Különös évforduló (egy rövid történet Krencz Nóra tollából)

Ezt nem így terveztük...

Fogadjátok szeretettel ezt a rövid kis történetet, melyet a CapsLock világnapja ihletett. Bízunk benne, hogy könnyed kis felüdülést hoz a napotokba...

72732728_433629710639864_6969300030851121152_n.png

Jenny sürgött-forgott a lakásban. Teljesen felpörgött, pedig munka után ilyesmi elég ritkán fordult elő vele. Általában szívesebben terült el a kanapén, elégedett sóhajjal kikapcsolta a melltartóját, kirángatta a pólója alól, és a szoba végébe hajította. Alapvetően szerette a rendet, de mióta megvették első, közös lakásukat Stevennel, tartott pár csalónapot, és hanyagolta a takarítást, ha épp arra szottyant kedve.

Ez a nap azonban más volt, mint a többi. Kapcsolatuk épp ugyanilyen verőfényes augusztus hatodikán kezdődött pontosan három évvel ezelőtt. Szép teljesítménynek számított mindkettőjük részéről, hiszen korábban egyikük sem bírta hosszabb távon senkivel. Furcsamód egymással mégis megtalálták a hangot, és szívmelengető harmóniában töltötték közös pillanataikat.

Steven még nem ért haza, de Jennynek már csak egy órája maradt, hogy puccba vágja a lakást, és magát is. Főznie nem kellett, hazafelé beugrott a plázába kínai kajáért, mert azt mindketten szerették. Anyósa valószínűleg kettéfűrészelte volna őt, ha megtudja, a fiacskáját nem saját készítésű finomságokkal várja haza a nagy becsben tartott barátnője. Jenny hálát adott az égnek, hogy elég távol van ahhoz, hogy belerondítson a romantikusnak ígérkező napjukba.

Csinos akart lenni, ahogy tette azt minden héten minimum kétszer. Odafigyelt magára, hiszen nem állt szándékában lelakott házicseléddé válni még azelőtt, hogy hivatalosan is elkelne. Fiatal volt, szívesen fürdőzött párja izgatott tekintetének tüzében, amikor csak tehette. Számtalan szexi alsóneműt tartott a szekrényében, túlzás nélkül jutott volna a hónap minden napjára. Szenvedélyesen vásárolgatott ilyesmit. Stevennek nem lehetett oka panaszra, úgy működtek köztük a dolgok, ahogy a nagykönyvbe egykoron belevésték.

Jenny már mellkasdomborítva, csábos mosollyal várakozott a kanapén, amikor nyílt a bejárati ajtó. Steven hátát látta meg először, mert a férfi valamiért tolatva érkezett a lakásba.

- Köszönöm! Köszönöm szépen! Akkor majd egyeztetünk a dologról – A nő ekkor vette észre, hogy vállal tartja a telefont a füléhez, s közben bal lábával nyúlkált az ajtó felé, hogy belökje.

Mindkét keze tele volt szatyrokkal, s jobbjában csak a kisujjával bírta megtartani a rózsacsokrot. Jenny már ennyitől elérzékenyült. Annyi szeretet és meghittség áradt ebből a szétszórt, kissé szenvedő pillanatból, hogy megdobbant a szíve. Steven letette minden terhét még az ajtóban, az előszobában hagyta a telefont, és a csokorral közelített szíve hölgyéhez. Jenny szerelmes mosollyal emelkedett fel a kanapéról. Hálásan nyúlt az ajándékért.

- Szia kicsim! – lépett közelebb a férfi, s már alig választotta el őket némi távolság, hogy egymáshoz simulhassanak…

KATT!

VÁRATLANUL BEKAPCSOLT A HIFITORONY, ÉS VALAMI IRDATLAN HÖRGŐS METÁLZENE ZILÁLTA SZÉT A KIBONTAKOZÓ ROMANTIKÁT. A SZERELMESEK NYOMBAN SZÉTREBBENTEK, S STEVEN A TÁVIRÁNYÍTÓ UTÁN KUTATOTT A NAPPALIBAN, ZAVARÁBAN FELBORÍTVA A KISASZTALRA KÉSZÍTETT PEZSGŐSPOHARAT.

- A SZENTSÉGIT! – FAKADT KI, AMIKOR AZ ÜVEG A LÁBA ELŐTT TÖRÖTT DARABOKRA.

A SZOMSZÉD FOTELBEN TALÁLT RÁ A TÁVIRÁNYÍTÓRA, ÉS GYORSAN MEG IS SZÜNTETTE A HANGZAVART.

- Atyaég! Te hallgattál ilyet? – fordult Jenny felé a kedvese csodálkozva.

- Dehogyis – rázta a fejét a nő – Nem értem, mi volt ez? Miért kapcsolt be?

A férfi tanácstalanul tárta szét a karját, amikor telefonja megcsörrent az előszobában. Homlokára tapasztotta a kezét, és elindult felé. Jenny bosszúsan túrt bele a hajába, majd seprűért indult a konyhába, hogy összeszedje a földről a szilánkokat.

- Hát nem éppen, de kösz, hogy kérded – hallatszott Steve hangja alig egy perccel később – Most mit röhögsz? Hangosítsalak ki? Minek? Na, jól van.

KATT!

- IDŐZÍTŐ! – KIABÁLT BELE A TELEFONBA A HÍVÓFÉL, AKIBEN JENNY A SÓGORÁT ISMERTE FEL – ÍGY SZERETTEM VOLNA BOLDOG ÉVFORDULÓT KÍVÁNNI. EZEK SZERINT SIKERÜLT BELETRAFÁLNOM.

