Margaret Atwood disztópiája - véleményem szerint - az első igazán zseniálisan felépített elképzelt jövőt felvázoló történet. Ez nem egy tiniregény. A cselekménye nem arra koncentrál, hogy a főszereplő szerelembe essen, és - habár összeomlik a világ, de azért - minden happy. Ez bizony olyan hangulatot teremet, hogy elhiszed: simán valósággá válhat.

A regényből a MGM Stúdió gyártott adaptációt, amelynek épp a negyedik évadára várnak a rajongók. Három nap alatt eljutottam a második évad feléhez, amikor megfogalmazódott bennem, hogy írni akarok róla. Nem csak azért, amilyen hatással van rám, hanem a megjelenés előtt álló könyvem, a Szilánk miatt is éppen aktuális a téma.

A regény sokáig várakozott az olvasási listámon, de csak nemrég került sorra. Még mindenképpen azelőtt szerettem volna megismerni, hogy elkezdeném nézni a sorozatot, nehogy előre lelőjem magamnak a poénokat.

Hm, poén… Elárulom: egy sincs benne. Se a könyvben, sem az azt hűen követő sorozatban. Nyomasztó közegbe ránt, s könyörtelenül adja a tudtunkra, a valóságban nem is állunk annyira távol tőle. Talán valóban elég egy óvatlan pillanat, amikor a nő félrenéz, és már kattan is a bilincs a csuklóján. Az oly nehezen szerzett, s még mindig több sebből vérző egyenjogúságot egy szempillantás alatt eltörölhetik.

A cselekményt Fredé, a szolgálólány szemén keresztül követhetjük. Az ő belső monológján át ismerhetjük meg Gileádot, egy egészen fiatal államot, egy csoportosulást, melynek tagjai arra tették fel életüket, hogy megmentsék az emberiséget. Az ő szemszögükből valóban ezt is teszik. Már oly mértékű a terméketlenség, hogy gyakorlatilag alig maradt nő, aki képes kihordani egy egészséges, élő gyermeket. Összegyűjtik hát, és rabszolgasorba állítják őket, hogy az állam vezetőinek, a parancsnokoknak és meddő feleségeik számára utódot szüljenek. Mindössze ennyi a dolguk. Semmi más.

Nincs munkájuk, nincs saját tulajdonuk, nincs szavuk. Elszakították tőlük a gyermeküket, megölték a férjüket és más hozzátartozóikat. Megfosztották őket még a nevüktől is. Kínzással, terrorral kényszerítik mindannyiukat egy abszurd szerepbe. Minden eszközzel mossák az agyukat, a manipulációt magasfokon működtetik, hogy elhiggyék: ennyi a rendeltetésük, s feladatukat maga az Isten mérte rájuk. A hatalom fenntartja köztük a bizalmatlanságot, nem hagyja őket barátkozni, sőt egymás besúgóivá teszi a szolgálólányokat, hogy ne legyen lázadás. Ha valakit szabályszegésen kapnak, fájdalmasan megkeserüli. Nincs kegyelem, és csakis veszteségek árán van második esély. A szemük, az ujjaik, vagy a kezük nélkül még szülhetnek. Más nem is számít.

Az egész rendszer félelmen alapul, s a működtetői megszállottan hisznek benne, hogy helyesen cselekszenek.

Felmerül a kérdés: mi is erre tartunk?

Mit kéne tennünk, hogy ne legyenek a nők ennyire sebezhetők? Hogyan tudnánk megértetni a világgal, hogy nem csupán oldalbordák, két lábon járó anyaméhek vagyunk?

A termékenységünk csupán lehetőség. Eldönthetjük, élünk-e vele. Mert az rendben van, hogy genetikailag képesek vagyunk gyermekkel megajándékozni a Földet, de a túlnépesedés a bizonyíték arra, hogy korántsem mindenkinek kötelessége ezt megtenni.

