Most azzal kellene kezdenem, hogy már két évesen elsajátítottam az Ablak-Zsiráfot, és azóta is örök szenvedélyem az olvasás. Tök jó lenne, de a kiábrándító igazság az, hogy egészen tizenöt-tizenhat éves koromig (nem emlékszem pontosan, bár jogosan mondhatnád, hogy pedig nem volt az olyan rég)…

ÍrtaAz egyetem első éveiben faltam a fantasy könyveket, de ahogy egyre többet kellett magolnom, úgy szorították ki a napjaimból a tankönyvek a szórakoztató irodalmat. Csak most érzem igazán, hogy mennyit veszítettem emiatt. Évekkel ezelőtt ébredtem rá arra, hogy nem is élek, vagyis biorobotként…

Műelemzés? Mire gondolt az író? Vajon miért azt a szót használta? Mit akar hangsúlyozni egyes szavak többszöri ismétlésével? – Jaj, ne már!!! Kisiskolásként is gyűlöltem irodalomórán, ha verseket, regényeket kellett elemezni. Sokkal szívesebben beszéltem volna arról, milyen érzéseket váltott ki…

Gondolkodtatok-e már azon, mitől függ, melyik nadrágot, felsőt, vagy könyvet veszítik meg az üzletekben? Hagyatkoztok a megérzéseitekre, és automatikusan azért nyúltok, amit boldogan hordanátok, mert benneteket tükröz, vagy már azt sem tudjátok, hogy valójában milyenek is vagytok…

Egy igazi újdonság akadt a kezem közé, hiszen a szóban forgó könyv alig néhány hete, a 90. Ünnepi Könyvhét alkalmából látta meg a napvilágot. Elmondhatom tehát, hogy az elsők között olvastam a 12 első randit, és talán az elsők között vetem papírra azt is, mit gondolok róla az utolsó mondat…