Azzal kezdeném, hogy én mindig csak hazai szerzők könyveiről írok értékelést. Ezt a szokást az utóbbi években vettem fel, nagyon is határozott céllal. Fel szeretném térképezni a magyar kortárs irodalom résztvevőit és megmutatni az olvasóközönségnek, kit, mit érdemes olvasni manapság.

„Célpontjaimat” mindig nagy körültekintéssel választom, nem egyszer hónapokig szemezek egy könyvvel, vagy épp nem is kifejezetten adott könyvre hajtok, mint inkább egy íróra, aki valamiért felkelti az érdeklődésemet.

E könyvértékelés esetében a második hajtott, maga az író, akinek a neve az elmúlt időszakban egyre többször került elém. A hölgy nem más, mint Emy Dust, akiről könyves körökben, mint a könnyű romantikus zsáner lelkes művelőjéről beszélnek.

A 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon láttam elérkezettnek az időt, hogy akcióba lendülve végre kiválasszak tőle egy könyvet, és magam mérjem fel írói értékeit. A nevével jegyzett kínálatot átböngészve végül Érzelmek túrája című regénye mellett döntöttem.

Leültem tehát és igen, bevallom azt is, hogy ott motoszkált fejemben az a bizonyos skatulya. „Oké, romantikus könyv, biztos lesz egy nagy szerelem, meg némi szerelmes civakodás, aztán jön a happy end.” Ezzel a gondolattal kezdtem olvasni. 

Kellemes újdonságként ért, hogy ez azért nem teljesen így működött. Az első meglepetés nem is váratott sokáig magára, már a 12. oldalon kaptam belőle, és itt fordult meg először a fejemben, hogy talán csúnya dolog volt részemről a romantikus stílus „kötelező” elemeit várni, miközben az nem jutott eszembe, mi egyebet tartogathat a történet. Tartogatott is! Meglepetések sorát. Az írónő bőven hozott csavarokat (bocsánat, itt némi spoiler következik), kezdve a túrázókat terrorizáló orvvadászoktól, az erdőben garázdálkodó „különcökön” át, egészen a váratlan medvetámadásig, sőt! Emy nem átallott simán a halálba küldeni egy pozitív karaktert.

Felmerültek bennem ezek, amikor leültem olvasni? Nem. Sejteni lehetett a csavarokból bármit is a borító vagy a fülszöveg alapján? Nem. Olyan váratlan meglepetésekkel bombázott, amelyeket egytől egyig pozitívumként emlegetek a történettel kapcsolatban? Igen.

Mert a sima, megszokott, sablonos romantika, meg az édesen – és időnként ostobán – viaskodó szerelmesek helyett – mellett – akciót kaptam. Vért, üldözést, izgalmat, idegeskedni valót, és még gyűlölhető karaktereket is. Ami nagyon fontos.

Igazából, időnként még arról is elfeledkeztem, hogy tulajdonképpen egy 100%-ban romantikusnak titulált könyvet olvasok. Egyébként sem vagyok híve a cukormázas romantikának, a „nyuszifül és macipamacs” típusú ömlengő párbeszédekkel ki lehet üldözni a világból, de Emy könyve pont annyi érzelmet tolt elém, amit még én is jó szívvel tudtam befogadni. Másnak ez talán kevés, nekem azonban megfelelő.  

Sok tekintetben tehát nagyon is meg voltam elégedve a könyvvel.

Úgy vettem kézbe, hogy „egyszerű” romantikára számítottam, aztán olyat is kaptam, ami nem is szerepelt a zsánerrel kapcsolatban bennem élő skatulyában. Ez mindig nagyon tetszik nekem, mindig nagyra értékelem, ha egy-egy könyv meglepetéseket tartogat.

Számos dolgot tudok tehát felsorolni, ami kellemes kikapcsolódást nyújtott. Azt azonban nem mondom, hogy a könyv, vagy az írónő hibátlan lenne. Nem mondom, mert több észrevétel is akad, amiért nem tudom ezt mondani.

Egyrészt ott a borító. Tudom, tudom, a lényeg úgyis belül van, de én akkor is a kerek egészet nézem, abba pedig beletartozik a borító is. Ami sajnos nem tűnik ki a tömegből. Ha nem célirányosan kutattam volna Emy könyvei között, hanem csak egyszerűen nézelődöm a könyvek rengetegében, biztosan nem ezen akad meg a szemem. A borító fontos! Legyen egyedi, ragyogjon ki a tömegből, ragadja meg az olvasót és ne eressze. Manapság mindent ellep a monokróm, a fekete-fehér, plusz egy szín kombináció, arról nem is beszélve, hogy a romantikus-erotikus zsánerben tízből kilenc (és fél) könyvön egy párocska látható egymást ölelve, kézen fogva, egymásra fonódva, összebújva, és még sorolhatnám. Persze értem, hogy ezek a képek a történetből árulnak el valamit a külvilág felé, de akkor is! Nem lehetne ezt valami irányváltással? Az ember, ha sok hasonló borítót lát, egyszerűen telítődik. Én már itt tartok. Frissre, újra, egyedire, különlegesre vágyom.  

A másik, amit meg kell említenem, az a magánkiadás, és az abból fakadó hiányosságok. Mert ezek bizony szemet szúrnak, és annak, akinek sok könyv fordul meg a keze között, kapásból feltűnik, miben szorulna a könyv javításra. Vész nincs, de véleményem szerint, ha egy könyv könnyen lehet még jobb, ugyan miért ne legyen az?

Mindezek ellenére, hangsúlyozni szeretném, hogy ha valaki egyszerűen egy kellemes, kikapcsolódással töltött délutánt, vagy estét szeretne, sok kalanddal és érzelmekkel gazdagítva, ez a könyv tökéletesen megfelelő lehet a feladatra.   

Az Érzelmek túráját, és Emy Dust egyéb könyveit megtaláljátok a Könyvmogul.hu webáruházban.

Írta: Nyíri Abigél