Megmenteni való hercegnők helyett erős női karakterek - a nőkép változása a szórakoztató irodalomban

Adott egy hétköznapi lányka, aki átlagos kinézetűnek vagy csúnyácskának tartja önmagát, kicsit esetlen, kicsit naiv, folyton bajba keveredik, vagyis semmiképpen nem ebbe a csúnya, veszélyes világba való. Azután felbukkan életében A Tökéletes Férfi, aki mindenképpen jóképű, lehetőleg gazdag, sokszor kicsit bunkó, de épphogy csak annyira, amennyi még vonzó lehet a lánykának, és felkarolja őt. A lányka persze el sem hiszi, hogy mekkora szerencséje van, beleomlik A Férfi karjaiba, és bár történnek vele rossz dolgok, tudja, hogy A Férfi úgyis mindig megmenti majd őt. Ismerős a történet? Nemrég még így nézett ki a szórakoztató irodalomban a szerelmi szálak nagy része.

Most azonban nagyon úgy tűnik, hogy eljött végre az erős, határozott, harcos nők ideje, akik már nem várnak A Férfi segítségére, hanem ők maguk megoldják a problémáikat. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy ne vágynának a szerelemre, gyengédségre és egy társra, pusztán csak olyat szeretnének, aki valóban egyenlő félként funkcionál mellettük, nem pedig felettük álló, hős megmentőként. Ők már nem A Férfira vágynak, hanem a férfira, aki mellett nőként nem kell magukat gyengének érezniük. Aki mellett kibontakozhatnak. Aki mellett nem kell esetlenséget tettetniük, hogy a férfi hasznosnak érezze magát, és az egója kielégüljön.

Egyre több olyan szórakoztató irodalmi könyv jelenik meg mostanság, amely haladva a korral megpróbál erős női példaképeket állítani az olvasói elé. Ezt a tendenciát már J. K. Rowling elkezdte a Harry Potter sorozattal, amely tele van ilyen erős, személyiségben mégis nagyon különböző, női karakterrel, a könyvmoly Hermionéval kezdve, a szigorú, de igazságos, tanításnak élő McGalagonyon át, egészen a családjáról gondoskodó, ám ha kell, harcolni tudó Mrs. Weasley-ig. Ám csak az utóbbi időkben kezdtek tömegesen népszerűek lenni a hasonló elveket valló könyvek. Suzanne Collinstól Az éhezők viadala trilógia nagy népszerűségnek örvend könyv és film formájában is. Katniss Everdeen karakterét nem lehet a törékeny virágszál kategóriába sorolni, már a regény elején kiderül, hogy ő tartja fenn a családját, profin vadászik, csereüzleteket folytat a feketepiacon, és kicselezi a békeőröket. Amikor pedig bekerül a Viadalra, szó szerint az életéért harcol. Collins természetesen nem hanyagolta el a szerelmi szálat, ám nem egy erős, izmos, harcos férfit tett Katniss mellé, aki majd megmenti a lányt, hanem Peetát, az érzelmes, gyengéd, művészlélekkel megáldott, jóságos lelkű fiút. Akinek Katniss egyenrangú szövetségese és társa lehet.

Vagy ott van Alexandra Bracken Sötét elmék című trilógiája, amely egy olyan világban játszódik, ahol egy vírusnak köszönhetően a gyerekek jó része meghal, aki pedig mégis életben marad, az különleges pszichés képességeket kap. Van, aki törölni tudja az emberek emlékeit, olyan is, aki az elméjével rá tud kényszeríteni másokat bármire, vagy elektromosságot kelt a saját testével, és kisüti a gépeket és az emberek agyát egyaránt. Ezeket a különleges gyerekeket a felnőttek, sokszor a saját szüleik félelemből koncentrációs táborokhoz hasonló helyekre zárják, ahol szörnyen bánnak velük, ám örökre nem lehet őket a kerítések mögött tartani.

A főszereplő, Ruby vörös színű, vagyis a legveszélyesebb képességet bíró gyerekek közé tartozik. Bár szüksége van társakra, akik végigkísérik az útját, és szerelmes is lesz egy fiúba, Liambe mégsem mondható gyenge lányka karakternek. A szerelmi szál mellékesen van jelen a történetben, szerintem sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak benne érzelmi szempontból a baráti szálak, és Liam is „mellékes” karakter, aki ott van Ruby mellett, de sokszor inkább őt kell megmentenie a lánynak és nem fordítva.

Melissa Landerstől az Elidegenítve trilógia hasonlóan erős főhősnővel rendelkezik. A történetben egy idegen, fejlett faj veszi fel a kapcsolatot az emberiséggel. Carára hárul a feladat, hogy egy diákcsere program keretein belül elősegítse a diplomáciai kapcsolat létrejöttét. Így találkozik Aelyx-szel, a l’eihr fiúval, aki beköltözik Cara családjához, hogy megismerje az emberi fajt. Cara és Aelyx között természetesen végül gyengéd szálak szövődnek, ennek ellenére Carát erős karakternek tarthatjuk. Amikor úgy gondolja, azt kell tennie, kiáll magáért akár Aelyx-szel szemben is, a szerelem nem befolyásolja a józan döntésekben. Nem hagyja elnyomni magát, és nem hagyja átverni magát, még a szerelem rózsaszín ködében sem.

Amy Tintera Reboot című sorozatában szerepel azonban csak az igazi kemény csaj. Wren igazi harcos, aki a bevetések során nem riad vissza az erőszaktól és a gyilkosságtól sem. Egyszer már meghalt, pontosan százhetvennyolc percre, a feltámadása után pedig erősebb, okosabb, gyorsabb lett. Viszont az érzései eltompultak. Kevéssé képes az együttérzésre, a kötődésre, a szeretetre. Callum, a férfi főszereplő ezáltal sokkal érzelmesebb, törékenyebb, mégsem nőies vagy férfiatlan. Ahogyan Wren sem férfias vagy nőietlen. Ebben a regényben pont ez a csodálatos. Megtörve a buta, nemi sztereotípiákat, bemutatja, hogy egy erős nő is igazi nő, és egy érzelmes férfi is igazi férfi.

A legvégére hagytam George R. R. Martint és a Trónok harca sorozatot, mert kicsit kirí a sorból. Martin már elég régóta dolgozik a hatodik könyvön, ám közben a filmsorozat megelőzte a könyvsorozatot. Viszont azt nyilatkozták a film készítői, hogy egyeztetve Martinnal, a sorozat követni fogja a könyv folytatásának főbb cselekménypontjait. Szóval elég valószínű, hogy a sorozatban történő legtöbb dolog a könyvben is megtörténik majd (ha kicsit másképp is).

Erre támaszkodva pedig azt hiszem, kijelenthetjük, hogy Martin a kezdetben agresszív férfiuralmon alapuló világát szép lassan fel fogja váltani egy olyan világ, amit szinte minden területen a nők uralnak majd. Igazi, erős nők. Daenerys, Sansa és Yara mind nagyon közel állnak ahhoz, hogy elnyomott, irányított, megalázott nőkből egy-egy terület erős és okos vezetői vagy társvezetői legyenek.

A cikket írta: Hujder Adrienn (Spirit Bliss)