A „Milyen újdonságokat ad 2021 a könyves világnak” interjúsorozat ezúttal másabb lesz, mint az eddigiek. Több szempontból is. Egyrészt mert most egy szerzőpáros felel a kérdésekre, másrészt pedig azért, mert a kérdések egy olyan kiadvány köré épülnek, ami a lehető legszorosabban kapcsolódik írókhoz, könyvkiadáshoz, könyvpiachoz. Ez a kiadvány nem más, mint az M. Baranyai Anikó (M.B.A.) és Andrási Adél (A.A.) nevével jegyzett Írók Bibliája, ami – a szerzők reményei szerint – pozitív hatással lesz a könyvszakmára és a jövendőbeli írókra.    

Kezdjük a címmel: Írók Bibliája. Erre garantáltan mindenki felkapja a fejét! Egyszerre klasszikusan egyszerű, ugyanakkor provokatív. Kinek az ötlete volt?

M.B.A.: Ha emlékeim nem csalnak, akkor az enyém. Az írói lét melletti elköteleződés ihlette. Mind tartalmában, mind üzenetében azt szeretnénk elérni, hogy azok, akik kis hazánkban az írói hivatás elindításában vannak, és aktívan művelik azt, komoly és valós segítséget kapjanak a könyvszakma olykor szürke homályában.

A.A.: Igen, mind a cím, mind pedig a könyv megírásának az ötlete az Anikó fejében fogalmazódott meg először. A címet hallva azonnal belém csapott az a bizonyos „Ez az!” érzés. Fel sem merült, hogy más cím legyen, mert ebben minden benne van, amit a könyvvel közvetíteni szeretnénk. 

A könyv alcíme: „Amit eddig nem mondtak el neked a könyvkiadásól”. Ez volt tehát a kiadvány létrejöttének az oka? Úgy gondoltátok, hogy a ma útnak induló íróknak sok olyan információ nem áll a rendelkezésükre, ami egyébként fontos lenne?

M.B.A.: Mindketten voltunk kezdő írók. Tudjuk, hogy milyen akadályokkal kell szembenézni. Sok évvel ezelőtt kerestem én is segítséget, az első könyvem megjelentetéséhez, azonban vagy nagyon „neszesemmifogdmegjól” vagy nagyon szakmázós tartalmakra bukkantam. Csupán a józan paraszti ész maradt, és még így is csalódás volt az első megjelent kiadványom. Azóta már saját kiadót alapítottam, és mint a szivacs a vizet, szívom magamba a tudást, legyen szó könyvkiadásról, szerzői jogokról, szerkesztési munkálatokról, műfaji sajátosságokról. Úgy gondolom egy életen át tanulom, és igyekszem a csapatommal formálni is a szakmát. Hiszek a tudásmegosztásban, és az könyves tudásomra is vonatkozik. Talán a legegyszerűbb módja, ha könyv formájában adhatjuk tovább.

A.A.: Az én utam némileg más volt, hiszen én elsőre olyan partnerre leltem a kiadómban, akivel megtaláltam a közös hangot. Sok dolgot megkönnyített a számomra, mert nem sajnálta átadni azokat az ismereteket, amelyeknek addig nem voltam a birtokában. De a könyvek, írók világában eltöltött éveim alatt sok íróval beszélgettem, akik elmondták a saját tapasztalataikat, benne kudarcokkal, mellékvágányokkal. Általuk jöttem rá igazán, mennyi kellemetlenséget sikerült elkerülnöm. De azért így sem mindet. És nem azért, mert a kiadó ne segített volna! Hanem azért, mert egyszerűen az írói pálya is olyan, mint minden más. Sok dolgot nem információ, hanem tapasztalat útján szív magába az ember, és még akkor sem feltétlenül van felkészülve adott élményekre, ha az ahhoz kapcsolódó tudásnak egyébként a birtokában van. Viszont mindjárt egyszerűbb a helyzet, ha számít adott szituációkra. Információ hiányában azonban ez egy nagyon nehéz út. Mi ezekkel az ismeretekkel, a tapasztalatok átadásával szeretnénk felkészíteni a jövendő írókat arra, hogy tudják, mi vár rájuk, mit vállalnak, és hogyan könnyíthetik meg a saját létezésüket.

Mit gondoltok, miért van ez így? Hiszen íróképzés több formában is létezik az országban. Miért lehet az, hogy ezek a képzések inkább az írástechnikára fókuszálnak, miközben ezek szerint egy sereg létfontosságú témát nem fednek le?

