Könyvet mindenkinek - Nekem, Neked és neki is

2020\12\04

Fiatalnak lenni a világháborúk idején? Vajon milyen lehetett?

Janikovszky Éva: Naplóm című könyvéből megtudhatjuk

Légy részese te is egy valóságos utazásnak, ami visszarepít a második világháború idején élő magyar fiatalok mindennapjaiba. Avagy Janikovszky Éva: Naplóm című könyvének bemutatása.

olvasolampas_1.png

Amikor valaki meghallja azt a nevet, hogy Janikovszky Éva valószínűleg a kedves, olykor csípős humorú ifjúsági regények és gyerekkönyvek jutnak eszébe. Ebben a kötetben viszont az írónő egy új oldalát ismerhetjük meg.

A naplót Éva 1938 és 1944 között írta. Nyomon követhetjük benne, ahogy a 12 éves kiskamaszból érett, 18 éves végzős diák cseperedik a szemünk előtt. Amikor megkaptam ezt a – márka nagyköveti - lehetőséget a shop.konyvmogul.hu-tól, először rettentő izgatott lettem, akárcsak egy kisgyermek Karácsony estéjén, ám őszintén, kissé meg is ijedtem. Mostantól tetszőlegesen választhatok könyveket a kínálatukban szereplő rengeteg mű közül, és nincs más dolgom, mint olvasni és megosztani az így szerzett olvasási élményeimet veletek.

Első alkalommal egy tökéletes könyvet szerettem volna választani “munkatársamnak”. Visszatekintve, úgy gondolom ezt a feladatot igazán jól teljesítettem. Mikor szembejött velem ez a könyv gondolkodás nélkül éreztem hogy “ő” tökéletes első társ lesz. Nem is keresgéltem tovább. Így landolt a postaládámba leánykori nevén Kucses Éva hat rendkívüli évének története az amúgy is roppant különös életéből.

A könyvet olvasva nemcsak egy diáklány mindennapjait ismerhetjük meg, de találkozhatunk a romantikus Szeged negyvenes évekbeli arcával is. Akkoriban még a fiatalok a korzóra jártak minden délután vagy egymás zsúrján táncoltak együtt, párokat váltogatva. Az évszámból lehet tudni, hogy a kis Kucsy (ez volt a beceneve) a világháború idején írta értékes naplóját. Külön tetszett amikor a háború kitörését csak félvállról egy mondat töredékkel tudatta az Olvasóval: “Ja, igaz, nem írtam még, hogy háború van? Angolfrancia-Német!”

Éva 12 évesen, második osztályban kezdi írni naplóját, melyet abban az évben rövidre is fogott, aztán harmadikos korától több mondanivalója volt, ezáltal sok sztorit, és benne munkálkodó érzést oszt meg velünk. Mint minden tinédzser lány naplójában, úgy az irónőről is megtudhatjuk, hogy akkori korosztályára jellemző életet élt, és ahogy múlt az idő, csak a számára lényeges, meghatározó dolgok vetette papírra.

A naplóregények könnyen hatásuk alá tudják vonni az olvasót, így engem is, mert szó szerint a mindennapjaim részévé vált a könyv és amikor olvastam, úgy éreztem én is ott sétálok a Tisza parton vagy épp Éva családjának üzletében találtam magam.

Ami a mi életünkben is kiemelt szerepet játszik, az a könyvben is központi témaként tér vissza Kucsy baráti viszonyainak, és szerelmi életének fordulataival. Általam nem ismert események bontakoztak ki Kucses szerelmi életében. Bár olykor zavarosnak is tűnt, mégis megértettem a fiatal szív vágyait és egy percig sem volt ellenszenves számomra. Megmutatta, hogy az ember nem lehet úrrá a saját érzésein, sőt nem is szabad elnyomni azokat. Éva szerelmi életének részletes leírása több olvasónak is ismerős lehet, aki fiatal korában szerelmes volt (tehát bátran kijelenthetem hogy mindenkinek :) )

A napi események hitelességét a sok korabeli fénykép, rajz ill. hivatkozás támasztja alá . A régi újságcikkek, Éva leánykori képei, iskolai bizonyítványok, az akkori Szeged képei, vagy ami engem a legjobban megragadott, az írónő által rajzolt képecskék akár önmagáról, akár másokról, melyek igazán visszarepítettek az időben.

Nem nehéz irodalmi mű, jómagam kikapcsolódásnak tartottam a vele töltött időt. Egyfajta menedékem lett a negyvenes évekbeli Szeged a mai világ problémái elől.

A napló megszületésével egyidőben zajló események mellett sem szabad elsiklani, így az utolsó év felett sem, amikor is 1944-et írtunk. A történelem szerelmeseként ismerem a második világháború eseményeit. Viszont ez valami egészen más volt.

A könyv segített átélni azt a csodát, míg visszarepülhettem az időben, és Kucses Évaként Szeged városában fogadtam a II Világ Háborút, és éltem át annak sötét, mégis valahogy elviselhető oldalát. Megrendítő érzés volt olvasni egy velem egykorú lány életét a mindennapos légitámadások és a közeli családtagok elvesztésének idején.

A könyv hatására elgondolkodtam azon, hogy a mai világ problémái összeegyeztethetőek-e a háború idején lévőkkel...

zért is mondhatom azt, hogy hálás vagyok ennek a könyvnek, megtanított arra, hogy a mindennapos problémák mögött mindig van miért hálát adni, és legyek elégedett azzal, amim van.

Köszönöm Kucses Éva!

Hogy kinek ajánlom a könyvet?

  • a történelem szerelmeseinek
  • azoknak, akik Janikovszky Éva könyvein nőttek fel
  • a kor rajongóinak
  • akik csak egy érdekes történetre vágynak egy fiatal lány tollából
  • aki tudni akarja hogy élte meg egy fiatal a második világháborút
  • ha netalántán az egyik felsorolt pont sem igaz rád

Köszönöm, hogy végig olvastad a könyvről született élményeimet és véleményemet! Remélem, felkeltette az érdeklődésedet ezt a különösen mindennapi és szokványosan rendkívüli könyv!

Ha igen, akkor kellemes olvasást és élethű élményeket kívánok hozzá! :)

Írta: Lajos Luca

A könyv beszerezhető itt.

vélemény olvasás könyv miegymás életrajz könyvkritika könyvajánló író magyar irodalom mit olvassak könyvértékelés 1000 könyv olvastam elmondom Beszéljünk róla

2020\12\03

Skolik Ágnes- Olasz vacsora

Csütörtöki könyvajánló

konyvajanlok_7.jpg

A novellákat tartalmazó könyv egy igen ötletgazdag külsőbe lett belebújtatva. Bár témájukat tekintve inkább anekdotákra és humoros történetekre különítené el az ember az olvasottakat, az író azonban nem elégszik meg a hétköznapival, hanem csavar rajta egyet. Már a címmel felkészíti az olvasót valami különlegesre, azonban csak a tartalomjegyzék tájékán esik le a tantusz. Ez tényleg vacsora lesz, hiszen étlap ötlik a szemünk elé.

Ha kényelmesen elhelyezkedtünk a vacsorához, akkor két előétel közül választhatunk. Meztéblábas emlékek és A Kúltúr. Az író átszellemülve adja vissza a múlt cselekményeit, a falusi élet tyúkól szagú napjait, a lassan csordogáló időt, s az egymásnak köszönő embereket. Sokunk számára ismerősek lesznek a humorral vegyített leírások, az utca, az illatok, az állatok és maga a kor. Ha belegondolunk, hogy a mai rohanó világban mennyi mindent szeretnénk megcsinálni, amelyek közül alig jut valamire idő, könnyen megeshet, hogy visszasírjuk a fejünk felett elszáguldott éveket.

Az előétel megtölti az olvasót valamiféle lágyan felbuggyanó szeretettel, ami szép fokozatos végigkúszik a talpunktól kezdve a hajunk száláig (na jó, némelyek esetében a fejük tetejéig).

Miután az olvasó kellemesen falatozgatott a múlt asztaláról, laza mozdulattal leszedik előle a terítőt és valami újat, valami vagányt helyeznek elé. A főételek, ahogy az egy étteremben is lenni szokott, elfoglalják a könyv legnagyobb részét. Itt találkozol a címadó novellával, amit csak akkor ajánlok elolvasni, ha éppen jól vagy lakva, ugyanis szó szerinti egy olasz étteremről szól, amit a szájban történő ízrobbanások kísérnek. Korgó gyomorral tényleg nem ajánlott!

Ezután megismerkedhetünk a három majom történetével, a nem hall, nem lát, nem beszél világnézet alapjaival. Ha tovább lapozunk, segíthetünk a szomszédoknak elfogni egy tolvajt, akiről később kiderül, hogy éppen a saját földjén jutott eszébe lámpafénynél kóborolni. Természetesen a nevén levő kertjében, de akinek nem jut házőrző kutya, annak még mindig jól jöhetnek az ilyen szemfüles szomszédok.

Ezután egy csipetnyi romantika következik, és egy kis Nagykanizsai városnézés, majd a háziasszonyok kedvence, a takarítás.

Főételről főételre falatozunk, csipegetünk a finomságok közül. Egyik sem túl hoszú, nem fogja semmi megülni a gyomrunkat, ráadásul a választék is dícsérendő. Vannak lassabban emészthető falatok, vannak humoros ízűek, s vannak savanykásak is, amik még egy-egy könnycseppet is kifacsarnak belőlünk.

Belesünk az IKEA-ba, ahol nyomon követhetjük a 32 darab szekrény rejtélyes sétáját. Az írónő elmondása alapján jól bezabálunk egy kínaiban. Szó mi szó, a történetek csak gyűlnek, a hasunk már fáj a nevetéstől, úgyhogy aki kíváncsi a többi főételre, annak ajánlom, hogy rendelje meg ezt a vacsorát.

Most már dugig a has, csak a szemünk kíván tovább falatozni, s alig tudunk dönteni a desszertek közül. Mert valljuk be, az éttermekbe a desszertért megy az ember. Hat féle édesség közül választhatunk, s mind a hat tisztességesen zárja a kötetet. Személyes kedvencem a (sajttorta).

”Hogyan védekezzünk a betörés ellen?’. Na, ott olyanokat kacagtam, hogy nem bírtam tovább visszatartani az étlap mellé rendelt frissítőmet. Ahogy az írónő is megmondja a tutit: „személyes birtokunk csak akkor van biztonságban, ha nincs is ilyenünk…”.

Erről eszembe jutott szegény apósom, akihez betörtek és elvitték az újonnan vásárolt 52 colos tévéjét, azonban a méregdrága óragyűjteményét nem vették észre, úgyhogy kinek mi az érték... Ezzel ellentétben ez a könyv nyújt valami megfoghatatlant, valami kulturális feltöltődést, valami szellemi kikapcsolódást. Könnyed, de van mondanivalója, könnyen csúszik, de jóllakat, kecsesen a kezedbe illik, s részedet képezi. Minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami egy remek könyvet jellemezhet.

Bon apetit!

A cikket írta: Diana Soto

Szeretnéd, hogy a Te könyvedről is írjunk? Nincs más dolgod, mint felvenni velünk a kapcsolatot az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen.

vélemény olvasás könyv novella miegymás kortárs könyvkritika könyvajánló író romantika magyar irodalom jó könyv szórakoztató irodalom mit olvassak könyvértékelés Novelláskötet Skolik Ágnes imádom a könyveket magyarszerző 1000 könyv könnyed nyári olvasmány olvastam elmondom könyves érzékelések furcsa szeresd kortárs szerző

2020\11\30

Egy blogger élete

Miért és hogyan lép valaki a bloggerek útjára?

Úgy gondoltam, egy rövid kérdőívben felteszek pár kérdést különböző témával foglalkozó bloggereknek, így is színesítve a cikket, és megismerve a könyves honlapokon kívül mást is. (Ezúton is köszönöm nekik, hogy feleltek a kérdéseimre!) A válaszokat összegyúrtam és belefűztem a személyes tapasztalataimat, gondolataimat.

Véleményem szerint egyre több ember blogol, egyre többen akarják kifejezni a véleményüket, akár minden áron, az internet adta anonimitás lehetőségét kihasználva, vagy akár az ingyen szépségápolási termékek, könyvek lehetőségén felbuzdulva.

Eleinte én is név és arc nélkül írtam meg a bejegyzéseimet, ennek pusztán az volt az oka, hogy nekem még most is (igaz, csak 2015.óta írok könyvekről) az olvasás előrébb helyezkedik el, mint az írás. Nagyon sokat szenvedtem az első időkben, órákat ültem a gép előtt, hogy egy olyan fogalmazást hozzak létre egy műről, amivel elégedett vagyok. Aztán ahogy egyre jobban belejöttem és pozitív visszajelzéseket kaptam olvasóktól, barátoktól (akiknek nem is én mondtam el az oldal létezését), illetve legfőbb kritikusomtól, édesapámtól, úgy vállaltam fel a nevemet és az arcomat.

