Az évek megdöbbentően gyorsan múlnak, én pedig időről-időre azon kapom magam, hogy adott szerzővel nagyon rég készítettem utoljára egy jó interjút. Nemrégiben például Leda D’Rasi jutott az eszembe hasonló apropóból, akit utoljára valamikor három-négy éve kérdeztem. A munkásságát azonban folyamatosan figyelemmel kísérem, így pontosan tudom, hogy nem unatkozik, zajlik körülötte az élet. Van tehát miről beszélgetnünk, vágjunk is bele!

A napokban tettél ki a közösségi oldaladra egy posztot, amiben közvetlen hangvétellel szólsz a követőidhez, és tájékoztatod őket arról, hogy bár év elején beharangoztál szeptemberre egy könyvet, viszont ez a terv végül nem valósul meg, idén már nem várhatnak tőled megjelenést az olvasók. Mennyire volt nehéz ezt „bevallani” és elengedni valamit, amit már belengettél?

„Bevallani”, ahogy te nevezed, nem okozott gondot. Hiszen ez emberi dolog. Időnként a tervek változnak, amivel nincs is gond. Ugyanakkor, ha azok a bizonyos tervek másokra is hatással vannak, akkor őket bizony tájékoztatni kell. Mert egy így fair. Íróként tudom, hogy az olvasóim figyelnek arra, amit mondok. Emlékeznek a szavaimra és ismerik a szokásaimat is. Nem lepődtem meg például azon, amikor többen jelezték, hogy a nyár folyamán várták a leleplezést. Vagyis, hogy felfedjem, mi érkezik szeptemberben. Így mindenképpen tudatni akartam velük, hogy ez a könyv egy későbbi időpontban jelenik meg.

Figyelembe véve, hogy az olvasók mindig mennyire várják a könyveid megjelenését, ez valóban így korrekt. Nyilván picit most csalódtak, ugyanakkor annál nagyobb izgalommal várják majd a következő megjelenést. Viszont felmerül a kérdés, te hogyan éled meg, ha valami nem úgy jön össze, ahogy előzőleg tervezted?

Most azon mosolygok, hogy ha ezt a kérdést mondjuk három vagy négy éve teszed fel, akkor egy merőben más választ kaptál volna, mint amilyet most adok. Évekkel ezelőtt kipréseltem volna magamból azt a könyvet, amit megígértem. Kihajtottam volna magamból és minden, velem dolgozó szakemberből is a lelket, hogy aztán egy „halálfutam” jellegű, nem alvással, idegeskedéssel teli hat-nyolc hónapos munkafázis után testileg-lelkileg kipurcanva kijelenthessem: tartottam a szavam. Ezt azért tudom egyébként ilyen látványosan leírni, mert volt már ilyen. Idén viszont emlékeztettem magam rá, hogy bár meg tudnám ebben a módiban csinálni a második könyvet szeptemberre, viszont nem mindegy, hogy érzem magam közben. És hogy érzik mások. Elgondolkodtam ezen és egy másik utat választottam. Egy könyv kijött, amiben szívem-lelkem benne van, amit öröm és boldogság volt írni, aminek a munkálatai harmóniában teltek. A többi könyvemnek se kívánok ennél kevesebbet. Öröm és boldogság legyen benne, ne kapkodás, sietség és kényszer. Ebből is látszik, hogy nem csak a tervek változnak, de az emberek is. Az évek előrehaladtával fejlődöm, mint író, és fejlődöm emberként is. Ez az év egyébként is erről szól.

A posztban úgy fogalmaztál, hogy „a könyvkiadás nem összeegyeztethető egy olyan íróval, akinél épp máshol van a fókusz”. Nyugtass meg, hogy nem egy brutális írói válság áll a háttérben és azzal kapcsolatban fogalmaztál ilyen finoman!