M.B.A.: Lehet, hogy kicsit messziről indulok, de a magyarokra a siker- és pozícióféltés nagyon is jellemző. Sokan hiszik azt, hogy ha a tudást csak ők birtokolják, akkor megkerülhetetlenek lesznek, és nélkülözhetetlenek. Korábban rendszerint tapasztaltam ilyet többféle munkakörben is. Minél feljebb jut az ember, annál inkább lesz jellemző. Ezzel kapcsolatban bennem zsigeri ellenkezés van. Hatástöbbszörözés a tudás megosztása nélkül nincs.  

A.A.: Ezen kívül talán az is benne van a pakliban, hogy a képzés valamiért leragadt a régi iskolánál. Az író ír, tehát az írástechnikáját kell csiszolni. Csakhogy a mai írói lét messze túlmutat ezen, nagyon komplex tudást igényel. Mert egy írónak el kell igazodnia a szerzői jogban, tudnia kell magát képviselni, profin jelen kell lennie az online felületeken, és a folyamatosan változó technikai igényekhez is alkalmazkodnia kell, hogy segíteni tudja magát mindezekben így együtt. És akkor még nem is említettem mindent. Ez még mindig csak a felszín.

Miben más az Írók Bibliája, mint más „íróképző” könyv?

M.B.A.: Csak meg kell nézni a tartalomjegyzéket és egyértelmű lesz.

A.A.: Aki olvasott már íróképző könyvet, azonnal látja majd a különbséget, mert már az első oldalakon olyan információkra fog lelni, amivel addig nem találkozott, sőt! Valószínűleg a gondolata sem merült fel benne. Az Írók Bibliája abban más, hogy olyan dolgokat mond el, ami egy írói léttel kacérkodó fejében meg sem fordul. Pedig kellene!

Mondhatjuk tehát, hogy hiánypótló könyv születik. Milyen reakcióra számítotok az érdeklődőktől, és mit gondoltok, mit fog szólni a szakma? Nem féltek, hogy olyan információkat is „kiadtok”, amit talán mások szeretnének elhallgatni az írójelöltek, költők elöl?

M.B.A.: Állunk elébe. Nekünk az volt a célunk az Írók Bibliájával, hogy kivezessük az írókat a „sötétségből”, és elindítsuk őket a tudatos írói lét irányába.

A.A.: Az információk, amiket megosztunk, a szakmában eltöltött évek alatt összegyűjtött ismeretet, tapasztalatot tartalmazzák. Ha valaki rászánja azokat az éveket, amiket mi rászántunk, ugyanezeket összegyűjtheti, de miért ne „spórolhatnánk” ezt meg azoknak, akik most indulnak el az úton? Ez részünkről jó szándék és elhivatottság. Jó szándék, hogy mások ne a nulláról induljanak el, és elhivatottság, hiszen a cél az írók fejlesztése. Ha ezzel valakinek gondja van, szívesen elbeszélgetünk vele.

Mit láttatok az új szerzők esetében a legnagyobb hiányosságnak, ami a bebukások legnagyobb arányát okozza?

M.B.A.: Azt hiszik, hogy bárki lehet író, és ehhez nem is kell ismernie a könyves szakma sajátosságait. Sokszor az „amerikai álmot” akarják itthon megélni, ami távolabb nem is állhatna a valóságtól. Rendszerint szembesülök azzal kiadóvezetőként, hogy az írója szerint a megjelentetésre szánt kézirat már „kész van”, csupán tördelni kell. Szerintük. Szerintem meg nem. A rövid szakmai visszacsatolást – a kézirat minőségéről – kevesen tudják építő kritikaként fogadni. Leginkább ránk csapják az „ajtót” ilyenkor. Többnyire egoharcosok. Persze akad szívet melengető kivétel is. Velük öröm együtt dolgozni.

Szerződni szinte egyáltalán nem tudnak, mintha soha nem találkoztak volna jogi szövegezéssel (pl. munkaszerződés), így ezen a területen nagyon sokat kell fejlődniük. Kiemelten fontos lenne, hogy megismerjék a szerző jogaikat, és kérnének hozzáértő segítséget a szerződéskötések során.     

A.A.: Szerintem az, hogy azt gondolják, az író csak ír, a könyv meg csak úgy megszületik. Szent meggyőződésük, hogy csak a színpad létezik, de mögötte nincs semmi. Pedig a dolgok sűrűje, az igazi írói lét, meg a minőségi könyvkiadás a színfalak mögött zajlik. Aztán persze mindez kiderül, de olyan váratlanul éri őket ez a szembesülés, és akkora falatnak érzik, hogy ez elrettenti őket. Ezért lenne döntő, hogy már a kezdet kezdetén megkapják a megfelelő felkészítést. 

A cél a kendőzetlen valóság, hogy az írósággal kacérkodók tudják, mibe vágnak bele. Szerintetek lesz, akit a tények elriasztanak majd könyvkiadástól?

