Több, mint 9 éve dolgozom az ország legnagyobb könyváruház láncánál. Ezen időszak alatt rengeteg különös ember fordult meg a boltban, hol meglepő, hol vicces, hol pedig ijesztő szituációkat kreálva.

Könyvesboltban dolgozni egyáltalán nem olyan unalmas, ahogy azt sokan gondolják. Minden történetet persze képtelenség megosztani, hiszen naponta történik valami emlékezetes, de azért az eddigi évek eseményeiből szeretnék nektek elmesélni néhány történetet, amely velem esett meg.

Bejött egyszer egy apuka két kamasz fiával. Érdeklődve jött oda hozzám, és kérdezte: „Zsigmond Vilmos legújabb könyve van?” Én: „őőő…, Zsigmond Vilmos, úgy mint Kondor Vilmos? Erre gondol ugye? Ami ősszel lesz majd a mozikba, a Budapest Noir? Abból nekünk nincs, de itt van a többi könyve a sorozatból.” Vásárló: „Igen, ez az. Csak ezek vannak Zsigmond Vilmostól?„ Még mindig nem esett le neki, hogy ez Kondor Vilmos. Zsigmond Vilmos pedig egy operatőr volt, aki nemrég hunyt el.

Egy hétvégi napon, záráshoz közel lopás történt. Figyelmetlenek voltunk, a tolvajok meg ügyesek. Sajnos nem tudtuk lebuktatni őket, másnap derült csak ki a dolog. Természetesen utólag már sejtettük, hogy történhetett az eset, azt is, kik tehették, és megjegyezve arcukat készültünk az esetleges visszatérésükre. Ez végül rövid idő alatt be is következett. A bolt épp tele volt, amikor jött egy várandós nő, egy fiatal nyurga sapkás, szemüveges srác kíséretében. A gyerekkönyveket vették célba. Kolleganőm észrevette érkezésüket, és hárman közrefogtuk őket. A nő a következőket mondta: „Ahelyett, hogy körbe állnak, talán inkább kérdezzék meg segíthetnek e?” Azzal fogta magát és kedves barátjával elindultak kifelé. Egyik kolleganőm utánuk szól: „Egy várandós nőnek nem ilyen példát kellene mutatni!”, mire persze azonnal jött a „kedves” felelet: „Mit számít? 50.000 forint alatt úgyse tudtok mit csinálni!” Ezzel az utolsó mondattal távoztak az üzletből, mi pedig bíztunk benne, hogy ezek után eszükbe nem jut többet visszatérni.

Azért természetesen pozitív történetet is tudok mesélni. Évek óta bejár hozzánk egy apró idős hölgy, aki először csak rendelt, de utána annyira megtetszett neki, ahogy az üzletben foglalkoztunk vele, hogy azóta csak személyesen vásárol nálunk. Sokszor hoz nekünk csokit, elmesél családi történeteket, vagy megosztja velünk, hogy ezt vagy azt a sorozatot már kiadták régen csak más borítóval. Még azt is tudjuk megy ismét Hévízre, gyógykezelésre. Nagyon szeretjük őt, tényleg olyan mintha a bolt „közös nagyija” lenne.

Mindent összevetve kijelenthetem, hogy nagyon sokféle ember megfordul a boltban és mindannyiukkal másként kell bánni. Viszont ha korrektül kezeljük őket és segítőkészek vagyunk, azt meghálálják ők is. Természetesen vannak elkerülhetetlen dolgok, mint a lopás, vagy az elégedetlen vásárló dühe, de azt is lehet kezelni.

Elmondhatom, hogy én szeretek itt dolgozni, és az évek megtanítottak arra is, hogyan kell kezelni az egyes szituációkat. Arról nem is beszélve, hogy nem egyedül vagyunk a boltban és egy jó csapat tagjaként, közösen meg lehet oldani minden problémát.

És hogy milyen olyan helyen dolgozni, ahol könyvek vesznek körül? Fenséges!

A cikket írta: Jordáki Gábor