Szinkronszínész. A szót ismerjük, de maga a fogalom megfoghatatlan. Az ember a karakter mögött, akit soha nem látunk, viszont a hangját ezer közül is felismerjük. Ma egy igazán izgalmas interjút hozok, mert interjúalanyom egy fiatal szinkronszínész hölgy, művésznevén Angithia akinek a segítségével bekukkanthatunk a kulisszák mögé. Kezdjük néhány alapkérdéssel, mert az hiszem, a téma annyira kevéssé ismert, hogy az alapoktól kell felépítenünk.

Beszéljünk először arról, hogy jut egy fiatal nő eszébe, hogy szinkronszínész legyen? Talán gyerekkorodtól ámulatba ejtettek a külföldi filmszereplőknek életet adó magyar hangok?

Én képzőművészetet tanultam, a művészetek és az alkotás érdekelt mindig. A szinkronizálásban is ezt láttam meg. Bár ez a zárt világ sokáig elérhetetlennek tűnt számomra. Korábban jártam egy sportedző képzésre, ahol Bogdányi Titanilla volt a csoporttársam és azt gondoltam: Bár cserélhetnék vele egy napra. De nem volt tudomásom semmilyen lehetőségről, ahogy ez megvalósítható lenne, így évekig pihent ez az álom, lehetetlennek gondoltam.

Mi annak a módja, hogy valakiből hivatalosan is szinkronszínész legyen? Milyen adottsággal kell rendelkeznie? És egyáltalán merre induljon el? Milyen képzések léteznek?

Teljesen váratlanul futottam bele egy lehetőségbe. Egy ismerősöm küldte, hogy válogatást tartanak. Nem gondolkodtam, azonnal jelentkeztem. Azt követően juthattam be a képzésre. Tudtam, hogy nem lesz könnyű és rengeteg energiát kell beletennem. A jó hang egyáltalán nem elég. Megfelelő színészi készség, tökéletes felolvasás és gyors reakció szükséges. Egyszerre kell figyelni a hangra, képre és szövegre, illetve a rendező instrukcióira. Vannak erre erősebb és gyengébb képzések, ahol kipróbálhatja magát az ember. Én egy évig tanultam, nálunk alapos felkészítés volt. Beszédtanárhoz is jártam és az iskolát követően is a fejlődésre koncentrálok.

Hogyan kell elképzelni egy ilyen oktatást? Mi a legnehezebb pont, amin a diáknak túl kell lendülnie ahhoz, hogy elmondhassa: „A nehezén túl vagyok!”?

Nálunk a válogatást követően úgy indult, hogy minden információt átadtak nekünk: mit jelentenek a szakmai kifejezések, hogy működik a munka folyamata, mik az elvárások. Rengeteg infót kaptunk. Majd mikrofon elé álltunk és indult az óra. Teljesen, mint egy éles munkánál.

Nálam a legnehezebb a stresszkezelés volt, mintha az életem múlna egy hibán. De ez idővel oldódott. El kell engedni a maximalizmust. A neheze szerintem a képzés után jön csak: hogyan tud az ember helyt állni a szakmában és napról napra építeni magát.

Te már sikeresen végeztél, sőt! Munkába is álltál. Biztosra veszem, hogy elképesztő érzés volt, amikor először kerestek fel azzal, hogy a te hangodat szeretnék valamilyen projekthez, épp ezért engem leginkább az érdekelne, hogy milyen érzés volt, amikor úgy hallottad meg a saját hangodat, hogy az egy másik személyhez tartozott?

Elképesztő. Az elején minden 1-2 mondatos kis munkám után alig vártam a filmet. Azóta kicsit változott, mert sokszor már nehezen követjük mikor miben szerepeltünk.

A családod és a barátok hogyan reagálnak, amikor a hangod feltűnik itt-ott?

Nagyon örültek neki és büszkék rám. Szerencsés vagyok, mert bármibe fogtam eddig, mindig hittek bennem.

Szinkronszínészként mi az az álommunka, amire leginkább vágynál?

Horror, rajzfilm, podcast és ismeretterjesztő narrációk minden mennyiségben.  

Egy szinkronszínész azonban nem csak filmekhez adja a hangját – és itt érünk el a könyvek világához – hanem például hangoskönyvekhez is. Ez a forma jelenleg felfutóban van, sokan nagy potenciált, a jövő könyvformáját látják benne. Erről mi a véleményed?

Ez így igaz, én nagy érdeklődést látok a mai rohanó világban ez iránt. Sok ember épp főz, edz vagy a dugóban ül és bekapcsol közben egy podcastet, vagy hangoskönyvet, mert így időhatékony és ad egy kis kikapcsolódást is.

Ha jól tudom, most is épp egy nagy hangoskönyv projekten dolgozol. Mesélj, mennyivel másabb könyvet felolvasni? Hiszen itt nem egy, de sok karakter bőrébe kell bújni és egy-egy könyv akár 4-500 oldalnyi felolvasást is jelent, ami roppant megterhelőnek tűnik. Valóban az?

Az első nehéz volt, mert saját stúdiómban készítem egyedül, ellenben a szinkronnal. Sokszor veszem újra, minden oldalt visszahallgatok. De úgy érzem egyre jobban megy és kiegészíti egymást a szinkronizálás és a hangoskönyv készítés.

Azt saját magáról is tudja az ember, hogy ha akár csak 30-40 percet kell folyamatosan beszélnie, nemhogy elfárad, de akár be is reked. A te hangod sokszoros terhelésnek van kitéve. Hogyan vigyázol a „munkaeszközödre”? Hiszen számodra a hangod a munkaeszközöd.

Énekelni szoktam. Sokat változott a hangom, korábban nagyon erőtlen volt.

A mostani nagy hangoskönyv projekt alapján hogy érzed: készen állsz rá, hogy újabb és újabb könyveknek add a hangod? Szívesen eleget teszel a további felkéréseknek is?

Igen, nagyon várom!

Én biztosra veszem, hogy Angithia hangját hamarosan nagyon sokan fogjuk ismerni akár a könyvek, akár a filmek világából! Köszönöm szépen az interjút, és azt, hogy segítettél nekünk kicsit jobban megismerni a szinkronszínészek rejtélyes világát!