Naiv módon azt hisszük, hogy eleink fantáziáját nem mozgatta meg, hogy mi van a szoknya alatt, vagy mi bújik meg a gatya rejtekében. Hajlamosak vagyunk az erotikát a romlott 21. század gyermekének tekinteni, s úgy kezelni, mint egy újabb szöget a hajdan tiszta és romlatlan emberi erkölcs koporsójában.

 Az igazság az, hogy eleinket ugyanannyira foglalkoztatta a fizikai test gyönyöre, mint minket, 21. századi, „felvilágosult gondolkodású” embereket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az – ironikus módon – gyermekdalocskákként fennmaradt, erotikus töltetű történetek bujkáló „zöld ágakról”, „bennmaradó macskákról”, vagy éppen „elvesztett zsebkendőkről”.

Kalapemeléssel tartozunk eleinknek, akik a metafora nagymesterei voltak, és kifejezetten stílusosan csinálták. Végtére is, Mr. Grey-ről tizenöt év múlva senki sem fogja tudni, hogy kicsoda, de Jancsikáról, akit nem áldott meg a Jó Atya tekintélyes mérettel, még mindig tudni fogunk, éppen úgy, mint az apjukat kvázi megerőszakoló, buja lánykákról is. Igen, a bibliai Lót csemetéiről beszélek. Egyébként, olvasta már valaki a Bibliát, pusztán olvasásélményből? A könyv egy igazi mestermű. Önmaga felöleli az összes ismert regényműfajt, az erotikustól egészen a sci-fiig. Az egyházatyák egészen biztosan nem unatkoztak a niceai zsinaton.

Úgy tűnik, az erotika egyidős az emberiséggel. A különböző korokban hol burkoltabban, hol nyersebben, de megírták, megénekelték. Már a kőkori, gyapjas mamutok után rohangáló embereket is foglalkoztatta az erotika. A franciaországi, Chauvet-barlang falára pingált női nemi szerveket ábrázoló dekorációk bizonyítják a paleoerotika létezését.

Tovább haladva a képzeletbeli időszalagon, az ókori görögök és rómaiak többtagú orgiái elevenednek meg, még mindig képek és faragványok formájában, s ezen képekből azt is megtudjuk, hogy az ókoriak nem ódzkodtak sem a homoszexualitástól, sem az orális szextől. Indiában is megszületett Vátszjájana, indiai filozófus műve, a Kámaszútra, mely a „szerelem tudományát” igyekszik bemutatni. A közhiedelemmel ellentétben, a Kámaszútra sokkal inkább egyfajta iránymutatás, filozófiai mű, mint pornográf irodalom. A szexualitást egyáltalán nem tabuként kezelő indiai emberek szerelemfelfogásának a megnyilvánulása.

Az európai ember visszafogottabban kezelte az erotikát, ennek ellenére a képi ábrázolásokat pár évszázad alatt felváltották a dalformájú versek, melyeket olyan görög és római költők énekeltek meg, mint például Minnermous. Ezek a költők azt vallották, hogy a szerelem az egyedüli élvezet, amit az istenek a fáradtságos emberi sorsokban engedélyeznek. A keresztény vallás elterjedése bizonyosfajta egyenjogúsággal ajándékozta meg a nőket, akik a házasság szentségével egyenjogúvá váltak férjeikkel.

A nők új társadalmi helyzete hatással volt az irodalomra is, a lovagi költészet már-már egyenesen dicsőítette a nőket, a keresztes hadjáratok pedig elterjesztették a nőkultuszt, de az erotika, mint olyan, még mindig nagyon óvatosan, inkább csak sejtetve jelenik meg. A nő valamiféle emberfeletti, sőt, mármár angyali szintre emelődik, aki által minden szív nemesül.

A 17. század lazulóbb erkölcsöket mutatott, megjelentek az első nyomtatott novellák, melyek erotikus tartalommal bírtak, végül 1748-ban angol nyelven megszületett a Memoirs of a Woman of Pleasure című regény, mely érintette a tömegszex, a biszexualitás, a kukkolás és a mazochizmus témáját is. Ezekben az időkben az erotikus tartalmú művek csak a felsőbb osztálybeli úriemberek kezei között foroghattak. Ennek több oka is volt. Először is, a könyvek drágák voltak, egy egyszerű paraszt ember nem tudta volna megfizetni őket, nem mellesleg, az egyszerű parasztok nagy része csak alig-, vagy egyáltalán nem tudott olvasni. Arra pedig végképp nem volt lehetőségük, hogy szert tegyenek az értő olvasás képességére. Éppen ezért, az erotikus művek olvasói az arisztokrácia- vagy a tehetősebb polgárság férfi tagjai voltak. Nők kezébe ilyesféle művek nem kerülhettek. A női tisztaságot és erkölcsösséget hirdető, lovagkori eszmék még mindig érvényben voltak; a nő túlontúl ártatlan és nemes volt ahhoz, hogy a fizikai test gyönyöreiről olvasson.

Tovább haladva az időszalagon, a megjelenő műveket még az 1800-as években sem jellemezte szexuális kizárólagosság, így még a férfiakat sem nevezhetjük szigorú értelemben véve „erotika fogyasztónak”.

A francia forradalmárok például pornográf jellegű pamfletekkel gúnyolták ki az arisztokráciát, műveik sokkal inkább voltak politikai töltetűek, mint erotikusak. A szadizmus atyja, De Sade márki erkölcs nélküli világa is inkább filozofikus, mint erotikus.

A romantikusok már szabadabban álltak a témához, Victor Hugó, Borgia Lucréciáról írt drámája például már határozottan tartalmaz erotikát, csak úgy, mint Dumas színművei, és a 19. századi francia drámák, amikre határozottan jellemző a sikamlósság. Francia mintára Európa szerte terjedni kezdett az erotikus irodalom, melyben nagy jelentősége volt a fejlődő színházkultúrának. A színház magához vonzotta a drámaírókat, véres és buja jelenetek kerültek színpadra, a 19. század végére pedig egész Európában elterjedt az erotikus költészet.

A kitörő első-, majd második világháború végül kifordította a sarkaiból az addig ismert világot, és technikai fejlődést is eredményezett. Megjelentek a képek készítésére használható eszközök, ezzel együtt az erotikus fotók, majd a szex-, és pornófilmek is. Az irodalom és a filmművészet kölcsönösen hatott egymásra, egyre inkább megszaporodnak az erotikus művek, az 1970-es évekre pedig már nem csak az erotika, hanem a pornográfia is nagy népszerűségnek örvendett.

Az eszményi, erkölcsös nő képével a 21. századra sem sikerült teljesen leszámolni, az erotika világa még mindig inkább a férfiak birodalma, és még manapság sem illendő egy nőnek például pornófilmet néznie. Talán az olvasás jelent ez alól kivételt. A romantikus lányregények észrevétlenül íveltek át buja történetekbe, ugyanakkor „kőkemény” szex helyett inkább a nőiesebb, érzelmes vonalat képviselve…

A cikket írta: Barna Hajnalka