Gyengébbnek tartott nemünk okán kiszolgáltatottabbak vagyunk. Könnyedén mozgathatják sorsunk fonalát a férfiak, akik erre a Biblia nyomán feljogosítva érzik magukat. Csakhogy Isten nem adott volna értelmet a nőnek, ha nem gyönyörködne benne is. Nem járhattak volna be sikeres és mély nyomot hagyó életutat királynők, doktornők, tanárnők, ügyvédnők, vagy akár színésznők, írónők… stb. A történelem során sokáig azt hitték, képességeink korlátozottabbak, s bőven elegendő azt a keveset a családi tűzhely mellett alkalmazni.

De vajon miért pont Pallasz Athéné a bölcsesség istennője a görög mitológiában? Akkor miért nem egy izmos és tekintélyt parancsoló férfialak? Miért egy „gyenge” nő?

Meglehet, azért, mert a nők intenzívebben megélik az érzelmeiket. Az igazi bölcsességhez pedig szívből jövő szenvedély is kell, nem csupán hideg fej, józan ész, és szabad gondolkodás.

Maga a film is rámutat, mennyire fontos és szerves része a világnak egy nő, a tehetsége és mindennemű képességei szempontjából. A dolog érdekessége, hogy mindezt épp az elvakult, felsőbbrendű oldalon teszi. Megismerjük ugyanis Fredé környezetében élő személyek, így a parancsnok feleségének, Serenának múltját is, a Gileád előtti időket, amikor szabadelvű írónőként próbálgatta a szárnyait. Később alaposan kivette a részét az államalapításból, a törvényhozásból, kitartó társa volt férjének a terv megvalósításában, mégis évekkel később ő is elveszíti szuverenitásának zömét, hiába van jobb és valamivel biztonságosabb helyzetben, mint a szolgálólányok.

Ő is csak nő. Ő is csak egy eleme a gyerekgyártó gépezetnek, amiben mindig mindennek a helyén kell lennie, hogy fenntartható legyen a rendszer abszurditása.

Ám egy jelentős esemény során, amikor külföldieket lát vendégül a közösségük, Serena mond üdvözlő beszédet a vacsorán. Már az első szavából kitűnik, mennyire karizmatikus, okos szónok. Azonnal magára vonja a figyelmet, és fenn is tartja. Egész lényét kegyetlen küldetésükbe vetett mély hit járja át, mégis bizonyítja, hogy ő igenis sokkal több szellemileg, mint egy csatasorba állított droid.

Élénken megmaradt az emlékezetemben a jelenet, amikor a vacsora után Fred Waterford parancsnok, azt mondja feleségének:

„Már el is felejtettem, mennyire csodálatos vagy!”

Társa intellektualitása felkorbácsolja benne a hosszú ideje nyugvó nemi vágyát, s a jelenet végül az ágyban ér véget.

Tanulságosnak találom ezt a mozzanatot. Számomra is vonzó, ha egy férfi tájékozott és jó társalgópartner. Fordítva miért ne lenne igaz? A kémiának nem csupán testileg kell működnie, de szellemileg is. A nő és a férfi együtt alkotnak egy nagy mechanizmust, egy nagy gépezetet. Ha az egyiktől elvesszük azt, ami önmagává teszi, a másikat is megfosztjuk attól, amit szeret, ami megmozdítja legbelül. A társas kapcsolatok szempontjából is fontos tehát megőriznünk az önálló gondolatokat, az ambíciókat, a célok elérésére való törekvést.

Sorsszerűnek találom, hogy éppen a Szilánk megjelenése előtt ismerkedtem meg ezzel az alkotással. A saját regényem nem disztópia. Nők életútját mutatja be három különböző történelmi korban. Csupán fikció, mégis érzékelteti, kellő bátorsággal mire lehetünk képesek. Nem szükségszerű benne ragadnunk egy számunkra méltatlan, kellemetlen, rossz szituációban, nehogy megbélyegezzenek, vagy, hogy valaki látszólag mellettünk legyen. Jogunk van megdolgozni a sikereinkért, megmutatni, kik vagyunk, mit képviselünk, és élvezni, amit mi magunk teremtünk meg.

