A szerzők egyik legnagyobb félelmét egy olyan válság jelenti, amely során az írás is háttérbe szorul. Ördögi kör ez, hiszen az írás örömforrás, ami segíthetne kilábalni a mélypontról, ugyanakkor pont a mélypont az, ami képtelenné tesz az írásra. Szerencsére van visszatérés! Interjúalanyommal, Mason Murray szerzővel erről – is – beszélgetünk.

Új megjelenéssel egy ideje nem jelentkeztél, most azonban nagyon izgalmas címet kezdtél emlegetni az írói oldaladon: „Rossz hold”. Mesélj az új projektről! Ezúttal mit kapnak tőled az olvasók?

Ez egy egészen speciális projekt, legalábbis abból a szempontból, hogy egy régi, eddig sehol meg nem jelent kéziratomat vettem elő. Az eredeti 1993-as sztorin nem változtattam, de írtam hozzá egy napjainkban játszódó kerettörténetet. Természetesen az alapszöveget alaposan megdolgoztam, elvettem belőle, hozzáírtam, illetve helyenként átfogalmaztam, hiszen az akkori írói énemhez képest az elmúlt évtizedekben sokat fejlődtem.

A Rossz hold egy isten háta mögötti lápon játszódik, ahol egy eladásra váró ingatlanban a sors összeterel kilenc embert, és foglyul ejt a teliholdas éjszaka. A Halál ott les rájuk minden sarokban, a tetteik felett olykor elvesztik a kontrollt, lassan minden túlélt percért hálát adhatnak az égieknek.

Olvasóim abban a tekintetben biztosan nem fognak csalódni, hogy ezúttal is fontos szerephez jut a természetfeletti, illetve felmerülnek olyan kérdések, amelyekre csak akkor adhatjuk meg a választ, ha teljesen elengedjük a konvenciókat, a hivatalos tudomány dogmáit.

A közösségi médiából úgy tűnik, igen aktív életet élsz mostanában. Bejárod az országot, kirándulsz, társasági életet élsz. Sokáig csönd volt körülötted, így jó látni a megosztott mosolygós fotókat, és a pörgést, amit a képek mutatnak. Az új élmények segítettek hozzá, hogy az írásban is új lendületet kapj?

Igen, egészen biztosan. Az elmúlt néhány évben életem olyan pályán járt, amelyen elvesztettem az alkotói inspirációmat. Az utóbbi jónéhány hónapban azonban irányt váltottam, amelynek része lett a korábbinál is aktívabb élet. Mondhatjuk úgy, újraterveztem az előttem álló időszakot, átgondoltam sok dolgot, és hagytam, hogy hasson rám a sok-sok remek élmény. Külön ki kell emelnem a tavaly szeptemberben megtartott Ünnepi Könyvhetet, ahol rengeteg olvasómmal, írótárssal találkozhattam, beszélgethettem. Azok a napok adták meg a végső lökést az alkotás újrakezdése felé.

Azt mondják, egy írónak nem tesz jót, ha hosszú időn át nem koptatja a billentyűzetet. Te mit gondolsz erről? Lehet tanulni az írói-csöndből? És ha igen, te mit tanultál belőle?

Én némiképpen vitatkoznék ezzel a véleménnyel. A saját példám legalábbis azt mutatja, hogy egy hosszabb kihagyás után talán még éhesebb is az ember a történetek mesélésére. Persze, könnyen lehet, esetemben az is közrejátszott, hogy régen rengeteget írtam, kiépültek bennem az írói rutinok, amelyeket éppúgy nem lehet elfelejteni, akár a biciklizést. A magamfajta régebbi bútordaraboknál inkább a motiváció a kulcskérdés. Az én írói csöndem egybeesett a magánéletemben beálló jelentős változásokkal, és az ezzel járó töprengéssel, átgondolással. Azt hiszem, éppen ez a sok elmélkedés adta nekem a legtöbb pluszt. Az írói szünetelés alatt rengeteget tanultam magamról, és az emberi tettek mozgatórugóiról. Ennek reményeim szerint nagy hasznát fogom venni a további írói pályámon.