Ezért, amikor azt olvastam, szerencsére a kérdőívek nagy részében, hogy az „íráskényszer” illetve a bloguk témája iránti rajongás volt az, ami elindította őket ezen az úton, nagyon örültem.

Hogyan?

Ha már megvan az elhatározás, akkor egy honlap létrehozása a következő lépés. Vannak bizonyos magyar oldalak, ahol regisztrációval, sablonokkal össze lehet rakni egy blogot és folyamatosan változtatni, újítani. Illetve a másik lehetőség egy olyan platform, ami nem kifejezetten blogok létrehozására van, hanem egészen más honlapok is használják. Annyira nem tudok ebbe a témába belemenni, viszont érdemes utánanézni külföldi oldalakon, mind a weblap létrehozásának, mind egy blog elindításának, működtetésének.

asscsxs.PNG

Ha mindez megvan, akkor pedig jön egy hosszabb folyamat: minél több, minél igényesebb, figyelemfelkeltő tartalmat írni. Mindeközben jelen lenni a különböző közösségi oldalakon, csatlakozni a témánkba vágó csoportokhoz és megosztani az írásainkat. Azt tudni kell, hogy a Facebook a követőink bizonyos százalékának „dobja fel” hírként a friss megosztásunkat, ezért ha szeretnénk, hogy az írásaink minél több emberhez eljussanak, ill.minél több követő lássa, bizony bele kell fektetni pénzt. Ez többféleképpen lehetséges, az alternatívákat megtaláljátok a közösségi háló súgójánál. Épp a napokban néztem meg a blogom statisztikáit és a legtöbb olvasó a közösségi platformokról „jön” és talán nem mellékes, hogy Amerikából többen kattintanak a portálomra, mint itthonról. Én ebből azt szűrtem le, hogy (sokkal többen élnek ott) érdemes a képmegosztó oldalra is valami kreatív dolgot kitalálni, vagy legalábbis folyamatosan jelen lenni és nagyon jó #hastegeket használni.

Fontosnak tartom még azt is, hogy valami plusz legyen az ember blogjában. Akár a honlap kinézetében, akár – egy könyves blog esetében – az elolvasott mű értékelésében. Ne másoljuk a másik bloggert! Ötleteket lehet meríteni, de a legjobb, ha az embernek saját gondolata támad, miként lehetne egyedivé varázsolni a honlapját. Én például nagyon kevés bloggert követek, egyrészt, hogy ne befolyásoljon a véleményük egy-egy könyv kapcsán, másrészt, hogy ne lássam milyen újdonságokkal rukkolnak elő.

A legfontosabbat hagytam a végére: az olvasókkal való kontaktus. Szerintem ez a legnehezebb dolog. Igaz, hogy azok az emberek fogják követni az oldalt, akiknek tetszenek a bejegyzések, és úgy egyáltalán a blogger stílusa, viszont a kapcsolatfelvételről nem tudok tanácsot adni. Én is mindig próbálkozom, hogy mi lenne jó, mi az, amit tennem kéne...

Bízom benne, hogy aki mostanában gondolkozik egy blog elindításában, annak valamennyire segítettem! A cikkben direkt nem fejtettem ki milyen az általános vélekedés a bloggerkedésről, főleg amikor már egyszerű hobbiból hivatássá változik, nem kevés pénzt, időt, energiát belefektetve.

 

A cikket írta: Édes kis könyvkritikák, Dobos-Gacsó Dalma

blogger vélemény olvasás könyv miegymás kortárs írás könyvajánló könyvmoly moly közösségi média szórakoztató irodalom imádom a könyveket 1000 könyv irodalmi közösség Beszéljünk róla

2020\11\26

Anne L. Green: Viharos érzelmek

Csütörtöki könyvajánló

Ő a testemet, én a lelkét mentettem meg!

konyvajanlok_13.jpg

 A könyv fülszövege:

„Szenvedély nélkül lehet élni, de vajon érdemes?

Jason Scott az FBI kommandós alakulatának tagjaként élte nem éppen hétköznapi életét. Egy napon azonban, egy balul elsült akció után, minden a darabjaira hullik körülötte. Létezésének új értelmet keresve elvállalja egy befolyásos szenátor lányának védelmét, ám hamar rá kell döbbennie, hogy nem kell a csatatérre lépnie, hogy kemény küzdelmeket éljen át.

A szépséges és lázadó Nina legfőbb szórakozása testőrei megleckéztetése. Mindennapi csatározásaik ellenére mindketten érzik, hogy lassan feltámad bennük az egymás iránti fékezhetetlen vágy, míg végül a lány egyszer csak meglátja a felszín alatt rejtőző valódi Jasont, és ráébred, hogy ő sokkal több mint egy testőr.

Heves ellenállásuk dacára hatalmába keríti őket a szerelem.

A sors azonban újra és újra próbára teszi őket: támadások, ármányok, sötét titkok kereszttüzében rá kell ébredniük: a szerelemben nincs megalkuvás.

Vajon mindkettőjük vonzalmát csak a szenvedély mozgatja? Vajon van jövője a szerelemnek a múlt árnyékában?

Az Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015. év elsőkönyves felfedezettje, a váratlan fordulatokban bővelkedő legújabb romantikus-erotikus regényében válaszokat keres a sokakat izgató kérdésekre.”

 

Még nem olvastam egyetlen könyvet sem az írónőtől, így gondoltam eljött az ideje. Az Álomgyár Kiadó segítségével pótoltam is ezt a hiányosságot. :)

Többé-kevésbé két részre tudtam osztani a regényt:

Az “első rész” egy igazi romantikus- erotikus történet volt, olyan szituációkkal, olyan macska-egér játékkal, melynek elég egyértelmű volt a kimenetele. Mégis szerintem pont ez kell a nők nagy részének: ilyen vagy hasonló szavakat szeretnének hallani a férfiaktól és ilyen pillanatoknak szeretnének élni.

Beismerem, hogy nekem viszont túl sok volt, számomra túl érzelgős volt a műnek ez a része. Az csak rontott a helyzeten, hogy a női főszereplő, Nina gyerekes megmozdulásaival, viselkedésével majdnem kikergetett a világból. Az elbeszélésnek ebben a részében voltak ugyan fordulatok, de valahogy nem éreztem a súlyukat.