A világ még mindig abban a tévképzetben toporog, hogy nekünk minden esetben kevesebbel kell beérnünk. Be kéne végre látnia az emberiségnek, hogy profitálhat és javára fordíthatja, ha engedi kibontakozni a nők elméjében rejlő lehetőségeket.

Kedveled a motiváló könyveket? A történelmi ihletésű vagy a mágikus hangulatú regényeket? A Szilánkban ezeket egyszerre megtalálod. 

20% kedvezménnyel előrendelhető a Líra, Libri, a Könyvmogul  és a Bookline webáruházaiból, a megjelenést követően azonnal dedikált példányok (még kedvezőbb áron) egy Google form segítségével.

Megjelenés: május 7.

A „Milyen újdonságokat ad 2021 a könyves világnak” interjúsorozat következő részében egy hamarosan megjelenő újdonság szerzőjét kérdezem. Tavasszal érkezik Gregus Gábor: Megjelöltek című regénye, akit az új könyvéről, az általa alkotott szereplőkről, titokzatosságról, és természetesen a 2021-es évről kérdeztem.

Hamarosan itt a Megjelöltek. Mondhatjuk, hogy jól indul az év első fele. És hogyan fog folytatódni? Mik a teveid a könyvvel? Reméljük néhány hónapon belül visszatérhet az élet a régi kerékvágásba. Amikor ez megtörténik, tervezed, hogy a Könyvhét vagy az őszre tervezett Könyvfesztivál keretében mutatod be az olvasóidnak a legújabb művedet?

Persze, izgalmasan hangzik, főleg, hogy ilyesmiben még nem volt részem. Azt hiszem, fontos része az írói létnek az olvasókkal, vagy a leendő olvasókkal való találkozás, akiktől hasznos visszajelzéseket kaphatunk. Leszámítva a közvetlen környezetemet, én eddig szinte csak írásos véleményeket olvastam a könyveimről, amik persze részletesek tudnak lenni, mégis sok minden kimaradhat ilyenkor, ami egy beszélgetés során eszébe juthat az embernek. Nem is szólva arról, hogy akár még jó barátságok is születhetnek ezen események során.

Beszéljünk most kicsit az új könyvedről. Bevallom, én már a megjelenés előtt olvastam a történetet, aminek a lehetőségét ez úton is nagyon köszönöm a Mogul Kiadónak! Nagyon érdekesnek találtam, és számos kérdést hozott bennem a felszínre. Nézzük például elsőként az idő és a hely kérdéskörét, ami biztosan sokaknak feltűnik majd. Hiszen nem derül ki pontosan hol játszódik a történet, és az sem, hogy mikor. Egyfajta feszültségkeltésnek szántad a helyszín és a dátum szándékos titkolását?

Így van, ez szándékos. A történet tulajdonképpen egy kiragadott hét egy véget érni nem látszó, önmagába visszatérő cselekménysorozatból. Azonban – mint az később kiderül – ez mégiscsak egy fontos hét lesz, hisz a főszereplőnek esélye nyílik rá, hogy kitörjön egy ősi, misztikus alapokon nyugvó körből. A frusztráló időtlenség érzetét erősíti, hogy pontosan nem tudjuk meg, hol járunk és mikor, bár ezekre némi fény derül, ahogy zajlanak az események.

A nevek sem árulnak el sok mindent, hiszen Szikra, Fullánk, Pöröly, és hasonló elnevezéseket kaptak a szereplőid. Ez, a dátummal és az idővel együtt ködösen vannak jelen. Az is felmerült bennem, vajon van-e a neveknek plusz tartalma, ami az egyszeri olvasó számára nem derül ki?

