fognak evezni.” (Julia Lewis Thomson)

Sokan azt hiszik, hogy a könyvkiadás egy pár lépcsős folyamat: megírod, beadod, eladod. Hiszen a sorozatokban, filmekben is ezt látjuk. Az igazság az, hogy bár egy ember felel a kéziratért, de egy egész csapat dolgozik azért, hogy a könyved tisztes helyt álljon a többi író könyve mellett. És Ti, „szuperhősök”, kérlek, tegyétek le a köpenyeteket.

#DDIY, Do it with us!

könyv miegymás szerkesztés grafikus könyvkiadás magyar irodalom kézirat tördelő önmenedzselés könyveladás irodalmi közösség Így készül a könyv irodalmi szerkesztés olvasószerkesztés #DDIY Do it with us

2019\05\24

Add el magad!

„Eszközből nincs hiány, csak nem mindegy, hogy mi a cél.”

Az édesanyám azt mondja, író vagyok. A párom is ezt mondja, és a barátaim is viccelődnek vele. A fiókjaim tömésig vannak szakadt blokkokkal és parkolójegyekkel, melyek hátulján ott éktelenkednek a legújabb bestseller első sorai. A gépem sem szégyenkezhet, ő is hűségesen tárolja a toplistás agyszüleményeimet. És hát ezek jók. Annak kell lenniük, hiszen az anyukám azt mondta. Meg a párom is. Valami mégis hiányzik.

Lássuk be, mi magyarok nem a szerénységünkről vagyunk ismertek. Legfőbb életcélunkká vált, hogy így vagy úgy - de inkább így, könyv formában -, nyomot hagyjunk magunk után. Egy kis darabkát a tökéletesen megéltnek hitt életünkből, vagy azokból a papírra vetett fantáziafoszlányokból, amelyek túllendítettek minket a nehéz napokon. Ennek meg is lett az eredménye: a tízmillió író országa lettünk. Úsznunk kellene a magyar kortárs írók könyveiben, mégis leragadtunk Márainál és Petőfinél. Pedig jött utánpótlás, nem is akármilyen. Hol vagytok, írók?

es_monda_az_iro_miutan_leuti_az_utolso_szot_a_macbook-jan_add_el_magad_de_mihamarabb.jpg

- Író vagy?

- Hát... izé, szóval írogatok, és hamarosan megjelenik az első könyvem. Bár még nincs sok olvasóm... Nem is tudom, szerintem még nem vagyok író.

Háborút lehetne indítani azzal a kérdéssel, hogy „Mi teszi íróvá az írót?”. Mindenki más állomásokon címkézi fel magát vagy társait. Szerintem az az író, aki egyszerűen csak ír. (...) Más kérdés, hogy jó-e vagy sem, ezt az olvasóközönség dönti el - válaszolta Robin O’Wrightly írónő. Talán ez az, amiért annyi önjelölt tollforgató sétál közöttünk, és amiért ez a séta csak a sarki boltig juttatja el őket. Az olvasóközönség a legmeghatározóbb szegmense a könyviparnak, ők a rendszer mozgatórugói. Egy történet akkor kel életre és válik igazivá, ha közönség elé kerül. (...) Ez egy kétoldalú dolog - nyilatkozta Renáta W. Müller.

És ilyenkor felmerül az emberben Leda D’Rasi kérdése: „Kevesebb-e ő azért, mert nem ismerik ezrek a nevét? Nem. Ha az irodalommal kel és fekszik, egy újabb rím az első gondolata, amikor felébred, és humoros skiccel szórakoztatja magát a buszon ülve, mindezek közben pedig elkötelezettebben műveli az irodalmat, mint az, aki sorban írja a történeteket, de csak azért, mert ez a szakmája és pénzkereseti forrása, akkor nem is kérdés, ki az író. Az, aki el nem tudja képzelni az életét írás nélkül és szíve a betűkért dobog.”

Mégis, van olyan hazai szerző, aki konkrétabb válasszal rendelkezik e kérdésről: A tehetség és a gyakorlás az, ami íróvá tesz valakit. (...) Egy könyv nem könyv - vélekedik erről Halász Emese. Az írónő szerint alapvető elvárás a nyelvtani tökéletesség, az írásra szánt idő, a különböző stílusokba való belekóstolás és egy fantasztikus ötlet.

Új név, új én

Nézz végig a könyvespolcodon, vagy egy könyvesbolt polcain! Hány magyar szerző könyve kap helyet? Nagyon kevés. Vagyis csak azt hiszed. Álarcban bár, de a hazai kortárs írók, költők alkotásai is egyre inkább fellelhetők. Az olvasók pedig értetlenkedve állnak e polcok előtt: Miért nem a saját nevén publikál? Hiszen írt egy könyvet!