Egy kivétel volt csupán, de az tényleg letaglózó volt és később is fontos szerepet játszott a sztori alakulásában. Csaknem egyik oldalról a másikra megváltozott a mű hangulata. Végre a főhősök kapcsolata is kicsit “életszerűbbé” vált. Sokkal pörgősebb lett a regény, elképedve olvastam az új információkat. Aztán amikor már azt hittem, hogy nyugodtan végigolvashatom a könyvet, olyan titkok kerültek napvilágra, olyan események váltották egymást, hogy elképedve bújtam az utolsó lapokat, sorokat, mondatokat. És nem hittem el…

ÖSSZEFOGLALVÁN:

Nekem a regény körülbelül a felétől tetszett igazán, az első felét túlságosan érzelgősnek éltem meg. Aki viszont szeretne egy kicsit ábrándozni, annak bátran ajánlom ezt a művet.

NÉHÁNY IDÉZET, HOGY KEDVET KAPJATOK A KÖNYVHÖZ:

„Az élet megismételhetetlen, ezért mindig úgy kell élni, hogy nincs több lehetőség. Csak egy esélyünk van.”

„Semmi sem történik csak úgy. Mindennek oka van.”

„Ne ítélkezz afelett, akinek az útját nem jártad végig. Nem látod a mosolya mögötti fájdalmat. Minden embernek megvannak a magában hordozott sebei, melyek sosem múlnak el.”

„Az életet élni, élvezni kell. Lehet, nem mi döntjük el, hogy mikor és hol éljünk, de mi irányítjuk a sorsunkat. Rajtunk múlik, mi a következő lépés.”

A cikket írta: Dobos-Gacsó Dalma

Szeretnéd, hogy a Te könyvedről is írjunk? Nincs más dolgod, mint felvenni velünk a kapcsolatot az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen.

vélemény olvasás könyv miegymás erotikus kortárs könyvkritika könyvajánló magyar irodalom jó könyv mit olvassak könyvértékelés imádom a könyveket magyarszerző 1000 könyv olvastam elmondom könyves érzékelések kortárs szerző

2020\11\23

Zsigmond vagy Kondor? Nem mindegy...

Egy könyvesbolti dolgozó kalandjai

Több, mint 9 éve dolgozom az ország legnagyobb könyváruház láncánál. Ezen időszak alatt rengeteg különös ember fordult meg a boltban, hol meglepő, hol vicces, hol pedig ijesztő szituációkat kreálva.

Könyvesboltban dolgozni egyáltalán nem olyan unalmas, ahogy azt sokan gondolják. Minden történetet persze képtelenség megosztani, hiszen naponta történik valami emlékezetes, de azért az eddigi évek eseményeiből szeretnék nektek elmesélni néhány történetet, amely velem esett meg.

aleelae.PNG

Bejött egyszer egy apuka két kamasz fiával. Érdeklődve jött oda hozzám, és kérdezte: „Zsigmond Vilmos legújabb könyve van?” Én: „őőő…, Zsigmond Vilmos, úgy mint Kondor Vilmos? Erre gondol ugye? Ami ősszel lesz majd a mozikba, a Budapest Noir? Abból nekünk nincs, de itt van a többi könyve a sorozatból.” Vásárló: „Igen, ez az. Csak ezek vannak Zsigmond Vilmostól?„ Még mindig nem esett le neki, hogy ez Kondor Vilmos. Zsigmond Vilmos pedig egy operatőr volt, aki nemrég hunyt el.

Egy hétvégi napon, záráshoz közel lopás történt. Figyelmetlenek voltunk, a tolvajok meg ügyesek. Sajnos nem tudtuk lebuktatni őket, másnap derült csak ki a dolog. Természetesen utólag már sejtettük, hogy történhetett az eset, azt is, kik tehették, és megjegyezve arcukat készültünk az esetleges visszatérésükre. Ez végül rövid idő alatt be is következett. A bolt épp tele volt, amikor jött egy várandós nő, egy fiatal nyurga sapkás, szemüveges srác kíséretében. A gyerekkönyveket vették célba. Kolleganőm észrevette érkezésüket, és hárman közrefogtuk őket. A nő a következőket mondta: „Ahelyett, hogy körbe állnak, talán inkább kérdezzék meg segíthetnek e?” Azzal fogta magát és kedves barátjával elindultak kifelé. Egyik kolleganőm utánuk szól: „Egy várandós nőnek nem ilyen példát kellene mutatni!”, mire persze azonnal jött a „kedves” felelet: „Mit számít? 50.000 forint alatt úgyse tudtok mit csinálni!” Ezzel az utolsó mondattal távoztak az üzletből, mi pedig bíztunk benne, hogy ezek után eszükbe nem jut többet visszatérni.

Azért természetesen pozitív történetet is tudok mesélni. Évek óta bejár hozzánk egy apró idős hölgy, aki először csak rendelt, de utána annyira megtetszett neki, ahogy az üzletben foglalkoztunk vele, hogy azóta csak személyesen vásárol nálunk. Sokszor hoz nekünk csokit, elmesél családi történeteket, vagy megosztja velünk, hogy ezt vagy azt a sorozatot már kiadták régen csak más borítóval. Még azt is tudjuk megy ismét Hévízre, gyógykezelésre. Nagyon szeretjük őt, tényleg olyan mintha a bolt „közös nagyija” lenne.

Mindent összevetve kijelenthetem, hogy nagyon sokféle ember megfordul a boltban és mindannyiukkal másként kell bánni. Viszont ha korrektül kezeljük őket és segítőkészek vagyunk, azt meghálálják ők is. Természetesen vannak elkerülhetetlen dolgok, mint a lopás, vagy az elégedetlen vásárló dühe, de azt is lehet kezelni.

Elmondhatom, hogy én szeretek itt dolgozni, és az évek megtanítottak arra is, hogyan kell kezelni az egyes szituációkat. Arról nem is beszélve, hogy nem egyedül vagyunk a boltban és egy jó csapat tagjaként, közösen meg lehet oldani minden problémát.

És hogy milyen olyan helyen dolgozni, ahol könyvek vesznek körül? Fenséges!

 

A cikket írta: Jordáki Gábor

olvasás könyv miegymás író könyvesbolt könyvmoly könyveladás imádom a könyveket Jordáki Gábor magyarszerző könyvmogul 1000 könyv Beszéljünk róla

2020\11\20

Az első könyvválasztás: L.J. Wesley írótól a Brooke - A testem a börtönöm

Olvasólámpás - Bemutatkozik a shop.konyvmogul.hu márkanagykövete

Nemrégiben a shop.konyvmogul.hu csapatával úgy döntöttünk, hogy webáruházunk számára létrehozunk egy új feladatkört, és pályázatot írtunk ki - márkanagykövet - pozícióra. Nagy örömünkre, sokan jelentkeztek. Bár a kiválasztás nekünk is feladta a leckét, mostanra már el is kezdtük az együttműködést, többükkel.

