Az a fránya biztosíték már megint kisült. Pedig esküszöm, én tényleg nagyon toleráns vagyok. Legtöbbször egészen egyszerűen nem veszek tudomást a dologról. Mintha ott se lenne, megyek tovább, élvezem a történetet. Nemrég még egy új frissítést is letöltöttem az agyam olvasás funkciójához, ami nemes egyszerűséggel behelyettesíti a megfelelő kifejezést, ahova kell. De persze nem vagyok vak. Sem hülye.

Hogy mi a probléma? Elmondom. Figyelj!

Én szeretem a felnőtt könyveket. Nem titkoltam sosem. Azok az igazán jó könyvek, amik kalandosak, tele vannak váratlan eseményekkel, felkeltik az érdeklődésemet, szórakoztatóak, van történetük és sok esetben még tanulságosak is. Az igazán jó "felnőtt" könyv az, amikor egy tökéletes sztorit megspékelünk egy kis erotikával. Nemcsak izgalmas lesz, de forró is, mindegyik történet pont annyira, amennyire kell. Egyesek nem is olyan nagyon fülledtek, mert kevés is elég ahhoz, hogy feszült várakozással várjam a robbanást. Néha meg persze szükség van egy kicsit több forróságra. Olyankor hevesebben izzik a levegő, szinte égetnek a lapok a kezem alatt és a levegőt is elfelejtem kiengedni egy-egy túlságosan is jól sikerült jelenetnél. Mielőtt azonban nagyon belelendülnék a részletekbe, térjünk vissza oda, hogy honnan is ered az én aktuális problémám...

Jó néhány olyan dolog van a világban, amivel nem foglalkoznak az emberek. Miért? Mert kellemetlen beszélni róla. Mert macerás megértetni másokkal. Mert már akkor halott ügynek érzik, amikor felmerül a gondolat. Pusztán azért, mert a téma kényes, tabu, vagy ciki. Hát akkor én most szólok, hogy ilyen nem létezik! Jelen esetben legalábbis biztosan nem. Ugyanis, ha valaki felnőtt szórakoztató irodalmat olvas, vagy ír, annak nem lehet sem ciki, sem tabu, ha farkakról és szexről kell bájcsevegni. Bizony-bizony, ez volna itt az én gondom. Néhány, magát műfordítónak nevező szakembernek mégis gondot okoz a műfordítás. És itt most senki szakmai hozzáértését nem kívánom minősíteni, pusztán szeretnék rávilágítani arra, hogy maradjon mindenki a kaptafánál. Vagyis, ha még papírra vetni sem tudja, hogy kinek mekkora fasza van, vagy milyen gyorsan élvez el a másik, miközben ki-be jár benne az említett farok, akkor talán más jellegű könyveket kellene fordítania… mert abban biztosan nagyon ügyes és kimagasló eredményeket érne el. Mégis, egyre gyakrabban találkozom botanikusokat megszégyenítő „vessző” jelenetekkel, holmi "nyílások" meg "hasítékok" közelében. Ugye, most ezt nem gondolják komolyan?! Döbbenetes, hogy némely történetben miket ki nem találnak az emberek.

Leginkább azért vagyok szomorú és csalódott, mert eredetileg sikeres és nagyra értékelt regényeket, vagy néhány esetben már hazánkban is sokak által szeretett sorozatokat csúfítanak el egy-egy ilyen megdöbbentő írással.

Kérdem én: miért fordít valaki erotikus könyvet, ha nem meri szájára venni a vele járó szavakat? Természetesen azt sem szeretném, ha minden sorban szembe jönne egy farok, de a szinonimaszótár minden lehetőségét azért nem kell kiaknázni egy könyvön belül. Gyönyörű a magyar nyelv, de az, hogy egy kifejezésre több szavunk is van, az többek között azért alakult ki, mert sokféle szövegkörnyezetben más-más stílusokban használjuk őket. 

Viszont, ha belegondolok abba az egyszerű ténybe, hogy adott történetben igazából a „farok”, vagy a „fasz”, de még egy „punci” sem szerepel, helyette viszont millió „vessző”, „hímtag”, „nyílás” és az egyik személyes kedvencem: „oda, ahová már nagyon vágyott” is szerepet kap, akkor mégis arra a következtetésre jutok, hogy itt bizony nem a szóismétlést akarta valaki elkerülni, hanem túlságosan prűd volt ahhoz, hogy azt fordítsa le, amit egyébként odaírtak.

