Könyvet mindenkinek - Nekem, Neked és neki is

2020\11\05

Nádasi-Ozsvár Andrea - Bosszantöpp és más furcsaságok, avagy Rebimesék félősöknek és bátraknak

Csütörtöki könyvajánló

Mese a gyerekek szájíze szerint

konyvajanlok_9.jpg 

Csak hogy meg legyen a sorminta, most egy sudár termetű példányt ragadtam meg. Igazán rövid címmel rendelkezik, be kell látni. jelenlegi áldozatom a Nádasi-Ozsvár Andrea: Bosszancstöpp és más furcsaságok, avagy rebimesék félősöknek és bátraknak. (Mondja ki valaki kérem egy szusszal, hátha nektek sikerül.)

Az íróval való találkozás:

Leginkább egy hasonlattal tudnám leírni. A tisztelt írónő olyan volt, mintha a mesék jóságos tündér keresztanyja libbent volna át fantázia birodalmából egy kedves anyuka képében, persze szárnyak nélkül. (Vagy csak én nem voltam elég szemfüles.) Amint megtudta, hogy szeretném rávezetni az unokahúgaimat az olvasás szépségeire, felcsillant a szeme, és csiribi-csiribá felírt az ajándékpéldányosok közé. Mondtam, hogy jóságos, nem?

A könyv bemutatása:

48 oldalnyi fantázia és kalandozás. Az igazi élvezethez nem feltétlenül kell gyereknek lennünk, elég ha visszaemlékszünk a pár évvel (vagy jó pár évvel) ezelőtti kicsi önmagunkra, és azzal az ártatlan szempárral rójuk a betű-szteppéjét a könyvnek. Van mindenféle móka és élethelyzet, ami egy apró embert foglalkoztathat. Hisz az alkotás is úgy született, hogy egy kreatív anyuka összegyűjtötte miről olvasna a pöttöm porontya. Milyen jól tette!

Vélemény:

Nos, nem igazán tartozom a célközönségbe, de azért én is megmosolyogtam néhány kreatúrát és gyermeki gondolatot. Az igazi pudingpróba az lesz, amikor a nővérem lányai megkapják karácsonyra és anyjuk kezébe nyomva nyaggatják, hogy olvassa el nekik. (Majd tájékoztatom a tisztelt közönséget karácsony után az ítélő bizottság döntéséről.)

Kiknek ajánlom:

Gyerekeknek, gyermek lelkűeknek, szülőknek, (szülő lelkűeknek.) De nem korlátoznék én senkit. Vegye-vigye-olvassa.

Kedvenc részlet:

,,A szárnyas boroszlánnak. Megnézheted magad is, ott van a régi plüssök dobozában. Csak a gumicukrot volt hajlandó megenni, és inkább azt egye, mint Mirit, Lizit vagy Zsirit, nem igaz?"

 

A cikket írta: Tollam nyomán a tinta blog, Hollótoll 

Szeretnéd, hogy a Te könyvedről is írjunk? Nincs más dolgod, mint felvenni velünk a kapcsolatot az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen.

vélemény olvasás könyv mese miegymás kortárs fantasy könyvkritika könyvajánló író könyvmoly magyar irodalom jó könyv szórakoztató irodalom mit olvassak könyvértékelés Nádasi-Ozsvár Andrea imádom a könyveket magyarszerző könyvmogul 1000 könyv olvastam elmondom könyves érzékelések furcsa szeresd kortárs szerző

2020\11\02

Spanyodalom #2

Egy magyar írónő távol a hazájától

Valencia megyének több szépsége is magával ragad. Szeretem a Földközi-tengerbe lógatni a lábamat, végignézni, ahogy rózsaszín csíkot húz maga után a felfelé törekvő napkorong, szeretem hallgatni a hullámok kiáltását a borús napokon, s még az évenkénti négy esőnapot is szeretem.

Az emberek kedvesek, a kávét gyakran összekeverik az alkohollal, s a latin-amerikai nők úgy dobálják a 20 kilós narancsos dobozokat, mintha papírcetlikkel lennének megtöltve. Amikor sétálok az utcán, általában nem értek semmit, mivel a spanyolon kívül beszélnek oroszul, angolul, franciául, olaszul, románul, bolgárul, törökül, arabul és elszórva magyarul is.

aeueauaeue.PNG

Szeretek leülni egy kőpadra és nézni a rohanó forgatagot, ahogy délelőtt babakocsit tologatva sietnek az elintézni valók utcáján. Rengeteg babakocsi van. Minden sarkon egy síró hátizsáktól zeng a reggeli nyugalomban ébredező város, s délutánra a kiépített parkok is megtelnek élettel. Itt a gyerekeknek nem kell tanulniuk, sokkal fontosabbnak tartják, hogy egymás között játszanak, a kicsik a szülőkkel, a nagyobbak akár egyedül is. Igen, a spanyol egy gyermekszerető nemzet.

Állításomat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy több gyerekruha bolt van, mint férfi, s a könyvesboltok felét is a gyermekirodalom foglalja el. S micsoda könyveik vannak! Néha, amikor unalmamban besétálok egy szupermaketbe, s elkalandozok a könyveknek fenntartott osztályon, szeretek belelapozgatni a fiatal korosztálynak készült irományokba. Ott aztán lehet minden félét találni. Szeretem a színes, keményfedeles könyveket, amik Bálna Marciról, Medúza Petiről és egyéb érdekes tengeri állatokról szólnak.

Elsőre meghökkentem, hiszen nekem csak a tyúkudvar jutott, a tengert csak a dokumentumfilmekben láttam (kivéve a Spongyabobot, Kishableányt és a Flippert). Az itteni írók azonban előszeretettel nyúlnak a sós vízhez, ami érthető, tekintve, hogy itt van mellettünk. Az egy és három éves korosztályt megcélzó könyvek különösen a kedvenceim között vannak. Mondhatni, még én is elfogadnék belőlük jópárat. Egyes kiadók úgy próbálják felhívni a gyerkőcök figyelmét egy bizonyos sorozatra, hogy egy plüsst vagy bábot csomagolnak a keményfedeles könyv mellé.