Kíváncsian várjuk mit hoz mindannyiunknak a közös munka. Elsőként Gerőcs Kitti választott könyvet kínálatunkból, majd írt az olvasottakról nekünk, nektek. Kövessétek őt instagramon is.

2020-11-18_1.png

Amikor a Brooke történetét olvasod gondolhatod úgy, hogy elítéled őt a múltja miatt és azt mondod: „megérdemelte”. Azonban dönthetsz másképp is: harcolsz vele, szurkolsz neki. Mert mindenki megérdemel egy új esélyt.

Ha olyan olvasmányra vágysz:

  • ami egyszerre felemel és a mélybe taszít,
  • ami kizökkent a komfortzónádból,
  • ami a küzdésről szól,
  • amiben a szereplők élete nem mézes-mázos, hanem a kőkemény való élet,
  • ami bemutatja a család szeretetét,

…. akkor biztosan állíthatom, hogy neked íródott ez a regény. Bátran rendeld meg, vagy vedd le a könyvesboltban a polcról nem fogod megbánni.

Szeretnéd tudni, mit írt még Kitti a könyvről? Akkor itt >>  Olvasolámpás << bővebben is olvashatsz tőle.

Márkanagykövetünk hamarosan még több könyves kalandját osztja meg velünk.

vélemény könyv könyvajánló magyar irodalom jó könyv szórakoztató irodalom márkanagykövet Brooke könyvértékelés magyarszerző könyvmogul 1000 könyv olvastam elmondom mogul kiadó olvasolámpás

2020\11\19

Velencei Rita- Kávé és krémes

Csütörtöki könyvajánló

konyvajanlok_12.jpg

JELSZÓ: OLVASS MAGYART!

A könyv borítója röviden összefoglalja a nem túl terjedelmes, de nem is vézna papírtestbe csomagolt történetet. Adott egy hölgy, aki rendszeresen ír, hol naplót, hol a társkereső oldalra, és nagyon szereti a kávét, s főleg a krémest.

Annamari egy átlagos lány. És az átlagos pozitívan értendő. Egy olyan nő, aki ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint a világ nőinek biztosan több mint fele. Túl van egy tökéletesnek tűnő kapcsolaton, s egy szívet tépő szakításon azzal a bizonyos Tibivel, akiről rengetegszer fogunk hallani, de annál kevesebbszer látni.

Igen, Annamari pont olyan, mint te, vagy én. Azzal a különbséggel, hogy tonnányi krémes elfogyasztása után sem lett cukros. Van egy állása egy nyelviskolában, kedvelhető és emberi kollégái. Nem is olyan messze tőle ott a család, igazi falun élő vidám emberek, akiknek a magánélet nem tabu. Közülük is magasan kiemelkedik Terka néni. Tudod, az a rokonod, aki elhatározza, hogy segít megtalálni életed értelmét, legyen az egy hapsi, vagy egyéb személyes dolgok. Akinek mindenhez van egy megjegyzése, s bár ő teljesen jó szándékkal kíván tanácsot adni, arra nem gondol, hogy valójában senki sem kérte rá.

Az első fejezet legelején megtudjuk, hogy Annamari egy éve, két hónapja és tizenhét napja facér. Szerintem ez mindent megmagyaráz a közelgő Tibi-özönről. Terka néninek hála, Annamarink kénytelen elmenni egy kerámiatanfolyamra, miközben az őszi nyelvtanfolyamok is a nyakába zúdulnak. Munkaideje alatt órarendeket állít, a horoszkópját lesi és eszik. A szeptember gyorsan elszalad, s bár igazából nem történik semmi, mégis jól szórakozik az olvasó. Október ezzel ellentétben egy esküvővel nyit, ahol a vízbe pisiléstől kezdve, Batmanen át, a béna kifogásokig minden van. Miután több lehetőség is végifut az agyán, arra a kérdésre, hogy hol hagyta a barátját, csak ennyit felelt: “Izé… a dédnagymamája doktori disszertációján elcsúszott a kerti medencében, ezért fekvőgipszben kellett külföldi útra mennie.” Mindenki találja ki az eredeti kifogásokat.

Főszereplőnk normális életében mégis van valami meghökkentő. Annamari modell is egyben. Nem főállású répaevő, inkább amolyan hobby szépség. Az ügynökség hívja, ő pedig megy, s elpirulva nézi az óriásplakátról visszanéző önmagát.

Lassan haladunk tovább az életben. Megismerkedünk Anna munkatársaival, egy olasz macsóval, aki igencsak a sarkában jár, s néha még kedves bókokat is kap ismeretlen férfiaktól. Úgy tűnik, hogy a huszonnyolc éveseké a világ. Kivéve, ha osztálytalálkozóra hívják, s Terka néni is telefonál, vajon eljár-e még a kerámiaszakra.

Novemberben az a jó, hogy az ember bekuporodik a meleg lakásba és krémest készít. A hónap fénypontjaként sor kerül az osztálytalálkozóra. Miután Annamari csak ötször gondolt Tibire, kikosarazott egy lehetséges randi jelöltet és betolt három krémest. S miután a mindennapok szürke forgatagába visszatérünk, az olasz lovagunk, Luigi is majdnem kap egy esélyt.

A hónapok fejezetről fejezetre, lapról lapra telnek, Annamari keresi élete szerelmét, fotózásokra megy, együtt van a barátaival, sokat gondolkodik a Tibivel eltöltött életén és egyre több krémest eszik. Dolgozik, új emberekkel ismerkedik meg, s karácsonykor még a híres Tibink is felhívja, nem kis port kavarva Annamari érzelmi sivatagában.

Az ünnepekre a családjához utazik, ahol Terka néni, egy tökéletes parti gondolatával kergeti az őröletbe.

Annamari megismerkedik egy új baráti körrel, akik a modellkedés miatt vették magukhoz, de a férfiak körében a sütéstudománya és a süti ehetnéke is magasan a többiek fölé emeli.

