Andy Baron: Tudósítás az 552. Ünnepi Könyvhét előkészületeiről

Hamarosan startol (06. 13.) a 90. Ünnepi Könyvhét és 18. Gyerekkönyv Napok, amelyen természetesen idén is kint lesz az Imádom a könyveket irodalmi közösség, mint kiállító. Írhatnék hosszasan arról, hogy miért érdemes kilátogatni hozzánk, de szerintem Andy Baron (IK-hoz csatlakozott szerző) írása jobban átadja a mi kis irodalmi közösségünk bolondos hangulatát. Nevetésben gazdag olvasást kívánunk!

andy.jpg

Már-már száraz történelem, de visszatekintésnek kiváló: 2050-ben bolygónk csatlakozott Pángalaktika Köztársasághoz. Egyesek szerint a kapcsolódás mögött is a Macesz bolygó orrovita üzletemberei állnak, az összeesküvés elméletekben sok igazság és még több fantázia van. A fantázia az igazság habja, hadd fodrozódjon! Különben is hiába, hogy Kolombár elnök kerítést építtetett a Baktérítőre, a színes pángalaktikus kultúra bekebelezte a földit, és mi megadtuk magunkat. Cserébe nagy-nagy respektet kaptunk, hiszen kiderült, hogy egész Pángalaktikában rajonganak a nyomtatott könyvekért, akár papírra, műanyagra, vagy olombiai bálna hugyhólyagjából feszített hártyára van nyomva. Az iskolákban már a Tejút-rendszert is Gutenberg-galaxisként nevezik és ez nekünk, földlakóknak nagy öröm! Száztrilliárd kúszó-mászó, csíra formájú és humanoid van odáig bolygónk könyveiért.

Így hát, földi időszámítás szerint minden második héten Könyvhetet és minden hónapban Könyvfesztivált tarthatunk. Két héttel ezelőtt az 551. Ünnepi Könyvhét Lebegő Budapesten volt megtartva a Napkúttól a Felhőpontig tartó légsétányon. Egészen pontosan egymilliárd tizenegy látogatója volt, tizenegy fő egy eltéved orrrmányosfoci csapat tagjaiból állt, akik a földi labdajátékok történelméről olvashattak, de Apollianire Tizenegyezer vessző című kötetét még ennél is nagyobb érdeklődéssel tanulmányozták.

A soron következő 552. Könyvhét hagyományosan a Duna-korzón lesz a Belváros Űrkikötő és a Baranyai Anikó sétány közti öt kilométeres rövid szakaszon. Megrendezésénél figyelembe kellett venni a Dunában élő migránspolip közösség szokásait és minden pavilonhoz vízzel telt üvegalagutat kell telepíteni, hogy a számukra műanyagra nyomott nyálkaálló köteteket tapadókorongos karjaikkal ölelgethessék.

Az Imádom a könyveket társaság ez alkalommal csupán egy ezerméteres standon lesz jelen (egyes számú pavilon, csillagközi koordináták letölthetők), a kiadványaikat valahogyan ezen aprócska területen kell installálniuk. A Troll bolygó megahumánjai számára nyomtatott szekrényajtónyi képeskönyveket ez alkalommal ki sem tudják tenni, ezeket a nyíregyházi űrkikötő dimenziókapujánál lehet megtekinteni.

A nagy öregek, akiket a csatlakozás évében a Köpöly bolygó orvosai a 2019-es külalakjukba reinstalláltak, mind itt tesznek-vesznek a rakparton. (Főleg tesznek, mert ők venni nem nagyon szoktak, ha könyvre van szükségük, írnak maguknak egyet.)

Láthatjuk Anikót, aki ellenezte, hogy róla közterületet nevezzenek el, most légdeszkáján mégis itt siklik, arca előtt húsz SIM-kártyás mesterséges intelligencia lebeg és jegyzeteli a főnöknő percenkénti ezer utasítását.

Az írónők; Leda D’rasi, Renáta W. Müller, Krencz Nóra már túl vannak a háromszázon is, ami a könyveik számát illeti. Túl szépek ahhoz, hogy emberi tekintet hosszan időzzön rajtuk, ezért inkább csak a Palladium bolygó kérődző intelligens lakói legeltetik rajtuk a fejenként négy szemüket. Egy félvak patás csak két szemmel legeli az írónőket, de még ebbe is beleborzong. Egy borzániai borzcsalád is borzong, amikor Renáta hátraveti csillogó kacajjal telt sűrű haját, de hisz ki ne borzongana meg egy ilyen képzavartól! Leda csodálatos édesanyja egy hordozható atomsütőben mindenkinek pitét süt, mákosat és korellániai medvevackorosat, de ez titkos családi recept alapján készül, éppen úgy, ahogy Leda is, annak idején. Tökéletes lett.

A lányok a rakparti kíváncsiskodókkal tolmács implantjaik segítségével beszélgetnek, kivéve Jánosi Renit, aki a múlthéten megtanult háromszáz peremgalaktikai nyelvjárást, mert ezt kívánták az Imádom a könyveket érdekei. Kávét is főz és, ha egy író nem tud eljönni a Könyvhétre, dedikál is, százhatvan szerző aláírása van a jobb kezében. Épp egy massza formájú triplocidát próbál arról meggyőzni, hogy ne bekebelezéssel tegye magáévá a kipakolt könyveket.

Mason Murray a visszafiatalítási eljáráson ragaszkodott a billiárdgolyó image-hez és hajviseletét kopaszra állíttatta, ezért fején most játszi tükörképet vet a magasban elúszó Légbudapest. Ötszázadik Meghökkentő meséje egy késes idegenről szól, aki a Spinóza bolygón teljesít egyfajta pszichopata küldetést, és kése is van neki.

Itt látható Mike Menders, aki az Állatvédő Liga szodómia vádja alól tisztázta magát, mikor bebizonyította, hogy a Házinyuszi 88. című könyve csupán állati szimbólumot tartalmaz és szó sincs benne nyulakkal való fajtalankodásról. Marie M. Hancúrcica című könyve is az állatvédők kereszttüzébe került, de ez egy másik sztori. Mike új műve már a szexánsok bolygójának hatlábú, lábak között minimum három kéjszervvel rendelkező lakóinak szól. Ezek mind erotománok és Mike ínhüvelygyulladást fog kapni a sok dedikálástól, de mindenkit ki fog elégíteni.

Lupták Krisztina új mesekönyve a Levi és a galaktikus hugenották szigorúan tizennyolc év fölöttieknek szól. Nagyon szép, mozgó illusztrációk vannak a könyvben, gyorsan be kell csukni, hogy a hugenotta fénybékák ki ne ugráljanak belőle.

Robin O'Wrightly egy illusztrációt skiccel a Duna felett lebegő szaprodóbárkák szerelmes lakóiról Új könyvéhez az Erelem és erjedelemhez készül a rajz. Az erotomán migránsok már a csókolózás szakaszában megtermékenyülnek és még ezután mennek csak hálószobára, így őróluk jutalomjáték családregényt írni.

Andy Baron a Budapest 2038 észvesztő sikere óta csupán száz humoros és sci-fi művet írt. Éppen egy Hystorica bolygóról szalajtott delegációnak próbálja elmagyarázni, hogy a Kárhozottak városa nem történelemkönyv, csupán fikció. A pálcika formájú történészek egy szavát sem hiszik, de hát az ő világukban Leda D’rasi könyvei történelmi tankönyvek.

Estére a rakpart megtelik az éjszakai életmódot választó migráns fajokkal. Vannak itt a Kialvatlaníta bolygóról és a Bulimániáról szép számban. Ork biztonsági őrök vigyázzák a standokat. Talán elég lett volna Renáta W. Müller Védelmező című könyvét kitenni, hogy védelmezze a többi kötetet, de a szervezők biztosra szerettek volna menni. Kell a security, hogy az éjszakai lények el ne tulajdonítsák a könyveket. Főleg a lumineszkáló romantikus kötetek fénye csalogatja ezeket az éjjeli teremtményeket.

A szerzők sztázisálomra készülnek és ki-ki az alvógubójába igyekszik. Bár szépek és fiatalok, de szellemük száz év tudásától terhelt, így szórakozottan be-betérnek egymás gubóiba. Andy Baron már sok pángalaktikus gégepukkasztót megivott, ezért a hozzá betérő írónőket csak harsány verbalitásával veszélyezteti. Mason is véletlenül Andyhez mászik be, de e két hímnemű nem ossza a galaktika szerte divatos lingamtestvériség eszméjét, így csupán kopasz fejüket koccintják össze, majd leoltják a lámpást.

Bármely bolygóján is éltek ennek a habos Tejútnak, gyertek ki, tehát a 2070 júniusában tartandó Könyvhétre és csápoljátok, lapozzátok, szkenneljétek a könyveket, kedvetek, vérmérsékletetek és fantáziátok befogadóképessége szerint!

Köszönjük Andy!