Emellett érdekesnek tartom az úgynevezett 3D-s könyveket is, melyek néhány oldalból állnak, de igazán ötletesek. Minden lapozásra egy, a témába illő szereplő ugrik ki a papírról, s bár jól megráncigáltam őket, egész strapabírónak bizonyultak. Én szívesen odaadnám a gyerekemnek.

Több, mint négy éve koptatom a spanyol betont, úgyhogy a hazai viszonyokról nem tudok friss információkkal szolgálni, de én nem emlékszem, hogy túl sok matricás könyvem lett volna. Persze nekem is volt, de most csak egy jut eszembe, s oda is össze-vissza ragasztgathattam, amihez éppen kedvem szottyant. Itt egészen másképp van, három éves korig majdnem csak albumokat tud venni az ember, de azt bármilyen stílusban. Láttam egyet lányoknak, amiben egy színes oldalon kellett a helyére illeszteni a szöszi kislányt a cicájával, fiúknak pedig az autókat kellett sorba rakniuk. Emellett dzsungelekből és a tengerből is előszeretettel készítenek albumokat teljesen megfizethető áron. Több kisgyereket is kérdeztem, s imádják őket.

A boltok ezzel egyidőben elkezdték kiemelni a színezők fontosságát, melyet egyenesen terápiás célokra használnak.vItt problémát jelent a cukros üdítő és a rengeteg édesség, nem egy gyermek szenved figyelési zavarokban, összpontosításhiányban. Erre találták ki a Disney meséket megelevenítő színezőket, melyekbe belelapozva biztosan állítom, hogy még nekem is gondot jelentenének. A kivitelezésért azonban egy pirospont a spanyoloknak.

xycxycyci.PNG

Azonban az olvasni tanuló és az olvasni vágyó közönséget sem kell félteni, nekik is bőven akad választék. Előszeretettel használnak egész oldalas, gyönyörűen kidolgozott grafikákat, mellettük nagybetűs szöveggel, ahol is színekkel és a betűméret megváltoztatásával tanítják a nehezebb szavakra a kis olvasót. Általában külön állítják be a lány és a fiú célközönséget, így születnek meg a táncos, csajos könyvek és a focis remekművek. Emellett minden új mesefilm könyv változata is megtalálható a polcokon, ezzel is buzdítva a gyerekeket az olvasásra. Nekem személyes kedvencem a Moby Dick fiataloknak szóló változata, de a Ben Húr is ott lapult mellette. Jó érzés látni, hogy nem ijednek meg a komolyabb irodalomtól sem.

Az olvasás azonban kihalóban van. Hiába a szebbnél szebb könyvek, a terápiás színezők, a szépirodalom remekművei, a modern társadalmunkban már nem jut idő az olvasásra. A televízióban megjelenő meséket 24 órában közvetítik, zöld fejű emberekkel s felismerhetetlen állatokkal. Én szerencsére a Grimm legszebb meséin nőttem fel, a nagy klasszikusokon, a Vukon és a Mézga Gézán. Ebből sajnos hiány van itt és Magyarországon is. Minél modernebb a társadalom, annyival inkább lebutítja a jövő nemzedékét. Ideje lenne feltenni a nagy kérdést: milyen ember fog válni ezekből a gyerekekből?

 

A cikket írta: Diana Soto 

Luis de Górgora y Argote - A leggyönyörűbb lány

Komor világunkban

a leggyönyörűbb lány

ma özvegy, s menyecske

a tegnap derekán.

Szemei követik őt,

és a háború az irány.

Hallgasd csak a szót meg,

hallgasd meg, anyám:

A tengerek partján,

hát most sírni hagyjál.

Fiatal testemet

neki adtad, anyám.

Mily rövid élvezet,

és mily hosszú hiány.

Annak, ki ma megy el,

fogságára adtál,

viszi kulcsát, amely

nekem a szabadság.

A tengerek partján,

hát most sírni hagyjál.

Sírásra fordult szemem

megváltoztatta a mát,

egykor édes pillantás

lett volna a munkám.

Nem is tudná jobban

lefoglalni magát,

mint háborúba csalni

a békém angyalát.

A tengerek partján,

hát most sírni hagyjál.

Kérlek, ne állíts le,

és ne hibáztassál,

ne mondd, hogy egy többet

jelenthet másoknál.

Ha tényleg szeretsz engem,

akkor szavaddal ne bánts,

rosszabb lenne a csend,

s az eljövő halál.

A tengerek partján,

hát most sírni hagyjál.

Mondd, ki az, ki ne sírna,

drága édesanyám,

még ha olyan is lenne

melle, mint az opál,

s ki ne emelne hangot,

ha látná e hervadást,

legzöldebb éveit,

mint tűnő ifjúság.

A tengerek partján,

hát most sírni hagyjál.

Menjetek, éjjelek,

ahogy magukra hagyták

a szemek szememet,

s útját nem vigyázták.

Menjetek, éjjelek,

ne lássátok magányát.

Ne lássa senki, hogy

ágyam fele kihűlt már.

A tengerek partján,

hát most sírni hagyjál.

 

Luis de Góngora y Argote - La más bella niña

La más bella niña

De nuestro lugar,

Hoy viuda y sola

Y ayer por casar,

Viendo que sus ojos

A la guerra van,

A su madre dice,

Que escucha su mal:

Dejadme llorar

Orillas del mar.

Pues me disteis, madre,

En tan tierna edad

Tan corto el placer,

Tan largo el pesar,

Y me cautivasteis

De quien hoy se va

Y lleva las llaves

De mi libertad,

Dejadme llorar

Orillas del mar.

En llorar conviertan

Mis ojos, de hoy más,

El sabroso oficio

Del dulce mirar,

Pues que no se pueden

Mejor ocupar,

Yéndose a la guerra

Quien era mi paz,

Dejadme llorar

Orillas del mar.

No me pongáis freno

Ni queráis culpar,

Que lo uno es justo,

Lo otro por demás.

Si me queréis bien,

No me hagáis mal;

Harto peor fuera

Morir y callar,

Dejadme llorar

Orillas del mar.

Dulce madre mía,

¿Quién no llorará,

Aunque tenga el pecho

Como un pedernal,

Y no dará voces

Viendo marchitar

Los más verdes años

De mi mocedad?

Dejadme llorar

Orillas del mar.

Váyanse las noches,

Pues ido se han

Los ojos que hacían

Los míos velar;

Váyanse, y no vean

Tanta soledad,

Después que en mi lecho

Sobra la mitad.

Dejadme llorar

Orillas del mar.

fordítás olvasás könyv miegymás kortárs írás dráma író magyar irodalom szórakoztató irodalom imádom a könyveket magyarszerző 1000 könyv Diana Soto kortárs szerző Beszéljünk róla Spanyodalom

2020\10\29

Diana Soto- Az ártatlan bűnös

Csütörtöki könyvajánló

konyvajanlok_3.jpg 

Bűnös nép, bűnbak uralkodók

Drámát ritkán olvas az ember. Mivel alapvetően színpadra irt alkotások, ezért ritkán jut eszünkbe könyvként olvasni őket. Vannak persze örök klasszikusok, amiket időről időre előveszünk, a Hamlet vagy a Rómeó és Júlia például minden nagyobb könyvespolc alapeleme, mégsem jut eszünkbe recenziót írni Shakespeare valamely művéből, hiszen az a színikritikusok dolga. Emiatt átlagemberként csak keveset találkozunk kortárs magyar drámákkal. Noha a színházak kínálatában számos kiváló kortárs darab is helyet kap, ezekből alig néhány jut el a könyvesboltokig. Éppen ezért különleges alkotás Diana Soto Az ártatlan bűnös című drámája.

Diana Soto Spanyolországban él és alkot. A drámaírás mellett novella- és versírással is foglalkozik, amelyeket a Törpekirály és a Nézz fel a Holdra című kötetekben is megtalálhatunk. Drámája, Az ártatlan bűnös a DrámaTéka Drámaműhely pályázatán elnyerte a legjobb történelmi ihletésű dráma címet.

Az ártatlan bűnös Marie Antoinette élete utolsó napjait mutatja be nekünk. A témaválasztás nem új, a „nagyzolásáért” meglakoló királyné történetének már számos adaptációja létezik, Diana Soto azonban a történelmi események majdnem pontos ábrázolása mellett képes elrugaszkodni egy olyan érzelmi és szellemi síkra, ahol nem csak a halálára váró királyné szenvedései jelennek meg, hanem a népben jelenlévő ellentmondás a forradalmárok és a királypártiak között, illetve a forradalom eszméi és célja is megkérdőjeleződnek.

A mű igazi tragédiája nem a királyné halála, hanem az, hogy még a legelhivatottabban harcoló forradalmár is kiábrándul az eszméből, hiszen az erőfeszítéseik és eredményeik nem oldják meg a problémákat, hiszen a nyomor nem szűnik meg.

Marie Antoinette karaktere összetett, ábrázolása különösen aprólékos. Nem csak a börtön béli szenvedéseket láthatjuk, Vienna segítségével megismerhetjük a kislány Mária Antónia magányát és kötelességeit, és a már királynévá cseperedett Marie Antoinette fényűző, léha életmódját is.

A freudi analitikus pszichológia eszközeit felhasználva kapunk magyarázatot a királyné „bűnére”: minden tettre magyarázatot ad az elvett gyermekkor, és a szeretethiány, ugyanis sem az anyjától, sem a férjétől nem kapta meg a kellő szeretetet. Az ábrázolásmódnak köszönhetően Marie Antoinette bűnei a neveltetés következményévé válnak, személye pedig a kor körülményei miatt eleve bukásra van ítélve. A király és a királyné nem több egyszerű bűnbaknál, a nép haragja, frusztrációja a halálukban teljesedik ki. De mint ahogy az a műben pontosan kirajzolódik, a nép maga sem volt biztos abban, hogy a halálukra tényleg szükség van-e.

Az ártatlan bűnös tehát képes újraértelmezni és megkérdőjelezni a forradalom eszméit. A klasszikus dráma nyelvezetével, különleges líraisággal emelkedik az eszme és a szenvedések fölé, feloldozva ezzel Marie Antoinette-et a földi lét nyomorúságos kínjai alól, és egyfajta esztétizáló képet adva a francia forradalom kegyetlenségeinek. A királyné, a bűnös, az anya, az özvegy, és a nő egy személyben mégis ártatlan marad, hiszen ő magát soha nem érezte bűnösnek. És, mivel a lelke tiszta marad a bűnöktől, halálában egy haldokló eszme öltött testet, de így a nép válik az igazi bűnössé.

 

A cikket írta: Egy elképzelt könyv blog, Judy Tóth

Szeretnéd, hogy a Te könyvedről is írjunk? Nincs más dolgod, mint felvenni velünk a kapcsolatot az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen.

vélemény olvasás könyv kortárs könyvkritika dráma könyvajánló író magyar irodalom jó könyv kedvenc könyv mit olvassak könyvértékelés imádom a könyveket magyarszerző konyvmogul.hu 1000 könyv Diana Soto olvastam elmondom könyves érzékelések kortárs szerző

2020\10\26

Spanyodalom #1

Egy magyar írónő távol a hazájától

Egy Spanyolországban élő magyar írónő számol be életéről, munkásságáról, és az országaink közötti irodalmi különbségekről. Milyen Spanyolország irodalmi kultúrája? Milyen műveket olvasnak a legszívesebben? Hogyan érvényesülhet egy magyar írónő a hazájától távol? Diana Soto írónő izgalmas cikksorozatában erről mesél nekünk.

- - -

Amikor először sétáltam végig a szűk utakon, s először fintorogtam a bevásárlóközpontok roskadó halas pultjainál, akkor úgy éreztem, hogy az életem tényleg megváltozott. Lassan felfedeztem Valencia megye szépségeit, a ledőlt kőfalak mögött húzódó narancsligeteket, a kacskaringós, egyirányú utcákat, az egész nap zsongó kávézókat, a hullámzó tengert, s ezzel egy időben felfedeztem a hiányokat is.

