Sokan kérdezték már tőlem, hogy milyen könyveket szeretek olvasni. Én erre sosem tudtam válaszolni. Mindenfélét.

Persze leggyakrabban romantikus könyvet veszek le a polcról, de annak is annyi válfaja van, hogy ez sem igazi válasz a kérdésre. Szeretem a felnőtt szórakoztató irodalmat, de ezzel is ugyanaz a helyzet: még mindig baromira nem sikerült leszűkíteni a kört. Ha azt mondom, hogy fantasy rajongó vagyok, megint ugyanott vagyunk.

Kétségtelen, hogy leggyakrabban olyan könyvet választok, ami ezeknek a stílusoknak és hangulatoknak valamilyen keveréke. És tessék, ha jobban belegondolok, akkor megint egy igencsak széles skálán mozognak a lehetőségek... Még mindig lehet érzelmes, szórakoztató, lelket cincáló, szívet összetörő, vagy akár izgalmas kalandokkal átszőtt.

Régen sokat olvastam „kedvesen romantikus” young adult könyveket, aztán persze átbillent a mérleg a new adult felé. Mivel sajnos gyorsabban vásárolok, mint olvasok, ezért az előbbi kategória kikopni látszik a gyűjteményemből. De sebaj, a vállalkozó kedv mindig rávesz arra, hogy kikacsintgassak a megszokott mederből.

Néha úgy érzem, túlcsordul bennem valami, legyen az az érzelmek garmadája, vagy a fantáziavilág különleges lényei. Kell valami, ami sokkol, vagy csak messzire repít a megszokottól. Ilyenkor merészkedek közelebb a kényelmes és komfortos életem határaihoz, és elég bátor leszek, hogy átlépjek a kerítésen, hátha látok valami érdekeset. Persze, mindig ellibben valaki a túloldalon, aki valamivel felkelti az érdeklődésemet, de idő és kellő elszántság kell ahhoz, hogy közelebb merészkedjek hozzá.

Vannak, akiknek könnyebben engedek, és vannak, akiknek már meg kell harcolniuk a figyelmemért, de eddigi tapasztalataim alapján, azt mondanám, megéri néha kockáztatni és azoknak is esélyt adni, akik egyébként nem biztos, hogy megkapnák.

Így esett meg egyik alkalommal, hogy a biztonságos menedékemből egy zombiapokalipszisben találtam magam, vagy egy másik bátor pillanatomban, megkockáztatva az érzelmi viharokat, egy emberrablás kellős közepén.

Ami számomra is furcsa, hogy hamarabb lépem át a határaimat egy olyan történettel, ami inkább érzelmileg érint meg, mint például egy izgalmas krimivel, ami szintén gyakran pislog felém, mégis nagyon ritkán engedek neki.

Egy dolog biztos: mindig azt a könyvet fogom választani következőnek, ami megérint a döntés pillanatában. Sokszor előfordul, hogy már olvasás közben eszembe villan egy gondolat, hogy mit is szeretnék majd olvasni, mégis, végül teljesen más könyvet veszek a kezembe, amikor eljön az ideje. Igyekszem mindig azt a hangulatot megragadni, ami a választás pillanatában bennem van.

Sosem lehet tudni, olyan kincsekre is bukkanhat az ember, ami aztán nélkülözhetetlen tartozéka lesz a könyvespolcának. Így találtam rá néhány kedvencemre is. Persze nem mindig sikerül a kísérlet, és bár nagyon kíváncsi vagyok az említett zombi történet folytatására, mégsem valószínű, hogy visszatérek az élőhalottak közé.

Arra bátorítok mindenkit, hogy merjen átlépni a határain, mert csodára is bukkanhat odaát. Nem mindig találjuk meg azt, amit keresünk, de millió lehetőségtől fosztanánk meg magunkat, ha meg sem próbálnánk! :)