Becenevekről van szó, ami sok-sok idő alatt ragadt rá a szereplőkre. Egy titkos társaságban – ahol ráadásul napi szinten tűnhet el bárki az ismeretlenben – úgy célszerű, hogy a tagok nem ismerik egymás valódi nevét. Abszurdnak tűnhet, de lehet, hogy már ők maguk sem tudnák megmondani a sajátjukat. A hétköznapi életükben úgy váltogatják a személyazonosságokat, ahogy ezt pillanatnyi helyzetük megkívánja, és ezt nem is lehetne követni. A „régi” Megjelöltek azonban már oly régóta vannak jelen, hogy akaratlanul is rájuk ragad valami jellemző titulus. „Szikra” fiatalos és gyors, „Pöröly” lomha és robosztus, a halálos „Fullánk” nevét fegyvere ihlette, és így tovább. Azt hiszem, ez jól illik a sztoriba. Akiknek eddig alkalma volt olvasni a művet, azoknak tetszett a megvalósítás.

Mindez azt szolgálja, hogy érezhető legyen, itt nem a konkrét részletek a fontosak, hanem a jelenség, amiben a Megjelöltek vannak, és amit próbálnak megoldani a maguk módján. Egy olyan regényről beszélünk, ami vállaltan kilóg a megszokott sémákból, és nem magyaráz meg mindent, hisz maguk a karakterek sem tudnak mindent, mi pedig az ő gondolataikat, érzéseiket olvasva látjuk a bonyolódó szálakat.

Azt már tudjuk, mennyi mindent bízol az olvasó képzeletére, ugyanakkor adott szereplők háttérsztorijában egyértelműen felbukkan magyar történelmi szál. Ennyi titokzatosság után miért csempésztél mégis egy adag jól beazonosítható hazai vonást a történetbe?

Ahogy zajlanak az események, egyre több apróság derül ki, így az is, hogy a meghatározó karakterek honnan jönnek, és egyes változások hogyan hatottak az életükre. Ez ad egy plusz ízt, ami szerintem közelebb hozza őket a hazai olvasókhoz, és színesebbé teszi őket.

Három könyv azért már kikerült a kezed közül, bár azok évekkel ezelőtt jelentek meg. Mennyivel fűznek másabb érzések a Megjelöltekhez, mint az Elmezavar trilógiádhoz? Vagy mennyivel voltál te íróként más ennyi év elteltével?

Az Elmezavar könyvek egy nagyszabású, komplex trilógiát alkottak, míg a Megjelöltek egy kisebb lélegzetvételű, kevésbé dinamikus mű. Szerettem volna egy más stílusú, nem annyira mesés, a valósághoz közelebb álló történetet írni, ami jobban fókuszál a szereplők gondolataira és lelkivilágára, amellett, hogy a misztikum és az akciódúsabb részek is megmaradnak. Tudatosan más jellegű írás, ami nem olyan színes és nem olyan sűrű szövésű, mint a korábbiak. A végeredményt látva, szerintem még az sem biztos, hogy az eddigi regények olvasói felismernék, hogy ezt is én írtam.

Tervezel valamit az Elmezavar trilógiáddal a jövőben? Esetleg megújulva, felfrissítve, új köntösben láthat majd napvilágot?

Ez nekem is eszembe jutott, és mivel igen népszerű volt, megérdemelné a frissítést. Tervek az új borítókra például már vannak, de a többi nem kis munkával járna, így nagyon meg kell gondolni, hol, mikor és hogyan tehető ez meg.

Egy korábbi interjúban azt mondtad, nagyon szeretnél évente új könyvvel megjelenni. A Megjelöltek megjelenése eredetileg 2020-ra volt időzítve, de – ha jól sejtem, ehhez nagyban hozzájárultak a 2020-as viszonyok – végül ez idén tavasszal történik majd meg. Ettől függetlenül tervezed, hogy idén még újdonsággal jelensz meg?

Nagyjából a felénél járok egy újabb regénynek, ami teljesen más hangulatú lesz, kicsit visszatérés a korábbi kötetek „elszálltabb” világához. Jó lenne idén befejezni – ez leginkább attól függ, mennyire tudok a munka mellett koncentrálni. Egyelőre aránylag sikerül.