Nem, erről szó sincs! Ahogy az előbb már mondtam, egyszerűen csak másként látok dolgokat. Ki tudja, talán öregszem (nevet), de már nem csak az elvégzett munka számít. Hanem a munka öröme, a közben megjárt út, meg az, hogy ne annak az árán teljesítsek valamit, hogy közben elfelejtek létezni, elfelejtsem azt, hogy van világ az íróasztalon túl is, amit meg kell élnem. Idén ezt tettem. Több dolgot engedtem meg magamnak, élményeket gyűjtöttem, kirándultam, rengeteget olvastam, pihentem. Lehet, hogy most egy könyv későbbre tolódik, viszont az élmények által hiszem, hogy íróként is feltöltődöm, ami a történetben is visszaköszön majd. Ami pedig az ihletet illeti, talán még túl sok is van belőle. Bár ez sem mindig jó, egyébként… Őszintén szólva kicsit össze is zavarodtam emiatt, mert összeütközött bennem a „mit írjak?” kérdés, és a rá érkező sok-sok válasz. Jó ideje tart már ez, folyton ott van bennem a „mindent írni akarok és egyszerre akarom írni őket” késztetés. Ez egy idő után nagyon fárasztó tud lenni, igazi zűrzavart okoz az ember fejében, amit helyre kell tenni. Új könyvötletek garmadája „sorakozik” előttem, amit szeretnék megvalósítani. Aztán ott vannak a már megkezdett sorozatok folytatásai, amik nagyon kikívánkoznak belőlem. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy vannak régebben megjelent, jelenleg kifutott könyveim, amelyeket újra megjelentetünk, viszont javított, mondhatni átírt formában. Tehát ha csak egy gyors fejszámolást végzek, elmondhatjuk, hogy 5-7 könyv áll sorban, hogy megszülethessen…

Az nem kevés, nem csoda, hogy azt se tudod, hol áll a fejed! És rengeteg kérdést felvet, amire biztos, hogy nem csak én, de az olvasók is kíváncsiak. Kezdjük azzal, hogy melyik sorozatok folytatása áll az élen? Mondd, hogy az egyik a Dinasztia!

Természetesen a Dinasztia következő része áll az első helyen. Bár az olvasók az idén megjelent Alakváltó Krónikákkal kaptak egy kis Dinasztia-adagot, ugyanakkor Ruehl és Lazarus története mégis egy mellékszál, nem a történet igazi vonalának a folytatása, amit tudom, hogy a boszorkány-rajongók már nagyon várnak. Ahogy én is! És mindenkit megnyugtatok, hogy a történet már az írás fázisában van.

Pont ezt akartam hallani! Adnál ezzel kapcsolatban egy apró információ morzsát a Dinasztia-rajongóknak, ami megkönnyíti a várakozás hónapjait addig is, amíg olvashatják a kész kötetet?

Spoiler nélkül annyit elárulok, hogy Aurora és Zuriel története lesz a következő, ami napvilágot lát. Rory a sorozat 4. részének a végén eltűnt, az 5. rész befejezésében pedig Zurielhez a mágus, Murphon intéz egy kihívást, miszerint megtalálhatja a boszorkányt, akit keres, ha vele megy és elfogad egy kihívást, aminek két kimenetele lehet: győzelem vagy halál. A következő rész erről a keresésről és a közben tapasztalt kihívásokról fog szólni. Nagyon fordulatos lesz, az izgalmas és romantikus eseményeken túl rengeteg új információval fognak gazdagodni az olvasók a mágusok titkos világáról.

Most olyasmit mondtál, amivel kapcsolatban legszívesebben elkezdenélek faggatni, de tudom, hogy egy készülő könyvről egy szerző nem adja ki a titkait, szóval inkább más irányba terelem a beszélgetést, és visszatérek oda, ahol az előbb tartottunk. Áruld el tehát, melyik sorozat az, ami a Dinasztia mellett áll, és a leginkább kikívánkozik belőled a folytatása?

A Rebellis hölgyek második része. 

Vagyis a Lady Revans folytatódik?!

Igen, és nem. Evolet és Sebastian kötete lezárult, de – ahogy a Dinasztiában is – az első részben már megismert karakterek történetével folytatódik a széria. Annyit elöljáróban elárulok, hogy a sorozat második részének a címe Lady Oltalom lesz. Aki olvasta az első részt, az ennyiből tudhatja, ki lesz a női főszereplő… És azt is sejtheti, ki lesz majd a párja.

Micsoda hírek! Millió dolgot kérdeznék még a Dinasztiáról, és a Lady Oltalomról, de térjünk most inkább át arra, hogy milyen, már megjelent és jelenleg nem kapható könyvekkel kapcsolatban várható javított kiadású megjelenés?

