Valencia megyének több szépsége is magával ragad. Szeretem a Földközi-tengerbe lógatni a lábamat, végignézni, ahogy rózsaszín csíkot húz maga után a felfelé törekvő napkorong, szeretem hallgatni a hullámok kiáltását a borús napokon, s még az évenkénti négy esőnapot is szeretem.

Az emberek kedvesek, a kávét gyakran összekeverik az alkohollal, s a latin-amerikai nők úgy dobálják a 20 kilós narancsos dobozokat, mintha papírcetlikkel lennének megtöltve. Amikor sétálok az utcán, általában nem értek semmit, mivel a spanyolon kívül beszélnek oroszul, angolul, franciául, olaszul, románul, bolgárul, törökül, arabul és elszórva magyarul is.

Szeretek leülni egy kőpadra és nézni a rohanó forgatagot, ahogy délelőtt babakocsit tologatva sietnek az elintézni valók utcáján. Rengeteg babakocsi van. Minden sarkon egy síró hátizsáktól zeng a reggeli nyugalomban ébredező város, s délutánra a kiépített parkok is megtelnek élettel. Itt a gyerekeknek nem kell tanulniuk, sokkal fontosabbnak tartják, hogy egymás között játszanak, a kicsik a szülőkkel, a nagyobbak akár egyedül is. Igen, a spanyol egy gyermekszerető nemzet.

Állításomat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy több gyerekruha bolt van, mint férfi, s a könyvesboltok felét is a gyermekirodalom foglalja el. S micsoda könyveik vannak! Néha, amikor unalmamban besétálok egy szupermaketbe, s elkalandozok a könyveknek fenntartott osztályon, szeretek belelapozgatni a fiatal korosztálynak készült irományokba. Ott aztán lehet minden félét találni. Szeretem a színes, keményfedeles könyveket, amik Bálna Marciról, Medúza Petiről és egyéb érdekes tengeri állatokról szólnak.

Elsőre meghökkentem, hiszen nekem csak a tyúkudvar jutott, a tengert csak a dokumentumfilmekben láttam (kivéve a Spongyabobot, Kishableányt és a Flippert). Az itteni írók azonban előszeretettel nyúlnak a sós vízhez, ami érthető, tekintve, hogy itt van mellettünk. Az egy és három éves korosztályt megcélzó könyvek különösen a kedvenceim között vannak. Mondhatni, még én is elfogadnék belőlük jópárat. Egyes kiadók úgy próbálják felhívni a gyerkőcök figyelmét egy bizonyos sorozatra, hogy egy plüsst vagy bábot csomagolnak a keményfedeles könyv mellé.

Emellett érdekesnek tartom az úgynevezett 3D-s könyveket is, melyek néhány oldalból állnak, de igazán ötletesek. Minden lapozásra egy, a témába illő szereplő ugrik ki a papírról, s bár jól megráncigáltam őket, egész strapabírónak bizonyultak. Én szívesen odaadnám a gyerekemnek.

Több, mint négy éve koptatom a spanyol betont, úgyhogy a hazai viszonyokról nem tudok friss információkkal szolgálni, de én nem emlékszem, hogy túl sok matricás könyvem lett volna. Persze nekem is volt, de most csak egy jut eszembe, s oda is össze-vissza ragasztgathattam, amihez éppen kedvem szottyant. Itt egészen másképp van, három éves korig majdnem csak albumokat tud venni az ember, de azt bármilyen stílusban. Láttam egyet lányoknak, amiben egy színes oldalon kellett a helyére illeszteni a szöszi kislányt a cicájával, fiúknak pedig az autókat kellett sorba rakniuk. Emellett dzsungelekből és a tengerből is előszeretettel készítenek albumokat teljesen megfizethető áron. Több kisgyereket is kérdeztem, s imádják őket.

A boltok ezzel egyidőben elkezdték kiemelni a színezők fontosságát, melyet egyenesen terápiás célokra használnak.vItt problémát jelent a cukros üdítő és a rengeteg édesség, nem egy gyermek szenved figyelési zavarokban, összpontosításhiányban. Erre találták ki a Disney meséket megelevenítő színezőket, melyekbe belelapozva biztosan állítom, hogy még nekem is gondot jelentenének. A kivitelezésért azonban egy pirospont a spanyoloknak.

Azonban az olvasni tanuló és az olvasni vágyó közönséget sem kell félteni, nekik is bőven akad választék. Előszeretettel használnak egész oldalas, gyönyörűen kidolgozott grafikákat, mellettük nagybetűs szöveggel, ahol is színekkel és a betűméret megváltoztatásával tanítják a nehezebb szavakra a kis olvasót. Általában külön állítják be a lány és a fiú célközönséget, így születnek meg a táncos, csajos könyvek és a focis remekművek. Emellett minden új mesefilm könyv változata is megtalálható a polcokon, ezzel is buzdítva a gyerekeket az olvasásra. Nekem személyes kedvencem a Moby Dick fiataloknak szóló változata, de a Ben Húr is ott lapult mellette. Jó érzés látni, hogy nem ijednek meg a komolyabb irodalomtól sem.

Az olvasás azonban kihalóban van. Hiába a szebbnél szebb könyvek, a terápiás színezők, a szépirodalom remekművei, a modern társadalmunkban már nem jut idő az olvasásra. A televízióban megjelenő meséket 24 órában közvetítik, zöld fejű emberekkel s felismerhetetlen állatokkal. Én szerencsére a Grimm legszebb meséin nőttem fel, a nagy klasszikusokon, a Vukon és a Mézga Gézán. Ebből sajnos hiány van itt és Magyarországon is. Minél modernebb a társadalom, annyival inkább lebutítja a jövő nemzedékét. Ideje lenne feltenni a nagy kérdést: milyen ember fog válni ezekből a gyerekekből?

A cikket írta: Diana Soto 

Luis de Górgora y Argote - A leggyönyörűbb lány

Komor világunkban

a leggyönyörűbb lány

ma özvegy, s menyecske

a tegnap derekán.

Szemei követik őt,

és a háború az irány.

Hallgasd csak a szót meg,

hallgasd meg, anyám:

A tengerek partján,

hát most sírni hagyjál.

Fiatal testemet

neki adtad, anyám.

Mily rövid élvezet,

és mily hosszú hiány.

Annak, ki ma megy el,

fogságára adtál,

viszi kulcsát, amely

nekem a szabadság.

A tengerek partján,

hát most sírni hagyjál.

Sírásra fordult szemem

megváltoztatta a mát,

egykor édes pillantás

lett volna a munkám.

Nem is tudná jobban

lefoglalni magát,

mint háborúba csalni

a békém angyalát.

A tengerek partján,

hát most sírni hagyjál.

Kérlek, ne állíts le,

és ne hibáztassál,

ne mondd, hogy egy többet

jelenthet másoknál.

Ha tényleg szeretsz engem,

akkor szavaddal ne bánts,

rosszabb lenne a csend,

s az eljövő halál.

A tengerek partján,

hát most sírni hagyjál.

Mondd, ki az, ki ne sírna,

drága édesanyám,

még ha olyan is lenne

melle, mint az opál,

s ki ne emelne hangot,

ha látná e hervadást,

legzöldebb éveit,

mint tűnő ifjúság.

A tengerek partján,

hát most sírni hagyjál.

Menjetek, éjjelek,

ahogy magukra hagyták

a szemek szememet,

s útját nem vigyázták.

Menjetek, éjjelek,

ne lássátok magányát.

Ne lássa senki, hogy

ágyam fele kihűlt már.

A tengerek partján,

hát most sírni hagyjál.

Luis de Góngora y Argote - La más bella niña

La más bella niña

De nuestro lugar,

Hoy viuda y sola

Y ayer por casar,

Viendo que sus ojos

A la guerra van,

A su madre dice,

Que escucha su mal:

Dejadme llorar

Orillas del mar.

Pues me disteis, madre,

En tan tierna edad

Tan corto el placer,

Tan largo el pesar,

Y me cautivasteis

De quien hoy se va

Y lleva las llaves

De mi libertad,

Dejadme llorar

Orillas del mar.

En llorar conviertan

Mis ojos, de hoy más,

El sabroso oficio

Del dulce mirar,

Pues que no se pueden

Mejor ocupar,

Yéndose a la guerra

Quien era mi paz,

Dejadme llorar

Orillas del mar.

No me pongáis freno

Ni queráis culpar,

Que lo uno es justo,

Lo otro por demás.

Si me queréis bien,

No me hagáis mal;

Harto peor fuera

Morir y callar,

Dejadme llorar

Orillas del mar.

Dulce madre mía,

¿Quién no llorará,

Aunque tenga el pecho

Como un pedernal,

Y no dará voces

Viendo marchitar

Los más verdes años

De mi mocedad?

Dejadme llorar

Orillas del mar.

Váyanse las noches,

Pues ido se han

Los ojos que hacían

Los míos velar;

Váyanse, y no vean

Tanta soledad,

Después que en mi lecho

Sobra la mitad.

Dejadme llorar

Orillas del mar.