Szia! Örülök, hogy megismerhetlek, én leszek a szerkesztőd. Az elkövetkezendő pár hónapban az én e-mailjeimre fogsz kelni. Tudom, hogy tartasz tőlem (amiért külön köszönet a szakmát megalázó, hozzá nem értő „szerkesztőknek”, innen is üdvözletem), ezért úgy érzem, néhány dolgot tisztáznunk kell, mielőtt belekezdenénk a közös munkába. Először is, én szerkesztő vagyok. Tehát nem lektor, nem korrektor, nem tördelő, sem grafikus. Igen, mielőtt kérdeznéd, tanultam a szakmát, tehát tisztában vagyok a játékszabályokkal. Hogy mik azok? Kezdjük a Nr. 1. aranyszabállyal: NEM ÍROK ÁT KÉZIRATOT! Bocsi, az a te feladatod lesz. Amit én csinálok:

• Először megismerkedek a teljes kézirattal.
• Utána egy rövid vázlatban elküldöm neked az észrevételeimet. Előfordulhat, hogy a cselekménybe is bele kell nyúlni, ezt jobb az elején tisztázni, és közösen végiggondolni, hogy hol tegyük meg a kellő változtatásokat.
• (Mielőtt továbbmennénk, térjünk vissza pár mondat erejéig az aranyszabályra. A szerzőnek és a szerkesztőnek közös a célja: valami újat vinni a piacra. Ehhez nélkülözhetetlen az író sajátos stílusa, amibe ha én beletapicskolnék, elveszne, és egy újabb tucatkönyvvel bővülne a magyar kortárs irodalom kínálata. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem javítom ki az elírásokat és a mondatszerkesztési hibákat. Csak remélni tudom, hogy bízol bennem, de ha nincs meg köztünk a „szikra” és a bizalom, akkor itt köszönjünk el egymástól.)
• Vissza a szerkesztéshez: mondatról mondatra végigrágom magam minden fejezeten, bekezdésen, szón, egészen a legutolsó írásjelig. Mint írtam, NEM írok át semmit, éppen ezért számíts arra, hogy a javított részek ezer színben fognak pompázni a megjegyzéseimtől. Legyen az logikai hiba, felületes karakter felépítés, szóismétlés, nehezen értelmezhető dialógus, leírás, satöbbi.
• Miután végeztem egy etappal, visszaküldöm neked. (A dokumentum neve mindig az aznapi dátum.) Ezt te javítod, és így fogunk pingpongozni jó sokáig. A javított részeket mindig leellenőrzöm, és csak utána folytatjuk a következő résszel.
• Ugye milyen egyszerű? De még nem végeztünk! Ez csak az első kör volt. Ha befejeztük, előröl kezdjük, annyiszor, amíg ki nem szűrünk minden hibát. Lehet elég lesz két kör, lehet csak a hatodik végén fogom azt mondani, hogy végeztünk.

Nem érdekel, hogy mi történt. Engem az érdekel, hogy hogyan történt.

Ez a te történeted, a te fantáziád, amit megosztasz velünk. Ha te sorra a végzetükbe küldöd a karaktereidet, hát áldásom rá! (Viszont egyet jól jegyezz meg: nem fogom engedni, hogy hülyeséget csinálj!) Az, hogy a szereplőid milyen döntéseket hoznak meg, milyen utat szánsz nekik, pár mondatban leírható. A könyvnek a miértektől lesz vastag a gerince. Szeretném, ha értéket közvetítenél több száz oldalon keresztül. Akkor szép az irodalom, ha nem találunk rá szavakat.

Milyen érzelmek befolyásolták a karakterfejlődést, mi váltotta ki az adott döntéseiket? Mi alapján formálódott a cselekmény úgy, ahogy te azt megálmodtad? Mi szakította meg a történetet, mi ragadta ki az olvasót a flow-ból? Hogy került oda az a logikai hiba? Mi történt az időkezeléssel? Miért van lyuk a történetben? Baromi sok kérdésem lesz, és nem azért, mert szövegértési problémám lenne. Hidd el, kétszáztízszer olvastam már a kéziratodat, és valószínű még ennyiszer fogom. Én a történetért vagyok felelős, és azért, hogy kihozzam belőled a legjobbat. Igen, tudom, hogy nem leszek a szíved csücske, miközben épp minden második mondatot javítanod „kell”. Nem kell! Bármikor mondhatsz nemet, vagy vitatkozhatsz velem. Indokold meg, hogy miért ragaszkodsz a saját verziódhoz. Én engedek, de ha nem tudsz érvelni, szigorú leszek.

Úgy érzem, van még valami, amit tisztáznunk kell: nem érdekelnek a vesszők, a kötőjelek, és úgy amúgy a nyelvtan. Teszek rá, mert a szerkesztői pálya mellett köteleződtem el. Igaz, olvasásból élek, és a szerkesztés is igényel nyelvtani igényességet, pontosságot, így az én szemem is kiszúr ezt-azt, amit természetesen szó nélkül javítok, de az oroszlánrészét meghagynám a kollégának.

A cikkem elejét a Nr. 1. aranyszabállyal kezdtem, ami azt implikálhatta, hogy lesz több szabály is. Bocsi, de nincs. Persze belemehetnénk még részletesebben az irodalmi szerkesztés folyamataiba, de remélem, hogy a lényeget megértetted: nem ellened vagyok. Veled vagyok!