A sztori, ami egy évszázadot elvett az életemből!
Most jött el az idő, hogy beavassalak titeket néhány dologba, amiről eddig még nem beszéltem. Mondjuk arról, hogy bár ez a naplóírós buli baromi jópofa, de azért nem feltétlenül komolytalan. Olykor-olykor nagyon is valós tétje van: jelen esetben…
A naptárra pillantva döbbentem rá, hogy beköszöntött a december, vagyis nyakunkon van a mézeskalács, a tojáslikőr, na meg Mariah Carey ünnepe. Ez utóbbit egyébként imádom, a csaj hangja zseniális, bár attól, hogy bármerre járok, naponta száznegyvennyolcszor hallom, még a szokottnál is jobban…
Oké, gyerünk, tempó-tempó, folytassuk! Egyrészt mert rengeteg a mondandóm, és – bármilyen hihetetlen is – a kezem nem jár olyan gyorsan, mint a szám, másrészt pedig igyekszem a feltoluló emlékek kedvére tenni, mert bevallom, kicsit félek, mit művelnek odabent, ha nem kapják meg a nekik járó…
Az előszóban már ejtettem néhány szót egy bizonyos szülinapi buliról, ami meglehetősen legendásra sikeredett.
A sztorihoz picit visszamegyünk az időben, de nem túl sokat: 2007. május 18. Gyönyörű pénteki nap volt, olyan, amit maguk az istenek is arra teremtettek, hogy egy édes kicsi lány a…