Szögezzük le már az elején: én szeretem a Harry Potter könyveket. Lassan megszámlálni sem tudom, hogy hányszor olvastam, vagy éppen hallgattam meg audio book formájában őket. Viszont, ezek a történetek sem tökéletesek. De nem ám!

Adok egy kis időt, hogy ezt a kijelentést feldolgozzátok.

Most, hogy az első sokkon túlvagyunk, térjünk rá arra, amiért billentyűzetet ragadtam. Ahogy éppen hallgattam a könyveket, ezúttal angolul, szöget ütött a fejembe pár dolog, amit véleményem szerint Rowlingnak illett volna megmagyarázni, de mégsem nem tette.

Lássuk, mikre gondolok, a teljesség igénye nélkül. Természetesen erősen SPOILERES részek következnek! Csak saját felelősségre olvassatok tovább:

1. Ginny és a kviddics

Az kétségtelen, hogy a Weasley családban úgy terem a jó kviddics játékos, mint fán a gyümölcs. Hétből négy, nem rossz arány. A Főnix rendje című kötetben Ron kap egy Jólsep-R11-es seprűt. Nem a legjobb, de persze így is drága, vakarta is Molly a fejét rendesen, amikor jött a kívánság. Ő akkor lecserélte a régi Hullócsillagát. Az első meccs után Harry, Fred és George örökös eltiltást kap mindenki kedvencétől, Umbridge professzortól, és még a seprűket is lekobozzák tőlük. Na, és ki lesz Harry utódja fogóként? Ginny. De mivel repült? Honnan van seprűje? A család nem engedheti meg anyagilag, hogy vegyen neki egy újat, az iskolai seprűk pocsékok, kölcsön egyik sráctól se tudta kérni (amikor a Nimbusz-2000 megsemmisül, Harry egy övönvíz előtti Meteort használ). Örök rejtély maradt, honnan került seprű Ginny alá.

2. A patrónus nagyon magas szintű mágia, amivel Harry még az apját is túlszárnyalta

A harmadik részben Harry megtanul Lupintól patrónust idézni, aki elmondja neki, hogy ez nagyon magas szintű mágia, messze meghaladja az RBF szintjét (amitől amúgyis még 2 évre van Harry), és nem is túl jó benne. Amikor Harry sikerrel jár, Lupin büszke, és azt mondja neki, hogy ezzel túlszárnyalta az apját is. Az apját, aki animágus volt, és akiről nehéz elképzelni, hogy ha azt megtanulta, akkor patrónust idézni ne tudna, de ezt engedjük is el. Nehéz mágia, James nem tudta, biztos kevesen értenek hozzá… gondoltam én. Aztán ahogy haladunk a történetben, nem csak, hogy egyre többen kezdenek patrónust használni, de kiderül, hogy még üzenetet küldeni is lehet vele. Lépten nyomon röpködnek a patrónusok, de James, ő nem, ő nem tudott ilyet. Háromszor dacolt Voldemorttal, de a patrónus, na az kifogott rajta… Van egy olyan érzésem, hogy Rowling csak később találta ki, hogy mi mindenre lehetne még használni ezt a varázsigét.

3. A név tabu

Amikor Ron lelép a bandától, kideríti, hogy Voldemort neve tabu lett, ha valaki kimondja, akkor minden védőbűbáj - ami a kimondója körül addig volt - eltűnik. Így találták meg őket akkor is, amikor leléptek az esküvőről. Ez eddig rendben. Csakhogy, amíg a Grimmauld téren voltak, folyamatosan nevén nevezték a sötét nagyurat. Tehát, az összes Rémszem által kreált bűbájnak meg kellett volna szűnnie, ahogy fidelius bűbájnak is, főleg, hogy Dumbledore halálával mind titokgazdák lettek, és mégis ők mondogatták ki a nevet. Ott miért nem törtek meg a bűbájok?

4. Fidelius vs. hopponálás

Amikor Harry, Ron és Hermione menekül a minisztériumból, Jaxley hopponálás közben Hermione-ba kapaszkodik, aki valamilyen agyi rövidzárlat miatt persze a Grimmauld téri házhoz megy, véletlen se máshova, aztán gyorsan tovább, mert így Jaxley-t is bejuttatta. Rendben. De akkor miért nem paráztak azon, hogy Piton odahopponál a halálfalókkal? Értem én, hogy Rémszem ellene állította fel a Nyelv ragasztó rontást és a por Dumbledore-t, de míg utóbbi nyilván túlzottan nem érdekli, az előző meg nem akadályozza meg abban, hogy odahopponáljon. Mondjuk az is érdekelne, mit adott be Tudjukkinek, hogy ne kelljen senkit bevinnie.

5. A hopponálás hatótávja

A hetedik részben kiderül, hogy a hopponálásnak bizony van maximális távolsága. Amikor Voldemort Grindelwalt börtönéből siet vissza a Malfoy kúriába, repül, és várja, hogy végre elég közel legyen. Rendben, legyen hatótávja, bár korábban szó nem volt róla. De miért repül? Miért nem hopponál közelebb? Pár ugrással letudná az egészet. A nagyurat se az eszéért szeretjük.

6. Társas hopponálás

Amikor Harry-nek még nem volt meg a jogsija a hopponáláshoz, jó erősen meg kellett ragadnia Dumbledore karját, és már mentek is. Később pedig gyakran úgy hopponáltak, hogy fogták egymás kezét, karját, valamijét. Rendben, miért is ne működhetne. A hiba viszont ott keresendő, hogy: miként is hopponálunk? Többször is leírta Rownling a könyveiben, hogy a hopponáló ember szépen fordul egyet a sarkán (r-go piruettezik egyet). Ez eléggé kivitelezhetetlennek tűnik, amikor éppen össze vagy valakivel kapaszkodva. Próbáljátok csak ki.

7. Amputoportálás

A hetedig részben, amikor Ron amputoportál, és elhagy egy darabot a karjából, rengeteg vért veszít. Még Harry is megjegyzi, hogy ő ezt addig valami vicces dologként képzelte el. És erre meg is volt minden oka, hisz’ amikor Mr. Weasley mesél neki hasonló történésről, egy szóval sem említi, hogy a két fiatalember, akiknek csak a fele ment át az új helyre, már rég elvéreztek, amikor összerakták őket. Ráadásul, nehéz elképzelni azt is, hogy amikor a hopponálás oktatáson Hannah Abbot amputoportált, és elhagyta a lábát, az bármiben más lett volna mint Ron esetében. Tehát, ott is kellett volna legyen egy csomó vér. Tudjuk, hogy mások is jártak már így, és az oktatásokon volt ilyen. Ennek tükrében Harry vajon miért tesz úgy, mintha Ron lenne az első, akit így lát?

Hát, így hirtelen talán ennyi. Ezek voltak azok a plothole-ok, amikre én felvontam a szemöldököm. Nektek akad hasonló?

A Harry Potter könyvek immár 20 éve tartják lázban a fiatalokat, idősebbeket egyaránt. És ezért én roppant hálás vagyok. Köszönöm J.K. Rowling.

Írta: BlueDeath