Ez a javított megjelenés összetett dolog, mert tulajdonképpen nem egy vagy két könyvre vonatkozik. Inkább úgy jellemezném, mint egy hosszútávú folyamatot. Egy fejlődési folyamat eredményét. Mert ahogy az évek telnek, az ember már más szemmel lát egy 5-6 éve megjelent könyvet. Látja a „gyerekbetegségeit”, és eljut oda, hogy sokkal jobban meg tudná írni, hozzá tudna adni úgy, hogy az még tökéletesebb legyen. Az író tenyere – jelen esetben ugye az enyém – viszketni kezd, hogy ezt meg is tegye. És mi más lenne erre alkalmasabb annál, mint amikor egy könyvkészlet kifogy? Az újranyomás előtt lehet rajta módosítani, ki lehet egészíteni, így önmaga tökéletesített verziójaként láthat újra napvilágot. Idővel ezen minden könyvem át fog esni kisebb-nagyobb mértékben, de amik ebben a dologban a leginkább érintettek, azok A Dög és a Végzet, amelyek teljes megújuláson esnek át, és jelentősen felbővítve kerülnek majd újra forgalomba.

A Dög rajongók számára ez különösen jó hír, hiszen a nagyszájú vörös túlvilági terapeuta sokak szívébe lopta be magát. Ha meg kellene tippelned, akkor mit mondanál, hány százalékban változtattad meg a sztorit? Mennyire jelent majd újdonságot azok számára, akik olvasták az első megjelenést?

Erre nem egyszerű felelni, mert önmagában a sztori nem változott. A vezérszál a meggyötört, megalázott Abby-vel nem változott, ahogy az események sem, amik őt oda juttatták. Inkább azt mondanám, hogy D karaktere kapott nagyobb szerepet, több hangsúlyt. Sokkal több időt töltenek együtt Abby-vel, sokkal több mindent ad át neki, mint amennyit az eredeti verzióban. Abby karaktere is jóval kidolgozottabbá vált, többet megtudunk róla, jobban belelátunk a fejébe, nagyobb jelentőséget kap a személyes fejlődése. Így, bár azok számára, akiknek a polcán ott csücsül A Dög egy példánya, a sztori ismerős lesz, ugyanakkor annyi újdonságot kapnak, hogy teljesen új élményben lesz részük, és azt fogják mondani, hogy igen, kellett ez a „turbó” a történetnek. Az talán elárul valamit a bővítésről, hogy a 2018-ban megjelent könyv 222 oldalas volt, most pedig, az átírt kézirat ennek a duplát számolja.

Ezt úgy kell érteni, hogy A Dög átírása már készen van?

Igen. A kézirat elkészült. Ahogy a Végzeté is, ami szintén felbővült, igaz, nem annyival, mint a Dög, de a már kiadott 220 oldalhoz képest az is száz oldallal több lett.

Rendben, tehát ha jól rakom össze a képet, akkor ott tartunk, hogy idén kihoztad az Alakváltó Krónikákat és közben a háttérben dolgozva megszületett a kezed alatt az új Dög és a Végzet. Írod a következő Dinasztiát és a Lady Oltalmat is. Jól mondom?

Igen, így van.

Ezek után ostobának tűnik a kérdés, de van még valami, amit írsz? Vagy amivel foglalkozol?

Akad! (nevet) Van egy-két történet, ami megint ilyen „ki akar bújni” kategória. Amikor nagyon körülöttük forognak a gondolataim, akkor engedek a kísértésnek és töltök velük némi időt. Persze lassan haladok, mert az, hogy sok dolgot írok egyszerre, elaprózza a haladást, és akkor még csak az írásról beszéltünk, miközben egyéb projektek is pódiumon vannak, amikkel együtt dolgozunk a Mogul Kiadóval. Az pedig, hogy tudatosan építek be sokkal több kikapcsolódást, élményszerzést az időmbe, tovább lassítja a folyamatot, de igyekszem ezt így elfogadni, és nem erőltetni semmit. Az a lényeg, hogy haladok, miközben magamra is figyelek. Hosszú távon ez az egyensúly nagyon fontos.

Azt hiszem, minden olvasó nevében szólok, amikor azt mondom, nem csodálkozunk, hogy időnként beiktatsz egy-egy kis szünetet, és bármikor jelenik is meg a következő könyved, mi bizony ki fogjuk várni!

Köszönöm a válaszokat, örülök, hogy beszélgettünk! Addig is, amíg a legújabb könyv megjelenésére várunk, javaslom, hogy mindenki olvassa újra a már meglévő könyveket Leda D’Rasitól, aki pedig még nem olvasott tőle, az feltétlenül csatlakozzon a rajongók táborához és kezdje el beszerezni a könyveit a shop.konyvmogul.hu webáruházból.