"Még ha cseppenként is, de
egyszer minden pohár betelik.
És ki tudja?
Talán víz helyett sav buggyan át a peremen."

Hm… talán érdemes azzal kezdenem az értékelésemet, hogy az írónő, megint sikeresen arcul csapott ezzel a történetével.
Még tavaly, volt szerencsém megvenni és dedikáltatni. A kapott dedikált szöveg elsőre csak egy pár odavetett, kedves figyelmesség. Miután elolvastam elmosolyodtam, mert ez nem csak figyelmesség, egy útmutató kezdete is volt.

A borítón egy túlsminkelt hölgyemény ékesíti a kötetet. Bevallom első körben taszítónak találtam. De aztán olvasás közben többször ránéztem, mert az a tekintet beleégette magát az én tekintetembe is.
Még mindig soknak tartom, de a tartalma miatt illik rá és akármennyire „erős”, idevaló.

Maga a történet, egy újabb lázadása az írónőnek.
Nem egyszerű ponyva, bármennyire is annak gondolná eleinte az olvasó.
Ne tévesszen meg senkit hősnőnk kezdetleges egyszerűsége, és az se, hogy jó magam is megráztam volna.
Nagyon naiv, nagyon egyszerű, de belül önellentmondások ezreit cipeli.
Először nem tudtam vele azonosulni, a hideg rázott tőle.
Aztán, ahogy az már lenni szokott, elkezdett változni, és a szememben is értékessé válni és nőni.
Egy ideig nem értettem, miért haragszom rá ennyire, mire nagy nehezen leesett, hogy önmagam kivetített mását látom.
Mert egyszer régen, ha nem is ennyire naivan, de átéltem ezt.
És számomra nem volt segítség, csak a tapasztalat és a hihetetlen makacsságom.
Valamint belegondoltam abba is, hogy hány meg hány ismerősöm, akár barátnőm is lehetne ő, ugyanilyen vagy nagyon hasonló élettel.
És hányan maradunk segítség nélkül!?

És ha már itt tartok, ez a könyv igen is segítő, de nem úgy, hogy fogja a kis kezed és azt mondja megoldom helyetted.
Olyan fenéken billentést kapsz, hogy égig szállsz, teszi ezt hittel, empátiával és hihetetlen ráhatással.
Még én is kaptam, és igen is fáj, de most őszintén, amit eltűrök fájdalommentes? Nem, egyáltalán nem.

Egy darabig zavart az a hihetetlen trágárság, ami bizonyos részeket övez, de be kell valljam jól esik azt mondani, hogy...
Ki kell mondani, attól még nem fogom minden nap használni, de akkor, ott üvöltve, tombolva, ki kell mondani...

Szóval azzal kezdtem, hogy egy hihetetlen erős lázadással találja magát szembe az olvasó, de rávezeti a nyitott lelket arra, hogy nem kell tűrni, és igen is az intelligens bosszú jár mindenkinek.
Szemet szemért, fogat fogért!

„(…) – Ki szerint? Ki meri azt mondani egy nőnek, hogy nincs joga dühöngeni, és kinyilvánítani az érzelmeit úgy, ahogy akarja? Ki merészeli azt mondani, hogy lesz szíves, mélyen magában elásni a sérelmeit, a fájdalmát, és a nőies tisztesség jegyében megfulladni a saját bánatában, és mindezt lehetőleg a legmélyebb csendben, senkit sem zavarva? Ki? Ki mer ilyet mondani? Kinek van joga ilyet mondani? ”

Ez az idézet teljesen jogos és igaz, ezért mertem most ide illeszteni.

Úgy gondolom erőt adott, hogy az amúgy is lázadó lelkemet még jobban felszabadítsa, és erőt adott, hogy ezt az igét terjesszem.

Mert ahogy a könyvben is megvan írva, a Dög, mindenkiben ott lakózik, csak ki kell engedni!
Te vajon megmered tenni?
Ha nem, akkor irány, vedd meg a könyvet és utána újra felteszem a kérdést!
Mersz változtatni?!

"(…) – Ha bármikor olyan dologban kell döntened, ami komoly hatással lehet a további életedre – és itt most nyilván nem arra gondolok, hogy válts – e mosópormárkát –, mindig gondolj a halálos ágyadra.
(…)
– Gondold azt, hogy már öreg vagy, és a halálos ágyadon fekszel, miután leélted az egész életedet. Képzeld el, hogy ott, azokban a percekben visszagondolsz a múltra. És kérdezd meg magadtól: mi az, amit megbánnál, hogy anno nem tetted meg olyan csip – csup baromság miatt, mint például a félelem? Mi az, amiért legszívesebben visszamennél, hogy változtass rajta?"

És még valamit le kell írjak, nem a bosszú élteti az ember lányát, de ha bántanak, nem kell tűrni. Van bajunk így is bőven, mások ártása csak csepp a tengerben. És ki tudja, lehet az illető lesz a következő, aki ráeszmél milyen ember lett belőle.

Ezzel az idézettel zárom értékelésemet, mert mintha én mondanám, minden egyes szava igaz és így is gondolom:

"Köszönöm mindenkinek, aki:
Szeret, gyűlöl.
Támogat, elgáncsol.
Meghallgat, kibeszél.
Barát, ellenség.
Megnevetett, megríkat.

Mind ihletet és erőt adtok… így vagy úgy."

Kedvenc! ♥♥♥

Köszönjük Nikolett0907 értékelését!

Leda D'Rasi könyvei megvásárolhatóak: KATT!