Az irodalom gyönyörű, de nehéz kenyér. Ha pedig valaki a költészettel foglalkozik, még nehezebb terepet választ magának. Azonban van, akinek a nehezebb terep sem akadály! Interjúalanyom Sohonyai Attila, azon kevés kortárs költők egyike, akinek sikerült, amiről sokan csak álmodnak. Teltházas felolvasóestek, 60 ezres követőbázis a közösségi média felületeken, 13 ezer feliratkozóval büszkélkedő Youtube csatorna.

Impozáns számok! Ilyenkor az ember – ismerve ezt a szakmát – azon kezd gondolkodni, mennyi időbe és munkába került ezt felépíteni. Mert bár szokás azt mondani, hogy valaki egyszer csak úgy „berobban” a köztudatba, na de mi azért tudjuk, hogy ez nem így működik. Azt a bizonyos berobbanást ugyanis hosszú évek munkája előzi meg. Mi a te történeted, ami megelőzte, hogy mindenki ismerje a nevedet?

Üdvözlöm az olvasókat, köszönöm az interjút. Ha visszaemlékezem, 13 év munkáját mutatják a fent említett adatok, melyek számomra inkább köszönet és örömként jelentkeznek azok iránt, akik figyelemmel kísérik a munkásságomat. Természetesen ez nem mindig volt így, ugyanis én a tanuló éveim alatt egy igen rossz eredménnyel végzett diák voltam, irodalom és nyelvtan tekintetében egyaránt. Gimnáziumi éveimben a magyar tanárom elolvasva a verseimet és kijelentette, hogy előnyösebb lenne abbahagynom az ezzel való foglalkozást, mert ebből csak kudarcom fog származni – ekkor indult útnak a versszeretetem, és nem sokkal rá a publikálásom, mely a kezdeti időben igen alacsony közönséggel indult, lévén a publikálást sem ismertem, és a tartalmaim közzétételével is bajban voltam. Ahogyan az idő telt, egyre gyarapodtak az olvasóim, majd mikor megnyitottam a youtube csatornámat Gáti Oszkárnak köszönhetően már lehetőség nyílt a verseim meghallgatására is. A mai napig 20-22 neves és ismert előadó csatlakozott ehhez a törekvéshez, akik száma a jövőben bővülni fog, ahogyan a köteteim iránti érdeklődés is. Ha visszatekintek most a 13 évvel ezelőtti gyerekre, nagyon megköszönöm neki, hogy nem adta fel, bármilyen akadály is gördült elé.

Már kisfiúként úgy tervezted, hogy ha felnősz, versekkel járod az országot? És ha igen, elmondhatjuk, hogy most úgy élsz, ahogy az a régi kisfiú megálmodta jövendőbeli felnőtt önmagának?

Kisgyermekként először maszkmester szerettem volna lenni, később NBA kosárlabdázó. Ahogyan az idő telt rájöttem, hogy egyik sem az én utam, noha az ezek iránti szeretetem többé-kevésbé változatlan. Azt hiszem az a kisfiú elképzelni nem tudta volna azt, hogy az élet ide sodorja őt, de elsőkézből tudom, hogy jól érzi magát a jelenlegi helyén.

Emlékszel, mi volt az első vers, amit olvastál – esetleg felolvastak neked -, és melyik vers volt az, ami örök szerelemre gyújtott a költészet iránt?

Ady Endre – Az én menyasszonyom. Mai napig az egyik no1. Ezt követte Szabó Lőrinc – Semmiért egészen, Radnóti Miklós – Sem emlék, sem varázslat, később pedig még számtalan alkotás, amely lenyűgözött és utat nyitott felém a műfaj megismerése, később megszeretése iránt.

Meséld el kérlek – már ha egyáltalán el lehet! –, hogyan születik meg egy vers? Mi a legszükségesebb hozzávaló? Érzelem? Egy meghatározó élmény? Vagy hétköznapibb dolog is elég, akár egy szín, hang vagy illat? Mi indítja be nálad az ihletet?

