(Szerkesztői előszó: Az alábbi cikk hetekkel ezelőtt, egy olyan időszakban készült, amikor még nem tudtuk, mi jön. Azóta sajnos kiderült, hogy a Könyvfesztivál bizonytalan időre elhalasztásra került, de úgy döntöttünk, az írást változtatás nélkül közöljük, hiszen ez egy író gondolatait közvetíti az eseményről, amely bár a megszokott időben nem kerül megrendezésre, de - reményeink szerint - mihamarabb új időpontban várja majd a könyvek szerelmeseit. Legfrissebb információink szerint a cikkben szereplő könyv, a "Képzelet nyolc bugyra" hamarosan megjelenik. A könyv a megjelenésig kedvezményesen előrendelhető a Könyvmogul.hu webáruházban.)

Nem mondhatom, hogy ő és én találkoztunk már. Hogy részt vettem a rendezvényein, hogy általa találkoztam ezer meg ezer emberrel. Megpróbáltam elképzelni milyen is lehet, de őt nagynak láttam, magam pedig picikének. Hiszen neki múltja van, már a huszonhetedik. Ráadásul nemzetközi, ami elég erős felhozatalt sejtet.

És ő maga, minden jelző nélkül: A KÖNYVFESZTIVÁL! 

Hatalmas és színes, akár egy forgatag, pezsgő és eklektikus, akár egy karnevál. Standok, kiadók, írók, költők mindenütt. És persze könyvek.

Arcok, mosolyok, pillantások folynak össze egy masszává, hogy mindig előtűnjön egy újabb és újabb, megmutatva azt, ami az övé. Dedikálás, röppenek a nevek, siklik a toll a papíron. Mosoly az írótól, mosoly az olvasótól.  Nemcsak a stílusok, az egyéniségek keverednek, hangok olvadnak össze, tekintetek fonódnak egybe. Néha egy irigységre hajazó pillantás bontakozik, de a következő pillanatban elsöpri a mámor, hiszen valaki pont rám, az én könyvemre kíváncsi.

Igen, ez az érzés, ami olyan lehet, mint a gyerekek szeretetet sugárzó pillantása. Megdobban a szívem, elhomályosodik a világ. Butuskán mosolyogok, keresem a megfelelő szavakat, talán először csak makogok, megbotlik a nyelvem, és sután vigyorgok. De aztán nagy lélegzetvétellel összeszedem magam, és egyre könnyebben társalogok az én "gyerekemről". Hiszen az enyém, én írtam, neveltem, formáltam olyanná, amilyenné szerettem volna és amilyet most az Olvasó a kezében tart.

Lehet, hogy ömlenek a szavak, lehet, hogy csak a kérdésekre válaszolok. De mérhetetlenül büszke vagyok. Magamra és a könyvemre. Magamban hálát rebegek a sorsnak, hogy itt lehetek. A Kiadónak, hogy mellette lehetek. A Szerkesztőmnek, hogy hónapokon keresztül fogta a kezem és vezetett az úton. Mert mindezt átélni, olyan, mint egy álom. Ha nem is lehetek jelen fizikaivalómban, de a könyvem ott van és vele én is. Mert mi ketten vagyunk egy.

Én, mint író és A képzelet nyolc bugyra, a kötet, ami szintén én vagyok.

27. Nemzetközi Könyvfesztivál, én ilyennek látlak.

Vendégszerző a blogon: Katie Drift