A megjelenéshez ez úton is gratulálok, az interjút pedig nagyon szépen köszönöm! Remélem, hogy hamarosan újabb interjú keretében faggathatlak, talán egy friss megjelenés kapcsán.

A Megjelöltek előrendelhető a Könyvmogul.hu webáruházban, Gregus Gáborról többet az írói oldalán tudhattok meg.

Az interjút készítette: Nyíri Abigél

Könyvajánlónk a 10. hétre

 További könyvérdekességeket is találhattok a shop.konyvmogul.hu oldalán

A könyv, amiről az alábbiakban írni fogok, különleges mű. Egyfajta Krúdy Gyula „esszencia”. Novellák, szemelvények az író regényeiből. Ami közös bennük: központi figurájuk a NŐ, ahogy a 20. század elejének legnagyobb prózai lírikusa látta őket.

Krúdyról tudnunk kell, hogy – hiába vélekednek úgy sokan – nem volt „nőfaló bonviván”. Mélységesen tisztelte a szebbik nemet, erre nincs is meggyőzőbb bizonyíték, mint egyik alapműve, a Szindbád antológia.

E könyv novellái, regény-szemelvényei szintén ezt teszik nyilvánvalóvá az értő olvasó számára: az életet nagykanállal habzsoló, éjszakázó irodalom-óriás a szíve legmélyén, szinte vallásos hódolattal ír a nőkhöz való viszonyáról. Első szerelmeiről, megélt, meg nem élt boldogságokról, meghitt pillanatokról, bánatról, bűntudatról, hetyke, aztán később annál inkább megbánt visszautasításokról…

Azt azonban tudnunk kell, amikor kezünkbe vesszük a kötetet, hogy Krúdyt olvasni nem könnyű. Ne várjunk „sztorit”, fordulatokat. Az író ráérősen mesél, hangulatok, impressziók, életérzések zenélnek a lapokon.

Igen, Krúdy prózája szinte „líra”. Ezért is javaslom az olvasását úgy, mintha verset olvasnánk. Hogy is mondta Márai a Halotti beszédben? „…Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát”.

Szebben nem is lehetne az író művészetét összefoglalni: a sorok, mintha zenélnének egy akusztikus gitáron, pillanatok, érzelmek csendülnek, a nyitott olvasó szinte hasonló élményt él át, mint egy szimfónia meghallgatásánál.

Hogy kinek ajánlom a „Nő varázsa” c. kötetet?

Elsősorban azoknak, akik szeretik az olyan könyveket, amelyeket bárhol ütünk fel, és csak pár sort olvasunk is, elkap minket a hangulata.

Továbbá azoknak, akik érzik például e Krúdy mondat mély zeneiségét: „Vajon miért szeretik a nők annyira a tengert…?”

És persze azoknak is, akik még nem találkoztak Krúdy Gyula művészetével, de nyitottak a prózai költőiségre, és szívesen elmerülnének az író rendkívül összetett, de ugyanakkor szinte „tündérszerűen áttetsző”, gyönyörű világában.

A könyvet beszerezhetitek a shop.konyvmogul.hu webáruházban.

Írta: Lajos Luca

Czikora Ildikó (MOGUL Kiadó) költő, íróval beszélgetett a Könyvelvonó bloggere - NiKy -, hogy többet megtudhasson a Ha majd nem leszek... Üzenet a mennyországból című kötetéről, keletkezésének hátteréről, valamint az édesanyjának állított méltó emlékről.

A beszélgetésből sok egyéb mellett az is kiderül, hogy a versbe foglalt visszaemlékezések mekkora segítséget nyújtottak a szerzőnek mély gyászában, ami arra ösztönözte, hogy publikálja a megszületett prózai részekkel kiegészített kötet, hogy általuk mások számára támogatást nyújthasson és együttérzését is kifejezhesse.  