Itt nincsen Túró Rudi, itt nem ismerik a nokedlit, itt nem lehet kapni mákot, és legnagyobb bánatomra, egy darab magyar nyelven íródott könyvet sem tudtam beszerezni ez alatt a négy, itt eltöltött év alatt. Pedig könyvesboltokat találtam. Igaz, nem túl nagyokat, se nem túl sokat, de még itt is lehet papír alapon olvasni. Mióta képes vagyok három szónál többet kipréselni magamból, gyakran kérdezősködöm a legfrissebb könyvekről, híres írókról, szeretett költőkről, s csupán a véletlen művének hittem, hogy bizony Valencia megyében az emberek nem olvasnak.

olkjhjku.PNG

Természetesen találkoztam két olyan kivétellel, akik hozzám hasonlóan könyvmolynak számítanak, bár abból az egyik hölgy francia állampolgár, úgyhogy őt nem tudom beszámítani. Nem baj, még mindig marad egy ember. Emellett extrém beszélgetésekbe is belecsöppentem, ahol egy korosztályombelivel Shakespeare munkáiról igyekeztem diskurálni, azonban neki fogalma sem volt róla, hogy kiről beszélek. Azért ezt megkérdezte: az meg ki, valami orosz? Ezután finomabban bántam a könyv szóval, s nyitott szemmel lépkedtem, hátha találkozok valakivel, aki megüti a magyarok szintjét.

Emlékeimben még ma is élnek olyan képek, amikor felpattanok a buszra, felülök a metróra, napozok a Balatonon, és körülöttem legalább egy, ha nem kettő, bár rendszerint több ember igazi könyvet szorongat a kezében, és olvas. Megjegyzem, hogy itt is láttam könyvet néhány kézben, de vagy éppen visszatették a polcra, vagy becsomagolták, mint ajándékot.

Az iskolákban azonban más a helyzet. Szerencsére a fiatalokat itt is ellátják kötelezőkkel, az irodalom órákon ugyanis havonta egy könyvet tesznek a jövő generációi elé, akik legalább egy összesítést elolvasnak róluk. Volt szerencsém a kezem közé kaparintani néhányat ezekből a kötelezőkből, és mondhatom, teljesen ledöbbentem. Ha össze kéne hasonlítanom a magyar és spanyol kötelezőket, akkor a spanyol két könyvhosszal nyerne. Romantikus történetek, gyerekdetektívek, kalandregények, tinikrimik, s mindezt 100-120 oldalas kiadásokban. Talán én voltam az egyetlen, aki szájhúzással olvastam a Tartuffe-öt, vagy a spanyol olvasmányok tényleg jobban hangzanak? Ezek a kisfelnőttek abban a kiváltságos helyzetben vannak, hogy minden hónapban elolvashatnak egy hol izgalmas, hol rejtélyes, hol szerelmes irományt, mely a legmodernebb fordításban és az ő igényeiknek megfelelően készült. Azonban amennyivel izgalmasabbnak tűnnek az itteni kötelezők, annyival kevesebbet olvasnak a spanyol fiatalok.

 

A cikket írta: Diana Soto

Lope de Vega – A csontvázhoz

Fordította: Diana Soto

Ez a fej, mi egykor élő volt, neki

építették fel csontokból e várat,

mit hús és haj börtönébe zártak,

s kinek nézve maradtak szemei.

Száját növekvő rózsaszál fedi,

mely szemének ékes smaragdjában,

és a hideg csókokban elszárad.

Most színébe olvaszt minden emberit.

Az a kiszámítható harmónia,

mely minden valós lépésében rejlett,

lett a kezdetnek halvány mozdulata.

Szép halandó, üstököse a szélnek,

életednek hajdani magaslata.

Lám, mégis rajtad osztoznak a férgek.

 

Lope de Vega – Menni, maradni

Fordította: Diana Soto

Menni. Maradni. Úgy szakadni szét,

hogy idegen lélekkel indulva,

hallgatva az édes sziréni hangra,

mégis eggyé válni, mint fával a lét.

Kialszik a gyertya is, hiába ég.

Tornyot építeni puha homokra,

szárnyakat vesztve, egekből zuhanva,

de soha meg nem bánni a létezést.

Beszélni magányos némák között,

kölcsönkérni a hitre türelmet,

gyanút adni, s elvenni, mi igazság.

Ami múlandó, úgy hívni, hogy örök,

tüzet csiholni, mely mindent eléget.

Ez az, mit hiánynak nevez a világ.

 

 

olvasás könyv miegymás kortárs írás dráma író magyar irodalom szórakoztató irodalom imádom a könyveket magyarszerző 1000 könyv Diana Soto kortárs szerző Beszéljünk róla Spanyodalom

2020\10\22

Lauren Oliver- Tünékeny lányok

Csütörtöki könyvajánló

konyvajanlok_8.jpg

Már elolvashattátok Tara Altebrando: A távozás című művéről a véleményemet, most pedig Lauren Oliver: Tünékeny lányok című elbeszélése került sorra.

A könyv fülszövege:

„Dara és Nick korábban elválaszthatatlanok voltak azelőtt, hogy Dara csókolózott Parkerrel, azelőtt, hogy Nicknek le kellett mondania a legjobb barátjáról, és a baleset előtt, ami összeroncsolta Dara gyönyörű arcát. Azóta a lánytestvérek, akik korábban olyan közel álltak egymáshoz, egyetlen szót sem váltanak. Nick egy pillanat alatt elvesztett mindent, és feltett szándéka a nyár folyamán visszaszerezni, amit lehet.

Darának azonban más tervei vannak. Amikor a születésnapján eltűnik, Nick azt hiszi, csak játszik vele. Ám egy másik lány, a kilencéves Madeleine Snow is eltűnt és mivel Nickben egyre erősebb a meggyőződés, hogy a két eset összefügg egymással, húga keresésére indul.

Ebben a lebilincselően izgalmas regényben a Delírium-trilógia és a Mielőtt elmegyek írója, Lauren Oliver olyan világot alkotott meg, ahol a cselszövés, a veszteség és a sejtelem összefonódik, és érzékeny részletekkel kirajzolja két önmagát és egymást kereső testvér életútját.”

