Amatőr íróként, bloggerként és aktív Facebook felhasználóként akaratlanul is bepillantást nyerhettem az írni vágyók problémáiba és gondolkodásmódjába. Sajnos azt tapasztaltam, hogy a legtöbb amatőr író nincs tisztában azzal, mit jelent valójában az írás; milyen kötelezettségekkel és lemondásokkal jár. Ezzel persze nincs gond abban az esetben, ha csupán hobbi íróként tevékenykedsz, és nem szeretnéd publikálni az írásaidat. Tudniillik, ha komolyan gondolod az írói pályát, akkor át kell értékelned néhány „apróságot”. Ebben lesz segítségedre „A kezdő írók tévképzetei” cikksorozat.

Az első és legalapvetőbb tévképzet: írni könnyű.

Nem, egyáltalán nem az! Sőt, kifejezetten nehéz. Az írás egy összetett folyamat, és nem csak abból áll, hogy szavakat illesztesz egymás mellé, értelmes mondatokat alkotva ezáltal. Az írás egy valódi harc önmagaddal, a karaktereiddel és a mondatelemekkel, amelyet minden nap meg kell vívnod. Nem a tőmondatok fogják az olvasó kezébe szegezni a könyvet, hanem az érzelmek, a képek, hogy át tudod adni önmagadat, a fantáziádat. És ez csak egyetlen darabkája annak a hatalmas kirakósnak, ami a kész regényt ábrázolja.

Igen, pont, mint a puzzle esetében, egy regény is apró kis részekből áll, amik csak akkor fogják megmutatni a teljes képet, ha megfelelően illeszted őket egymás mellé. És akkor még nem is beszéltünk az írók ősellenségeiről, mint a kiégés vagy az ihlethiány. Hiába akarsz te írni, ha egy épkézláb ötlet sem áll össze a fejedben. Hiszen minden sor, amit ebben az állapotodban vetsz papírra, erőtlen próbálkozás lesz csupán, egy harmatgyenge kísérlet. Az írónak pedig el kell tudnia dönteni egy adott jelenetről, hogy megállja-e a helyét a regényben. Ez az írásnak egy nagyon fontos mozzanata, mégsem beszél róla senki. Az írónak igenis legyen egy valós önképe arról, hol áll most, mennyit kell fejlődnie, és milyen irányba. Meg kell tudnia ítélni, melyik kategóriába tartozik – például kezdő-, miben gyenge – párbeszédírásban, esetleg a mozzanatok képpé alakításában-, mi jellemzi a stílusát, mely részeket kell átdolgoznia. Ugyanis mindig van hova fejlődni, mindig születnek pocsék jelenetek, és mindig lesz olyan kritika, ami ledönt a lábadról; valószínűleg azért, mert igaz.

Az írónak keménynek kell lennie, kritikusnak és tévképzetektől mentesnek. Előbb vagy utóbb megtanulod, hogy írónak lenni varázslatos dolog, ugyanakkor nem könnyű; nem egy rózsaszín álom. Amint erre rájössz, amint elveted a téveszméket, sokkal könnyebben veszed majd az akadályokat. Mert akadályok bizony lesznek, nem is kevés, de általuk válsz végül azzá az íróvá, akinek lenned kell.

A cikket írta: Ludányi Bettina