Az Első tánc egy olyan regény, mely megmutatja, hogyan küzdj önmagadért, és hogyan találd meg a belső erődet. Emellett a sok nehézséget sem rejti véka alá, amivel az ember a mindennapokban találkozik. Tetszett a könyv őszintesége, hogy megtöri a szabályokat, és hogy első kézből tapasztalhatjuk meg, milyen őrültségekre képes egy lány, ha fülig szerelmes.

A főhősnőnk, Zoey utazásával indul a történet, mely egy valódi kihívást jelent számára. A Párizsba tartó repülőgépen megismeri Owent, aki később hősiesen a lány segítségére siet. Így Zoey aktuális gondjai megoldódnak, és az új kapcsolat csodás napokkal ajándékozza meg, ugyanis már a történet elején megjelenik a kettejük közötti elsöprő vonzalom, és kitart egészen az utolsó sorokig.

Párizs, az utazás és Owen nem csak az életét változtatja meg, de önbizalmat is ad Zoey-nak. Persze egy férfi mindig tudja, hogyan rabolja el egy nő szívét.

„Te pontosan ez vagy. Egy kedves, belevaló lány, aki szívesen barátkozik és nyitott az új dolgokra, csak bebeszéled magadnak, hogy nem vagy az, mert félsz szembenézni a valósággal, és könnyebb azt mondani, hogy nem merem, mint megtenni. Lehet, hogy ez durván hangzik, de így van. Igaz, nem ismerlek még igazán, de látom, mennyi szenvedély, mennyi érzelem van benned, amit nem engedsz ki. Merj önmagad lenni! Ha megteszed, mások is észre fogják venni, hogy milyen értékes vagy valójában.”

A mesébe illő jelenetek mégsem teljesek, hiszen Zoey hazugsággal kezdi a kapcsolatát az ismeretlennel. Nincs megelégedve önmagával, ezért valaki más maszkját veszi fel, hogy lenyűgözze a nála idősebb Owent. Reménykedtem benne, hogy Zoey a történet végére szerez egy kis önbizalmat, hiszen egy végtelenül kedves és tehetséges lányt ismerhettünk meg a személyében. A párizsi utazás után Zoey új lányként tér vissza korábbi életébe, és már épp el is felejtené az ismeretlent, amikor az útjaik újra keresztezik egymást; a saját iskolájában fut bele újra Owenbe, és ott folytatódik a kapcsolatuk, ahol abbamaradt.

A bonyodalmak annyira jól vannak csepegtetve, hogy mindig történik valami izgalmas. Ez a történeteket, képes arra, hogy ébren tartsa az olvasó figyelmét. Amikor már azt hiszed, hogy ennél rosszabb nem jöhet, felüti a fejét egy olyan jelenet, ami megöl minden reményt.

Zoey karaktere nagyon összetett, néha szerethető, néha kevésbé. A naivitását látva szinte imádkoztam, hogy térjen már észhez, kapjon a fejéhez, és szálljon ki végre a süllyedő hajóból. Ám a szerelmet magunk mögött hagyni egyáltalán nem egyszerű. Ez a vonal elég komoly hangvételt ad a történetnek, azonban a benne fellelhető humor visszabillenti az egyensúlyt.

Bár Zoey szerencsétlenségén sokszor a hajamat téptem, így marad végig reális a cselekmény. Hisz amikor az ember szerelmes, nem hallgat a józan ész szavára. Zoey képes lenne feladni az álmát egy férfi kedvéért, aki viszont nem teszi meg érte. Ekkor döbben rá, hogy csakis egyetlen ember fontos az életében: saját maga. Ez hatalmas lecke mindenki számára, és pont ezt olyan nehéz észben tartani.

"– Köszönöm – bólogatok, a szemébe nézve.

– Mit? – ráncolja a homlokát.

– Hogy megmutattad, hogy nincs szükségem rád. Se rád, se Owenre, se másra, mert ha csak ennyire vagyok fontos nektek, akkor nem akarom, hogy az életem részesei legyetek! Már nem vagyok gyerek, megállok a saját lábamon, és nem hagyom, hogy bárki kizökkentsen. Ez az én életem, és mostantól csak egy ember lesz fontos számomra: én.”

Tökéletes lezárása a történetnek, a vágyott beteljesülés végre megfogalmazódott, Zoey karaktere megérett egy olyan szintre, ahol már érezhető, kezdi megtalálni magát. Csak remélni tudom, hogy tartja ezt a fonalat a következő részben is, és végül azzá válik, akivé szeretne.

Vicces, romantikus, fordulatokkal teli... Imádtam!

A cikket írta: Ludányi Bettina

Szeretnéd, hogy a Te könyvedről is írjunk? Nincs más dolgod, mint felvenni velünk a kapcsolatot az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen.