A „de” aprócska szó, viszont, ha felmerül, nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Szia! Ha még nem ismersz, akkor bemutatkoznék: Leda vagyok és az írói történetem nagyjából tíz éve kezdődött. Nyolc éve jelent meg az első könyvem, azóta a könyvek világában élem az életemet, és azon túl, hogy rengeteg minden történt velem – és még annál is többet tanultam –, mostanra tizennégy könyv boldog szerzőjének mondhatom magam. Ennyi a lényeg. Néhány mondatban elmondható rólam az az ismeret, ami egy olvasni szerető ember számára érdekes lehet.

Ellenben kevésnek tűnhet akkor, ha valakit az írás foglalkoztat, de ne dőlj be a látszatnak, mert – mint úgy általában mindig –, a lényeg a sorok mögött van. És ott aztán rengeteg minden húzódik ám meg! Tíz év tapasztalata, amit mélyen magamban hordozok. Tíz év, amit az írás, a könyvkiadás, a hazai könyvpiac adott nekem, a nulláról indulva, egészen mostanáig. És hidd el, amikor azt mondom, innen már meg lehet ítélni, milyen volt a kezdés. Hogyan indultam neki, milyen voltam akkor, és milyen vagyok most. Mit tudtam akkor – jobban mondva miről hittem azt, hogy tudom, pedig nem –, és mit tudok most. Miben tévedtem, miben nem, miben volt szerencsém, és mire fáztam rá, de nagyon.

Ennyi mindennel a hátam mögött tehát arra gondoltam, hogy leírom a történetemet. Persze nem mindent és nem tankönyvi formában. Egyrészt mert nem untatnék senkit az önéletrajzommal, másrészt pedig mert az észosztás nem az én műfajom. Viszont hiszem, hogy át tudok adni néhány értékes tanácsot a saját példámon keresztül azoknak, akik írói álmokat dédelgetnek, és repesve várják az időt, amikor a kezükbe foghatják a testet öltött könyvet, amelyen ott díszeleg a nevük és elmondhatják: én írtam!

Ha te is közéjük tartozol, hidd el, én megértelek. Viszont azt is tudom, amit te még nem tudsz: hogy ez a világ sokkal összetettebb, mint ahogy te most elképzeled. Abban igazad van, hogy írónak lenni egy álom. De azt nem árt figyelembe venni, hogy az álomvilágnak is megvannak a maga szabályai…

Lépjünk hát vissza írásom kezdő sorára, hadd tegyem fel újra a kérdést: felkészültél?

És ezúttal, amikor azt mondom, hogy „talán azt hiszed, de...”, akkor már érteni fogod, miről beszélek. Remélem, ez ahhoz is elég, hogy elfogadd a segítségemet, amit nyújtani szeretnék neked. Néhány írásba foglalt tapasztalatot, amivel az a célom, hogy segítselek az úton, és könnyebben kiismerd magad ebben a gyönyörű, ámde bonyolult világban.

Hamarosan kezdünk!

Üdv: Leda