„Túl sok a könyv, és túl rövid az élet.”

/Két pasi meg egy kicsi c. film/

Ezennel ünnepélyesen bejelentem, hogy beléptünk a bűvös tízes alá. Mindössze kilenc hét múlva megnyitja kapuit a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál! 25 ország közel 100 neves alkotója, 400 hazai és határon túli magyar író, tudós és művész könyvei várják a Millenárisra érkező sok ezer látogatót. És igen, köztük engem is.

Minden évben egyre hamarabb kap el a nyughatatlan készülődés bizsergető érzése. Ehhez valószínűleg hozzájárul, hogy évről-évre egyre több kiadó, könyv és szerző jelenik meg az eseményen, és a médiának, illetve a közösségi oldalaknak köszönhetően mind nagyobb visszhangot kapnak ezek a könyves fesztiválok. Az olvasók legnagyobb örömére.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én lelkesen készülök az ostromra. Az ember minden hasonló rendezvényen tanul valamit, így én most úgy döntöttem, időben elkezdem. Vadi új bőröndöm már bekészítve a könyvespolc mellé, várja az első bevetést. Eközben én osztok-szorzok - ezúton is köszönöm a matek tanárom buzdító szavait, amit akkor még nehéz volt elhinni, hogy ’higgyétek el, van értelme’ – és próbálom kisakkozni, hogy mennyi könyvet is vigyek magammal dedikáltatni, hogy még a vásárolni kívánt mennyiség is beférjen a hazaútra… a franc megeszi, lehet, nagyobb koffer kellett volna. Már mindegy.

Nézzük csak, meg lesz ez valahogy. De bárhogy is nézem, annyi a jó magyar író, és nekem szerencsére egyre több könyvem van tőlük. Ki kell találnom valamit, jó lenne már egy fix naptár, amin látom, ki mikor lesz ott. Persze mindegy is, mert én, ha tehetem, odaköltözöm négy napra.

Csorognak szépen az infók.  Az írók, kiadók, szervezők, csöpögtetik az újabb és újabb hírmorzsákat, az én helyem meg egyre csak fogy abban a közepes méretű bőröndben. Még jó, hogy vannak kerekei! (Egy pont ide, tavalyi tanúság: baromi nehéz volt az a sok szatyor. Idén már nekem is lesz modern banyatankom, csak a kis virágminta hiányzik, de ilyen legalább nem lesz senkinek. )

Egy szó, mint száz, kezdetét vette a lázas gondolkodás… ha csak azokat a könyveket veszem figyelembe, amiket tudnék dedikáltatni, akkor is közel harminc darabról beszélünk. Csökkenteni kell a létszámot, nincs mese. És el is jutottunk a középdöntőbe. Ki kell találnom, egy megoldást. Azt hiszem, bérelek egy kamiont! Igen, ez jó lesz.

Nem tudom, hogy fogom megoldani életem jelenlegi legnagyobb problémáját, de az legalább vigasztal, hogy ezzel most tutira nem vagyok egyedül! Megígérem, jelentkezem, amint sikerült rájönni a legkivitelezhetőbb verzióra, de ha bárki hasznos tanáccsal tud szolgálni, ne tartsa vissza!

Addig is, mindenkinek izgalmas és kalandos készülődést kívánok!

Megy a matek, megy a matek…

Vendégszerző: Endi_Allthatiam_Blog