Sohasem fogom tudni megmondani pontosan. Az én ihletem legalább olyan szórakozott és random, mint én magam. A legváratlanabb helyzetekben és alkalmakkor kopogtat be, és hozzám hasonló türelmetlenséggel várja el, hogy foglalkozzanak vele. Bármiről és bármivel kapcsolatban elindulhat ez a folyamat, nincs sablon, sem megszokott módszer az ezt követő versírás témájára, kimenetelére vonatkozóan: megjön, de máris kétségek között hagy. Nekem kell megfejtenem mit akar.

Milyen egy költő élete a hétköznapokban? Az emberek valószínűleg úgy képzelik, hogy versben írod meg a bevásárlólistát, és rímek ugrálnak a szemed előtt, amíg sorban állsz a postán. Tényleg minden gondolatod a rímek körül forog?

Egyáltalán nem, sőt! Ugyanolyan napi rutinokkal, gondokkal és örömökkel telített az életem, mint másnak. Annyi a különbség, hogy én rímekbe szedem a mindezekből származó konklúzióimat, avagy másét.

Oké, jöjjön egy olyan kérdés, aminek a hölgyek biztos örülni fognak, és kíváncsiak is rá: Egy költő versekkel hódít?

Az én esetemben ez sem recept. Nem emlékszem olyan alkalomra, amikor ezzel indítottam volna, sőt… Ha tehetem nem is hozom szóba: az adott ember milyensége jobban érdekel, Ő beszéljen.

Mi a titok, ha egy ma induló költő a te példádat szeretné követni? Vagy nincs is titok, csak egyéni utak vannak, mert ami nálad működött, nem biztos, hogy más számára is biztos recept?

A titok, hogy ne engem kövessen, hanem saját magát.

Verseidet az ország legismertebb előadóművészei tolmácsolják. Azt tudjuk, hogy ránk, hallgatókra milyen hatással van, amikor például Détár Enikő, Kőszegi Ákos vagy Gáti Oszkár előadásában halljuk egy-egy művedet. Most viszont azt szeretném tudni, te mit érzel, amikor először hallod a versed felolvasását?

Megnyugvást. Amikor profi kezek között van egy tartalmad, akkor nagy eséllyel tudod, hogy jó lesz az az interpretálás, amit te esetlegesen csak szerettél volna továbbítani a versed publikálásával. Úgy szoktam fogalmazni, hogy én alföldet írok, az előadó viszont domborzatot tud alkotni belőle.

Ha már előadóművészek, akkor szót kell ejteni az estjeidről is. A világjárvány miatt nyilván megritkult – sőt megszűnt – az ilyen események száma, reméljük azonban, hogy hamarosan újra eljön a nagyszámú rendezvények ideje. Te újra készen állsz a közönség elé állni?

Igen, ennek hangot is adtam nemrégiben a közösségi oldalamon, eddigi tapasztalat alapján örömmel fogadják, hogy ismét elérhetővé vált az estjeim megrendelésének lehetősége.

Azt csiripelik a madarak, hogy a rendezvényeken kívül is találkozhat majd veled az versszerető közönség, méghozzá a júniusban megtartandó Ünnepi Könyvhéten, ahol tiszteleted teszed. Hol és mikor lehet majd téged megrohamozni egy dedikálásért?

A Könyvmogul.hu-val frissen kötött együttműködésünknek már most számos pozitív eredménye van. Ezek közül az egyik kiemelkedő a Könyvhéten való részvételem. A közönség az Imádom a Könyveket Irodalmi Közösség és a Könyvmogul közös standjánál találkozhat majd velem.

Nagyon szépen köszönöm az interjút, és elárulom, hogy mi biztosan találkozunk a Könyvhéten!

A Sohonyai-köteteket keressétek a Könyvmogul.hu webáruházban!

Az interjút készítette: Nyíri Abigél