Az írói álnév kérdése mindig is hatalmas vitát fog generálni bizonyos körökben. „Sokan vannak úgy vele, hogy az írói létüket valamilyen szinten el akarják határolni a mindennapi, civil életüktől. Egy álnév védelme alatt talán olyan dolgokat is ki merünk mondani, le merünk írni, amik miatt egyébként pirulnánk” - véli Renáta W. Müller. Egyrészt biztonságot nyújt a szerzőnek, lehetőséget, hogy olyan dolgokról írjon, amiért a közvetlen környezete esetleg megbélyegezné. Másrészt: ha egymás mellé tesznek két könyvet, egy magyart és egy külföldit ugyanabban a témában, hasonló stílusban írva, szinte biztos, hogy mindenki a külföldit fogja választani. Csakhogy így van ez külföldön is! Egy magyar név számukra kuriózum” - árnyalja a képet Halász Emese.

Kérlek, ne felejts el minket!

Megszületett a könyv, és igen, kézzelfoghatóvá vált. Egy pillanatra tekintsünk el attól, hogy ki fizette a szerkesztőt, a korrektort, a grafikust, a satöbbit. Ott van, a tied. Egy probléma van csupán. Bármennyire is a gyermekünknek tekintjük, nem rendelkezik emberi tulajdonságokkal. Értsd ez alatt: nem fogja eladni magát. Itt köszön vissza a „Mi teszi íróvá az írót?” kérdés. Bele tudsz-e állni a tollforgató szerepébe, és kész vagy ennek megfelelően önmenedzselni magad? Ez pedig egy újabb kérdést szül: Milyen eszköz áll a szerző rendelkezésére az önmenedzseléshez?

Szerencsés és egyben szerencsétlen időszakban élünk. Az internet adta közlési szabadság és frekventáltság rengeteg lehetőséget ad a szerzők kezébe. (...) Bárki híres lehet valamennyire, főleg, ha rátalál a közönségére. (...) Folyamatosan jelen kell lenni az online világban azért, hogy ne felejtsenek el minket egy percre sem. (...) Ez állandó figyelmet, készültséget igényel - vélekedik erről Robin O’Wrightly.

Jó pár éve rendelkezünk internettel, sokszor mégsem vagyunk tisztában, hogy mit is takar az online világ. Internet, videómegosztó- és közösségi oldalak, szerzői csoportok, értékesítési platformok, ezek mind megreformálták a könyvkiadást. „Már nem vagyunk feltétlenül rászorulva a nagy kiadók jóindulatára.” (Renáta W. Müller)

Hozzávalók

A technológiai fejlődés számos eszközt adott a kezünkbe, mégis úgy ódzkodunk tőlük, mintha fekete mágiával kellene dolgoznunk. Jó néhány szerző azonban nem szeretne a közösségi média szerves részévé válni, mégis előszeretettel osztják meg a motivációs posztokat és a kutyás videókat.

„Szeretném, ha felkarolna egy kiadó, mégsem teszem láthatóvá az e-mailcímemet.”
„Szeretném, ha bővülne az olvasóközönségem, még sincs szerzői oldalam, csoportom.”
„Szeretném, ha megvennék a könyvemet, mégsem értékesítem egyetlen webshopban sem.”
És még folytathatnám azon mondatok sorát, ami mentén a hazai szerzők egy része egyengeti írói karrierét. Mi rejtőzhet e mögött? A komfortzóna? Tudáshiány? Az ismeretlentől való félelem? Pedig mindenki kezében ott vannak a szükséges eszközök: önmaguk és a technika. Ezekhez pedig elengedhetetlen a bátorság és a kreativitás.

„Az írónak szüksége van saját magára. A személyére, arcára, teljes testi valójára. Ismerek olyan írót, aki úgy képzeli el saját érvényesülését, hogy soha semmit nem mutat meg magából. Az jól látszik, hogy elképzelése teljes kudarc, ő pedig ámulva nézi, más miért tud jobb eredményeket elérni, mint ő, holott mindent ugyanúgy csinál, egyetlen dolgot leszámítva. Egyikük megmutatja magát, míg a másik a szisztematikus rejtőzködést választotta.” (Leda D’Rasi)

A mocskos anyagiak

Természetesen mindennek ára van, kár lenne tagadni. Meg lehet venni a sikerlistát, be lehet kerülni a kirakatba, pénzért. És valóban, hátszél nélkül piszok nehéz. Mégis, hogy várhatjuk el, hogy valaki pénzt invesztáljon belénk, a munkánkba, ha a kezdő lépéseket sem tesszük meg? Futni szeretnénk, amikor még fel sem álltunk. A szerzői oldalak fenntartása, a közösségi média felületeken történő kommunikáció mind ingyenes, ezek remek lehetőséget biztosítanak a bemutatkozásra, illetve egy tartós olvasói tábor kialakításához. A probléma ott kezdődik, amikor nem a pénz, hanem az elszántság hiányzik.

