Ahhoz, hogy egy fordítást minimum jónak nevezhessünk, számos feltételnek kell teljesülnie. Ellenkező esetben csúfos kudarcot vallunk. Ebből adódóan pedig pont ugyanennyi buktató várhat ránk a végleges szöveg elkészülése felé vezető rögös úton. Ebben a cikkben ezeket a sarkalatos pontokat szedtem össze, helyenként néhány, szubjektív példával szemléltetve, mire is gondolok. Lássuk tehát, milyen ismeretek/képességek/feltételek hiányában ne ugorjunk neki a legközelebb kezünkbe vett szöveg lefordításának!

1. MEGFELELŐ NYELVTUDÁS HIÁNYA

Na jó, ez elég triviálisnak tűnhet így első ránézésre. Még talán másodikra is. De attól, hogy olvasás közben megértjük a szöveget, tisztában vagyunk az alapvető nyelvtani szabályokkal és viszonylag széleskörű szókinccsel rendelkezünk, még nem leszünk jó fordítók. A magyarhoz hasonlóan más nyelvek is rendelkeznek eltérő nyelvi szerkezetekkel régióktól függően, a nyelvre jellemző szófordulatokkal, frázisokkal, mondásokkal és számtalan aprósággal, ami megnehezítheti a dolgunkat.

2. A FORDÍTÁSI MÓDSZER MEGHATÁROZÁSÁNAK HIÁNYA

Alapvetően két fajta fordítási módszert különböztethetünk meg, melyeket már az ókorban is felismertek: a szó szerinti és az értelem szerinti fordítást. Maga Ciceró pl. inkább az utóbbit részesítette előnyben tevékenysége során. Véleményem szerint egy jó fordítónak tudnia kell, mikor melyik módszer használata vezet eredményre, vagy akár ötvözheti is a kettőt. Lehetne pro és kontra érveket hozni mind a kettő mellett, de az első és legfontosabb célkitűzés az eredeti szöveg lehető legpontosabb visszaadása. De, hogy kicsit érzékeltessem a kettő közötti különbséget: én már egészen fiatal korom óta zenefüggőségben szenvedek. Mivel azonban német nyelvet kellett tanulnom már az általános sulitól kezdve, nagyjából semmit sem értettem az angol számok szövegeiből. Így hát nem maradt más választásom, mint fogni egy szótárat és egyesével kibogarászni a szavakat, megpróbálva valami értelmeset kihozni a dologból. Maradjunk annyiban, hogy nem volt túl sikeres vállalkozás. Sokszor bármennyire szeretnénk szó szerint fordítani valamit, a célnyelv nem biztos, hogy alkalmas rá, így megpróbálunk olyan közel maradni az eredeti jelentéshez, amennyire csak lehetséges, hogy a szöveg vagy mondat értelmét adhassuk vissza.

3. FOGALMAZÁSI KÉSZSÉG HIÁNYA

Tökéletes fordítás nem létezik. Minden egyes alkalommal, amikor egy szöveghez nyúlunk, bármily odafigyeléssel is tesszük, nem kerülhetjük el, hogy valamilyen módon ne formáljuk, ferdítsük el azt. Néha a nyelvből adódóan, máskor a fordító személyisége, stílusa nyomja rá a bélyegét az elkészült anyagra. Épp ezért nem elég, ha a fordító jó nyelvi készséggel rendelkezik, szükség van a jó fogalmazási képességre is. Mind közül talán ez a pont az, ahol a legtöbb fordítás elcsúszik. Ennek egyik oka lehet, hogy nehéz megtalálni az egyensúlyt: miközben minél pontosabban akarjuk átadni az eredetit, a kevesebb figyelmet fordítunk arra, hogy ne váljon a megfogalmazás banálissá. De térjünk is át a következő pontra, ami szorosan kapcsolódik ehhez.

4. AZ ALÁZATOSSÁG HIÁNYA A SZÖVEG ÉS SZERZŐJE IRÁNYÁBA

A szöveghűségre való törekedés közben érdemes egy kis figyelmet fordítani arra, hogy a szöveg valamilyen módon megőrizze az író stílusát, az egyéniségét, miközben a fordítóét a lehető legjobban háttérbe szorítja. Ha valami, hát ez biztosan nem könnyű és általában nem is mindig szokott sikerülni, ami persze érthető és végeredményben nem ítélhetjük meg emiatt túl szigorúan a fordítót. Tudom, hogy mindig a Cal Leandros sorozattal példálózók, de ha valaha találkoztam könyvvel, amelynek a fordítása közel volt a tökéleteshez, akkor az ez volt. Takács Gergely tö kéletesen eltalálta a könyvek hangulatát, az író humorát és stílusát miközben lényegében semmit sem változtatott rajta. Egyszer szeretnék találkozni vele és kezet fogni.

5. A CÉLKÖZÖNSÉG ÉS A CÉLNYELV ADOTTSÁGAINAK FIGYELMEN KÍVÜL HAGYÁSA

Vannak persze azok az esetek, amikor bizonyos mértékig szükség van a fordító beavatkozására a szöveg kezelése során. A magyar nyelv abból a szempontból egy picit speciális (és ezt lehet, hogy az elfogultság mondatja velem), hogy képesek vagyunk nagyon választékosan, a legkisebb nüanszokat is kifejezni akár szóban, akár írásban. Olykor megesik, hogy ez bizony a könyv javára válik, de az is előfordul, hogy a fordítót elviszi a hév és az egyszerű fogalmazás helyett kissé barokkosra sikeredik a végeredmény. Vegyünk egy pozitív példát arra az esetre, amikor a fordító szükségszerűen megváltoztatott neveket és fogalmakat nem a saját szeszélye folytán, hanem mert így a magyar olvasóközönség számára sokkal befogadhatóbbá vált. Tóth Tamás Boldizsár remek érzékkel interpretálta J. K. Rowling világhírű klasszikusát, a Harry Potter sorozatot. Némi humorral és leleményességgel adott életet a karaktereknek és bizonyos fogalmaknak, amelyekkel mindannyian könnyedén azonosulni tudtunk, miközben a lehetőségekhez képest hű maradt az eredeti könyvekhez. Hogy valóban szükséges volt-e ilyen mértékben belenyúlni? Nehéz megmondani. De feltehetően ez is nagyban közrejátszott abban, hogy hazánkat is elvarázsolta Roxfort, és a mágikus világ, amibe Harry csöppent. Ahogy a fentiekből is látszik, a fordítás folyamata bonyolult és időigényes feladat.

Bár én cikkemben elsősorban a könyvek fordítására fókuszáltam, de természetesen a fordítás végkimenetelét nagyban befolyásolja a terjedelem, a felhasználás, a célközönség, a megbízó. Hiszen más kereteket biztosít pl. egy jogi szöveg fordítása és mást egy fantasy regény. Utóbbinál kicsit szélesebb a mozgástér, viszont nagyon fontos, hogy következetes legyen a fordítás akár több könyvön át, ha sorozatról van szó. A másik esetben azonban a jogi nyelvben kötött formulákat, szakzsargont kell alkalmazni, precíz megfogalmazással.

A tanulság pedig: úgy lehet elrontani a fordítást, ha fittyet hányunk a szabályokra és nem fordítunk kellő időt a gyakorlásra.

A cikket írta: Takács Timy