Itt olvasható a teljes interjú: könyvelvonó

Ugyanitt megismerhetitek NiKy véleményét is a könyvről: könyvelvonó

9. heti könyvajánlónk

 További könyvérdekességeket is találhattok a shop.konyvmogul.hu oldalán

Azok az olvasók, akik hajlamosak szerelembe esni egy-egy könyvborítóval, erre biztosan felkapják a fejüket!  A 2021-es évben sok elsőkönyves szerző lép ki a könyvpiacra, ugyanakkor akad olyan is, aki „régi lovas”, de új zsánerben kívánja megmutatni magát. A zsánerváltók közül az egyik legjobban várt könyvnek a Leda D’Rasi által jegyzett Rítus ígérkezik. A könyv júniusban érkezik a Mogul Kiadó gondozásában.

A Boszorkánydinasztia sorozat írónőjét nem kell bemutatni az olvasóközönségnek. Leda otthonosan mozog a fantasy világában, sőt! Mondhatni az az ő szülőföldje. Azt azonban kevesen tudják róla – bár A Dögben és a Végzetben már felcsillantott valamit a keményebb oldalából –, hogy nem állnak távol tőle a sötét, vérgőzös történetek sem. Éppen ezért, legújabb könyvében fejest ugrik a hidegrázós thriller világába, magával rántva az olvasót is! De vajon hová vezet ez az ugrás? Hogy az írónőt idézzük: „A kegyetlen rítusok, sötét istenek világába, és a nyomozásba, ami talán a pokolba vezet...”

Mi már nagy izgalommal várjuk, hogy elolvassuk a történetet, és lássuk, ezúttal mit alkotott számunkra a szerző, és hogyan állja meg a helyét új belépőként a thriller kategóriában.

A borítóleleplezés megtörtént, mi pedig csak annyit tudunk hozzáfűzni: Őrületes! Elállt a szavunk tőle, pedig az egyediségre azért fel voltunk készülve, hiszen Leda eddigi könyveinek borítóját sem lehet sablonnak nevezni. Az írónő több interjúban kifejtette már, hogy büszke egyedi borítóira, amikről tudható, hogy egytől-egyig magyar művészek és szakemberek munkájának az eredményeként jönnek létre. Ha lehet ilyet mondani, akkor szerintünk a Rítussal felülmúlták önmagukat!

De természetesen az írónő nem állt meg a borítóleleplezésnél, ezzel egyidőben felfedte a fülszöveget is, amire azóta mindenki kíváncsi volt, mióta januárban belengette idén megjelenő könyvei címét, élen a sokat sejtető Rítussal.

Jöjjön az említett fülszöveg:

Las Vegas a bűn városa. Drog, prostitúció, maffia, és a legdurvább gyilkosságok. A helyi nyomozók ehhez edződtek, és hiszik, őket semmi nem lepheti meg, amit ember elkövetni képes.

Ebben ringatja magát Nick Eckerton is, mégis eláll a szava, amikor egy megnyúzott holttest ügyében kezdi követni a nyomokat. Amit talál, túlmutat a hatóságok munkáján, Nick pedig eddigi hitét átgondolva kezd ráébredni az igazságra: van, amit még Las Vegas bűnben fogant városa sem látott. Egy titkos társaságot, akik sötét rítusokkal szólítják az elfeledett isteneket, és hússal, vérrel, csonttal lakatják jól őket a segítségükért cserébe.

Ismeretlen terep ez, ahová nem rendőr kell, hanem valaki, aki otthon van ebben a világban. És ki lehet az? Egy fiatal nő, aki nemcsak megjárta a rítusok poklát.

De bele is halt… 

A könyv már előrendelhető a shop.konyvmogul.hu webáruházban, 20% kedvezménnyel, a megjelenés júniusra várható. Csapjatok le rá, hogy az elsők közt kaphassátok kézhez!

Amennyiben a szerzőről szeretnétek többet megtudni, kövessétek őt facebookon, instagramon, molyon.