A történet főszereplője két lánytestvér, Dara és Nick (Nicole). Ők ketten autóbalesetet szenvednek, minek következtében Nick az édesapjához költözik.

„Ha az ember majdnem meghal, furcsamód mindenki azt várja tőle, hogy a boldogság tengerén hajózzon, pillangókat kergessen virágos réteken vagy szivárványt lásson az autópálya olajtól sötétlő pocsolyáiban.”

Viszont egy kisebb kihágás elkövetése miatt kénytelen hazaköltözni anyjához és Darához. A két testvér kerüli egymást, soha nem találkoznak, mégis tökélyre fejlesztik a civakodást. Egy – egy mozzanat kapcsán általában előkerül egy régi emlék, amikor még a másik jelentette számukra a világot. Így halad előre a cselekmény, ugrálunk a térben, időben, és a két lány nézőpontja között. Miközben Nicknek nyári munkát kell vállalnia egy vidámparkban, ahol a lányok legdurvább vitáinak középpontja is dolgozik, John Parker.

Még ekkor is abban a hitben voltam, hogy két testvér viszályát látom leírva, ám hirtelen komolyabbá vált a történet, Dara eltűnt. Ettől a ponttól kezdve úgy éreztem, hogy a szerző elvisz egy más irányba, és már valami teljesen másról szólt a mű. Viszont ezt az irányt nagyon élveztem, mert izgalmas volt a sztori, és teljesen kiszámíthatatlan.

„Képtelenség, hogy a legsötétebb dolgok a hétköznapi valóságunk mellett léteznek, párhuzamosan.”

Folyamatosak voltak a kisebb csattanók, de valahogy nem voltak igaziak. Aztán egyszer csak, mintha egy többszörösen becsomagolt ajándékot nyitnánk ki, úgy tárul elénk, lapról lapra, az igazi történet. Ettől kezdve minden oldal szinte egy fordulat, miközben szüntelenül azon gondolkoztam, hogy a különböző eseményekre utalás, vagy azok előjelei, miért nem tűntek fel eddig, olvasás közben. Tulajdonképpen nem is konkrétan a befejezés az, amit frappánsan oldott meg a szerző, hanem a cselekmény átalakulása. Letaglózott a mű, de nemcsak a történet, hanem az írónő stílusa, a könyv formai megjelenése is.

Úgy érzem ez a regény azok közé tartozik, melyekről egy ajánlót nagyon nehéz spoilermentesen megírni. Próbáltam átadni Nektek az érzéseimet, gondolataimat, anélkül, hogy „lelőném a poént”. Remélem ez sikerült, és Ti is kedvet kaptok ehhez a nem mindennapi történethez!

 

A cikket írta: Édes kis könyvkritikák blog, Dobos-Gacsó Dalma

vélemény olvasás könyv miegymás kortárs könyvkritika könyvajánló író könyvmoly jó könyv szórakoztató irodalom külföldi szerző mit olvassak könyvértékelés imádom a könyveket könyvmogul 1000 könyv olvastam elmondom könyves érzékelések furcsa szeresd kortárs szerző

2020\10\20

Dugonics András Irodalmi Díj - 2020 - Eredményhirdetés

Kortárs magyar szerzők elismerése

2020. október 18. - Ez a nap is eljött - a Magyar Regényírás Napja -, amikor először a történelemben, kiosztásra került - olvasói vélemények alapján - a Dugonics András Irodalmi Díj, 18+1 kategóriában.

Bízom, bízunk benne, hogy kezdeményezésünkkel valami igazán érdemit indítottunk útjára és évről-évre egyre többen csatlakoznak hozzánk, és segítenek nekünk bemutatni a kortárs hazai szerzőket és írói, költői munkásságukat.

Idén 128.228 szavazat érkezett összesen, ami így első alkalommal számunkra nagyon örömteli volt, és megmutatta nekünk, hogy az olvasók igenis hangot akarnak adni véleményüknek, és támogatni, bíztatni akarják kedvenc szerzőiket. Ideje, hogy több hangsúlyt fektessünk a magyar irodalomban alkotó személyekre. 

Jöjjenek a kategóriák helyezettjei:

9.png

8.png

7.png

6.png

5.png

4.png

3.png

2_1.png

1_1.png

18.png

17.png

16.png

15.png

14.png

13.png

12.png

szepirodalom.png

10.png

19.png

Szívből gratulálunk minden jelöltnek, és hálásak vagyunk minden szavazónkért. Köszönjük, hogy vagytok!!!

Egyúttal megragadnám a lehetőséget is, és jelezném, hogy elindítottuk a Dugonics András Irodalmi Díj - 2021-es jelölési időszakát. A feltételek finomodtak a 2020-ashoz képest, így kérünk mindenkit, hogy figyelmesen olvassa el a felvezető szöveget is a jelölési formon: http://bit.ly/DAIDjeloles2021

A díjjal kapcsolatban bármely további információ az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen kérhető.

Írta: M. Baranyai Anikó - a Dugonics András Irodalmi Díj alapítója

vélemény kortárs magyar irodalom szórakoztató irodalom Dugonics András imádom a könyveket magyarszerző irodalmi közösség kortárs szerző Beszéljünk róla Dugonics András Irodalmi Díj

2020\10\19

Versengeni fognak értem a kiadók

A kezdő író tévképzetei #3

Könyvkiadók. Neves könyvkiadók. Minden író álma, hogy az egyik ilyen népszerű név álljon mögötte, de sajnos csak nagyon keveseknek adatik ez meg. Bele kell törődni a gondolatba, hogy a kiadók nem a barátaid, és végképp nem fognak versenyezni érted. 

Ugyanis a kiadók néha még az elismert írókért sem versenyeznek.

A nagyobb neveknél maximum akkor van esélyed, ha látják benned a pénzt, a meggazdagodás kulcsát. Mivel kezdőként semmi hírneved nincs, a nagyobb kiadókat azonnal húzd le a listádról.