A kék és a piros sarok

„Két tábort lehet megkülönböztetni. Az egyik tábor, még ha civil foglalkozás mellett is, de komolyan gondolja írói létezését, jól méri fel, mire van szükség ahhoz, hogy a nevét megismerje az olvasóközönség, és aktívan tesz is azért, hogy írói munkássága látható legyen. A másik tábor vagy nem gondolja komolyan magát, mint író, és eleve nem is tervez semmit belefektetni neve megismertetésébe, vagy nem fordított időt arra, hogy megismerje a hazai viszonyokat, ezért gondolja úgy, hogy ha írt egy könyvet, onnantól kezdve minden megy magától. Tévedésben él, aztán, amikor látja elképzeléseit elhalványulni, egyszerűen feladja az egészet, és még azelőtt eltűnik a süllyesztőben, hogy ténylegesen megpróbált volna kiemelkedni a sok-sok író közül. Tény, hogy ma Magyarországon egy „átlag” író számára csak az önmenedzselés eszközei állnak rendelkezésre.” (Leda D’Rasi)

Könyvet megírni nehéz. Könyvet eladni még nehezebb. „Eszközből nincs hiány, csak nem mindegy, hogy mi a cél.” (Halász Emese) Tehát, mielőtt írásra adnánk a fejünket, egyetlen kérdést tegyünk fel magunknak: Író vagyok?

könyv miegymás kortárs önmenedzselés könyveladás irodalmi közösség

2019\05\14

Keresem a ... című könyvet. Ugye neked megvan? Elküldöd nekem?

Hogy fizessek érte? Nem, nem akarok!

„– Hahó! Keresem Katie P.-től a „Kell nekem” sorozat részeit.
 – Szia! Nekem megvan az összes. Szuper könyvek!
 – Megkaphatom?
 – Persze. Adj egy e-mail címet és már küldöm is pdf-ben…”

Hogy mi?

keresem.jpg

Kapják fel a fejüket az írók, amikor egy „Könyvek megszámlálhatatlanul csak neked csak most, természetesen tök ingyen pdf-ben” elnevezésű csoportból – amely sajnálatos módon száz számra burjánzik az interneten - kiszivárog egy-egy hasonló üzenetváltás. 

Ha létezik valami, amire a hazai – és nem hazai – íróközösség egyöntetűen, gombnyomásra vérszemet kap, az a könyvek ellopásának, letöltésének, torrent oldalakra feltöltésének és e-mail-ben küldözgetésének kérdése, miközben ugyanez a téma az is, amivel kapcsolatban a könyvek két végén táborozó pólus – író és olvasó – szó szerint ölre képes menni.

Egy előző cikkünkben azt tártuk fel, milyen költségek állnak a könyvkiadás mögött, és határozzák meg a könyvek eladási árát. Most a könyves világ egy másik olyan kérdését feszegetjük, amely időnként előkerül, de igazából érdemben mégsem történik semmi az ügyben: könyvek ingyen letöltése vs. az írók ellehetetlenítése a kiesett bevétellel.

Körülbelül két éve annak, hogy ez a vita a szemünk előtt élesedett ki. Addig is megvolt persze, és időről-időre fellángolt, de két éve egy, a saját könyveinek letöltése ellen szót emelő írónő közösségi oldalakon történő „szétszedése” után az írók fellázadtak. Azt mondták, elég volt abból, hogy nem csak korlátlanul osztogatják – ingyen és illegálisan - elektronikusan a könyveiket, de még le is hordják őket, ha fel merik hívni a figyelmet arra, hogy ezzel őket gyakorlatilag meglopják.

Ez az a téma, ahol nincsenek határok, nincs finomkodás a nézetek kifejtésében, hiszen mindkét oldal a saját igazát védi. Védheti is, mert ha meghallgatjuk az indokaikat, abból kiderül, hogy van igazság az álláspontjukban.

Az, hogy az írók könyve jogvédett szellemi termék, nem vita tárgya. Akárhogyan kerül is ki a torrent oldalakra, vagy a pdf megosztó csoportokba, az is bűnt követ el, aki feltölti, és az is, aki letölti vagy adott esetben tovább küldi. Ez alól az sem kivétel, aki egy papír alapon megszerzett könyvet szkennel be és az sem, aki – legálisan – megvásárol egy e-book formájú könyvet, majd azt „dobja be a közösbe”. Egy dolgot kell csak megérteni, ami egy egyszerű hasonlattal szemléltethető. Ez a lopás semmiben nem különbözik attól, ha a kedves olvasó átmászik a szomszéd lakásba, onnan elemel a könyvespolcról egy könyvet, aztán hazaviszi, és azt gondolja, hogy az onnantól kezdve az övé. Ezzel azon kívül, hogy bűncselekményt valósít meg, megkárosítja az írót, a kiadót, és szépen lassan ellehetetleníti további létezésüket. Aztán pedig csodálkozik, hogy ez pont azoknak a szereplőknek nem tetszik, akik megdolgoztak azért a kéziratért, ami egyébként tetszik az olvasónak, sőt, szeretne még többet is olvasni belőle, csak épp ingyen.