A borító elkészületében résztvevő csapat:

Borítóterv: Hantos Eszter Katalin, Hankatervezo

Modell, smink, esemény: Hermann- Breusz Ljubov, Ljubovmakeup, Ljubovworkshop

Borítókép: Peter Weaver, Pixl Studio

Fejdísz és kiegészítők: Vadnai Ágnes, Senga

Ruha: Espera ruhák fotózáshoz

Szerintünk ideje felcsígázni az olvasókat a 2021-es év egyik legígéretesebb trilógiájának nyitó kötetével. Nyár elején érkezik - a Mogul Kiadó gondozásában - Alexander B. Hackman első könyve. A történetről:

Mit ​tennél Te, ha adnék Neked egy bankkártyát, amin egy végtelen nagyságú pénzösszeg van, de azt is megsúgnám, hogy 27 nap múlva az egész civilizációnk összeomlik? Igen. Az egész. Biztosan lesznek túlélők, és te benne lehetsz, ha most okosan fogsz neki a dolgoknak. Szóval mit tennél most?

Eldöntheted, hogy teszel-e valamit… Elkezdhetsz gondolkodni egy stratégián.

Rendben, de mire teszed le a voksod? A világtól elzárt high-tech búvóhely vagy a puritán csatornarendszer lesz a nyerő? Esetleg ideje előkapni a világháborúból visszamaradt alig használt bunkert? Vagy francba az egésszel, csak elszórod a pénzt, mert úgysem fog történni semmi? De mi van, ha mégis?

Eljött az idő elgondolkodni azon, amire még soha nem gondoltál.
Felkészülni arra, amire soha nem akartál.
És elképzelni, ami elképzelhetetlen.

Egy történet Alexander B. Hackman tollából, aki furcsa módon nincs oda a kipusztulás gondolatáért, de azért csak összehozott egy veszett jó apokalipszis trilógiát.

A visszaszámlálás elkezdődött, a napok rohamléptekben peregnek. Huszonhét napod van. Vagy nincs…

Mi már nagyon izgatottan várjuk, hogy elolvashassuk Alexander B. Hackman: Az utolsó huszonhét - Fedőneve: "Die Katze" című humoros, mégis elgondolkodtatónak ígérkező apokaliptikus disztópiáját.

Hogy a kíváncsiságunk tovább fokozódjon, megkaptuk a 2021. június 6-án megjelenő könyv végleges borítóját, melyet most nektek is megmutatunk:

Ér elveszni a részletekben... Nektek hogy tetszik? Vajon miben lesz ez a trilógia más, mint az eddigi világvégével ijesztgető történetek? Már nem kell olyan sokat várni. Addig is jöjjön a fülszöveg:

A kipusztulásban nem az a fura, hogy mégiscsak megtörténik, hanem az, hogy másnap nem csörög a telefon és nem jönnek az e-mailek. Hiszen halott vagy, és úgy általában mindenki más is. Lehet pihenni. Na, de addig még sok a tennivaló…

Te mit tennél, ha megtudnád, hogy 27 nap múlva vége a civilizációnknak?

Barátaid és ismerőseid fele repesne az örömtől, mert végre shotgunnal lehetne grasszálni az utcákon, és tojhatnának a munkaidőre. Csak azt felejtik el, hogy először a szomszéd Clairt kéne fejbe durrantani, mert kell az utolsó nyomorult kukoricakonzervje… Vagy azért, mert pont ő akarja elvenni az utolsó müzliszeletüket. Méltatlan kép…

Szóval hidd el nekem, hogy a kipusztulásnak nincs romantikája. Viszont az odaút ettől még lehet nagyon szórakoztató.

Ez egy történet Alexander B. Hackman tollából, aki furcsa módon nincs oda a kipusztulás gondolatáért, viszont magáénak vallja Darwin elméletét. Azt, hogy nem az éli túl, akinek a legnagyobb a bankszámlája, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásra.

Ők ketten csak egy dologban nem értenek egyet: Hackman szerint a túléléshez humorérzék is szükséges.

A könyv már előrendelhető a shop.konyvmogul.hu webáruházban, 20% kedvezménnyel. Csapjatok le rá, hogy az elsők közt kaphassátok kézhez.