Hallottam egy történetet az egyik kiadóról – nevet nem fogok említeni –, aki csak azért szerződött le egy íróval – szintén nem nevezem meg –, mert látta benne a nyereséget. A legszomorúbb az egészben az, hogy el sem titkolta ezt a tényt. Persze, minden vállalatot, céget, gyárat pénzből lehet fenntartani, de ez az oka annak, hogy az írás is elveszti a varázsát.

Egy nagyobb kiadó kapcsolattartójától – szintén névtelenül – egyszer megkérdeztem, elküldhetem- e a kéziratom. Azt felelte, hogy persze és adott egy elérhetőséget. Néhány nap múlva rákérdeztem, hogy egyébként mit várhatok ettől? Nem fűztem hozzá túl sok reményt persze, csak puszta kíváncsiság hajtott, hogy tényleg igaz-e, amit mondanak. A válasz sokkolt, bár nem lepett meg. Akkor azt írták, hogy ne türelmetlenkedjek, mert nekik most nincs idejük erre. Nem követelőztem, nem másztam a nyakukra, csupán egy hétköznapi kérdést tettem fel, amihez nem kapcsolódott semmilyen sürgetés, mégis rögtön leintettek.

Szóval tudd, hogy a kiadók nem fognak kapkodni érted, és még azelőtt tisztázd ezt magadban, mielőtt csalódnál. A fentebb említett tapasztalat megerősítette, amit mindenhonnan hallani lehet: a kezdő írók nem igazán érdekelnek senkit. Nekik marad a magánkiadás vagy az ingyenes kiadók, akik félmunkát végezve meg is jelentetik a művüket. Szerintem ezt az egyik legnehezebb megemészteni annak, aki épp a szárnyait bontogatja. Azzal képesek vagyunk meg birkózni, hogy nem mindig van ihlet, hogy lesznek nehézségek, de amikor közvetve vagy közvetlenül a szemünkbe mondják, hogy nem érdeklünk senkit… na, ez az igazán kellemetlen.

Ám van egy jó hírem is, hogy ne lombozzalak le teljesen: van azért kiút. Nem a kiadókat kell, hogy érdekeld, hanem az olvasókat. Ha jó könyvet írtál, akkor el fogják olvasni, még ha nem is áll mögötted egy ismert név. Mutasd meg nekik, hogy érdemes vagy rá, hogy törődjenek veled, hogy a kezükbe vegyék a könyved.

kjllj.PNG

Egy jó alappal egy ingyenes kiadót is választhatsz – bár szerkesztésre és korrektúrára ne számíts, azt előtte magad intézd el –, aztán építsd fel magadnak az olvasótábort. Hidd el, ha jó vagy, igazán jó, akkor szeretni fognak.

Egy valamit nagyon jegyezz meg: ne arra törekedj, hogy egy kiadó miatt vegyék meg a regényed, hanem a saját neved miatt. Ha minőségi munkát adsz ki a kezedből, ha törekszel arra, hogy jobb író legyél, ha kialakítod a táborod, ha kitartasz, akkor el fogod érni, hogy a neved miatt vásároljanak, és ne azért mert egy erős kiadó áll mögötted. Ez persze nem egyik napról a másikra fog bekövetkezni, de nem is elérhetetlen. Stephen King történeteit sem azért veszik meg, mert rajta van az xy kiadó logója, hanem mert tudják, hogy mit várhatnak tőle. Szerinted véletlen, hogy akkora betűkkel virít majdnem minden borítón a neve?

Azért született meg ez a bejegyzés, azért meséltem el azt a két történetet, és azért bátorítalak, hogy bármi történjék is, ne add fel. Próbálkozz! Nyugodtan keresgélj a kisebb kiadók között, nyugodtan vegyél részt a pályázatokon, nyugodtan kacsingass a magánkiadás felé, szerezz ismerősöket, szakembereket és gyűjtsd a saját tapasztalataidat.

Tedd azt, amit jónak látsz, tedd azt, amit szeretnél, de ne dédelgess olyan vágyálmokat, amikre nincs esély. Haladj kis lépésekben, legyen egy konkrét terved és tanulj minden egyes nap!

Sok sikert!

A cikket írta: Ludányi Bettina

miegymás kortárs írás író könyvkiadás magyar irodalom kézirat imádom a könyveket könyvmogul 1000 könyv Így készül a könyv Beszéljünk róla

2020\10\15

Jandácsik Pál- Állatok maszkabálja

Csütörtöki könyvajánló

Emberi állatok, állati emberek

konyvajanlok_5.jpg

A furry műfaja sokak számára újdonság lehet, mivel Magyarországon kevésbé elterjedt, mint mondjuk az USA-ban vagy Japánban. A leghíresebb szépirodalmi regény, amelyet talán mindenki ismer, és ide sorolhatunk, Orwell Állatfarmja, amelyben a főszereplők olyan állatok, akik emberi tulajdonságokkal bírnak. Jandácsik Pál regénye is emberien viselkedő állatokról szól, és bár sokan a furry krimi műfajába teszik, én mindenképpen hozzátenném a thriller kategóriát is a pontos besoroláshoz.

A történet egy sorozatgyilkosról szól, aki megöli és megnyúzza az áldozatait, és szerepel benne egy rendőr is, Cesar Darlington, németjuhász nyomozó, aki megpróbálja felderíteni a bűntényeket, vagyis az alapja valóban krimi. A hangsúly mégsem erre a szálra kerül végül, hanem magukra a gyilkosságokra, a pszichológiai nyomásra, amit az okoz, ha összezárnak egy sorozatgyilkossal egy nagy házban, de fogalmad sincs róla, hogy a rengeteg körülötted lévő állat közül kitől is kell félned.

Miközben az ember ezt a regényt olvassa, ugyanazt érzi, amit tinédzserként, amikor leült egy-egy minőségi horror vagy thriller elé. A pulzusa megugrik, a gyomra összeszorul, és csak igen nehezen kapcsolja le a villanyt lefekvéskor. Szóval tökéletes nosztalgiát nyújt ez a könyv annak, aki horrorokon és thrillereken nevelkedett, és kedveli az intelligens módon megírt vérengzést meg a rettegést.