- TE ÁLLÍTOTTAD BE A HIFIT? – LÉPETT STEVE MELLÉ MÉRGESEN A NŐ – NEM VAGY NORMÁLIS. A FRÁSZT HOZTAD RÁNK.

- SZÍVESEN – MONDTA KAJÁNUL – A TÖBBIHEZ MEG HAJRÁ, TESÓKÁM! – EZZEL BONTOTTA A VONALAT.

- Ezt nem hiszem el – trappolt vissza a kanapéhoz a nő – Mekkora görény!

- Csak viccelt – fojtott el egy apró nevetést a férfi.

- SZERINTED EZ MÓKÁS? - csattant fel Jenny.

- Így már az. Persze. A napunk ettől még lehet jó – nyúlt párja dereka felé.

Jenny pár perc alatt levetkőzte a sértettséget, és a karjába simult. Ajkuk gyengéden összeért, s hamarosan szorosan ölelték egymást. Egyre hevesebben csókolóztak, s a férfi a kanapéra döntötte szerelmét.

KATT!

A METÁLZENE ISMÉT FELBŐGÖTT, S MAJD’ KISZAKÍTOTTA A HANGFAL MEMBRÁNJÁT. STEVE EKKOR FEDEZTE FEL, HOGY A TÁVIRÁNYÍTÓRA TÉRDELT. KAPKODVA NYÚLT ÉRTE, HOGY EZÚTTAL ELŐBB LEHALKÍTSA, S CSAK AZUTÁN KAPCSOLTA KI.

- Na, jó – állt fel Jenny a szemét forgatva – Az univerzum láthatóan nem akarja, hogy most legyen köztünk valami. Szerintem együnk, pezsgőzzünk, aztán később még mindig megpróbálhatjuk.

- Nem szoktál te ennyire tárgyilagos lenni.

- Ez egy ilyen különös évforduló – A nő hosszú haja meglibbent, ahogy hátat fordított neki.

Olyan csendben ették meg kései ebédjüket, ahogy korábban sosem. Nem jutott eszükbe semmi, amiről beszélgethettek volna, csak ültek egymással szemben, de még csak el sem mosolyodtak.

- Most haragszol rám? – törte meg a hallgatást Steve.

- Nem – rázta a fejét Jenny – Sok volt a közjáték. Úgy tűnik, ma extrán érzékeny vagyok a váratlan dolgokra. Előre elterveztem mindent. Elképzeltem, hogyan alakul majd a délutánunk, aztán még az élettől is elment a kedvem. Nem a te hibád.

- Hogyan segíthetnék? – kúszott a férfi arcára egy huncut vigyor, és a párjára kacsintott.

- Talán bontsd fel a pezsgőt! – viszonozta a kacsintást a nő.

Steve mosolya még szélesebbre húzódott, mire Jenny megérintette a kedvese karját.

- Csak ne légy olyan magabiztos! Az univerzum még mindig lesben áll – kacagott fel, és ezzel megnevettette a férfit is.

Pukk!

A pezsgő pár percen belül aranylón csurgott bele a - még egészben maradt – poharakba, és készenállt a koccintásra, hogy ismételten meghozza a párocska kedvét az összebújáshoz. Ezúttal nagyon odafigyeltek minden mozdulatukra. Félretolták az útból a széket, óvatosan lépték át a szőnyeg szélét, messziről kikerülték a kanapét, de közben egy pillanatra sem engedték el egymást.

- Zuhany? – suttogta kedvese fülébe a férfi, mielőtt megcsókolta a nyakát.

- Viccelsz? – nyögött fel Jenny kéjesen – Újabb veszélyforrás.

Kacagva vetődtek az ágyra, és megszabadultak a ruháiktól. Hosszú percekig a takarón birkózva játszadoztak, s lassanként minden addigi kellemetlenség emléke messzire kúszott.

- ÁÁÚÚÚ! – rándult össze hirtelen Steve, Jenny pedig riadtan gördült le róla.

- Mi történt?!

- Begörcsölt a vádlim. Basszus!

- Ah – A nő a kezébe temette arcát, és csalódottan fújtatott egyet – Kimasszírozzam?

- Isten ments! Igyekszem túlélni – nyögött fel a férfi fájdalmában – Csak annyit tegyél meg, hogy megvárod!

Jenny gyorsan az ajkába harapott, nehogy kéretlen szavak hagyják el a száját, és esetleg megbántsa szerelmét. Elege lett a tragikomikummá váló eseményből. Steve görcse lassan enyhült. Sokáig csak fújtatott a párnák közt, Jenny pedig durcásan ült az ágy szélén, és maga elé meredt.

- Caps Lock – szólalt meg váratlanul, mire a férfi felé fordult kivörösödött arcával.

- Micsoda?

- Pont olyan kellemetlen ez a nap, mint a billentyűzeten a Caps Lock.

- Ne csináld már! – ült fel élete párja.

- Talán az író, aki a mi történetünket írja, ennél a jelenetnél a kelletéténél többet ivott, vagy szimplán csak egy troll.

Steve szenvedő röhögéssel dőlt vissza.

- De bolond vagy. Gyere ide! – fogta meg a nő karját, és maga mellé húzta.

- Imádkozzon, hogy sose kerüljön a kezeim közé, mert azt megemlegeti.

- Ne dohogj már! Szeretlek – nyomta az ajkát az övére, és megcirógatta az arcát.

- Én is téged – súgta a nő, miközben átkarolta a nyakát.

- Megpecsételjük a vallomást egy kis metálzenével? – nézett párja szemébe a férfi, mire Jenny játékosan belecsípett a vállába.

- Az kéne még. Meg izomgörcs.

 

Köszönöm, hogy elolvastátok! :)