A régi szép idők...
Könyvfesztivál időutazás
Tegnap a 2041-es könyvfesztiválon, hogy meneküljek a rám tapadó tízezer rajongómtól, és a fejemre boruló új könyvmegjelenések holoképeitől, elbújtam az B-épület karzatán. Ott felfedeztem egy takarítószekrénynek álcázott időkaput, amin átlépve a 2019-es fesztiválon találtam magam. Milyen bájosan puritán világ volt! Az Imádom a könyveket standnál megpillantottam a csapat ifjan lelkes szerzőit, éppen velem, a fiatalabb kiadásommal társalogtak. Egy pillanatra összefontuk tekintetünk magammal, de úgy tűnt, csak én ismertem fel őt. Az ember sokszor vak a saját sorsára.
Újra itt lehettem a csodák világában! Sok könyvre-arcra emlékeztem, újra rádöbbentem a régi világ szépségére. Az emberek színesen öltözködtek, csacsogtak és megvették a nyomdában készült köteteket. Az én időmben már csak azt a könyvet nyomtatták a kiadó standjának minden-az-egyben gépén, amit dedikáltatni akartak. Utána azt is agyszkennelték és visszahasznosították. A csodás túlkínálat az emberiség buja bőkezűségét szimbolizálta. de lehet, hogy egyszerűen csak pazarlás volt.
Elmélkedve léptem a takarító fülkébe, de megváltozhatott a működése, mert 2020-ba, egy évvel későbbre érkeztem. Nem baj, gondoltam, legalább jót csacsogok én is az IK csinos, és ami fő; fiatal írónőivel. Körülnézni sem maradt időm, már várt rám fiatalabb énem, hogy magával együtt visszatuszkoljon a kis kamrába. Ott aztán adott pár pofont az egómnak.
– Itt semmi szükség rád – kiabálta arcomba. – Még csak az hiányzik, hogy húsz évnyi többlet tapasztalattal lenyúld a kapcsolataimat!
– De, de – hápogtam –, nem lehetek ilyen önző.
– Minden, ami te most vagy, az részben itt kezdődött, de ez csakis az én érdemem.
– Hiányzik ez a fiatalos lendület, ez a lelkesedés, amit csak az Imádom a könyveket csapatánál élhettem át.
– Akkor menj szépen haza a saját korodba, nosztalgiázni, itt kettőnknek nincs helye!
Egy felmosónyéllel tartott sakkban, amíg rám zárta az ajtót. A fülke zümmögött én pedig megérkeztem 2041-be, az engem ünneplő hologrammként megjelenő olvasók közé, hogy folytassam a régi nagy fesztiválokról való emlékezést.
Vendégszerző: Andy Baron