Az új év új fordulatokat és új érzelmeket is tartalmaz. Nagyobb szerepet kap a modellkedés, s lassan, de biztosan Annamarira is rámosolyog a szerencse, vagy legalábbis a nagy Ő. Szép fokozatosan bontakozik ki kettőjük kapcsolata, lassan esnek szerelembe anélkül, hogy gyermekünk kezéből ki kéne kapni a könyvet esetleges tizennyolcas karikák miatt. Mint a valódi életben: végül minden jóra fordul. Megtanuljuk, hogy nem minden az, aminek látszik, s hogy néha a Terka néniknek tényleg igazuk lehet.

Igazi humorral fűszerezett romantikus történet, amelyben erőlködés nélkül haladunk lapról lapra. Szerethető karakterek, ismerős emberek birtokolják a lapokat, s lépésről lépésre adják elénk a reményt, hogy bizony a mi tündérmesénk is érhet így véget. Mert mindenkinek van egy Tibije, és mindenki lehet Annamari.

 

A cikket írta: Diana Soto

Szeretnéd, hogy a Te könyvedről is írjunk? Nincs más dolgod, mint felvenni velünk a kapcsolatot az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen.

 

vélemény olvasás könyv miegymás kortárs könyvkritika könyvajánló író romantikus romantika könyvmoly magyar irodalom jó könyv szórakoztató irodalom mit olvassak könyvértékelés imádom a könyveket magyarszerző könyvmogul 1000 könyv olvastam elmondom könyves érzékelések Velencei Rita kortárs szerző

2020\11\16

"Elvesztettem zsebkendőmet..."

Az erotikus tartalom a mai kor szülötte? #1

Naiv módon azt hisszük, hogy eleink fantáziáját nem mozgatta meg, hogy mi van a szoknya alatt, vagy mi bújik meg a gatya rejtekében. Hajlamosak vagyunk az erotikát a romlott 21. század gyermekének tekinteni, s úgy kezelni, mint egy újabb szöget a hajdan tiszta és romlatlan emberi erkölcs koporsójában.

 Az igazság az, hogy eleinket ugyanannyira foglalkoztatta a fizikai test gyönyöre, mint minket, 21. századi, „felvilágosult gondolkodású” embereket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az – ironikus módon – gyermekdalocskákként fennmaradt, erotikus töltetű történetek bujkáló „zöld ágakról”, „bennmaradó macskákról”, vagy éppen „elvesztett zsebkendőkről”.

Kalapemeléssel tartozunk eleinknek, akik a metafora nagymesterei voltak, és kifejezetten stílusosan csinálták. Végtére is, Mr. Grey-ről tizenöt év múlva senki sem fogja tudni, hogy kicsoda, de Jancsikáról, akit nem áldott meg a Jó Atya tekintélyes mérettel, még mindig tudni fogunk, éppen úgy, mint az apjukat kvázi megerőszakoló, buja lánykákról is. Igen, a bibliai Lót csemetéiről beszélek. Egyébként, olvasta már valaki a Bibliát, pusztán olvasásélményből? A könyv egy igazi mestermű. Önmaga felöleli az összes ismert regényműfajt, az erotikustól egészen a sci-fiig. Az egyházatyák egészen biztosan nem unatkoztak a niceai zsinaton.

Úgy tűnik, az erotika egyidős az emberiséggel. A különböző korokban hol burkoltabban, hol nyersebben, de megírták, megénekelték. Már a kőkori, gyapjas mamutok után rohangáló embereket is foglalkoztatta az erotika. A franciaországi, Chauvet-barlang falára pingált női nemi szerveket ábrázoló dekorációk bizonyítják a paleoerotika létezését.

Tovább haladva a képzeletbeli időszalagon, az ókori görögök és rómaiak többtagú orgiái elevenednek meg, még mindig képek és faragványok formájában, s ezen képekből azt is megtudjuk, hogy az ókoriak nem ódzkodtak sem a homoszexualitástól, sem az orális szextől. Indiában is megszületett Vátszjájana, indiai filozófus műve, a Kámaszútra, mely a „szerelem tudományát” igyekszik bemutatni. A közhiedelemmel ellentétben, a Kámaszútra sokkal inkább egyfajta iránymutatás, filozófiai mű, mint pornográf irodalom. A szexualitást egyáltalán nem tabuként kezelő indiai emberek szerelemfelfogásának a megnyilvánulása.

Az európai ember visszafogottabban kezelte az erotikát, ennek ellenére a képi ábrázolásokat pár évszázad alatt felváltották a dalformájú versek, melyeket olyan görög és római költők énekeltek meg, mint például Minnermous. Ezek a költők azt vallották, hogy a szerelem az egyedüli élvezet, amit az istenek a fáradtságos emberi sorsokban engedélyeznek. A keresztény vallás elterjedése bizonyosfajta egyenjogúsággal ajándékozta meg a nőket, akik a házasság szentségével egyenjogúvá váltak férjeikkel.

oupouopp.PNG

A nők új társadalmi helyzete hatással volt az irodalomra is, a lovagi költészet már-már egyenesen dicsőítette a nőket, a keresztes hadjáratok pedig elterjesztették a nőkultuszt, de az erotika, mint olyan, még mindig nagyon óvatosan, inkább csak sejtetve jelenik meg. A nő valamiféle emberfeletti, sőt, mármár angyali szintre emelődik, aki által minden szív nemesül.

A 17. század lazulóbb erkölcsöket mutatott, megjelentek az első nyomtatott novellák, melyek erotikus tartalommal bírtak, végül 1748-ban angol nyelven megszületett a Memoirs of a Woman of Pleasure című regény, mely érintette a tömegszex, a biszexualitás, a kukkolás és a mazochizmus témáját is. Ezekben az időkben az erotikus tartalmú művek csak a felsőbb osztálybeli úriemberek kezei között foroghattak. Ennek több oka is volt. Először is, a könyvek drágák voltak, egy egyszerű paraszt ember nem tudta volna megfizetni őket, nem mellesleg, az egyszerű parasztok nagy része csak alig-, vagy egyáltalán nem tudott olvasni. Arra pedig végképp nem volt lehetőségük, hogy szert tegyenek az értő olvasás képességére. Éppen ezért, az erotikus művek olvasói az arisztokrácia- vagy a tehetősebb polgárság férfi tagjai voltak. Nők kezébe ilyesféle művek nem kerülhettek. A női tisztaságot és erkölcsösséget hirdető, lovagkori eszmék még mindig érvényben voltak; a nő túlontúl ártatlan és nemes volt ahhoz, hogy a fizikai test gyönyöreiről olvasson.

Tovább haladva az időszalagon, a megjelenő műveket még az 1800-as években sem jellemezte szexuális kizárólagosság, így még a férfiakat sem nevezhetjük szigorú értelemben véve „erotika fogyasztónak”.

