(Szerkesztői előszó: Az alábbi cikk hetekkel ezelőtt készült. Azóta sajnos biztossá vált, hogy a Könyvfesztivál bizonytalan időre elhalasztásra kerül, de úgy döntöttünk, az írást változtatás nélkül közöljük, hiszen ez egy író gondolatait közvetíti az eseményről, amely bár a megszokott időben nem kerül megrendezésre, de - reményeink szerint - mihamarabb új időpontban várja majd a könyvek szerelmeseit.)

Szomorú esemény okán ismerkedtem meg a könyvírással. Elveszítettem az édesanyámat. A gyász, a mérhetetlen fájdalom pedig írásra késztetett. Papírra vetettem az összes kimondatlan érzésemet, szomorúságomat. A hiányérzetet és az űrt, amit ma is érzek, s amit mindörökké érezni fogok. Az írás azonban megmentett. Lehetőséget teremtett nekem arra, hogy elszakadjak kissé a jelen fájdalmas valóságától, s a múltba való visszatekintés által édesanyám életének állítottam emléket. Emlékezem most is. Minden pillanatban emlékezem rá. Kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem. Szeretetével, gondoskodásával, törődésével. Lényével, mely elvarázsolt engem, s még oly sokakat.

Mikor végeztem az írással, akkor tudatosult bennem, hogy ez a kötet minden gyászban lévő ember számára segítség lehet. Vigaszt nyújthat, elgondolkodásra késztethet, az emlékezés örömét és szomorúságát adva. Könyvem taníthat is: életszeretetet, élmények megélését, melyeket minden olvasó megtapasztalhat a mindennapokban.  

Életem első könyvét írtam meg. Közel egy évig dolgoztam rajta, s úgy viszonyulok hozzá/bánok vele, ahogyan édesanyám bánt velem. Szeretettel, gondoskodással.

S most itt állok! Várom első kötetem megjelenését, az első könyvfesztivál élményét.    

Tegnap még otthon alkottam a verseket, a prózát, szerkesztettem a képeket. Ma pedig kiadót találtam, szerzői oldalam van, mindennapi szóhasználatom része lett a szerkesztő, a tördelő, a kézirat kifejezések. Profi kiadói csapattal ismerkedtem meg a munka során. Képeket szkennelek, szinopszist küldök, s interjúkérdésekre válaszolok. Hihetetlen… Ez velem történik?

Életem első könyvfesztiváljára készülök, ezzel az oly szeretett és dédelgetett kötettel, mely különleges helyet foglal el a szívemben. Ahogyan édesanyám is. Eltávozott ugyan a földről, de úgy érzem fentről segített és ma is segít nekem az írásban. Én ezt ünneplem a könyvfesztiválon. Az én drága ÉDESANYÁMAT!

Vendégszerző a blogon: Czikora Ildikó

A szerző könyvét keressétek a KönyvMogul webáruházban.