Gondolkodtatok-e már azon, mitől függ, melyik nadrágot, felsőt, vagy könyvet veszítik meg az üzletekben? Hagyatkoztok a megérzéseitekre, és automatikusan azért nyúltok, amit boldogan hordanátok, mert benneteket tükröz, vagy már azt sem tudjátok, hogy valójában milyenek is vagytok legbelül?

Bevallom, régóta foglalkoztatnak a fenti kérdések. Nap, mint nap divatmagazinok, influencerek, tévéműsorok próbálják arra a képre formálni az ízlésünket, amilyennek szerintük annak lennie kellene. Emellett a boltok széles választéka is abba a tévhitbe ringat minket, hogy megtalálhatjuk a polcaikon a saját stílusunknak megfelelő ruhadarabokat. Viszont, ha jobban szétnézünk, észrevesszük, hogy a legtöbb ember ugyanúgy néz ki, teljesen olyan mintha egyenruhában járnának. Az egymástól eltérő márkák ugyanis kisebb változtatásokkal hasonló ruhadarabokat gyártanak. Persze, teszik ezt a szivárvány összes színében, de vajon elegendő-e ez ahhoz, hogy egy zsúfolt metrókocsiban állva ne egymás klónjainak érezzük magunkat, hanem egyedi individuumoknak?

Beállni a sorba

A legkönnyebb dolog beállni a sorba, és elvegyülni a tömegben, mert eggyé válunk a szürke masszával. Ellenben amint fellázadunk, és felvállaljuk önmagunkat, úgy ez a massza egyből kivet magából. Bár ezen nincs is mit csodálkozni, elég, ha elképzeljük, hogy nézne ki Mickey egér az átlag kisegerek között. Maradjon csak szépen Disneylandben, ne akarjon úttörősködni! Egyébként is, ki mosná a piros gatyáját, és pucolná a sárga cipőjét egy olyan társadalomban, ahol mindenki egy szál bundában rohangál? Miért kell neki különcködnie?

Mégis mi kellene ahhoz, hogy Mickey egér a mezei társaival maradhasson? Elsősorban három dolog: elfogadás, tolerancia, és legfőképpen bátorság. Nem elég csak annak bátornak lennie, aki felmeri vállalni a saját stílusát, hangját, gondolkodását, hanem annak is, aki kiáll mellette, mivel ezzel a tettével riadalmat kelthet a szürke masszában. A többség ugyanis összeszoruló gyomorral gondol bele abba, hogy egy fecske mégiscsak nyarat csinálhat. A sok galamb között, ha egy fecske feltűnésének hatására egy valaki ráébredt arra, hogy ő nem is galamb, hanem fecske, akkor mások is megrázhatják a tollaikat, és leeshet róluk is a galamb álca. Végül pedig kiderülne kik is azok, akikben semmi különleges nincs.

Merj!

Tudom, baromi jó dolog beleolvadni a tömegbe, és megszűnni önálló egyedként létezni. Én is így voltam ezzel. Élveztem, hogy észre sem vesznek, és nem foglalkoznak velem, így nekem sem kellett velük foglalkoznom. Problémamentesen teltek a napjaim, amelyek szinte tök egyformák voltak. Egy idő után viszont ez kevés lett. Meguntam a langyos lábvizet, többre vágytam. Ekkor kezdődött egy kőkemény harc önmagamért. Nem akartam úgy öltözködni, mint a kollégáim, mert kiver a víz a tűsarkú cipő és a kiskosztüm gondolatától. Nem akartam csak a munkának élni, meg szerettem volna valósítani az álmaimat, amelyekből mára egy teljesült is: író vagyok. Az első két könyvem során még kerestem az utam, igyekeztem lehántani a magamra szedett társadalmi elvárásokat és sablonokat. A harmadik könyvem megjelenése után viszont úgy érzem, sikerült megtalálnom önmagamat, a hangomat, és ahogy a borítóim és a címválasztásaim is mutatják, nem adok tucatot az olvasók kezébe. Bemerem mutatni az élet árnyoldalai közül a tragédiákat, és a hűtlenséget is. Meg szeretném ismertetni az emberekkel a rossz döntések hátterét is, mert ha előbb empátiával, és nem előítéletekkel fordulnának a társaik felé, kevesebben éreznék eltiporva magukat. Mindezek mellett nem szeretnék csak celebekről írni, mert lehet, hogy valakinek fontos hír, ha a kedvenc színészük egy dekát hízott, számomra viszont érdektelen. Véleményem szerint értéket úgy lehet közvetíteni, ha be merjük vállalni kezdetben az alacsonyabb eladási számokat annak érdekében, hogy fokozatosan mellénk álljanak azok a bátrak, akik nem a tucat mellett teszik le a voksukat. Ők azok, akiket érdekel a kortárs hazai művészet, a kevésbé felhájpolt könyv a bolt legrejtettebb zugában és a zsákutca picike üzletében isteni kávét főző srác élettörténete.

Írta: Belényesi Tünde