A Könyvhét és a Könyvfesztivál nemcsak a kiemelkedő kiadó- és címfelhozatal miatt az olvasók kedvence, de azért is, mert a szerzők sokszor erre a két könyves rendezvényre időzítik legújabb megjelenéseiket. Így tett aktuális interjúalanyom is, Szabó Tamás, akinek első – nyomtatásban – megjelent novelláskötete a Sirom – Palóc mitológia szeptember végén látott napvilágot. Ezen alkalomból tettem fel a szerzőnek néhány kérdést.

Bár ez az első könyved, mégis mondhatjuk, hogy rutinos író vagy. Saját bevallásod szerint gyerekkorodtól írsz, és mindig is íróként tekintettél magadra. Magyar szakos tanárnak tanultál, novellaversenyeken indultál, írásaidat évek óta olvashatják az érdeklődők az oldaladon, és több novelláskötetet is összeállítottál e-könyv formátumban. Ezek után mennyire számított új élménynek az, hogy ezúttal a végeredmény fizikai testet öltött, amelyet a kezedbe tudtál fogni?

Nagyon nagy dolog számomra a fizikai formátum. Egyrészt az én nemzedékem még jobban kötődik a dolgok tárgyi mivoltához. Másrészt nagy könyvgyűjtő vagyok, megesett, hogy az e-könyv olvasón meglévő regényt megvettem boltban is. Harmadrészt a kötet igen esztétikus lett, a borító képi világa kellően sejtelmes és hangulatos, leképzi azt, ami a történetekben vár az olvasóra.

Az oldalad, ahol az írásaidat megosztottad/megosztod a horrornovellak.hu. Őszintén szólva ennél hangzatosabb neve nem is lehetne. Ez egyértelmű jelzés akar lenni? Miszerint a te tolladból csak horror történetet fogó tinta folyik és semmilyen más zsáner ne is álmodjon róla, hogy eszedbe fog jutni?

Ez a zsánerválasztás kissé kényszerű dolog volt. Kamaszkoromban sok horrort olvastam. Aztán a tanulmányaim kapcsán a szépirodalom felé fordultam, és onnan nézve megértettem egyes – korábban nagyra becsült művek – technikai, stilisztikai problémáit. Amikor komolyabban írni kezdtem, úgy véltem, a horror, főképp a rövid forma könnyű műfaj, és izgatott, hogy meg lehet-e csinálni másféle megközelítéssel a szövegeket benne. A kísérletezés tizedik évében jött az ötlet, hogy a korábbi blog mellett csináljak egy szerzői weblapot, aminek a neve adta magát az előzmények miatt. Ettől függetlenül nem minden történet horror, keverednek itt a mágikus realizmus, a dark fantasy és a weird irodalom karakterisztikus jegyei.

Mindig érdekes kérdés, miért és hogyan teszi le egy szerző a voksát bizonyos zsáner mellett. Sok írót faggattam már erről, de nem mindenki tudott pontos választ adni. Lássuk, te hogy állsz ezzel: miért pont a horror? Meg tudod határozni, mi volt az a behatás, ami ebbe az irányba terelte a fantáziádat?

Reveláció volt a Ragyogás, ami tizennégy évesen került a kezembe, és egészen megdöbbentett. A mai napig egy nagyon jól működő regénynek tartom – King más, korabeli munkáiról most már kevésbé jó a véleményem – és ez a kötet volt az inspiráció számomra, megértettem az írás erejét, hogy milyen nagy dolog, amikor egy szöveg ilyen hatást kelt sok-sok emberben a világon (hasonlóra talán még a versek képesek). Emellett igen érzékeny voltam a félelmetes történetekre gyerekkoromtól kezdve, és sokat is féltem, talán a képzelőerőm miatt. Kilencéves koromban egy nagy erdő mellé, a város szélére költöztünk, és ez meghatározó élmény volt – nem jó értelemben. Egyfajta ellenreakció – vagy utóhatás –, hogy aztán felnőttként kiírtam magamból ezeket a félelemeket.

A novelláidat – meg a hozzájuk írt beharangozó szövegeket – olvasgatva az ember sok információt szerez rólad. Én például arra jutottam, hogy ha egy műtétig fajuló szörtüszőgyulladásból inspirálódva, Kafka Mimic-jét felhasználva írsz metamorfózis novellát, joggal élhetek a gyanúval, hogy mindig, mindenről valami természetfeletti jut az eszedbe. Tényleg így éled az életedet? Annyira a horror irányba jár az agyad, hogy egy fűszálról is tudnál rémnovellát írni?

A jó történeteket keresem, egy jó csattanóért eladnám a lelki üdvösségemet is 😊. Itt nem annyira a horror a mozgató, hanem az, hogy az ötletkezdemény, egy látott eseménysor, egy jelenség miképp tudja kiforrni magát, átformálódni egy olyan elbeszélt eseménysorrá, ami egy „aha!” élményt vagy egy mini-katarzist ad az olvasónak.

Ejtsünk néhány szót a könyvről, hiszen az első könyv mindig nagyon izgalmas téma. Tehát a Sirom. A kötetet a településről szóló leírással kezded, ami olyan élethű, hogy az ember szinte ott jár a főúton, látja a templomot, a temetőt, és elképzeli ahogy a Boszorád felől fúj a szél. A következő mozdulattal pedig már rá is keres a településre, majd meglepődik, hogy az bizony nincs rajta a térképeken és a neten sem található semmiféle információ róla. Tegyük ezt tisztába, mert biztos, hogy nem csak én maradtam kétségek között. Akkor Sirom létezik/létezett vagy sem?

