Ahogy arra már a fülszövegből számíthattam, rögtön egy "keményebb" jelenettel indult a történet, de egyáltalán nem bántam. Az első fejezetekben már kiderül, hogy miféle is ez a Hófehérkénk, és a jelenlegi körülményei inkább valóság szerű (középkori), mint tündérmese. Szóval nem éppen egy leányálom.

Nekem tetszett ez a fajta ábrázolása, és hogy az eddigiekhez képest egy teljesen más, totál új Hófehérkét ismerhettem meg...

Viszont ha én írtam volna a könyvet, akkor a "varázserejéhez" (ami az állatokkal és a növényekkel kapcsolatos) valamelyst igyekeztem volna picit a jellemét, személyiségét is hozzá igazítani. Úgy értem, hogy ahogy mondjuk egy szél elemet uraló boszorka hurrikánt tud idézni, várhatólag emberi jellemzői közé tartozik, hogy ahol megjelenik, "nagy port kavar", azaz általában zavart kelt. A tűzé meg rend szerint ha kell, ha nem, a tűzzel játszik - szó szerint és átvitt értelemben is. Így Hófehérkétől, ha már van neki az az adottsága, hogy vonzza az állatokat, akkor én jóval több állatszeretetet várnék tőle, valahogy éreztetném az olvasókkal, hogy számára az állatok és a környezet fontos, és imádja őket - nem csak akkor, amikor szüksége van rájuk, hanem egyfolytában kötődjön-kapcsolódjon valamilyen módon hozzájuk. Pedig mikor még a történet elején úton voltak Zinnel - nem árulom el, hogy miért, de amúgy zseniális okból, én speciel imádtam az ötletet!  - simán nyílt volna lehetősége a csajnak (és így nekünk is) jobban megismerkedni a képességeivel, hiszen lóháton, a szabadban, erdőkön-mezőkön át utaztak...

De nem én írtam, és jól is van ez így, L.J.Wesley-sen. 

Bárhogy is nézem, tényleg tetszik az ő Hófehérkéje! Mint már mondtam, teljesen más mint az eddigiek, pedig már láttam párat, (pl a Tükröm-tükröm c.filmből, meg a Hófehér és a vadász-ból... mindegyikben volt bőven kivetnivalóm, az utóbbiban leginkább, hogy hogy tarthatta a tükör Kristen Stewart-ot szebbnek, mint Charlize Theron-t!!??? Elismerem, Kristen tud szép is lenni... de hetero nőként is határozottan megtudom állapítani, hogy Charlizehez képest... ugyan már...! ) szóval nálam eddig e témában ez a könyv viszi a prímet! 

És a karakterekkel +a történettel kapcsolatos minden szimpátiám ellenére még volt valami, ami hagyott egy kis hiányérzetet bennem. Méghozzá az, hogy hiába adódott már a könyv elejétől nem egyszer rá alkalom, az író az akció jelenetek bővebb kifejtése helyett inkább a képzeletünkre bízta azon helyzeteket, ahol mondjuk egy jól "megkoreografált" harcot "láthattunk" volna. Gondoltam, talán úgy érezhette, hogy több kutatómunka szükséges egy hiteles kardvívás leírásához, de mikor elértem Zin Hófehérkének tartott első vívóleckéjéhez, abból más jött le. Szóval mivel a könyvben Hófehérke maga az elmesélőnk, így betudom az ő hiányos vívótudományának az olyan jelenetek részletes leírásának elmulasztását, amik amúgy szerintem megérdemeltek volna pár szóval többet... de a rémálmos leírás és a csatajelenet, aminek inkább a mágikus oldalát mesélte el viszont kárpótoltak, nagyon tetszettek, faltam az oldalakat!

Hadd mondjam el (csak hogy mire számíthattok a következő véleményírássaimmal kapcsolatban), hogy a csatolt fotómat nyilván a könyv alapjául szolgáló mese ihlette, és ezzel alkalmam nyílt életemben először vörös rúzst használni! Úgyhogy nyugodtan lehet nevetni, mer' gőzöm sincs, hogyan kell... Csak valahogy kipattant a kobakomból, hogy hogyha már képet készítek a könyveitekről-könyveitekkel, akkor a témáikhoz illő/rájuk utaló kellékekkel megpróbálom majd feldobni őket, mert magamat nem tartom a legideálisabb reklámarcnak... 

Így L.J.Wesley másik könyve, az "Egy űrállomást-takarító naplója" már okozni fog némi fejtörést, de ha azt nézem, hogy a Mentőexpedíció c.filmet Magyarországon forgatták (ami filmek terén nálam bent van a Top5-ben), és a stábtagok leginkább magyarok voltak, na meg az egyik kedvenc mondásom is a "leleményes a magyar!" - hát kifogok találni valamit! 

És igen... ezzel el is árultam, hogy Wesley-től még egy kötettel biztosan jelentkezni fogok a közeljövőben. Hogyan is ne tenném... hisz' a Hetedhét Birodalom olvasását igen élveztem, már most egész beleszerettem az író stílusába.

E könyv viszont tényleg nem kislányoknak való, mert érett, akár egy gyönyörű piros alma. De a meglévő ropogósság (de keménynek azért én még nem mondanám...) mellett találunk benne humort, és egy csipetnyi romantikát is - de tényleg csak egy egészen picirit, szóval akinek nem zsánere, azt se tántorítsa vissza, mert ez még tényleg az a mennyiség, ami csak némi extra ízzel tuningolja fel a könyvet. Mamám szokta mondani, hogy MINDIG tegyek egy csipet sót a süteményekbe, ha írja a recept, ha nem... Mert kiemeli az ízeket! Nos, ebben a könyvben az a picuri romantika a csipet só!  Akik meg amúgy is romantika imádók, ha addig nem is kajálták volna annyira a storyt, annál a pontnál ellesznek ájulva, hogy igen, bőven megérte már csak azért az 1-2 sorért is elolvasni, mert tényleg jókor, jó helyen, és szuperül lett megírva. 

A befejezés elég rövidre sikerült, viszont nem is volt szükség tovább húzni - így, hogy várható a folytatása, legalábbis nagyon remélem! 

Örülök, hogy rátaláltam erre a gyöngyszemre!

És jár a puszi mindenkinek, aki időt szánt rá, hogy végigolvassa a róla szóló irományomat!