„Mindenütt jó, de legjobb otthon.” - Mind ismerjük a mondást, ugye? Ismerjük, de közben mégsem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget. A hétköznapokban nem igazán jut az eszünkbe. De mégis ott van, a megfelelő időben felbukkan, megtölt minket az érzéssel, hogy van hová tartoznunk, és megmutatja, merre húz a szívünk, úgy igazán.

Amikor az ember valami olyan dologba kezd, ami száznyolcvan fokos fordulatot jelent addigi életéhez képest, valami megváltozik. Körülötte, de leginkább benne. Másként kezdi szemlélni önmagát, és vele együtt mindazt, amiben, ahol él.

Ha ez az új dolog egy olyan kreatív, művészi tevékenység, mint az írás, amelyhez egy egészen más szemléletmód is társul, akkor azt hiszem – és ez bizony személyes tapasztalat –, az újdonsült író úgy csodálkozik rá a világra, ahogy azelőtt addig még nem tette.

Ismeretlen, erős impulzusok érik, felfigyel rá a külvilág, és meg kell mutatnia magát az új szerepben még azon a helyen is, amit egyébként az otthonának nevez. Önmaga számára is új ismerőssé válik.

Épp ezért én picit átalakítottam a korábban említett mondatot: „Mindenütt jó, de a legszívmelengetőbb otthon.”

Pontosan ez fogalmazódott meg bennem egy évvel ezelőtt, amikor a Móricz Zsigmond Megyei és Városi könyvtár szervezésében, a 90. Ünnepi Könyvhét rendezvénysorozatának keretében, ott ültem a színpadon a Váci Mihály Kulturális Központ előtti téren.

Először hívtak meg ilyen rendezvényre? Nem.

Először vettem részt hasonló beszélgetésen? Nem.

Először dedikáltam könyveket? Nem.

Ez volt az első találkozásom az olvasókkal? Nem.

A fővárosban számos hasonló eseményhez volt már szerencsém, ez most mégis annyira más volt, mint az addig átéltek. Az érzés, hogy otthon vagyok, hogy ott lehetnek azok a szeretteim is, akik sokszáz kilométerrel arrébb nem tudtak velem tartani, és először láttak író szerepben ilyen rendezvényen, felülmúlhatatlan.

Én azt vallom, hogy minden alkalmat meg kell ragadnunk. Pozitív élményeket szerezni, feltöltekezni. Erre egyaránt jó egy kedves olvasói visszajelzés, vagy egy írói, könyves rendezvényen való részvétel is. Sokszorosan igaz ez a hazai pályán történő bemutatkozásra!

Tavaly nekem ez sikerült, hiszen én itt vagyok otthon.

Kótajon, egy Nyíregyháza melletti településen nőttem fel. A bátyám és én, igazi falusi gyerekek voltunk. Télen halálmegvető bátorsággal csúszkáltunk szánkóval a meredek kanálispartról, és közben az sem zavart minket, ha fejjel lefelé landoltunk egy nagy kupac hóban. Tavasszal alig vártuk a cserebogarak rajzását, hogy játszhassunk velük, nyaranta pedig olyan porosak voltunk a nap végére, hogy fürdés után centis sarat hagytunk magunk után a kád alján.

Emlékszem, kicsi koromban mekkora élmény volt, amikor valamilyen ügyben Nyíregyházára mentünk a szüleinkkel. Gyerek szemmel nagynak és csodálatosnak láttam a várost, ahol bárhová néztem, újabb és újabb érdekesség várt.

Nekem nem kellett ám messzire menni, szuper programokért a nyári szünetre! Sóstón az állatkert és a strand megadott mindent, amire szükségünk volt, amiben kiélhettük magunkat.

Később, a középiskolai diákévek alatt még inkább barátságot kötöttem a várossal. Hihetetlenül felszabadító élményt adott, hogy már egyedül róhattam az utcákat, mint a nagyok. A főiskolát is itt végeztem el, majd az első munkahelyemet is a megyeszékhelyen találtam meg.

Ma, ha lehet még szorosabb kapocs fűz Nyíregyházához, hiszen két éve, a városba költözéssel egyik legrégebbi álmom vált valóra.

A megyében rengeteg író-költő nagyság volt, van otthon. Hogy csak a legismertebbeket említsem: Kölcsey Ferenc, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Végh Antal, Váci Mihály, de nem csak az irodalom terén alkottak maradandót a megye szülöttei, hiszen találunk közöttük neves színészeket, zenészeket, festőket, politikusokat, tudományos téren tevékenykedőket is.

A kiemelkedő embereken kívül olyan csodákkal büszkélkedhetünk, mint a Múzeumfalu Sóstón, a Túristvándi vízimalom, az Andrássy kastély Tiszadobon, a Lekvárium Penyigén, ahol „Szatmár fekete aranya” készül, és persze a messze földön híres könnyező Madonna Máriapócson.

Tudatában vagyok szűkebb szülőföldem múltjának, értékeinek, és mindig büszkeséggel tölt el, hogy én is ide tartozom. Nem tagadom azt sem, hogy amióta a könyvek világa mellett köteleztem el magam, jelentős motivációt nyerek az előttem lebegő nagy nevek példájából.

Hat év és nyolc könyv ide vagy oda, én még mindig az utam elején tartok. Az irány viszont már nem ismeretlen a számomra. Szeretném a megye, szülőfalum és Nyíregyháza hírnevét öregbíteni, és bárhová sodor is az élet, amikor ide jövök, mindig haza érkezem. Eddig és ezután is.

A megye és lakói különleges helyet foglalnak el a szívemben, és minden alkalmat meg kívánok ragadni, hogy hozzájuk való kötődésemet kifejezzem. Eme röpke írásra is az irányukba húzó szívem ihletett, és kitaláltam valami mást is!

Elhatároztam – és ebben a Kiadóm is támogat –, hogy a könyveimet Nyíregyháza és környéke lakói speciális csomagajánlatokban, és nekik szóló kedvezményekkel vásárolhatják meg most és a jövőben is, személyes átvétellel a megyeszékhelyen, tőlem.

Én mindeközben tovább dolgozom, írok, sorban hozom a könyveket, és fáradhatatlanul teszek azért, hogy megismertessem magam a hazai könyvszeretőkkel. Remélem, sok- sok lehetőségem adódik majd erre!

Mert írni öröm.

Ha olvassák a könyveimet, az boldogság.

Olvasókkal találkozni megtiszteltetés. 

Ha pedig elérem a célomat, és egy napon a nevemet a megye írói között tartják majd számon, az lesz életem álmának megvalósulása.

Maradok tisztelettel: Leda D’Rasi, vagyis Andrási Adél, egy örök szabolcsi lány.

Ui.: Számomra minden kedves meglévő és leendő olvasó fontos, így mindenki megtalálhatja a neki szóló kedvezményes könyvcsomagot a shop.konyvmogul.hu oldalon.

Írnál nekem? A ledadrasi@mogulkiado.hu címen megtalálsz vagy keress meg a közösségi oldalakon (Facebook, Instagram)