„ - Fogalmam sincs, hogy mit csinálok.
- Ne aggódj, más se tudja!”

Az edukáció hiánya, a túlzott lelkesedés és a türelmetlenség sokszor a meggondolatlan cselekedetek irányába sodorják nem csak a pályakezdő tollforgatókat, hanem akár a többkönyves szerzőket is. Sokan nincsenek tisztában a kiadókeresés menetével, szabályaival, nem beszélve a könyvkiadás lépéseiről és az alapvető fogalmakról. Serényen próbáljuk kitaposni az utunkat, de a fals információk folyamatosan zsákutcába vezetnek és elbátortalanítanak minket az írói pályától.

Ilyenkor felmerül bennünk a kérdés: Kinek a hibája ez? Az íróé? A kiadóké? Az interneté? Vagy az önjelölt „szuperhősöké”, akik elhitetik velünk, hogy a pozitív gondolkodás és az írói identitás majd eladják a könyvünket? Vakon kapaszkodunk olyan emberek szavaiba, akik beintettek a könyvkiadás jól működő rendszerének. „Szuperhősök”, kik nem tudjátok, hogy mit csináltok: ez a cikk nektek szól!

Költségoptimalizálás a könyv rovására

- „Minek szerkesztő? Nem fontos, elég, ha egy barátod véleményezi. Maximum lektoráltatod a munkatársaddal.”
- „Amúgy mit is csinál a szerkesztő?" 
- „Korrektor? Kérj meg egy ismerőst, aki ötös volt nyelvtanból, jó lesz az.”
- „Tördelő? Vannak ingyenesen letölthető programok, Te is meg tudod csinálni. Vagy engedd el, hiszen a Wordben bekapcsoltad a sorkizárás funkciót.”
- „Grafikus? Na, igen, az az egy fontos. Hiszen a borító adja el a könyvet.”

És még folytathatnám azon mondatok sorát, amellyel divat lett tömni a kezdő írópalánták, vagy a már publikált szerzők fejét, ilyen-olyan „workshopok” keretében. De egy percre álljunk meg, és adjuk meg a tiszteletet ezeknek a tanfolyamoknak: Miről is van itt szó?

Este lefekvés előtt még gyorsan végigpörgeted a Facebook főoldalad, hátha Tibi atya postolt egy újabb mémet, de legrosszabb esetben is rátalálsz a legédesebb cicás videóra. A mai nap azonban más. Az égiek jelet küldtek neked: egy Facebook hirdetést. „Könyvkiadás olcsón” - ígéri a reklám. Erre vártál, hiszen életed majdnem-kész-kézirata ott lapult már évek óta a fiókban, de pénz- és információhiányban nem tudtad, merre tedd az első lépést. Így hát nagy bátran megveszed a borsos árú jegyet, ahol reméled, megmondják majd a tutit, és még egy löket önbizalmat is kisorsolnak a tombolán. (Megjegyzés: a VIP jegyet vásárolod meg, mert akkor könyv formában is megkapod az ott elhangzott információkat.) Telnek a napok, te pedig egyre közelebb érzed magad az álmaidhoz. Végül kiszakadsz ezekből az ábrándokból, hisz indulni kell a workshopra.

Lemegy az első, második, harmadik előadás, és te baromi lelkes leszel. Igen, amint hazaérsz, befejezed a majdnem-kész-kéziratod! Bőségben fogsz gondolkodni, és ettől a naptól kezdve nem hagyod, hogy a negatív szellemek eltántorítsanak az álmaidtól! Regisztrálsz a moly.hu-ra és végre belebújsz az írói köntösbe. Azonban az ebédszünet után valami furcsa dolog történik, valami, amit csak a szemfülesek vennének észre: az önmenedzselésről beszél az előadó. Arról, hogy hogyan népszerűsítsem a könyvemet, hogyan adjam el magam. De mikor született meg a könyvem? Hogy találtam kiadót? Milyen konstrukciót választottam? És a szerzői jogok? Milyen munkafolyamatokon esett át a kéziratom?

Álljunk meg még egy pillanatra. Bevallom, nem vagyok most igazságos. Valóban szó esett pár szakemberről, pontosabban a korrektorról, a lektorról, illetve a grafikusról. Valahogy mégis úgy érzem, ez nem fedi le a teljes csapatot. Felfújt zsemlét dobtak elém, és én bizony éhes maradtam. 

