A nyári hőségben mindig vízpart mellé vágyok. Kihasználva azt, hogy a városon keresztül folyik a Duna, biciklire pattanok és célba veszem a Római partot olvasáshoz tökéletes helyszín az árnyékos, ezer és ezer vendéglátóipari helység kínálata.

Egyik kedvenc helyem a Fellini Kultúrbisztró. Mintha egy pici francia Riviéra lenne a Duna parton. A pult mögött állók csíkos pólóban várják a kívánságokat, legyen szó akár italról vagy épp ételről. Én egy jéghideg rosé fröccsel a kezemben tettem meg a néhány fokból álló lépcsőt le a kavicsos partra. A szintén csíkos nyugágyak egyikén helyeztem el magam. Percekig néztem a vizet, ami teljes nyugalmat sugárzott magából. A háttérben francia sanzon zene szól. Valóban egy pici francia hangulat a parton.

Szeretem ezt a helyet, mert...nyugalmat áraszt, békés, látni az eget, árnyékban ülhetek, vagy épp napon, belelógathatom a lábam a Dunába, kavicsos, limonádés, fröccsös, szendvicses, zenés, filmes, csíkos. Ha kedvem támad, beszélgethetek, vagy ellehetek a saját gondolataimmal, olvashatok, filmezhetek vagy nézhetek ki a fejemből, figyelve az előttem elhaladó hajókat, kacsákat vagy épp kajak-kenusokat.

Sokrétű programmal halmoz el a hely. Hogyha sötétedéskor érkezem, filmet nézhetek egy kifeszített vászonra vetítve. Hallgathatok élő zenét, ehetek grillszendvicset, házi sütit, ihatok belga sört, limonádét vagy épp kávét. Érkezhetek biciklivel, gyalog vagy busszal. Autóval is, csak messzebb lehet parkolni. Ez a hely tényleg a Duna parton van.

Márai Füveskönyvét hoztam magammal. Tudtam, hogy hosszabb hangvételű fejezetek befogadására ebben a miliőben nem biztos, hogy képes lennék, viszont a Füveskönyv egy-egy leírása után átgondolva az olvasottakat pihentettem a szemem a fodrozódó Dunán. A napot néha egy-egy felhő takarta, játszi könnyedséggel árnyékot vetett a partra. Itt teljesen ki tudtam kapcsolódni. A Duna hozta hűs levegő, a kavicsos part, a sanzonok, a leírt gondolatok.Mind-mind a teljes kikapcsolódást hozták el számomra.

Márai e művét azoknak ajánlja, akiktől élete során tanult, legyen szó a csodáról, a rendkívüliről, a feladatról és a pillanatról, a remekművekről és mindenről, ami a félelemmentes élethez kell.

Zárszóként ezt írja az olvasásról:

Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatózva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében. Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.

Ilyen gondolatokat olvasni a Felliniben, tényleg az édes életet hozza el.

A cikket írta: Ráki Tamás