Akkor miért fordította le? Miért vállal olyan feladatot, amit nem tud teljesíteni? Miért akar elrontani valamit, amiből egyébként egy szenzációs dolog is lehetett volna?                             

A felnőtt szórakoztató irodalom létezik. Mindig is létezett. Napjainkban virágkorát éli, egyre több erotikus könyv jelenik meg. És vannak köztük igazán jók is. Vannak merészek, visszafogottak, szórakoztatóan erotikusak és fájdalmasan szenvedélyesek is. Nagyon sokféleképpen lehet megélni ezeket a történeteket, de egy dolog közös bennük: egyik pasinak sincs hímtagja és egyik nőnek sincs titkos nyílása.

Az az olvasó, aki ezeket a könyveket olvassa, nem vesszővel akar csatába menni és nem barlangban akarja megnyerni azt. Ebben teljesen biztos vagyok.

Nem értem és feldolgozni is csak nehezen tudom, hogy miért kell erről egyáltalán beszélnem? Miért kellett egyáltalán eljutnom odáig, hogy ezt, mint témát boncolgassam? Mégis, úgy érzem, beszélni kell róla, mert aki ilyen könyveket ad ki a kezei közül – legyen az író, fordító, szerkesztő vagy korrektor – az ellenvélemény nélkül elégedett lesz a munkájával, és soha nem fog belegondolni abba, hogy talán nem azon az úton halad, amin szeretne. Aki pedig ilyen könyveket olvas, majd csalódottan teszi le azt, és utána nem szól, hogy ez így nem jó, mert kellemetlennek vagy értelmetlennek látja, az nem tesz semmit azért, hogy a következő könyve jobb legyen. Hiszen, ha mi nem adunk hangot a véleményünknek, akkor senki nem tesz a változásért.

Igenis beszélni kell róla! Minőségi könyveket szeretnék! Minőségi fordítást és minőségi szerkesztést szeretnék! És ahhoz, hogy ezt megkapjam, elengedhetetlen, hogy nevén nevezzük a dolgokat.

Ezért most üzenem azoknak, akik esetleg magukra ismertek, hogy szerintem két dolgot tehetnek:

Vagy leveszik az erotikus címkét a termékpalettájukról, vagy ugranak egy merészet.

Álljanak csak nyugodtan a tükör elé, és kezdjék el ott a gyakorlást. Először csak óvatosan, nem kell rögtön nagyot harapni a tortából. Ismételgessék halkan hogy farok, punci, esetleg kis idő után próbálkozhatnak a kielégít szóval is. Aztán, ha elég bátorságot gyűjtöttek, akkor jöhetnek a nehezebb szavak is, amik később majd a történetek igazán bizsergető velejét adják. Lehet szopni, nyalni, és ha kellően izgalmassá válik a helyzet, akkor bizony kefélhetünk, mint a nyulak, de ha valaki másképp szereti, akkor bármit lehet, mert azért néha jól esik egy kiadós dugás is.

Sokféle könyv és sokféle szex létezik. Éppen ez adja a dolog pikantériáját, ezért akarunk újra és újra másik történetet olvasni. Mert szeretjük, élvezzük, kielégít és szórakoztat minket. De az tuti biztos, hogy nem csak én gondolom azt, hogy sokkal élvezhetőbb egy meleg punciba ki-be járó farok, mint egy várakozó nyílásba hatoló vessző!

Ezért most felkérek mindenkit, aki kicsit is egyetért velem, hogy mondja ki, ha kétségei vannak! Álljon ki az igaza és véleménye mellett! Egyedül azon múlik, hogy jobb vagy rosszabb lesz-e az olvasás élménye, ha teszünk érte vagy némán hallgatunk.

Hát ez bökte olyan nagyon az én csőrömet az utóbbi időben. És, bár tudok úgy olvasni, hogy "nem veszem észre" a félrefordítást, de nem akarok. Szeretem, ha a farok az farok és az az igazi szopás, ha az ajkaimmal elégítem ki valaki hímtagját. Kösz, de kösz nem. Igazi felnőtt erotikus könyveket akarok! Igazi emberekkel és igazi szex-szel!

Köszönöm. Ennyi.