Nem említették meg a szerkesztőt, de még csak a munkakörét sem tisztázták, pedig ő a könyvkiadás legelső lépcsőfoka. Nem említették meg, hogy a lektor nem egyenlő a munkatársaddal (már ha szakmai könyvön gondolkodsz), és arról sem esett szó, hogy milyen a jó tördelői munka. Ja, hogy kétszer kell egy kéziratot korrektúrázni? Hát, erről sem hallottam. És, hogy miért? Mert az plusz költséget jelent, és hát plusz költséggel nem tudod nullára kihozni a könyved a nyomdából. Elhallgatják az egyes munkafolyamatokat, amely a magyar kortárs irodalom rovására megy.

Ezreket biztattok arra, hogy olyan silány minőségű könyvet adjanak ki a kezükből, amelyet Ti adtatok az én kezembe. Összefolyt szöveg, rossz betűméret, szóismétlés. Pedig voltak, vannak szép pillanatai a hazai kortárs irodalomnak. Kérlek, ne feketítsétek be!

Gondoljuk végig. Egy olvasó (nem könyvkiadással foglalkozó személy), a kezébe veszi a könyved. Azt, amelyiken spóroltál. Nincs megszerkesztve ugyan, így előfordulhat, hogy az olvasó már a tizedik oldalon elveszti a fonalat, de nem baj, mert a vesszők jó helyen vannak kitéve és a borító is egész pofás lett. Bár a sorok összefolynak, de ez sem baj, majd felveszem az olvasó szemüvegemet. Egyszer olvasható regényt értékesítesz, aminek a folytatásáért már nem fognak fizetni. Megéri?

DIY - #DDIY: Don’t Do It Yourself! Do it with us!

Alapvetően háromféleképpen adhatja ki egy szerző a kéziratát: kiadói, self-publishing (ezt hívják sokan tévesen magánkiadásnak, a „magam-adom-ki”, vagy szerzői kiadás helyett), és állami kiadás (például NKA támogatással). Hogy mi a különbség? Hát azt nem fogod megtudni, de ha jó voltál Activity-ben arra rájöhetsz, hogy ezek a workshopok a „magánkiadásra” épülnek. Tehát, minden költséget te állsz és az értékesítési folyamatok is a Te válladat nyomják, nem beszélve a szakemberek felkereséséről, önmenedzselésről és a satöbbiről. Ugyan járható út, és számos sikertörténetet is hallhatunk, mégis fontosnak vélem kiemelni, hogy komoly informálódást, kreativitást, anyagi hátteret és talpraesettséget igényel.

„Rengeteg könyv jelenik meg magánkiadásban, kiadói háttér nélkül. (...) A jó kiadói háttér nagyon sokat számít, hiszen egy első könyves író a legritkább esetben rendelkezik egy hozzáértő szerkesztő, korrektor, grafikus és tördelő elérhetőségével. Ezek az emberek sokkal jobbá tehetik a könyvet.” (Julia Lewis Thomson)

A #DDIY (Don’t Do It Yourself), Do it with us mozgalom lényege, hogy a hazai kiadók kiálljanak a könyvkiadás munkafolyamatai mellett. Értsd ez alatt: ne kerüljön forgalomba olyan könyv, amely nem esett át szerkesztő, korrektor, vagy akár tördelő kezén. A cél a magyar kortárs irodalom minőségének fenntartása, mi több, növelése. Továbbá, ez egy kiváló mozgalom a leendő és már publikált szerzők edukálására, hogy tisztában legyenek a szerzői jogokkal és a minőségi munka fogalmával. Ez persze kölcsönös bizalmat igényel, mind a kiadó, mind a szerző részéről.

Tehát a cél, hogy azok a kiadók, amelyek kiállnak ezen elv mellett, feltüntessék a # DDIY, Do it with us feliratot a logójuk mellett. Ne legyen mindegy, hogy kinél landol a kéziratod. Legyél igényes!

„Te könnyen beszélsz.”

