Milyen egy író mindennapja? Természetesen zsúfolt. Állandóan a gép előtt görnyed, és meg sem áll a keze billentyűzet fölött. Néha, amikor feleszmél az ihlet okozta kábulatból, rendbe teszi a lakást vagy kimossa a szennyest, esetleg eszik valamit. Aztán rohan is vissza a gép elé, hiszen az ihlet ott tombol a halántékánál, veri az ajtót, hogy ki akar szabadulni, meg akar születni. Így képzelted el, igaz? Pedig egyáltalán nem ilyen egyszerű.

Bármily hihetetlen, az ihlet nem a barátod. Nagyon jó, amikor ott van, és akkor tényleg fel sem kelsz a laptopod elől, de ő nem szeret sokáig egy helyben lenni. Száguldozik ide-oda, és gyakran hetek telnek el, mire újra visszatér hozzád. Te meg kétségbe vagy esve, hiszen napok óta egy sort se voltál képes leírni, és már azon gondolkodtál, hogy feladod az írást. Hisz milyen író az, aki napokig egy sort sem fogalmaz meg? A válasz a valódi.

Nem igazi író az, aki ne szenvedett volna már a kiégéstől.

Bizony vannak olyan napok, amikor hiába ülsz a monitor előtt, a kurzor csak árván villog a képernyő közepén, amit egyetlen szó sem tölt meg. Ha netán véletlenül sikerül kisajtolnod magadból valamit, az sem lesz több egy harmatgyenge próbálkozásnál. Amit meg kell tanulnod, és jól az eszedbe kell vésned: ez nem probléma. Nem megy az írás? És akkor? Összedől a világ, netán megáll az élet? Sokan olyan nagy gondnak élik ezt meg, mintha maga a világvége közeledne, pedig ez az írással jár együtt.

Ha kétségbe esel emiatt, nem fog menni. Ha folyamatosan azon rágódsz, hogy nincs ihlet, még inkább nem fog menni, úgyhogy kíméld meg magad a zsákutcáktól. Na, meg az önostorozástól! Ha butának és tehetségtelennek titulálod magad csak azért, mert egy kicsit elhagyott az ihlet, az írás nem neked való. Ha kétségbeesel és kiakadsz, nem fogod hosszútávon bírni ennek a világnak a nehézségeit. Noha akadályok az élet minden területén vannak…

Nincs ihlet? Tuningold fel magad!

Sok minden függ a történettől, amit írsz, ám vannak általános praktikák is, amik beválhatnak a tuning során. Amikor én a krimimet írtam, folyamatosan krimi sorozatokat és filmeket néztem. Ezt te is megteheted. Emellett csinálj olyan dolgokat, amik kapcsolódhatnak valamilyen úton a történetedhez, vagy legalább felszabadítanak, mert még sosem próbáltad. Például, ha a regényedben a főhősöd futni jár, kezdj el te is, és figyelj a téged körülvevő impulzusokra. Így sokkal könnyebb lesz írni róla, mintha maximum elképzeled, hogy milyen, amikor a hajadba tép a szél.

Ha lehetőséged van rá, utazz egyet. Nem feltétlenül kell külföldre menned, de egy kis környezetváltozás mindenképp jót fog tenni. A legtöbbet az egyedül töltött idő segít. Amikor tényleg magad lehetsz és elmerülhetsz a történetedben, a felbukkanó kérdések tengerében, és szembenézhetsz a kétségeiddel és a kiégéssel.

A legtöbb író, akivel beszélgettem, folytatólagosan írja a történeteit. Ezzel nyilván nincs is gond, de ha egy adott ponttól nem tudsz tovább lépni, miért ne írhatnál meg a történet közepéből egy jelenetet, ha az a rész ég ott benned?

Lépj ki a szabályok mögül, a mindennapokból, engedd szabadjára a fantáziád, és kezdetben még a helyesírással se törődj; ne vegye el semmi a figyelmed, majd később javítod a történetet, amikor már kész lesz. Elég akkor alkalmaznod a szabályok egy részét is.

Ne feledd, lesznek pillanatok, amikor az ihlet nem neked kedvez majd, de ez csak átmeneti. Amikor végre arcon csókol, ragadd meg, és használj ki minden vele töltött percet, mert az sem tart örökké. A legfontosabb mégis, hogy ne akadj ki.

Nyugtázd a tényt, hogy az ihlet épp elhagyott, és várd tárt karokkal. Ha valamiért mégsem érkezik vissza hozzád, akkor azt a történetet, amin éppen dolgozol, nem neked kell megírnod, hanem valaki másnak.

A cikket írta: Ludányi Bettina