Ha valaki azt gondolná, hogy a regény lényegében egy átlagos thriller-krimi keverék, amelyben akár emberekre is cserélhetnék a karaktereket, semmi sem változna, nagyon téved. Bár az állati karakterek alapvetően emberi tulajdonságokkal lettek felruházva, mindegyikük megtartotta a saját állati tulajdonságait is. Vagyis egyszerre lehet bennük felfedezni állati valójukat és a mi emberi természetünk fénnyel teli és sötét oldalát.

Természetesen a szerelmi szál sem hiányozhat a sztoriból, hogy hol oldja, hol fokozza a feszültséget, és az olvasó tudjon kikért izgulni. Arthur, a róka és Christie, a fekete párduc kapcsolata előhozza a családon belüli erőszak és a rasszizmus témáját is kicsit. Ugyanis a társadalom szemében egy olyan nagymacskának, mint Christie nem lenne szabad egy „gyenge”, hétköznapi rókával kapcsolatba lépnie. Az olvasó könnyedén meg tudja kedvelni ezt a párost, és tövig rágja a körmét miattuk, nehogy bajuk essen.

Mert ez a regény nem egy rózsaszín szappanopera, ahol még a halottakat is vissza tudják hozni egy csavarral. Itt az állatok valóban hullnak, mint a legyek, a történet vége pedig koránt sem sablonos. Nemsokára pedig jön a történet folytatása is, így ha valakit beszippantott az első könyv, nem kell végleg búcsút vennie a történettől.

 A cikket írta: Hujder Adrienn (Spirit Bliss)

Szeretnéd, hogy a Te könyvedről is írjunk? Nincs más dolgod, mint felvenni velünk a kapcsolatot az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen.

vélemény olvasás könyv krimi miegymás kortárs thriller könyvkritika könyvajánló író romantika könyvmoly furry magyar irodalom jó könyv szórakoztató irodalom mit olvassak könyvértékelés Jandácsik Pál imádom a könyveket magyarszerző könyvmogul 1000 könyv olvastam elmondom könyves érzékelések furcsa szeresd kortárs szerző Állatok maszkabálja

2020\10\12

Ihlet mindig van

A kezdő író tévképzetei #2

Milyen egy író mindennapja? Természetesen zsúfolt. Állandóan a gép előtt görnyed, és meg sem áll a keze billentyűzet fölött. Néha, amikor feleszmél az ihlet okozta kábulatból, rendbe teszi a lakást vagy kimossa a szennyest, esetleg eszik valamit. Aztán rohan is vissza a gép elé, hiszen az ihlet ott tombol a halántékánál, veri az ajtót, hogy ki akar szabadulni, meg akar születni. Így képzelted el, igaz? Pedig egyáltalán nem ilyen egyszerű.

Bármily hihetetlen, az ihlet nem a barátod. Nagyon jó, amikor ott van, és akkor tényleg fel sem kelsz a laptopod elől, de ő nem szeret sokáig egy helyben lenni. Száguldozik ide-oda, és gyakran hetek telnek el, mire újra visszatér hozzád. Te meg kétségbe vagy esve, hiszen napok óta egy sort se voltál képes leírni, és már azon gondolkodtál, hogy feladod az írást. Hisz milyen író az, aki napokig egy sort sem fogalmaz meg? A válasz a valódi.

Nem igazi író az, aki ne szenvedett volna már a kiégéstől.

Bizony vannak olyan napok, amikor hiába ülsz a monitor előtt, a kurzor csak árván villog a képernyő közepén, amit egyetlen szó sem tölt meg. Ha netán véletlenül sikerül kisajtolnod magadból valamit, az sem lesz több egy harmatgyenge próbálkozásnál. Amit meg kell tanulnod, és jól az eszedbe kell vésned: ez nem probléma. Nem megy az írás? És akkor? Összedől a világ, netán megáll az élet? Sokan olyan nagy gondnak élik ezt meg, mintha maga a világvége közeledne, pedig ez az írással jár együtt.

Ha kétségbe esel emiatt, nem fog menni. Ha folyamatosan azon rágódsz, hogy nincs ihlet, még inkább nem fog menni, úgyhogy kíméld meg magad a zsákutcáktól. Na, meg az önostorozástól! Ha butának és tehetségtelennek titulálod magad csak azért, mert egy kicsit elhagyott az ihlet, az írás nem neked való. Ha kétségbeesel és kiakadsz, nem fogod hosszútávon bírni ennek a világnak a nehézségeit. Noha akadályok az élet minden területén vannak…

jhkhjkhj.PNG

Nincs ihlet? Tuningold fel magad!

Sok minden függ a történettől, amit írsz, ám vannak általános praktikák is, amik beválhatnak a tuning során. Amikor én a krimimet írtam, folyamatosan krimi sorozatokat és filmeket néztem. Ezt te is megteheted. Emellett csinálj olyan dolgokat, amik kapcsolódhatnak valamilyen úton a történetedhez, vagy legalább felszabadítanak, mert még sosem próbáltad. Például, ha a regényedben a főhősöd futni jár, kezdj el te is, és figyelj a téged körülvevő impulzusokra. Így sokkal könnyebb lesz írni róla, mintha maximum elképzeled, hogy milyen, amikor a hajadba tép a szél.

Ha lehetőséged van rá, utazz egyet. Nem feltétlenül kell külföldre menned, de egy kis környezetváltozás mindenképp jót fog tenni. A legtöbbet az egyedül töltött idő segít. Amikor tényleg magad lehetsz és elmerülhetsz a történetedben, a felbukkanó kérdések tengerében, és szembenézhetsz a kétségeiddel és a kiégéssel.

A legtöbb író, akivel beszélgettem, folytatólagosan írja a történeteit. Ezzel nyilván nincs is gond, de ha egy adott ponttól nem tudsz tovább lépni, miért ne írhatnál meg a történet közepéből egy jelenetet, ha az a rész ég ott benned?

Lépj ki a szabályok mögül, a mindennapokból, engedd szabadjára a fantáziád, és kezdetben még a helyesírással se törődj; ne vegye el semmi a figyelmed, majd később javítod a történetet, amikor már kész lesz. Elég akkor alkalmaznod a szabályok egy részét is.