Mit tudsz mondani azoknak a szerzőknek, akik hasonló helyzetbe kerülnek, mint te? Érdemes erőltetni az írást akkor is, ha nem megy, vagy bármennyire küszködik is az ember, az írói válságot is meg kell élni?

Úgy gondolom, az erőltetés soha, semmiben nem vezet jóra. Annak nincs értelme, hogy szabályos, ámde lélek nélküli mondatokat vessünk papírra, miközben minden írói porcikánk a kikapcsolásra vágyik. Írni akkor jó, ha jólesik mesélni. Ez még a határidők szigorú árnyékában is így van, mert azok inkább csak a lustaságtól óvnak minket, nem a görcsös akarást kényszerítik ránk. Azt tanácsolnám tehát minden olyan kollégának, akinek valamiért nem megy az alkotás, hogy koncentráljon inkább életének azon szegmensére, amely a „kiszáradást” okozza. Ha azon a problémán túljut, magától jönni fog újra az ihlet és a vágy az írásra.

Az írói oldaladat átböngészve azt láttam, hogy az olvasók szeretnek téged! Nem felejtettek el, figyelik, mit posztolsz, támogatásukról biztosítanak, és máris sokan várják az új könyvet. Ez mennyire segíti a visszatérést?

Rendkívüli módon! Íróként sem tudom megfelelő szavakba önteni, milyen sokat jelent számomra az olvasóim ragaszkodása és szeretete. Mindannyian hozzátették a magukét, hogy újra a régi (vagy még annál is jobb) Mason Murray térjen vissza. Csak remélni tudom, hogy új regényemmel, meg aztán a következő többivel meg tudom majd hálálni ezt a fantasztikus támogatást.

Amennyire tudom, a munkálatok megkezdődtek a kézirattal. Szerkesztés, borítótervezés és minden, ami kell. Milyen érzés újra a „nyeregben” lenni?

Szuper! Mintha nem is lettem volna távol olyan sokáig. A könyvkészítés minden egyes részletét imádom, még azt is, ami nem az én kompetenciám. Hozzá kell tennem, hogy nagyszerű emberek, fantasztikus barátok vannak körülöttem, a kiadómnál, minden egyes szakterületet illetően. Nekik is köszönhető, hogy újra remekül érzem magam az írói bőrömben.

Mikorra várható pontosan a könyv és az olvasók mikor találkozhatnak veled legközelebb?

Az a terv, hogy a Könyvfesztiválon, vagyis szeptember végén jelenik meg a Rossz hold. Bízom benne, hogy semmilyen hátráltató körülmény nem jön közbe. Addig is minden egyes olvasómat nagy-nagy szeretettel várom a könyvhéten az Imádom a könyveket standjánál. Ott találkozhatunk, beszélgethetünk, én a rendezvény egész időtartama alatt, csütörtöktől vasárnapig ott leszek. Azt követően terveim szerint néhány könyvtáras könyvbemutatót is beiktatok majd, mivel szeretnék minél több olvasóval személyesen is találkozni.

Író körökben úgy tartják: „Mindig legyen egy készülőben lévő könyved!”, hiszen így biztosítható a folytonosság. Tudom illetlenség egy írót sürgetni és faggatni, én mégis megteszem. Van már terv a „Rossz hold” utánra? Esetleg már el is kezdtél dolgozni valamin?

Igen. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor ősszel hozzálátok a jövő nyáron megjelenő új regény írásához, amely a Semmi emberi címet viseli majd.

Izgatottan várom a legújabb Mason Murray könyvet, és az is biztos, hogy ezzel nem vagyok egyedül! Köszönöm az interjút, és kívánom, hogy ezután messziről kerüljön el az írói válság minden formája! Üdv újra közöttünk, kedves Mason!

Az interjút készítette: Nyíri Abigél