Hogyan olvas egy "átlag" olvasó? Hogyan olvas egy író, és hogyan olvas egy blogger, aki könyvekről ír? Úgy gondolom, hogy ezek igen nehéz kérdések, mert mindenki mást szeret böngészni, mindenkinek más a stílusa, illetve más a fontos egy könyvben.

Egy olyan ember, aki nem ír regényt, novellát vagy kritikát, teljes mértékben átadja magát az olvasmánynak. Neki egy könyv akkor lesz jó, ha olvastatja magát, érzi, hogy van mondanivalója, és a cselekményszál jól van megépítve. Nekik nem mindig fontos, mennyire van kidolgozva egy-egy karakter, a lényeg, hogy bele tudják képzelni az adott szereplőbe és szituációba önmagukat. Mert ez a legfontosabb. Az, hogy a saját filmjük felépül-e, és ha igen, milyen részletesen.

Egy regényíró ennél már kicsit másabb. Mikor olvas egy adott könyvet, ő egyben ötletet gyűjt, elemez, kritizál, megesik, hogy akaratán kívül. Figyeli a könyv felépítését, a szerkezetét, ötletességét és a karakterek jellemeit.

Na és hogyan olvas egy blogger, olyan író, aki kritizálni készül?

Ez ennél bonyolultabb. Sok olvasó a borító és/vagy a téma szerint választ. Egy kritikusnak időnként ez nem mérvadó, hiszen előfordul, hogy kap egy könyvet, mondjuk egy kiadótól vagy szerzőtől, amit nem ő választott. Neki azt szintén el kell olvasnia, mondani kell róla egy véleményt, visszajelzést. Olykor megesik, hogy egy regényt több hónapon keresztül nyúznak, mert nem tetszik nekik, unalmas, nem a stílusuk. De a munka az munka.

Egy blogger, mikor a kezébe kap egy regényt, megfigyeli a borítót, hogy mit árul el a műről, mire lehet következtetni belőle. Megnézi mi a címe és ki írta, hiszen egy bizonyos képet már mutathat neki, mert nagy az esélye, hogy ismeri a szerző munkásságát, esetleg ismerheti az illetőt akár személyesen is.

Egy kritikus alaposan olvas. Ha marad benne egy elgépelési hiba, már szúrja a szemét és kizökkenti a történetből. Olvasás közben, egy idő után már tudat alatt figyeli a karakter felépítését, megy-e át jellemfejlődésen, alaposan ki van-e dolgozva. Fel van-e építve annyira a főszereplő, mellékszereplő, hogy vannak sajátságos szokásai? Például hírtelen haragú, vagy gyakran zavarba jön és vakarja a tarkóját? Az éretlen tini kinövi magát a regény végére és tudatos ember lesz belőle? Netán annyira megváltozott a könyv végére a főszereplő, hogy már fel sem ismerhető?

De nem csak a karakter a lényeg neki. Nagyon fontos a cselekmény felépítése, hogy legyen kiindulási pont és legyen egy cél, ahova eljut a történet. Az odavezető út pedig maga az érdemi rész, kell bele izgalom, fordulatosság, logikai bukfencek, amiken az olvasó nem szabad, hogy elhasaljon. És ezt mind úgy, hogy a fogalmazásmódnak, a megfelelőnek kell lennie.

Nemcsak egy kritikusnak, hanem mindenkinek fontos az, hogy megfelelő mértékben kell jelen lennie az alaposságnak. Az átlag olvasónak unalmas, a kritikusnak viszont fárasztó lehet a túlzott részletesség. Az valóban jó, ha mindent leír az író, hogy bele tudja képzelni magát az olvasó az adott jelenetbe, de erre oda kell figyelni, mert a túlzott leírások nem kedvezőek.

Vegyük példának egy igen kedvelt regénysorozatot, a Trónok harcát. Zseniális könyv, részletes, de mégis izgalmas. Igen ám, de George R. R. Martin időnként olyan aprólékosan ír le mindent, hogy alkalom adtán még egy kritikus is átlapoz egykét oldalt, mert olyan tüzetesen írta le példának okáért azt, hogy lehullik egy levél, hogy oldalakat lapoz át az ember. Aztán mondjuk vissza is, mert közben megöltek valakit, csak éppen lemaradt róla az illető a gyors oldalszelések miatt.

Bár sokan felfedezhették a saját látásmódjukat a blogger, író olvasási szokásainál, egy jelentős különbség van közöttük. Míg az olvasó élvezi a könyvet és elteszi, az író élvezi és megfigyeli a könyvet, aztán elteszi, addig egy blogger jobb esetben élvezi a könyvet, átgondolja, elemzi, jegyzetet készít, újra és újra beleolvas, majd ír róla egy kritikát vagy egy ajánlót. Mindezt azért, hogy a szerző kapjon egy visszajelzést a művéről, az olvasó kapjon egy képet arról, hogy milyen lehet a könyv. Kap egy javaslatot, egy tanácsot, megéri-e belekezdeni. Egy kritikus a könyvek szeretete mellett elsősorban másokért olvas.

Úgy gondolom, egy bloggernek nem akkor jó egy könyv, ha azok a feltételek teljesülnek, amik az olvasóknál, hanem akkor, ha egy kis gondolkodás után az ujjuk megállás nélkül üti a billentyűzetet. Akkor jó egy könyv, ha van róla mit mondani.

A cikket írta: Benedek Eszter