Hadd legyek minden jó elrontója: nem egyszerű megnyerni egy kiadót. A mezőny hatalmas, a költségvetés pedig véges. Rengeteg e-mailed fog válasz nélkül maradni, vagy elutasításra kerülni, legyen szó akár szerzői kiadásról. A közösségi média azonban számos lehetőséget nyújt: irodalmi közösségek, bloggerek, bétázó csoportok várják, hogy csatlakozz. Minden platform nyakát meg kell szorongatni és aktívan a tagjává válni, hogy megismerjenek Téged és a munkásságodat. Aki sokat próbálkozik, az előbb-utóbb válaszra talál. Egyet viszont jól jegyezz meg: ha értéket akarsz teremteni, azt nem adhatod ingyen. Csábíts, hogy kíváncsiak legyenek rád!

„ - Srácok, innentől már nektek is menni fog. Léptem!”

Örül a magyar, hiszen a tízmillió író országa lettünk. Ez viszont azt is jelenti, hogy bármilyen jó író is vagy, kavicsként nem tudsz sziklákat mozgatni. Erre vannak a kiadók. Ők tudják, mit csinálnak. „Aki figyel, az láthatja a közösségi médiában, hogy egy kiforrott marketingtervvel rendelkező kiadó mennyi új szerzőt kiemelhet az ismeretlenségből.” (Krencz Nóra)

És mit jelent ez?

Egyrészt szakembereket biztosít, akikkel együtt kipofozod a kéziratod és megtervezitek a könyv arculatát. Igen, a kiadó mögéd fog állni, ez azonban nem jelenti azt, hogy ő fogja rád húzni az író szerepét. „A kiadónak a könyvet kell eladnia, az írónak meg saját magát. A kettő kiegészíti egymást. (...) Az írótól elvárható, hogy menedzselje magát, a kiadóktól viszont, hogy segítsen a könyv menedzselésében.” (L. J. Wesley)

Persze más a helyzet egy kezdő író esetében: Egy írónak, különösen a kezdőnek, szüksége van a segítségre. A legtöbben úgy indulnak el, hogy az égvilágon semmit nem tudnak erről az egészről. Csak betoppannak, hajtja őket a bizonyítási vágy, a lelkesedés, de közben fogalmuk sincs, merre és hogyan lenne érdemes haladniuk. Kell valaki, aki melléjük áll, megmutatja az első lépéseket, és elmagyarázza a tevékenységhez kapcsolódó leglényegesebb (marketing) szabályokat. Ezt is tanulni kell, akárcsak más szakmát. Ez egy véget nem érő ösvény. A későbbiekben persze a szerző feladata a munka oroszlánrésze, ami a marketinget illeti. A kiadás úgy lehet igazán eredményes, ha a kiadó és a szerző összedolgoznak egy közös cél érdekében - nyilatkozta Krencz Nóra író. Legyen az egy kisebb kiadó, vagy a nagyok egyike, a sikeres könyv csapatmunka eredménye, amiben az írónak kiemelkedő szerepe van. Igen, író, nem pedig egy személy, aki írt egy könyvet. 

„Szerintem ez a kulcs: a felismerhetőség. Valami olyan momentum, apróság, ami csakis az adott szerzőre jellemző. Elég, ha megmutatja a személyisége legpozitívabb oldalát. Ha ez áthatja a szavait, az emberekhez való hozzáállását, idővel elterjed, hogy érdemes rá figyelni. Itthon sokan ott vétik el, hogy elvárásokat támasztanak a vásárlóik felé. Nem szabad azonnali sikert várni, mert hatalmas lehet a csalódás.” (Krencz Nóra)

„Az írónak és a kiadónak is közös a célja: szeretnék minél több olvasóval megismertetni a közösen megjelentetett könyvet, és szeretnék minél több példányszámban eladni azt. Egymást segítve, csapatként kell együtt dolgozniuk a sikerért és nem egymástól különállóan, mert ebben az esetben könnyen előfordulhat, hogy ugyanabban a csónakban ülve ellentétes irányba fognak evezni.” (Julia Lewis Thomson)

Sokan azt hiszik, hogy a könyvkiadás egy pár lépcsős folyamat: megírod, beadod, eladod. Hiszen a sorozatokban, filmekben is ezt látjuk. Az igazság az, hogy bár egy ember felel a kéziratért, de egy egész csapat dolgozik azért, hogy a könyved tisztes helyt álljon a többi író könyve mellett. És Ti, „szuperhősök”, kérlek, tegyétek le a köpenyeteket.

#DDIY, Do it with us!