Oké, gyerünk, tempó-tempó, folytassuk! Egyrészt mert rengeteg a mondandóm, és – bármilyen hihetetlen is – a kezem nem jár olyan gyorsan, mint a szám, másrészt pedig igyekszem a feltoluló emlékek kedvére tenni, mert bevallom, kicsit félek, mit művelnek odabent, ha nem kapják meg a nekik járó…
Az előszóban már ejtettem néhány szót egy bizonyos szülinapi buliról, ami meglehetősen legendásra sikeredett.
A sztorihoz picit visszamegyünk az időben, de nem túl sokat: 2007. május 18. Gyönyörű pénteki nap volt, olyan, amit maguk az istenek is arra teremtettek, hogy egy édes kicsi lány a…
Komolyan? Alien?
Fogadni mernék, hogy most egy rakás ember fejében megfogalmazódnak ezek a kérdések. Azért mernék fogadni rá, mert röpke közvéleménykutatást végeztem az ismerőseim körében, és amikor megtudták, mit olvasok, kétkedő szemöldökhúzással tették fel ugyanezeket a kérdéseket. (Kivéve azok,…
Jajj, gyerekek! Ha tudtam volna, hogy ekkora buli naplót írni, hát Holdanyámra mondom, már évszázadokkal ezelőtt elkezdtem volna papírra vetni nem mindennapi memoáromat. Tiszta mázli, hogy az agyam még ennyi idő távlatából is tipp-topp, és simán jönnek az emlékek. Sőt! Az nem is kifejezés, hogy…
„A szó elszáll, az írás megmarad.”
Íróként ennél stílszerűbb mondást talán nem is ismerek, viszont igazság szerint nem érzem száz százalékban a magaménak. Mert lehet, hogy a szó valóban elszáll, és így akár semmisnek is tekinthető, viszont én szeretek emlékezni a kiejtett szóra. És bár máséra nem…
