Felülmúlta a várakozásaimat ez a könyv. A fülszöveg alapján, annyira nem keltette fel az érdeklődésemet a történet, mert kissé sablonosnak találtam, de azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem volt az. Viszont nem tudom azt állítani teljességgel, hogy tetszett és azt sem, hogy nem, mindössze annyit, hogy meglepett és egy percig nem volt unalmas.

Brooke egy kórházi ágyon találja magát, miután egy súlyos balesetet szenvedett. Ébren van, de nem emlékszik semmire, és szeretné tudni, mégis hogyan jutott idáig. Ám a külvilág számára ő kómában fekszik, senki nem hallja őt, így Brooke-nak egyedül kell rájönnie, ki is volt ő és miket tett ezelőtt. Megérdemli vajon az esélyt, hogy felkeljen és tovább éljen? Ehhez viszont szembe kell néznie a múltjával, bármilyen nehéz is.

A történet maga nagyon tetszett. Pörgött, izgalmas és fordulatos volt. Olyan volt, mintha együtt fedeztem volna fel Brooke-kal a múltját, együtt éltük volna át a kezeléseket és együtt kerestünk volna megoldást a fennálló problémákra. A kórházban töltött napok sem hatottak nyomasztónak, csupán 1-2 oldalt öleltek fel. Nagyon tetszett a párhuzamos megoldás a jelen és a múlt között. Több fajta képet lehetett megállapítani Brooke-ról, milyennek látták a szülei, a testvére, a férje és milyennek látta önmagát régen és most. Nekem viszont sajnos nem sikerült egy túl jó képet kialakítanom róla.

Összességében nem kedveltem meg a személyiségét, attól függetlenül, hogy szinte teljesen át lehetett érezni a gyógyulása folyamatát. A sokadik „pofon” után sem jött rá, még a baleset előtti életében, hogy nem folytathatja ezt így tovább. Meg is lett az ára. Eléggé sajnálatos, hogy egy életveszélyes helyzetben eszmélt rá, mennyi mindent szúrt el. Hiába tette aztán rendbe az életét, nem hiszem, hogy hosszútávon képes lett volna folytatni az új életmódját. Az emberek ritkán változnak. De azt mindenképpen pozitívnak tartom, hogy felismerte, hogy hibázott, és igyekezett, küzdött azért, hogy megjavuljon, de valahogy nem voltam és vagyok képes benne hinni.

A többi karakter közül a szülőket tartom még lényegesnek kiemelni. Olyan emberek, akikről akár a saját lányuk is példát vehetett volna. A cselekedeteikkel és a viselkedésükkel szinte mindig azért tettek mindent, hogy segítsenek. A könyvben szereplő többi karaktert is simán el tudtam volna képzelni a való világban. A sikereik, örömük, kudarcaik valóságosnak és hihetőnek tűntek.

Mivel alapvetően ez egy nem túl vidám sztori, azért mégis sikerült az írónak egy kis humort belecsempésznie a történetbe. Szerintem ez egy nagyon jó ötlet volt, mert különben kissé depressziós lett volna minden, bár azért néha így is az volt.

Összességében nem tudom azt mondani, hogy a kedvencem lett ez a könyv, mert nem igazán szívleltem a főszereplőt, mégis remekül át tudtam érezni minden baját, és ez az írónak köszönhető. Egy megrázó, de közben humoros történet, amit azoknak ajánlok, akik bátran szembe tudnak nézni a múlttal.

Kiadó: Mogul Kiadó

Kiadás éve: 2018

Megvásárolható: a KönyvMogul webáruházban

A cikk szerzője: Kapitány Csenge