Ez egy teremtett világ, annak minden törvényszerűségével, vagyis törekszik arra, hogy elfoglalja a helyét a létezésben. Próbálja realizálni magát, beszűrődni a valóság szövedékeibe, pont azért, hogy az olvasót bizonytalanná tegye. Lehet, hogy egy következő Google Maps keresésen már ott találjuk, Hollókő mellett 😊. Ez a fajta teremtettség nálam Bodor Ádám „Sinistra körzet”-éből jött, ő ott nagyon szépen megcsinálta, hogy valós tájban, földrajzi környezetben létrehozott egy önálló, lélegző, de mágikus területet – ami akár létezhetne is.

Miért pont Sirom és a palóc mitológia? Annyi település, földterület vagy akár épület van hazánkban, amelyhez a helyiek hidegrázós történeteket kötnek, hogy bőven lett volna miből inspirálódnod, sőt! Akár a teljes országon átívelő horrornovella csokrot állíthattál volna össze. Miért maradtál egyhelyben?

Az origó a gyerekkorom. A nyarakat a palócság egyik központjában, Kazáron töltöttem. Ezt a tájat, ezeket az embereket ismerem, erről tudok írni, ez iránt érzek nosztalgiát, most évtizedek, és százhúsz kilométer távolságából. A másik elem nagymamám, és az ő drasztikusan más világlátása, ami már kisgyerekként elbűvölt. Hitt a boszorkányokban, a kulcslyukat éjszakára fokhagymával kente be, és történeteket mesélt a tüzesemberről, az éjszakai lidércnyomásról és egyéb olyan eseményekről, ami miatt egy mágikus/babonás realitásban éreztem akkoriban magam. Nem véletlenül ajánlom neki a könyvet, hisz enélkül az egykori valóságérzékelés nélkül talán én is máshogy látnám a dolgokat.

Eddig a weboldaladon osztottad meg az írásaidat, most viszont a klasszikus módon tárod az olvasók elé a történeteidet. Miért döntöttél úgy, hogy az online térből kilépve áttérsz a papíralapú könyvekre?

Úgy éreztem, itt az ideje előállni egy kötettel. A készülődés évei lezárultak. Rengeteg szöveg, több mint kétszázötven novella készült el e gyakorlási, kísérletezési időszakban. Az utóbbi két-három évben találtam rá Siromra, mint összekötő, tematikus elemre. Elég erősnek ítéltem meg ahhoz, hogy kiadjam könyv alakban is.

Tervezed, hogy ez így is marad, és kerülhet még Szabó Tamás kötet az olvasók polcaira vagy a papír alapú publikálás csak egy ideiglenes kitérő volt?

Ez még elég képlékeny. A könyvnek meg kell találnia az olvasóit. Ha kialakul az az olvasói kör, aki igényli az ilyen típusú print szövegeket, akkor szeretnék továbbmenni. Van egy ciklusom például Salgótarjánról, ami a maga ellentmondásai miatt ugyancsak egy igen izgalmas alap.

Az online megjelenésnél mindenben a magad ura vagy. Az elsőkönyvesek legfőbb félelme az szokott lenni, hogy a kiadó és a könyves szakemberek miatt elvesztik az önállóságukat. Benned is megfordult ez a gondolat? És ha igen, hogy érzel ezzel kapcsolatban a munkálatok végeztével?

Nagyon jó érzéseim és emlékeim vannak a kiadási folyamattal kapcsolatban. Főképp a szerkesztés volt igen inspiráló számomra. Podholiczki Edina, a szerkesztőm sokat segített, pontos és érzékeny, a szöveget és befogadását támogató meglátásai voltak.  

A könyv napvilágot látott, kapható, olvasható, értékelhető. Más módon és intenzitással érkeznek-e az olvasói visszajelzések feléd, mint amihez az online olvasmányok kapcsán szokva voltál?

Vannak kedvező visszajelzések, a Könyvfesztiválon is voltak olvasók, akikkel találkoztam, és ez nagyon jó érzés volt. Korábban, az online publikálás kapcsán erre nem volt lehetőség, így most úgy érzem, egyfajta szintlépés történt.

Gyerekkorodtól írsz, később novellapályázatokon tetted magad próbára, az utóbbi években aktívan publikáltál a saját oldaladon. A korodat nem firtatom, de ennyi információból is kitűnik, hogy évtizedek írása és tanulása előzte meg az első könyvmegjelenésedet. A végeredményt látva, hogy gondolod? Most és így kellett ennek történnie, hogy a végeredmény a lehető legtökéletesebb legyen? Ilyen formán kellett megérned a nyomtatott kötethez?

Jó esetben az alkotás produktuma egy hosszabb-rövidebb érlelődés eredménye. Persze van, aki húszévesen „készen van”. Nekem kellett egy időtáv ahhoz, hogy elkészüljek egy könyv formátumban is vállalható, koherens szövegvilággal. Ahogy öregszem, egyre kényesebb ízlésű olvasóvá válok, már nem egy mindenevő vagyok, és emiatt is törekedtem arra, hogy olyan dolgot tegyek le az asztalra, ami nekem is tetszene, ami megéri a rászánt időt, mert kizökkent, elgondolkoztat vagy érzelmileg hat rám. Remélem, e törekvés eléri célját. 

Nagyon szépen köszönöm az interjút!

Az olvasók figyelmébe pedig jó szívvel ajánlom a Sirom – Palóc mitológia című kötetet, amely az írásmódját tekintve magasirodalmi, a zsánere viszont horror. Mondhatnánk, hogy ez a kettő elég erős ellentét, viszont a könyvet ismerve azt kell mondanom, hogy működik!

A Siromot keressétek a shop.konyvmogul.hu webáruházban. Használjátok a SIROM20 kódot és rendeljétek meg 20% kedvezménnyel a könyvet.