M.B.A.: Aki komolyan gondolja, azt nem. Annak hasznos segítség lesz. Aki meg elretten, az inkább ne is akarjon íróvá válni. Itt minden kőkemény munka, elköteleződés. És semmi sem jön könnyen. Minden olvasóért meg kell dolgozni. De innen is üzenem: MEGÉRI.

A.A.: Egyetértek! Akit a leírtak elriasztanak, az bele se kezdjen. Mert a valóság később sem fog változni, és ugyanúgy benne találja magát. Ez elől nem bújhat el.

Miért pont ti ketten? Miért éreztétek úgy, hogy nektek kell kimondani, amit eddig szerintetek nem mondtak ki? És ki- mit adott hozzá?

M.B.A.: Talán a legegyszerűbben úgy fogalmazhatnánk meg, hogy ugyanabban hiszünk. Folyamatosan tanulunk, fejlesztjük magunkat, és nem félünk a megszerzett tudásunkat átadni másnak. Szeretnénk, ha minőségi kiadványok kerülnének az olvasókhoz. Ahhoz viszont változásra van szükség. Mi pedig készek vagyunk a változtatásra.

A.A.: Ez nagyon jó megfogalmazás, és teljesen helytálló. Évek óta ismerjük egymást, és gyorsan kiderült, hogy ugyanazokat az értékeket tartjuk követendőnek a könyvkiadásban. Ezzel egy közös út is elkezdődött a számunkra, mert elhatároztuk, hogy megpróbálunk változást generálni azon, amiről belülről tisztán látszik, hogy nem jó irány. Vagy azért, mert elavult vagy azért, mert egyoldalú. Ehhez lehet első lépés az Írók Bibliája.

Egyikőtök sem dolgozott még társszerzővel. Hogy ment a közös munka?

M.B.A.: Adél egyszerűen zseniális. Aprólékos, precíz, minden témába elmerül, míg a válaszokat meg nem kapja. Majd ezeket közérthetően meg is tudja fogalmazni. Őt a legapróbb részlet is érdekli, míg én inkább átfogóan és folyamatokban gondolkodva létezem. Tökéletesen kiegészítjük egymást. Mással nem is tudtam volna elképzelni ennek a könyvnek a megírását. Imádtam minden percét.

A.A.: Nagyon egyszerű olyannal együtt dolgozni, akivel annyira ugyanazt gondoljátok adott dolgokról, hogy olyan, mintha az illető belelátna a fejedbe! Sok közös projektünk volt, így volt alkalmunk megtanulni, hogy dolgozzunk össze. Tudjuk, kinek mi az erőssége, milyen a munkatempója, a módszere, a kommunikációja. És persze tudjuk azt is, mi az, amiből egyikünk sem ad lejjebb: a maximalizmusból. Nem volt kérdés, hogy ebben az új szerepben is kiegészítjük egymást. Anikó ráadásul teljesen más szemmel látja a dolgokat, mint én. Ő olyan szemszögből lát problémákat, munkafolyamatokat, amihez nekem nincs szemem, de épp ez a más látásmód a kulcs ahhoz, hogy átfogót alkossunk az egysíkú helyett. Ráadásul hihetetlen érzékkel koordinálja a dolgokat. Tökéletesen olajozott munka volt, és nagyon inspiráló! Részemről várom a következő projektet!

Mit szeretnétek, ha milyen hatással lenne a könyv a könyvszakmára? Van-e távlati tervetek a Bibliával?

M.B.A.: Mindenképpen tudatosabb hozzáállást, kevesebb himi-humit szeretnénk. Örülnénk, ha a szerzők nagyobb rálátással rendelkeznének, és kevésbé naivan, felületesen állnának hozzá az írói álmaik megvalósításának. Idén indítjuk el a Neves Írók Iskoláját, ahol a képzések egy részének – általános – alapjait képezi majd ez a könyv. Több kiegészítő kötettel is készülünk, és igyekszünk naprakészen tartani a benne levő tudásanyagot.

A.A.: Az elsődleges cél az, hogy pozitív változás induljon útjára. Az Írók Bibliájával, aztán a Neves Írók Iskolájával. Első körben a szerzőkben, hiszen ők adják az alapot, minden velük kezdődik. A bennük kialakult változás reményeink szerint hosszú távon majd a könyvszakma egészében változást generál majd. De, mint mondtam, ez már a hosszú távú cél. Nem akarunk semmit siettetni. A lényeg, hogy elinduljon valami.

Az Írók Bibliája hamarosan tehát megérkezik, hogy segítsen az új szerzőknek elboldogulni ebben a csodálatos, ugyanakkor labirintusokkal dugig tömött terepen, ami a könyvkiadásnak ad otthont.

Az interjút készítette: Nyíri Abigél