Az utóbbi években feljegyzett „összecsapásokból” azért kiderült, milyen indokokat szoktak felhozni ezen csoportosulások tagjai, saját védelmük érdekében, és indokaikat figyelembe véve nagy általánosságban oda lyukadunk ki, amiről senki nem beszél szívesen: az anyagiakhoz.

Azt előző cikkeinkben már megírtuk, hogy ez bizony a kritikus pont, amely a könyvpiac szereplői közé azt a bizonyos éket veri. Az író bevétel nélkül nem tudja munkásságát tovább folytatni – hiszen élnie neki is kell valamiből – az olvasó azonban az ár miatt jobb esetben egyszerűen nem veszi meg azt a bizonyos könyvet, rosszabb esetben megszerzi illegális útvonalon.

Ezt így végiggondolva azért az látható, hogy ebben a játszmában az író mindenképpen veszít, az olvasó – ha nem gondol bele a károkozásba – akár még elégedett is lehet, igaz, elégedettsége nem tarthat örökké. Ha ugyanis ez a fajta illegális megoldás elég nagy teret nyer – és sajnos afelé halad –, akkor az olvasó egy idő után már nem kap új könyveket. Hazai írótól semmiképp. Egyszerűen azért, mert a sok ingyenes letöltés vagy bedönti a magyar szerzők által kiadott könyvek piacát, vagy az írók maguk döntenek úgy, hogy befejezik.

Borús kilátások, de ne higgyük azt, hogy ez a lehetőség csak valami végső, irodalmi-apokalipszisben fordulhat elő, valamikor a távoli jövőben és egy messzi-messzi galaxisban. Ha a megismert tendencia folytatódik, talán nincs is olyan messze az a bizonyos jövő.

Ideje tehát nemcsak elgondolkodni, de teljes szemléletet és nézőpontot is váltani. Mert meg tudjuk oldani.

Az Imádom a Könyveket közössége évek óta azon munkálkodik, hogy az irodalom szereplőit közös fedél alá hozza, így ha valaki, hát ők tudják, melyik tábor mit szeretne, ki-milyen sebeket gyűjtött be az idők során a könyvekkel kapcsolatban. Tapasztalatuk van elég, és talán ez volt az indok, amiért éppen ők találták meg a megoldást az áldatlan állapotokra. Mert még mindig van visszaút, gyógyír a sérelmekre, és olyan megoldás, amely mindkét tábor megelégedésére szolgálhat, köszönet érte a konyvmogul.hu csapatának is.

Ez pedig az 1000 könyv kezdeményezés, amellyel író és olvasó egyaránt elégedett lehet, amellyel a továbbiakban fel nem merülhet a „túl drága a könyv” indoka a nem vásárlás, vagy épp a letöltés mellett, és amellyel az író leteszi elköteleződésének zálogát az olvasói felé.

Csak együttműködés kell, kibúvók keresése nélkül. Erre szolgál az 1000 könyv kezdeményezés, amellyel mindkét fél megkaphatja, amit szeretne. Az ára pedig csupán közreműködés és saját igényeinek részbeni feladása. Az író óriási kedvezményt ad, cserébe „hírverést kér”. Az olvasó olyan árat kap, amely mellett a továbbiakban szóba sem kerülhet az ár eltántorító ereje, és csupán annyit kell tennie, hogy kicsit türelemmel vár és elősegíti a szerző nevének terjesztését.

Pofonegyszerű. Az a fajta megoldás, ami olyan egyszerű, hogy az ember azon gondolkodik, miért nem neki jutott eszébe ez a lehetőség és miért nem hamarabb? Bárhogy is, a lényeg, hogy most előttünk az esély. És, ha tényleg változni akarunk, ha tényleg változtatni akarunk, akkor írók és olvasók tömege fog össze az írás és olvasás szeretetéért, a közös jövőért, a magyar irodalom szolgálatában.

A végeredmény talán egy új jelszó lehet, amellyel nem csak hazánkban, de az egész világon példát mutathatunk.

Ne tölts le, ne küldd el! A hírt terjeszd, ne a linket! Hiszen jut "KÖNYV MINDENKINEK – Nekem, Neked, és Neki is...”

https://1000.konyvmogul.hu

 Írta: Nyíri Abigél

könyv miegymás kortárs webáruház magyar irodalom kézirat könyveladás imádom a könyveket könyvmogul 1000 könyv irodalmi közösség

2019\05\14

Garantált könyveladás? Komolyan?

Nem létezik...

Sokan a megjelentetni kívánt kéziratuk kapcsán nekünk szegezik az alábbi kérdéseket:

  • A kiadó garantálja, hogy megvásároljak a kész művet?
  • Hány eladást tud garantálni a kiadó?

Sajnos nincs garancia arra, hogy bárki is fizetni fog a könyvért, verseskötetért… bármilyen kiadott műért, amit írtál. Ez alól talán a jogi és tankönyvek képeznek kivételt, bár ott sincs garancia. Azokkal viszont mi nem foglalkozunk.

Ha jól és jót írsz, akkor mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a könyv sikeres legyen. Azonban a kockázatvállalás a Szerzőt (Téged) és a Kiadót (minket) egyaránt érinti. Nálunk nincsenek hamis ígéretek. Azokat másoktól kapod. A csapatunk célul tűzte ki, hogy a magyar szerzők hazai és nemzetközi szinten is elismertek és sikeresek legyenek. Mert az olvasás minden olvasót gazdagabbá tesz.

garantalt_konyveladas_komolyan.jpg

Amit mi vállalunk:

  • maximális elköteleződés a kiadásra kerülő mű mellett.
  • szakmailag felkészült és hozzáértő csapat dolgozik Veled együtt a kézirat véglegesítésén.
  • minőségi, olvasóbarát kiadványt készítünk, mert ez nekünk legalább olyan fontos, mint Neked.
  • minden érdemi formában és platformon eljuttatjuk a művet a potenciális olvasókhoz.
  • szakmai támogatást nyújtunk az utolsó darab eladásáig.

A Te sikered a miénk is, és viszont.

Kérdésed van? Tedd fel itt a kiadónknak.

könyv garancia könyvkiadás könyveladás Így készül a könyv

2019\05\14

Így készül a könyv 2.

A tördelő szerepe és munkája

Azok körében, akik könyvkiadáson gondolkodnak, felmerülhet a kérdés, kire és mi mindenre lehet szükség, hogy a kéziratból egy minőségi, sokak által olvasott könyv készüljön el? Mi minden esetben, kipróbált, hozzáértő kollégákkal dolgozunk, hogy szerzőink is elégedettek legyenek. Előző bejegyzésünkben az irodalmi szerkesztő hozzáadott értékéről írtunk, most jöhet a tördelés.

Tördelőink közül felkértük Hantos Eszter Katalint, hogy foglalja össze, mi is a dolga a tördelőnek.

igy2.jpg

“A tördelő munkája

tördelésA tördelő akkor kapja kézhez az anyagot, mikor a szerkesztő már elkészült annak összeállításával (lásd: „A szerkesztői munka”). Átnézi, egyezteti a könyv tagolását, a formai követelményeket, kéréseket. A szerkesztővel vagy magával a szerzővel fixálja, mik az utóbbi elképzelései: ha ezek közül valamelyik nyomdai szempontból nem előnyös, vagy erősen ellenkezik a tördelés alapvető szabályaival, figyelmezteti a javaslatot tevő személyt, és más alternatívákat ajánl fel.

A tördelő dolga gondoskodni arról, hogy a könyv áttekinthető, kellemes, „olvasóbarát” legyen. Ennek érdekében az anyag stílusát és témáját figyelembe véve javaslatokat tesz a betűtípusra és –méretre, a színekre, árnyalatokra, különböző dizájnelemekre. A végső formát egy-egy mintaoldal bemutatásával véglegesíti a szerzővel és a szerkesztővel, majd elkezdi a teljes anyag tördelését. Feladata ügyelni arra is, hogy az esetleges illusztrációkat esztétikusan és megfelelő helyre helyezze el. Az áttekinthetőség érdekében fejléccel láthatja el az oldalakat, kialakíthatja a különféle szintű címekhez és alcímekhez tartozó kiemeléseket. Megszerkeszti a tartalomjegyzéket, összeállítja az impresszumot és persze egyéb oldalakat is, ha a szerző vagy a szerkesztő olyanokat is be kíván szúrni a könyvbe – például köszönetnyilvánítást, idézetet és bármit, ami számára, számukra fontos.

Végül az anyagot elküldi korrektúrára. A korrektor visszaküldi a javított anyagot, vagy digitális formátumban, például megjegyzésekkel ellátott pdf-ben, vagy a hagyományos, nyomtatott formában, korrektúrajelekkel ellátva. A tördelő kijavítja a hibákat, majd visszaküldi még egy kör korrektúrára. Amikor minden hiba kijavításra került, és minden illetékes szerint késznek tekinthető az anyag, mehet a nyomdába.

A könyv szívügy. Lényeges úgy kialakítani, hogy ha a szerző a kezébe veszi a frissen nyomtatott példányt, azt érezze, a könyv az övé, a szó nemes értelmében.

könyv tipográfia grafikus kézirat tördelő íráskurzus Így készül a könyv

2019\05\14

Így készül a könyv 1.

Az irodalmi szerkesztő szerepe és munkája

Azok körében, akik könyvkiadáson gondolkodnak, felmerülhet a kérdés, vajon szüksége van-e irodalmi szerkesztőre? Mi minden esetben, minden kiadásra szánt kézirat esetében lényegesnek, sőt elengedhetetlennek tartjuk. Szerkesztőink közül felkértük Tas Mártát, hogy foglalja össze, mi is a dolga az irodalmi szerkesztőnek.

igykeszul.jpg

“A szerkesztői munka

A legtöbb könyv általában nemcsak az író műve, hanem a szerző, a fordító (ha van) és a szerkesztő munkájának közös gyümölcse. Leegyszerűsítve úgy is mondhatnánk, hogy a szerző felelős a könyv tartalmáért, a szerkesztő pedig az olvasóbaráttá alakításáért.

A szerkesztő munkája a könyvvel való ismerkedéssel kezdődik: elolvassa a kéziratot vagy a fordítást, és közben ki is alakul róla a véleménye: valahol soknak érzi a szöveget, valahol kevésnek, valamit érthetetlennek vagy logikátlannak talál. Gyakori hiba például a terjengősség, túlírtság, amikor a mondanivaló szempontjából felesleges vagy ismétlődő részekkel van tele a szöveg. Ezeket az észrevételeit aztán megbeszéli a szerzővel, szerkezeti és tartalmi változtatásokat javasol, logikus szerkezetre, világos megfogalmazásra, egyszóval érthetőségre törekszik.

Shallow DOF, focus on editor and nib of pencil.A szerkezeti áttekintés után következik a nyelvi javítás. Fordítás esetén előfordulhat, hogy az eredeti szöveget is össze kell vetni a fordítással és javítani. De legyen szó akár magyar szerző munkájáról, akár fordításról, most is az érthetőség a fő szempont: a szerkesztő átírja a szöveget úgy, hogy a stílus mindenhol a könyv műfajához illeszkedjen, kijavítja a helyesírási hibákat, figyel a nyelvhelyességre, kiszedi például a magyartól idegen szerkezeteket (germanizmusok, felesleges vagy hiányos névelőhasználat, szórendi problémák), figyel az idegen szavak használatának indokoltságára és arányára, a szóismétlésekre, az alany és az állítmány egyeztetésére és így tovább. A szerzőnek természetesen ezekről a változtatásokról is tudnia kell.

A könyvet végül technikai szempontból is rendbe kell tenni. Ide tartozik a nevek, címek, számozások, jegyzetek, a tartalomjegyzék ellenőrzése és egységesítése, az illusztrációk kiválogatása és a könyv végső formájának kialakítása.

A szerkesztő munkájának az a célja, hogy minden döntésével és változtatásával az írói szándékot segítsen megvalósulni úgy, hogy a kész könyv az adott célközönség számára végül minél érthetőbb és olvashatóbb legyen.”

könyv szerkesztés magyar irodalom kézirat íráskurzus Így készül a könyv irodalmi szerkesztés olvasószerkesztés

2019\05\09

Sokszor hallottuk már... Miért kerül annyiba?

„– Ezt szeretném.
– Láttad az árát?
– Mi kerül ezen ennyibe? Hiszen csak papír meg festék.
– Már nem tudják, mit kérjenek el érte…”

Általános párbeszéd, melynek sokszor lehetünk fültanúi egy könyvesboltban, vagy könyvekkel foglalkozó internetes fórumon. Esetleg lehet, hogy volt, amikor mi magunk mondtuk ezt?

Bárhogy is, egy biztos: írók és olvasók között éles vita tud kialakulni a könyvekkel kapcsolatban, de minden vita közül kiemelkedik kettő. Ezek közül egyikkel foglalkozik e cikk: a kötetek árával és a mögöttük megbújó költségekkel. És még valamivel. A megoldással.

Ideje tehát egyszer és mindenkorra tisztázni a dolgot: Miért annyi egy könyv ára, amennyi?

A könyv kézzel fogható szellemi termék. Az a fajta, amelynek születése nem egyetlen pillanat eredménye. Mert, ha jól csinálják, és igényesen, akár években mérhető az elkészülte, de legalábbis hosszú hónapok.

A könyvimádók számára nem ismeretlen az érzés, hogy egy magával ragadó történetet a kezükbe fogva, egyetlen éjszaka alatt „kivégzik” azt. Ilyen olvasási tempó mellett nem nehéz elfeledkezni róla, hogy az írás sebessége messze alul marad az olvasásénál. Mert egy könyv útja az első mondattól a megjelenésig, akár egy- két év is lehet. Bizony, ez nem tévedés.