A francia forradalmárok például pornográf jellegű pamfletekkel gúnyolták ki az arisztokráciát, műveik sokkal inkább voltak politikai töltetűek, mint erotikusak. A szadizmus atyja, De Sade márki erkölcs nélküli világa is inkább filozofikus, mint erotikus.

A romantikusok már szabadabban álltak a témához, Victor Hugó, Borgia Lucréciáról írt drámája például már határozottan tartalmaz erotikát, csak úgy, mint Dumas színművei, és a 19. századi francia drámák, amikre határozottan jellemző a sikamlósság. Francia mintára Európa szerte terjedni kezdett az erotikus irodalom, melyben nagy jelentősége volt a fejlődő színházkultúrának. A színház magához vonzotta a drámaírókat, véres és buja jelenetek kerültek színpadra, a 19. század végére pedig egész Európában elterjedt az erotikus költészet.

A kitörő első-, majd második világháború végül kifordította a sarkaiból az addig ismert világot, és technikai fejlődést is eredményezett. Megjelentek a képek készítésére használható eszközök, ezzel együtt az erotikus fotók, majd a szex-, és pornófilmek is. Az irodalom és a filmművészet kölcsönösen hatott egymásra, egyre inkább megszaporodnak az erotikus művek, az 1970-es évekre pedig már nem csak az erotika, hanem a pornográfia is nagy népszerűségnek örvendett.

Az eszményi, erkölcsös nő képével a 21. századra sem sikerült teljesen leszámolni, az erotika világa még mindig inkább a férfiak birodalma, és még manapság sem illendő egy nőnek például pornófilmet néznie. Talán az olvasás jelent ez alól kivételt. A romantikus lányregények észrevétlenül íveltek át buja történetekbe, ugyanakkor „kőkemény” szex helyett inkább a nőiesebb, érzelmes vonalat képviselve…

 

A cikket írta: Barna Hajnalka

vélemény olvasás könyv novella miegymás erotikus író felnőtt tartalom imádom a könyveket 1000 könyv Beszéljünk róla Barna Hajnalka

2020\11\12

Velencei Rita- Gwendolyn

Csütörtöki könyvajánló

 konyvajanlok_11.jpg

JELSZÓ: OLVASS MAGYART!

Az írónő nem olyan régen szavaztatta meg az új borítóját a könyvnek, amelyen a Manor House és Gwendolyn látható. Van benne valami visszafogott romantika, miközben megoldandó titkokat ígér. Maga a regény tulajdonképpen egy napló, amit Gwendolyn, a napló írója olvas fel nekünk, miközben a jelenben kommentálja az eseményeket. A párbeszédek illenek a helyszínekhez, a 19. századi Angliához, kissé tömör hatásúak lehetnek, azonban ezzel is illeszkednek a regény formájához, mely csak a legfontosabb leírásokhoz ragaszkodik.

Velencei Rita mesterien kezd. Szinte látjuk magunk előtt a homokszínű vászonba kötött könyvet, amelynek olyan a tapintása, mint a ház mögötti régi padok.

Egy napló. Fodormenta illata van. A napló megelevenedik a sorok olvasása közben, s azonnal egy szörnyű múltra tesz utalást. Mi borzalmas történhetett ezzel a lánnyal? A történet 1870-ben veszi kezdetét, amikor Gwendolyn elhagyja a kolostor épületét és hazafelé veszi az irányt. Édesanyja nem bírta tovább fizetni a taníttatását, a cselédek felét is el kellett bocsátania, s most úgy őrködött a kúria felett, mintha bármelyik pillanatban keselyűk szállnák meg. Talán kellemesebb fogadtatásban is részesülhetett volna Gwendolyn, azonban megelégedetett a ténnyel, hogy itt nem voltak rácsok az ablakán. S mint egy jegyzet a napló bejegyzése alatt, eltérő betűkkel és mérettel, egy vallomás, miszerint a napló tulajdonosa ismét egy cellában van.

Gwendolyn társaságát az anyja, unokabátyja, Edward és egy szolgáló, Rosalyn teszi ki. A napjai említésre nem méltó események nélkül telnek, hol a háznál segít be, hol a parkban vagy a tengerparton csavarog. Augusztus 27- én egy újabb jegyzet olvasható a naplójában, mely szerint Gwendolyn elveszítette a szabadságát. Az olvasó most érti meg, hogy ezek a feljegyzések a múlt eseményeit hivatottak kommentálni.

Szeptember elsején Gwendolyn a tengerparton rajzolgatott a Rosalyntól kapott eszközeivel, amikor egy furcsa emberke bukkant fel, és Cameliának nevezte őt. Édesanyja különösnek tartotta az esetet, azonban Edward pillantása lappangó titkokra adott okot. Az eset a következő nap is megismétlődött, s a naplóban található újabb jegyzet igazolja az olvasó állítását, Gwendolyn valahol a jelenben bezárva van, kezében a naplójával, s újra olvassa a múlt eseményeit. Szeptember hatodikán Edward egy csokor virággal érkezik. Hosszasan beszél az édesanyjával, s a kiszűrődő hangokból a kúria pénzügyi problémáit lehet sejteni. Azonban Gwendolynt váratlan esemény éri: Edward megkéri a kezét! Az édesanyja hiába próbálja meggyőzni a lányát, ő nemet mond.

Talán ez volt az a fordulópont, ahol Gwendolyn élete visszafordíthatatlanul megváltozott. Ha igent mond, akkor megtalálhatta volna a boldogságot, békében élhetett volna. A lány szavaival élve: „Ha az a sok volna ne lett volna…”

Az újévben felpörögnek az események. Gwendolyn több rejtélyes nyomot talál Camelia létezéséről, mígnem rájön az igazságra. Azonban úgy tűnik, hogy az édesanyja nem akarja a lányát idegenek között tudni, mintha a kúriában kéne maradnia. Rosalyn igazat ad a gyanakvására, de ezzel nem ér el mást, csak felébreszti az egyre növekvő kíváncsiságát. Gwendolyn kiszökik, s végre megtörténik az úgy áhított találkozás. Eközben a jelenben is váratlan fejleményeknek vagyunk tanúi. Most már biztosak lehetünk benne, hogy Gwendolyn egy zárkában van, azonban nincs egyedül. Titkos leveleket kap, egy ígéretet a szabadulásra, s később nevet is társíthatunk a levél írójához.

