Már elolvashattátok Tara Altebrando: A távozás című művéről a véleményemet, most pedig Lauren Oliver: Tünékeny lányok című elbeszélése került sorra.

A könyv fülszövege:

„Dara és Nick korábban elválaszthatatlanok voltak ‒ azelőtt, hogy Dara csókolózott Parkerrel, azelőtt, hogy Nicknek le kellett mondania a legjobb barátjáról, és a baleset előtt, ami összeroncsolta Dara gyönyörű arcát. Azóta a lánytestvérek, akik korábban olyan közel álltak egymáshoz, egyetlen szót sem váltanak. Nick egy pillanat alatt elvesztett mindent, és feltett szándéka a nyár folyamán visszaszerezni, amit lehet.

Darának azonban más tervei vannak. Amikor a születésnapján eltűnik, Nick azt hiszi, csak játszik vele. Ám egy másik lány, a kilencéves Madeleine Snow is eltűnt és mivel Nickben egyre erősebb a meggyőződés, hogy a két eset összefügg egymással, húga keresésére indul.

Ebben a lebilincselően izgalmas regényben a Delírium-trilógia és a Mielőtt elmegyek írója, Lauren Oliver olyan világot alkotott meg, ahol a cselszövés, a veszteség és a sejtelem összefonódik, és érzékeny részletekkel kirajzolja két önmagát és egymást kereső testvér életútját.”

A történet főszereplője két lánytestvér, Dara és Nick (Nicole). Ők ketten autóbalesetet szenvednek, minek következtében Nick az édesapjához költözik.

„Ha az ember majdnem meghal, furcsamód mindenki azt várja tőle, hogy a boldogság tengerén hajózzon, pillangókat kergessen virágos réteken vagy szivárványt lásson az autópálya olajtól sötétlő pocsolyáiban.”

Viszont egy kisebb kihágás elkövetése miatt kénytelen hazaköltözni anyjához és Darához. A két testvér kerüli egymást, soha nem találkoznak, mégis tökélyre fejlesztik a civakodást. Egy – egy mozzanat kapcsán általában előkerül egy régi emlék, amikor még a másik jelentette számukra a világot. Így halad előre a cselekmény, ugrálunk a térben, időben, és a két lány nézőpontja között. Miközben Nicknek nyári munkát kell vállalnia egy vidámparkban, ahol a lányok legdurvább vitáinak középpontja is dolgozik, John Parker.

Még ekkor is abban a hitben voltam, hogy két testvér viszályát látom leírva, ám hirtelen komolyabbá vált a történet, Dara eltűnt. Ettől a ponttól kezdve úgy éreztem, hogy a szerző elvisz egy más irányba, és már valami teljesen másról szólt a mű. Viszont ezt az irányt nagyon élveztem, mert izgalmas volt a sztori, és teljesen kiszámíthatatlan.

„Képtelenség, hogy a legsötétebb dolgok a hétköznapi valóságunk mellett léteznek, párhuzamosan.”

Folyamatosak voltak a kisebb csattanók, de valahogy nem voltak igaziak. Aztán egyszer csak, mintha egy többszörösen becsomagolt ajándékot nyitnánk ki, úgy tárul elénk, lapról lapra, az igazi történet. Ettől kezdve minden oldal szinte egy fordulat, miközben szüntelenül azon gondolkoztam, hogy a különböző eseményekre utalás, vagy azok előjelei, miért nem tűntek fel eddig, olvasás közben. Tulajdonképpen nem is konkrétan a befejezés az, amit frappánsan oldott meg a szerző, hanem a cselekmény átalakulása. Letaglózott a mű, de nemcsak a történet, hanem az írónő stílusa, a könyv formai megjelenése is.

Úgy érzem ez a regény azok közé tartozik, melyekről egy ajánlót nagyon nehéz spoilermentesen megírni. Próbáltam átadni Nektek az érzéseimet, gondolataimat, anélkül, hogy „lelőném a poént”. Remélem ez sikerült, és Ti is kedvet kaptok ehhez a nem mindennapi történethez!

A cikket írta: Édes kis könyvkritikák blog, Dobos-Gacsó Dalma