A történet megírása – egy teljesen átlagos 300-350 oldalas könyv esetében, nyilván azt figyelembe véve, hogy az író naponta mennyi időt tud egyéb teendői mellett erre fordítani – 2-6 hónapot simán igénybe vesz.

Ezt követi a szerkesztés, 1-2 héttől, akár 1-2 hónapnyi munka. Sokan előolvasók szolgálatait is igénybe veszik. Ez azért hasznos, mert ilyenkor az írónak még van rá lehetősége, hogy a vélemények alapján tovább javítsa az olvasói élményt, esetleg a történetet további fejezetekkel egészítse ki. Ez átlagosan 1 hónapot vesz igénybe. A végleges kézirat korrektúrán esik át – általában két körben –, ez 1-4 hét alatt zajlik le. Majd jön a tördelés – szintén két körben –, további 1-4 hét alatt. Eközben elkészül a borító, aminek a kiválasztása, véglegesítése és nyomdakésszé alakítása optimális esetben is 0,5-1 hónap, bár ez folyhat párhuzamosan a szerkesztés-korrektúra-tördelési folyamattal. A nyomdakész tördelt anyag mehet a nyomdába, mennyiség és papírigény függvényében 1-4 hét. Eztán a kézzel fogható könyv immár megérett arra, hogy az olvasók a kezükbe fogják és egy éjszaka alatt átrágják magukat rajta.

A fenti példa a lehető leggyorsabbtól az átlagos időrendet vázolja fel, amely így is 3-12 hónapot ölel át. Lehet ez akár jóval több is és ez még csak az idő. Nézzük az ehhez kapcsolódó anyagiakat.

A szerkesztés, korrektúra, tördelés mind-mind függ a kézirat terjedelmétől, munkafolyamatonként 50-150 ezer forintnyi munkadíjért, amennyiben lektorra is szükség van, az az imént összeg többszöröse is lehet. A borító elkészítése magában foglalja a kép használati díját (stock oldalakról megvásárolt képek akár már 3 ezer forinttól, egyedi képek jogdíja bármennyi - a saját fotó készíttetése kb. 30-60 ezer forint is lehet) és a grafikus munkáját, amely körülbelül 10-20 ezer forint. Az előolvasók szerencsés esetben tiszteletpéldányért cserébe vállalják a feladatukat. A nyomdaszámla – a kinyomtatott könyvek darabszámától függően – sok ezertől akár milliós összegig is rúghat. Tehát költségek terén is elég széles a paletta, a legolcsóbb konstrukcióban, kevés példányszámban 250-350 ezer forint körül, nagyobb példányszám esetében több millió forinttal is lehet számolni.

Észrevette a kedves olvasó, hogy a költségek terén egy ember munkadíját viszont nem említettük? Igen, ez maga az író. Nem is igen lehetne. Mert minden közreműködő szakember díját meg lehet határozni, és ők, dolguk végeztével meg is kapják érte, ami nekik jár. De az író idejének, tehetségének és munkájának az árát nem tudja senki megszabni. Ő maga sem. És ő, ha végzett a történettel és az utolsó mondat végére pontot tett, nem tudja senkinek benyújtani a számlát. Neki várnia kell.

Azt hihetnénk egyébként, ha a könyv kijött a nyomdából, onnantól kezdve egyenes út vezet az olvasóig, de ebben a formában ez sem igaz.

Ma Magyarországon az olvasók zöme a legismertebb könyvértékesítési platformokat részesíti előnyben. Vagyis az ismert logóval ellátott üzleteket és a hozzájuk kapcsolódó webáruházakat. Tehát az írók számára muszáj, hogy ott is értékesíthessék könyveiket. Miért? Mert az olvasó bizalmatlan. Úgy gondolja, ha valamit csak az írótól, vagy magától a kiadótól lehet megszerezni és az nem lelhető fel a legnagyobb könyvesboltok kínálatában, az rossz, selejtes. Nehéz ezzel a berögződéssel harcolni, így az író és a kiadó kényszerhelyzetben van, ha szeretné, hogy a könyv ott lenne azokon a bizonyos polcokon, az olvasók szeme előtt.

