Amikor megtudtam, hogy megjelenik egy BDSM-ről szóló regény, kíváncsi lettem. Ez akkoriban nem volt még népszerű téma, inkább tabunak számított. Gondoltam, de jó, valami új és érdekes, amiről eddig csak kevesen mertek írni. Szóval nyitottan, lelkesen álltam hozzá A szürke ötven árnyalatához, és bedőlve az akkori Ulpius marketingfogásainak, bevallom őszintén, megvettem a könyvet.

Újabb őszinte vallomás következik: mindennek ellenére végigszenvedtem a teljes trilógiát.

Irodalmi körökben ugyanis rendszeres téma volt a megjelenésekor, és nem akartam kívülállóként pislogni, amikor erre terelődött a szó. Viszont úgy sem akartam hozzászólni a beszélgetésekhez, hogy nem olvastam végig a történetet. Hála az égnek, a személyiségemnek köszönhetően nekem csak szellemi szenvedést okozott ez a sorozat, de tartok tőle, a fiatal, még éretlen tinédzserlány olvasóknak és a náluk idősebb, ámde ingatag személyiséggel rendelkező női olvasóknak, ennél sokkal nagyobb károkat okozhatott.

De kezdjük az elején…

IRODALMI SZEMPONTOK

A történet nyelvezete és stílusa eléggé egyszerű, ám vicces módon talán ez a legkisebb hibája, ettől még akár olvasható és élvezhető is lehetne. Ám sajnos nem az.

A történet az erotikára alapoz, azzal akarja bevonzani az olvasókat, vagyis elvileg az erotikus részeknek kéne a leghatásosabbaknak lenniük. Ezzel szemben számomra egyszerűen gagyik. Christian a legrosszabb helyzetekben nyög be újra és újra egy „bébizést” vagy egy izgatónak szánt, de valójában röhejes mondatot, amitől az összes erotikus jelenet lesüllyed egy vígjáték vagy egy Z kategóriás pornófilm szintjére.

A krimisebb szálak reményt adtak, hogy lesz igazi története is regénynek, nem csak egymás mellé zsúfolt romantikusnak, erotikusnak szánt jelenetekből áll majd, de reményem hamar hamvába holt. E. L. James behozott egy izgalmas, krimis szálat, aztán néhány fejezettel később elvágta. Behozott egy újabbat, majd hamarosan ismét nyissz. Mind Christian volt alárendeltjének szálával, mind Ana pszichopata főnökének szálával lehetett volna olyasmit kezdeni, amitől a regény cselekménye élvezhetővé, izgalmassá válhatott volna, de Jamesnek valahányszor lehetősége lett volna feldobni egy pörgős szállal a történetet, sosem élt vele. Ez pedig cselekményvezetési szempontból nagy hiba.

KÁROS HATÁSOK A NŐKRE NÉZVE

A szürke ötven árnyalata Alkonyat fanfictionnek készült. Ez egyáltalán nem keltett bennem rossz érzést, mivel egy időben, a hibái ellenére, nagyon kedveltem Stephenie Meyer regénysorozatát. A Szürke történetében többször fel is fedeztem a párhuzamokat, ám ez sajnos nem kellemes nosztalgiát okozott nekem, hanem épp ellenkezőleg. Úgy éreztem, túl sok a koppintás, és ami Edwardtól normális reakció volt egy vámpírokkal és alakváltó farkasokkal teli világban, az Christiantól már egy pszichopata bántalmazó reakciójának bizonyul a hétköznapi világban. Edward, ha valamit megtiltott Bellának, az azért volt, mert valós veszély fenyegette a lányt, nomádok, Volturi, újszülött hadsereg, alakváltó farkasok, akik még nem tudtak uralkodni az átváltozásukon és hasonlók. Ezzel szemben Christian a szabályai nagy részével pusztán a saját vágyait akarta kielégíteni, és cseppet sem érdekelték Ana érdekei. Nem a testi épségét vagy az életét védte, pusztán csak irányította, elnyomta, uralkodott rajta, terrorizálta és a saját szá szájíze szerint alakította őt.

Christian szabályai nem csak az erotika területére korlátozódtak, nem voltak időhatárai sem; Ana egész életét, minden percét uralni akarta. Megmondta, milyen ruhát viseljen, mikor egyen, kikkel töltse az idejét, hová menjen. Olyasmikbe is beleszólt, amik egy nő számára a legprivátabb döntésnek számítanak, hogy ki legyen a nőgyógyásza, milyen módon védekezzen, és hogyan ápolja az intim testtájait.

Ám ami végleg bebizonyította számomra, hogy ez egy valódi bántalmazó kapcsolat, az az utolsó könyv vége. Amikor is Christian a terhes Anát bántalmazta, vele együtt pedig a saját gyermekét. Hiába élvezte esetleg Ana a verést szexuális értelemben (már, ha valóban élvezte, és nem csak Christian kedvéért győzte meg önmagát is, hogy ez élvezet számára), a fájdalom így is valós. Megugrik tőle az adrenalin-szintje, elbolydulnak a hormonjai, és csak egy orvos tudná megmondani teljes pontossággal, még mennyi negatív változás történik a szervezetében a fájdalom hatására. És ami egy anya szervezetére kihatással van, az a baba szervezetére is kihatással van. Amit egy anya érez, azt a baba is érzi.

Vagyis Christian nem egy védelmező férfi, hanem egy bántalmazó férfi. A szürke ötven árnyalata pedig nem egy átlagos, egyenlő felek közötti, megegyezésen és közös élvezeten alapuló BDSM kapcsolatról szól, hanem egy bántalmazó kapcsolatról. Amely egy tapasztalatok nélküli, irányítható, kisebbségi komplexusos, vagyis szellemileg és lelkileg még nagyon nem egyenlő félként kezelhető nő és egy ezt kihasználó férfi között jön létre.

Arról már ne is beszéljünk, hogy a későbbiekben ez a férfi a pénzével azt is eléri, hogy az adott nő főnöke lehessen, vagyis még anyagi és karrierépítési szempontból is alárendelt és függő állapotba kényszeríti a nőt.

Amitől pedig igazán káros ez a könyv szerintem, hogy romantizálja ezt a bántalmazó kapcsolatot, és vonzó színben tünteti fel a bántalmazó férfit. Ezzel pedig azt sugallja a bizonytalanabb személyiségű női olvasók számára, hogy egy ilyen kapcsolat boldoggá teheti őket. Holott a nőknek csak igen kis százaléka élvezi azt, ha verik, elnyomják, kínozzák, irányítják, megalázzák. Ha egy fiatal vagy gyengébb személyiségű nő a könyv hatására belemegy egy hasonló kapcsolatba, azzal örökre tönkreteheti a lelkét, a szexuális és szerelmi életét, mert sokkoló dolgokat élhet át, és nem múló sebeket szerezhet igazi szerelem és „boldogan éltek, míg meg nem…” helyett.

Úgy vélem, ennek a könyvnek a kisebb hibája az, hogy irodalmi szempontból ezer sebből vérzik. A nagyobb az, hogy vonzónak mutat a női olvasók számára egy agresszív, uralkodó típusú férfit. Mindezt egy olyan világban, ahol csak Magyarországon minden ötödik nőt rendszeresen bántalmazza a párja, és hetente egy nő veszti életét családon belüli erőszak következtében.

A cikket írta: Hujder Adrienn (Spirit Bliss)