Imádod a könyveket? Szeretsz olvasni? Mindent tudni szeretnél a könyvekről, esetleg az írókról informálódnál, mert az érdekel, mennyi könyvük jelent meg eddig? Akkor biztosan hallottál már a moly.hu oldalról! De ha nem, az sem baj, mert most megtudhatod, milyen titkokat rejt ez a platform és hogyan léptem a molyolás útjára évekkel ezelőtt…

Mi is az a molyolás?

Vagy tudod, mit? Azt hiszem kezdjük inkább a legelején: hogyan lett az életem része a moly.hu. Ehhez az időben visszább kell ugranunk, mert az bizony hosszú történet, hogyan szerettem meg az olvasást és a könyveket. 14 évesen (az sem most volt :D) Apukám elvitt egy nagy áruházba vásárolni, ahol rácsos ketrecekben halmokban álltak a könyvek. Nem fordítottam rájuk különösebb figyelmet, mert nem hoztak lázba a könyvhalmok. Azt azért észrevettem, hogy nagy érdeklődéssel álltak körülötte az emberek, és kezükbe fogva a regényeket mindenki mosolygott. Nem értettem minek örül ennyire mindenki, ezért odasomfordáltam, mert kíváncsi lettem. Kiderült, hogy a Harry Potter sorozat első három része volt zsúfolásig a kalodákban. Az én kíváncsiságom pedig eddig tartott, mivel olvasni nem szerettem – tudjátok, az az időszak, amikor utálod az egész világot a kötelező olvasmányokat meg még jobban…

Apukám – a sok érdeklődőt látva – azt mondta, hogy megveszi nekem az első három részt, egy feltétellel: ha megígérem, hogy biztosan el fogom olvasni a könyveket. Mit tehettem volna? Megígértem. Jó pár nap eltelt, mire erőt vettem magamon és úgy gondoltam, ideje betartani az ígéretem és a kezembe vettem az első részt: a Harry Potter és a bölcsek kövét… ami aztán annyira magával ragadott, hogy utána letenni sem bírtam. Jó dolog betartani az ígéreteket és milyen jól tettem, mert azóta is imádok olvasni! Természetesen a varázsvilág beszippantott, mint ahogy nagyon sokakat, de a Harry Potter sorozat első három része azóta is különleges helyet foglal el a szívemben.

Az évek teltek és faltam a könyveket – na nem a kötelező olvasmányokra kell gondolni, hanem –, mindenféle fantasy, krimit, és romantikus történetet. Új szerzőket ismertem meg azáltal, hogy sokféle regényt vettem a kezembe. A további iskolás éveim alatt mindig sodort mellém az élet olyan könyvimádó embert, akivel egymásnak ajánlottuk a különböző könyveket.

Ezen bevezető után megérkeztünk a történet azon részéhez, hogyan is szereztem tudomást a molyról. Az iskolai évek alatt barátságom bontakozott ki egy hozzám hasonló könyvimádóval, aki 6 évvel ezelőtt egy beszélgetésünk alkalmával ajánlott egy könyvet, és azt mondta, nézzem meg molyon is. Először rácsodálkoztam, hogy azt eszik vagy isszák, aztán kiderült egyiket sem teszik :D Megnéztem a szóban forgó könyvet a moly.hu oldalon, de ekkor még nem döntöttem el, hogy molytag legyek-e. Úgy éreztem, hogy nem sok értelme egy újabb regisztrációnak és jelszó megjegyzésnek, ha anélkül is nézelődhetek az oldalon. Barátnőm egy idő után megkérdezte, miért nem lát a molyon, mert szeretne bekövetni, de nem tud. Ám én még ekkor is elhessegettem a mollyá válás gondolatát.

Aztán egy szép őszi napon úgy határoztam: mi veszteni valóm lehet, ha regisztrálok a moly.hu felületére? Így 2018. október 23-án eljött a pillanat, és én moly felhasználó lettem! A dátumot azért tudom ennyire pontosan, mert minden évben kapok egy plecsnit, amikor moly szülinapom van. (Bizony, ilyen kis figyelmességet is rejt a felület, de erről bővebben majd legközelebb :D Tudom, kíváncsiak vagytok, de most legyen elég ennyi bedobott csont erről.)

Egyébként több időbe telt, mire rájöttem, hogyan működik az oldal, mert ugye hozzá vagyunk szokva a közösségi média felületeihez, azonban a moly nem pont úgy működik. Ahogy korábban írtam, regisztráció nélkül is lehet bolyongani és könyvekről informálódni, de sokkal izgalmasabb az élet, ha moly taggá válunk.

Kezdjük azzal amikor nekiveselkedtem a magánkönyvtáramat feltölteni, hogy lássam milyen könyveim vannak. Napokat töltöttem a könyvkupacaim közepén azzal, hogy felvezessem szépen rendben a molyra, ahogy azt kell, pontosan, kiadás szerint. Sok elfeledett könyvemre leltem rá eközben.

Aztán jött a következő, napokat lefoglaló molyolás, annak rögzítése, hogy a magánkönyvtáramból mikor-mit olvastam el, mert ha ezt is bepötyögjük akkor bizony látni fogjuk a saját könyveink olvasottsági százalékát. Ekkor érkezett el a következő megdöbbentő felfedezés (tudom nektek is ismerős az érzés :D ): atyaég mennyi el nem olvasott könyv sorakozik a polcaimon!

Ahogy egyre inkább felfedeztem a moly csoda kis funkciót feltűnt, hogy sokkal szívesebben töltöm az időmet ezen a platformon, minthogy felmenjek a facebookra vagy bármelyik másik közösségi média felületre. Ezek után a következő lépés az volt, amikor észrevettem, hogy a moly applikáció letölthető a play áruházból, és így még egyszerűbben elérhetem a telefonomon. Csak egy kattintás és már molyolok.

Biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki az évek során rájött arra, hogy a közösségi média nem elég, hogy sok időt elvesz, egy időnyelő, ráadásul egyre több reklám és borzalom képeit tolják elénk a felületeken, amire – mondjuk egy megterhelő munkanap után – nem igazán vágyunk. Ezzel ellentétben a molyolás felvillanyoz, mivel a könyvek körül forog minden ezen az oldalon és csupa pozitív, érdekes dolog jön velünk szembe, és így válik az olvasás közösségi élménnyé.

Tengernyi felfedeznivalót tartogat a könyvimádóknak a moly felülete! Ha te is kíváncsi lettél, mi mindent rejt egy vérbeli könyvmolynak az oldal, tarts velem a következő cikkemben!

Írta, vendégségben a blogon: Vandaboszi