Igen ám, csakhogy van egy bökkenő. Az ár. Mert a könyvesboltokba csak nagykereskedők révén lehet bejutni. Mind a könyvesbolt, mind pedig a nagykereskedő százalékot számít fel a közreműködésért. Nem keveset. A könyv árának akár 50-70 %-át is. Az író és a kiadó tehát a fennmaradó 50-30%-on osztozik, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy miközben a közreműködők számára ez tiszta haszon, addig az író és a kiadó mögött ekkorra már ott áll egy szép nagy halom befektetés. A munkát azonban csak úgy tudják folytatni, ha a befektetés nem csak visszajön, de hasznot is termel, hiszen úgy nem lehet új projektbe – új könyv munkálataiba – kezdeni, ha az előző befektetés nullával zár.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Olyan árat kell meghatározni az adott könyvért, amelyből még a nekik maradó százalékokkal is van rá esély, hogy kijöhet egy újabb könyv. Egy árat, amely az olvasót elborzasztja, de amiben rengeteg munka fekszik és kockázat.

És itt a vége. Ezzel bezárult a kör. Az író és a kiadó saját érdekében határozza meg azt a bizony árat, az olvasó értetlenkedik és bosszankodik: „Azt mondják, olvassunk, erre milyen sokba kerül”.

Az olvasó – már azon túl, hogy örömét leli az adott történetben – még kedvenceivé avanzsált írók könyveivel kapcsolatban is hajlamos azt gondolni, hogy „csak” papír és tinta. De ha valaki figyelmesen olvasta az előző sorokat, már láthatja, mi az, amit eddig nem vett észre. Idő, energia, tehetség, álmatlan éjszakák, szakemberek hada, odafigyelés, törődés, nyomda, nagykereskedő, könyvesbolt / webáruház. Mind-mind befektetés. Van köztük anyagi és anyagiakban nem mérhető.

Anyagi világban élünk, ez igaz. Minden forint számít, mi pedig a lehető legkevesebből akarjuk a legtöbbet kihozni. Egy dolgot viszont nem szabad elfelejteni: könyvek csak úgy születhetnek, ha az író tud írni. Ha szakmájában kiteljesedésre talál, és – főleg ha magánkiadású könyvről van szó – az olvasóközönség anyagiakban is úgy honorálja történeteit, hogy a következő köteteibe is befektethessen.

Bonyolult, több ágon futó probléma ez és felmerül a kérdés: Létezik megoldás?

Örömmel jelenthetjük, hogy létezik! Méghozzá olyan, amely mind az olvasó, mind pedig az író megelégedésére szolgálhat, igaz, kell hozzá egy apró adalék. Valami, amire eddig még nem volt szükség, amikor egy könyv gazdát cserélt: együttműködésre.

A KonyvMogul.hu által életre hívott „1000 KÖNYV” projekt a könyv árakkal és az értékesítéssel kapcsolatos problémákra nyújt megoldást. A lényeg egyszerű.

Az írók – a könyvesboltokat és a nagykereskedőket kihagyva – egy teljesen új értékesítési platformon kínálják az olvasók számára a könyveiket, méghozzá olyan áron, amivel sehol máshol nem találkozhatnak.

Egyetlen dolgot kötnek csak ki. Az olvasó megkaphatja ezért az árért, de csak akkor, ha segít abban, hogy az a bizonyos könyv minél több emberhez eljusson, minél többen tudjanak erről a roppant kedvező lehetőségről. Meghatározza a könyveladások számát, címenként – 1000 darabot – és akkor kezdődik meg mindenki számára a kiszállítás, ha ennyi megrendelés beérkezett az adott könyvből. Az ár töredékéért cserébe tehát eladási darabszámot kér.

Mindeközben az olvasó egy, a boltban 3990 forintba kerülő könyvet akár 1600-ért is megkaphat. Szeretné? Biztosan! Két dolgot kell adnia cserébe. Türelmet és hathatós közreműködést. Mert, ha minél előbb meg akarja szerezni ilyen áron a kiválasztott könyvet, akkor minden létező módon reklámoznia kell a lehetőséget barátai, ismerősei körében – a közösségi médiában –, hogy a körbe belépve ők is ilyen áron juthassanak hozzá, és ők is a hír terjesztésével honorálják az író által nyújtott kedvezményt. Terjedjen a hír, mint a futótűz, minél gyorsabban és szélesebb körben.

Miért jó ez az olvasónak? Megoldódik a könyvárakkal kapcsolatos problémája, hiszen a bolti árért ebben a konstrukcióban, szerencsés esetben akár 2-3 könyvet is megkaphat.

Miért jó ez az írónak? Mert a befolyt összeg – még ha kedvezményes is – 100%-ban hozzá kerül és az eladott darabszám okán a befektetése biztosan megtérül, és folytatni tudja az írói munkáját.

Tökéletes megoldás. Egyszerű, hatékony, és mindenki számára hasznos együttműködés ez. Csak működtetni kell.

Hát működtessük!

 „KÖNYVET MINDENKINEK – Nekem, Neked, és Neki is...”  https://1000.konyvmogul.hu

Készítette: Nyíri Abigél

könyv kortárs webáruház magyar irodalom imádom a könyveket magyarszerző 1000 könyv irodalmi közösség

süti beállítások módosítása