JELSZÓ: OLVASS MAGYART!

A könyv borítója röviden összefoglalja a nem túl terjedelmes, de nem is vézna papírtestbe csomagolt történetet. Adott egy hölgy, aki rendszeresen ír, hol naplót, hol a társkereső oldalra, és nagyon szereti a kávét, s főleg a krémest.

Annamari egy átlagos lány. És az átlagos pozitívan értendő. Egy olyan nő, aki ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint a világ nőinek biztosan több mint fele. Túl van egy tökéletesnek tűnő kapcsolaton, s egy szívet tépő szakításon azzal a bizonyos Tibivel, akiről rengetegszer fogunk hallani, de annál kevesebbszer látni.

Igen, Annamari pont olyan, mint te, vagy én. Azzal a különbséggel, hogy tonnányi krémes elfogyasztása után sem lett cukros. Van egy állása egy nyelviskolában, kedvelhető és emberi kollégái. Nem is olyan messze tőle ott a család, igazi falun élő vidám emberek, akiknek a magánélet nem tabu. Közülük is magasan kiemelkedik Terka néni. Tudod, az a rokonod, aki elhatározza, hogy segít megtalálni életed értelmét, legyen az egy hapsi, vagy egyéb személyes dolgok. Akinek mindenhez van egy megjegyzése, s bár ő teljesen jó szándékkal kíván tanácsot adni, arra nem gondol, hogy valójában senki sem kérte rá.

Az első fejezet legelején megtudjuk, hogy Annamari egy éve, két hónapja és tizenhét napja facér. Szerintem ez mindent megmagyaráz a közelgő Tibi-özönről. Terka néninek hála, Annamarink kénytelen elmenni egy kerámiatanfolyamra, miközben az őszi nyelvtanfolyamok is a nyakába zúdulnak. Munkaideje alatt órarendeket állít, a horoszkópját lesi és eszik. A szeptember gyorsan elszalad, s bár igazából nem történik semmi, mégis jól szórakozik az olvasó. Október ezzel ellentétben egy esküvővel nyit, ahol a vízbe pisiléstől kezdve, Batmanen át, a béna kifogásokig minden van. Miután több lehetőség is végifut az agyán, arra a kérdésre, hogy hol hagyta a barátját, csak ennyit felelt: “Izé… a dédnagymamája doktori disszertációján elcsúszott a kerti medencében, ezért fekvőgipszben kellett külföldi útra mennie.” Mindenki találja ki az eredeti kifogásokat.

Főszereplőnk normális életében mégis van valami meghökkentő. Annamari modell is egyben. Nem főállású répaevő, inkább amolyan hobby szépség. Az ügynökség hívja, ő pedig megy, s elpirulva nézi az óriásplakátról visszanéző önmagát.

Lassan haladunk tovább az életben. Megismerkedünk Anna munkatársaival, egy olasz macsóval, aki igencsak a sarkában jár, s néha még kedves bókokat is kap ismeretlen férfiaktól. Úgy tűnik, hogy a huszonnyolc éveseké a világ. Kivéve, ha osztálytalálkozóra hívják, s Terka néni is telefonál, vajon eljár-e még a kerámiaszakra.

Novemberben az a jó, hogy az ember bekuporodik a meleg lakásba és krémest készít. A hónap fénypontjaként sor kerül az osztálytalálkozóra. Miután Annamari csak ötször gondolt Tibire, kikosarazott egy lehetséges randi jelöltet és betolt három krémest. S miután a mindennapok szürke forgatagába visszatérünk, az olasz lovagunk, Luigi is majdnem kap egy esélyt.

A hónapok fejezetről fejezetre, lapról lapra telnek, Annamari keresi élete szerelmét, fotózásokra megy, együtt van a barátaival, sokat gondolkodik a Tibivel eltöltött életén és egyre több krémest eszik. Dolgozik, új emberekkel ismerkedik meg, s karácsonykor még a híres Tibink is felhívja, nem kis port kavarva Annamari érzelmi sivatagában.

Az ünnepekre a családjához utazik, ahol Terka néni, egy tökéletes parti gondolatával kergeti az őröletbe.

Annamari megismerkedik egy új baráti körrel, akik a modellkedés miatt vették magukhoz, de a férfiak körében a sütéstudománya és a süti ehetnéke is magasan a többiek fölé emeli.

Az új év új fordulatokat és új érzelmeket is tartalmaz. Nagyobb szerepet kap a modellkedés, s lassan, de biztosan Annamarira is rámosolyog a szerencse, vagy legalábbis a nagy Ő. Szép fokozatosan bontakozik ki kettőjük kapcsolata, lassan esnek szerelembe anélkül, hogy gyermekünk kezéből ki kéne kapni a könyvet esetleges tizennyolcas karikák miatt. Mint a valódi életben: végül minden jóra fordul. Megtanuljuk, hogy nem minden az, aminek látszik, s hogy néha a Terka néniknek tényleg igazuk lehet.

Igazi humorral fűszerezett romantikus történet, amelyben erőlködés nélkül haladunk lapról lapra. Szerethető karakterek, ismerős emberek birtokolják a lapokat, s lépésről lépésre adják elénk a reményt, hogy bizony a mi tündérmesénk is érhet így véget. Mert mindenkinek van egy Tibije, és mindenki lehet Annamari.

A cikket írta: Diana Soto

Szeretnéd, hogy a Te könyvedről is írjunk? Nincs más dolgod, mint felvenni velünk a kapcsolatot az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen.