Hogyan tud érvényesülni egy lelkes, de ismeretlen író a 21. század forgatagában?

Jordáki Gábor vagyok. Van egy öcsém, aki teljes ellentétem, ennek ellenére szeretem. Érden élek egy kertes házban, külön lakrészben a szüleimtől. Lassan egy évtizede dolgozom értékesítőként az ország jelenleg legnagyobb könyváruház-láncánál. Bár több szakmát is elvégeztem, (Állt. mechanikai műszerész, Idegenforgalmi ügyintéző, élelmiszer és vegyi áru eladó) mégis elejétől fogva a kereskedelem, az emberek érdekeltek mindig.Kiskorom óta másnak éreztem magam, mint a többi gyerek. Az a magának való kissrác voltam, akit ha nem is közösítettek ki, mert voltak barátaim szerencsére, ha nem is sok, de mindig sikerült a középpontba kerüljek viselkedésemmel. Nem voltam agresszív, de lobbanékony igen. Ehhez társult még a türelmetlenség.

Világéletemben kreatív és művész hajlamú embernek tartottam magam. A rajzolással kezdődött az egész. Versenyeket nyertem általános iskolában, és mikor pl. haverokkal játszottunk videó játékokkal, vagy tévében néztem a mesefilmeket, utána le kellett rajzoljam, meg kellett örökítsem a dolgokat.

Ezzel együtt, vagy eme oknál fogva jött az írás szeretete is. Ugyanis imádtam írni. Akár születésnapi meghívókról, akár szerelmes levelekről volt szó. Ebben tudtam kiteljesedni. Sokan furcsának is tartottak emiatt, különcnek, de egyben elismerték tehetségem. Az idő múlásával, ahogy középiskolássá cseperedtem, a rajzolást és az íráskészségemet ötvöztem, és elkezdtem képregényeket készíteni. Egyik kedves kolléganőm hatására visszatértem a versekhez és a novellákhoz. Legnagyobb hatással József Attila, Kölcsey Ferenc, Ady Endre, illetve Petőfi Sándor volt rám. Mindig, és a mai napig azt mondom, nincsenek véletlenek.

Egy különleges nőnek és az azt követő szakításnak következtében, mint egy villámcsapásként, vagy megvilágosodásként, tollat ragadtam, és el kezdtem papírra vetni érzéseimet, és egymást követték a jobbnál jobb és hol szomorúbb, hol magasztos és vidám versek.

Lehetőség mindig akad írásra. Szorgalom! Ihlet! Pozitív hozzáállás! Én ebben a szentháromságban hiszek.

Jordáki Gábor: Álomvilág

Ahol a hegyekben zöldek a rétek

Ahol alpesi tehenek legelésznek.

Ahol a sivatagban nappal perzsel a homok

Ahol éjjel a mínusz fok nem meglepő dolog.

Ahol a folyók, tavak vizei tiszták és üdék

Ahol az utcákon nincsen ürülék.

Ahol az emberek szeretetben élnek

Ahol az országokban nincsen államérdek.

Ahol a népek egyek

Ahol a feketék, fehérek, sárgák nem

megkülönböztetettek.

Ahol nincsenek háborúk, öldöklés,

Ahol idegen szó a hősködés.

Ahol a szeretet áll mindenekfölött

Ahol megszűntek bármiféle börtönök.

Ez a FÖLD, a mi bolygónk, világunk

Ez a MI legszebb, legnagyobb álmunk!!

Jordáki Gábor: A semmi közepén

Itt vagyok én.

A semmi közepén.

Nem törődik velem senki.

Lehet, jobb lenne Odafenn, ni.

Itt vagyok én

A semmi közepén.

A szeretet lángja már csak pislákol bennem.

Magam sem tudom: vajon mit kéne tennem?

Itt vagyok én.

A semmi közepén.

Esténként az álom nehezen jön a

szememre.

Belső hangom azt súgja: hagyatkozz a

képzeletedre.

Itt vagyok én.

A semmi közepén.

Emberek járnak s kelnek

Vágyaikat kergetve.

Ha pedig nem úgy jön össze a dolog,

Bambulnak bambán,

Szemeik kikerekedve.

Itt vagyok én.

A semmi közepén.

Körülöttem több száz buborék.

Bennük egy kép ezer verziója.

Számomra eddig elérhetetlen és

megfoghatatlan: egy igaz társ.

Életem legnagyobb víziója.

Itt vagyok én.

A semmi közepén.

Soha nem akartam sokat.

Soha nem akartam világmegváltó dolgokat.

Itt vagyok én.

A semmi közepén.

Amit szerettem volna, és szeretnék ma is,

Az nem más, mint egy Nő, egy szerető társ,

Ki soha nem hamis.

Itt vagyok én.

A semmi közepén.

Nem áhítozom vagyonra, gazdagságra.

Se szánalmas némberek viselkedésének

arctalanságára.

Itt vagyok én.

A semmi közepén.

Egy dolgot szeretnék, mitől szívem közepe nem

lenne üres, és amire mindennél jobban vágyom.

Ha a nagybetűs NŐ, akit elképzeltem,

Végre valahára valóság lenne.

Nem puszta álom.

Itt vagyok én.

A semmi közepén.

Csak ennyit szeretnék ettől a furfangos élettől.

Eldobni, lerázni a bizalmatlanság láncait,

Kitárni szívem kapuját, beengedni Őt,

S megszabadulni a vétkektől.

Itt vagyok én.

A semmi közepén.