A két szálon futó cselekmény fokozatosan bontakozik ki. Gwendolyn ismét elutasítja Edward ajánlatát, s hirtelen fellángolásában még szerelembe is esik egy fiatal nemes úrral, aki házassági szándékkal lép be hozzájuk, azonban üres kézzel távozik. Gwendolyn pedig újra börtönben érezi magát, a saját szobája börtönében. Persze nincs az a börtön, ahonnan ne vezetne út kifelé.

Gwendolyn körül lassan, de biztosan a feje tetejére áll az élete. Megérti anyja döntéseit, s mikor már látni véli a menekülés biztos útvonalát, bezárul előtte az ajtó. Gwendolyn gyilkossági kísérlet miatt börtönbe kerül. Ennél a pontnál találkoznak a cselekmény szálai, az olvasó pedig végigkísérheti a megoldást, és együtt szurkolhat Gwendolynnal, hogy végre valóra váljon az álma. Mert hiába bezártság, hiába rácsok, hiába magány, a szerelem a reménytelenségben is ránk talál.

 

A cikket írta: Diana Soto

Szeretnéd, hogy a Te könyvedről is írjunk? Nincs más dolgod, mint felvenni velünk a kapcsolatot az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen.

2020\11\09

E-könyv, és amit tudni érdemes

Van előnye a papírkönyvekkel szemben?

A könyveknek van egy bizonyos hangulatuk, amit minden könyvmoly szeret, gondolom te is. Jó érzés belelapozni a ropogós lapok közé, beszippantani az új szerzeményünk illatát, s megdobogtatja a szívet, amikor magunkkal visszük valahová a kedvencünket. Azonban az élet néha olyan kanyarokat rejt, amikre nem vagyunk felkészülve, s olykor olykor változtatnunk kell régi szokásainkon, tetszik, vagy nem tetszik.

Ilyen lehet a költözés. Emlékszem, amikor tíz darab dobozom volt az összes ruhám és használati cikkem számára, s mikor már amúgy is hely hiányában szenvedtem, jött a nagy kérdés. Hova teszem a könyveimet? Hova fér be az állatokról szóló ötkilós enciklopédiám? Kosztolányitól a verseket vagy inkább a novellákat vigyem magammal? Fekete Istvántól melyik művet válasszam? Csak álltam ott a szoba közepén, néztem a roskadozó polcomat és azt az egy darab banánosdobozt, amibe bele kéne varázsolnom valahogy az egész gyűjteményemet. Meg kell hagyni, hogy nem túl kellemes érzés. Akkor még nem ismertem az internet adta szabadság egyik legnagyszerűbb találmányát: az ekönyvet.

dvddvfvd.PNG

Először is szögezzük le, hogy az ekönyv az nem egy wordben írt dokumentum PDF változata. Az ekönyvet ePub-ként is nevezhetjük, s az benne az érdekes, hogy alkalmazkodik a telefonokhoz, a tabletünkhöz és a számítógépünkhöz. Tudjuk változtatni a betű méretét, a színét, be tudjuk állítani, hogy melyik irányba szeretnénk lapozni, és a könyvben megjelenő linkekhez is egykattintásos hozzáférésünk van. Az ekönyv (vagy ebook) egy olyan elektronikus dokumentum, amely egyszerű, mégis épp annyira élvezetes, mint egy papírkönyv.

Ráadásul rengeteg előnye is van.

Ha még nem költöztél, akkor most képzeld el, hogy magaddal kell vinned valahova a könyvespolcod tartalmát. Hány könyved van? 10? 100? Esetleg még nagyszüleid kedvenceit is őrzöd valahol? Nem mersz felmenni a padlásra, mert akár azonnal házi könyvtárat nyithatnál? Neked biztosan jól jönne egy e-könyvespolc, amit bármikor letölthetsz a saját felhődből, vagy megnyithatod a telefonodból.

Jó, tegyük fel, hogy te nem költözöl és nem is tervezel mostanában lakást váltani. Akkor a hosszú busz utak alatt, vagy miközben várakozol a metróra, esetleg egy unalmasabbra sikerült órán milyen jó lenne egy semmi helyet nem foglaló könyv. Nem kell nagyobb táskát magaddal vinned, nem kell vállfájdalmaktól szenvedned a nap végére. Emellett a polcodon sem fog porosodni, nem kell izgulnod esetleges helyhiány miatt.

Akkor is neked ajánlom az ekönyvet, ha napközben szereted a saját életedet élni, koptatni az egyetem padját, beadni a gyerekeket a bölcsibe, vezetni, főzni, dolgozni, s csak este marad időd egy kis kalandozáshoz a könyvek világában. Amellett, hogy nem növeli a villanyszámládat, még a békésen szunnyadó párodat sem fogja felébreszteni a mobilod vagy az ekönyvolvasód fénye. Sőt, még éjjeli mód is beállítható, így a szemedben sem tesz kárt.

Ha türelmetlen vagy, akkor is neked ajánlom. Egy ekönyvnek nincs se postaköltsége, s nem kell (jó esetben) három napot várnod a házhoz szállításra sem. Megvétel után máris letöltheted magadnak, s azonnal, igen, azonnal olvashatod. Csak internet kapcsolathoz van szükséged, de azt manapság már a gyorséttermekben is adnak.

S egy utolsó, de nem érdektelen pont: az ekönyv olcsó. Tedd a szívedre a kezed, és mondd, hogy még sosem tettél vissza könyvet a polcra azért, mert túl soknak érezted az árát. Hát az ekönyv sosem fog annyiba kerülni, mint papír testvére, úgyhogy egy árán, akár három-négy darabot is beszerezhetsz műfajtól függetlenül. Ha ezek után is inkább papírkönyvet szeretnél, akkor most figyelj jól, mert el fogok árulni egy titkot.

Felkészültél?

Te is csinálhatsz ekönyvet, és te magad is forgalmazhatod, méghozzá teljesen ingyen!

(Megjegyzem, hogyha papírkönyvbe is tudsz ilyen opcióról, akkor vedd fel velem a kapcsolatot, mert engem biztosan érdekel.) Úgyhogy amennyiben nem csak az olvasók táborát szélesíted, hanem lapul a fiókodban egy verseskötet, egy regény, egy album esetleg nagymamád receptjei, és meg szeretnéd őket osztani a világgal, akkor te szeretni fogod az ekönyvet. Csak egy számítógépre van hozzá szükséged, egy Wordre és internetre. A többi rajtad múlik.e

 

A cikket írta: Diana Soto

vélemény olvasás könyv miegymás e-book könyvmoly moly imádom a könyveket 1000 könyv Diana Soto Beszéljünk róla

süti beállítások módosítása