Ne feledd, lesznek pillanatok, amikor az ihlet nem neked kedvez majd, de ez csak átmeneti. Amikor végre arcon csókol, ragadd meg, és használj ki minden vele töltött percet, mert az sem tart örökké. A legfontosabb mégis, hogy ne akadj ki.

Nyugtázd a tényt, hogy az ihlet épp elhagyott, és várd tárt karokkal. Ha valamiért mégsem érkezik vissza hozzád, akkor azt a történetet, amin éppen dolgozol, nem neked kell megírnod, hanem valaki másnak.

A cikket írta: Ludányi Bettina

miegymás kortárs írás író könyvkiadás magyar irodalom kézirat imádom a könyveket könyvmogul 1000 könyv Így készül a könyv Beszéljünk róla

2020\10\08

Elizabeth Gilbert - Ízek, imák, szerelmek

Csütörtöki könyvajánló

konyvajanlok_4.jpg

10 millió eladott példány világszerte- hirdeti a borító. Ezek kezdetben számomra csak szavak voltak, egy megfoghatatlan szám, egy jól hangzó elismerés. Aztán kezembe vettem a könyvet...

 A 10 millió jelentése értelmet nyert, hiszen látni kezdtem magam előtt a padlóra boruló embereket, akik többre vágynak, akik boldogtalanok, akik keresik, de nem lelik önmagukat, aztán kapnak valamit e könyv sorai által, ami megváltoztatja az életüket, utat nyit önmaguk felé.

Engedtem a kíváncsiságomnak és a sok pozitív vélemény csábításának. Amikor elolvastam, rájöttem, hogy az Ízek, imák, szerelmek fantasztikus!

2016-ban egy régi álmom vált valóra azzal, hogy elutazhattam Rómába. A város szerintem igazán különleges, még mindig érződik rajta az ókori hangulat. Nem csúfítja el egyetlen ronda felhőkarcoló, vagy modern irodaépület sem. Így az ízek részt azonnal megszerettem. Újra Róma utcáin sétáltam, szinte éreztem a pizza illatát és a bor aromás ízét. Igen! Róma pont olyan csodálatos, ahogy Liz mutatja meg nekünk a könyvben.

Az imák rész még fantasztikusabb volt, hiszen belecsöppenhettünk egy számunkra nem túl ismert vallásba, egy új kultúrába, és a béke utáni vágy befészkelte magát a lelkünkbe. Olvasás közben azt éreztem, hogy én is ott akarok lenni. El akarom érni a békét, meg akarom találni önmagam, meditálni akarok. 

"A nyugalom centruma pedig nem más, mint a szíved."   

A szerelmek rész is egy új helyre repít el minket, egy olyan világba, ahová bármikor szívesen elutaznék. Indonézia az út utolsó állomása, azon belül is Bali, ahol az írónő már korábban is járt. Felkészületlenül érkezett a reptérre, mégis belevágott a kalandba, és megtalálta azt, amiért Indonéziába érkezett, sőt többet is, hiszen ott talált rá a szerelem. Sikerült meglelnie a füvesembert, aki korábban megjósolta, hogy elveszti minden vagyonát, és visszatér még Balira. Úgy gondolom, hogy Ketut egy kulcsfigura az egész történetben, és nagyon élveztem a hozzá kapcsolódó jeleneteket. Számos bölcsesség hangzik el a szájából, és itt megemlíthetjük Richardot is, akinek szintén számos mondata mozgatta meg a gondolataimat.

„Négy lábbal a földön, a fej egy lombkorona, a szívvel szemlélni a világot…” 

Liz könyvét az is különlegessé teszi, hogy nem csak az érzéseiről ír, nem csak általánosságokról, hanem tényleg megismerhetjük egy kicsit Olaszországot, Indiát és Indonéziát. Olvashatunk a kultúráról, szokásokról, vallásról és arról is, hogy minden városnak van egy szava, ami rá jellemző. Liz is keresi azt a szót, ami önmagát jellemzi, és én is megtaláltam a szót, ami szerintem ezt a regényt jellemzi. Ez pedig az erő.

Minden változáshoz, minden döntéshez erő kell. Liznek is, hogy kibírja a megpróbáltatásokat, és nekivágjon a kalandnak. Erő kellett ahhoz, hogy szembenézzen önmagával, és ahhoz is, hogy kitartson. Talán sokaknak a legnehezebb feladat az, hogy elcsendesedjenek, és a szívük, lelkük mélyére nézzenek. Egyedül lenni rémisztő lehet, hisz olyankor a gondolatok nyomasztóak, és szinte ordítanak a fejünkben.

Örülök, hogy megtapasztalhattam ezt a csodát, és megérthettem, miért is szeretik annyian a világon ezt a regényt. Számos önfejlesztő könyv van a piacon, és néhány igen hatásos, de ennyire kézzel fogható csak nagyon ritkán íródik.

„Szerinte az emberek abban a hitben élnek, hogy a boldogság csupán valami szerencsés véletlen következménye, mint amikor kellemes időjárásban részesülünk. De a boldogság nem így működik - hanem személyes erőfeszítés eredménye. Az ember harcol és küzd érte, kitart mellette, és néha az egész világot átutazza, csak hogy megtalálja. Fáradhatatlanul részt kell vennünk a saját áldásaink létrehozásában. És ha végre elértük a boldogság állapotát, akkor sem lazíthatunk: folyamatosan, hatalmas erőfeszítéssel a felszínen kell tartanunk magunkat.”

A cikket írta: Ludányi Bettina

Szeretnéd, hogy a Te könyvedről is írjunk? Nincs más dolgod, mint felvenni velünk a kapcsolatot az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen.

vélemény olvasás könyv miegymás kortárs könyvkritika könyvajánló író romantikus romantika könyvmoly jó könyv kedvenc könyv szórakoztató irodalom külföldi szerző mit olvassak könyvértékelés erős nők imádom a könyveket könyvmogul 1000 könyv könnyed nyári olvasmány olvastam elmondom könyves érzékelések furcsa szeresd kortárs szerző

süti beállítások módosítása