Amennyiben a szerzőről szeretnétek többet megtudni, kövessétek őt facebookon, instagramon és a weboldalán is.

Mason Murray nemrég tért vissza egy hosszabb szünet után, és több könyvvel is készül meglepni olvasóit. Épp emiatt kerestem fel őt, és faggattam ki, méghozzá az előkészületben levő novelláskötete kapcsán. Érkezik a Meghökkentő Mesék harmadik kötete.

Úgy értesültem, hogy újra a misztikus thriller regények felé veszed az irányt,(Rossz Hold) és egy szupertitkos történt megírásába is belekezdtél valakivel, valamint ígéret tettél a novellasorozatod folytatására. Ez utóbbira lennék most kíváncsi. Mit lehet tudni az új kötetről?

Annak idején az volt a koncepció, hogy az évtizedek során összegyűlt több száz novellámat az újakkal kiegészítve megosszam az új olvasóimmal. Ezért aztán úgy tervezem, mindegyik válogatáskötet hasonló konstrukcióban készül majd. A Mason Murray Meghökkentő meséi harmadik száma legalább egy tucatnyi rövidebb és két hosszabb novellát tartalmaz majd. Szokás szerint változatos témák közül csemegézek, és ugyanúgy lesznek misztikus sztorik, mint a sci-fi jegyeit magán viselő történetek, valamint a való élet és a sors furcsa játékait bemutató írások is. Egy a lényeg, hogy a végén mindig lesz egy csavar, ami reményeim szerint tényleg meglepi az olvasót.

Miben lesz más a novelláskötet, mint az ‘Idegenek Közöttünk’ vagy a ‘Megszállottság’?

Ahogy az előző válaszomban utaltam rá, hasonló elveket követek majd ezúttal is. Lesz egy vezérnovella, ami a kötet címét adja, és mellette sok változatos történet. Amit némi változásnak mondhatunk, hogy egy kicsit több olvasnivalót nyújtok ebben a novellacsokorban, mint a két elődjében. Arra gondoltam, hogy ha már olyan visszajelzések jöttek eddig, hogy a legtöbben sajnálták, hogy hamar a végére értek, akkor azzal kedveskedem majd a hűséges olvasóimnak, hogy változatlan minőség mellett nagyobb mennyiséget adok.

Így, hogy már több műfajban is megméretted magad, melyiket érzed leginkább a sajátodnak és miért?

Azt gondolom, hogy leginkább otthonosan a misztikus thrillerek világában érzem magam. Talán azért, mert mióta az eszemet tudom, mindig érdekeltek a rejtélyek, a megmagyarázhatatlan esetek. Felnőttként pedig sokat foglalkoztam a titokzatos események hátterével. Tudom, sőt vallom az egykori X-akták sorozat mottóját, mely szerint az igazság odaát van, amelynek alapján a legnyugtalanítóbb kérdéseinkre soha nem várhatunk teljesen korrekt válaszokat. Mégis, már a kérdések felvetése is olyan területekre vezet, amely izgatott kíváncsiságot szül bennünk. A világ nyilvánvalóan nem csupán annyi és olyan, mint amit szegényes érzékszerveinkkel megtapasztalhatunk belőle. A végtelen Univerzum és az aprócska, Föld nevű bolygó relációjáról pedig még nem is beszéltünk…

Hiszem, hogy ha egy izgalmas történetet a jelenlegi tudásunk szerint nem magyarázható kulisszák elé helyezünk, akkor olyat tudunk adni az olvasóknak, amely nem csak szórakoztató, hanem elgondolkodtató is.

A jövőben is várhatóak a ‘Meghökkentő Mesék’-hez hasonló kötetek vagy a regényeid számosságát gyarapítod majd inkább?

Kérdésedre a válaszom: is-is. Terveim szerint évente egy-egy novellaválogatással meglepem az olvasókat. Van még munícióm jónéhány év erejéig, és persze közben is születhetnek új írások, ahogy az néhány hete történt. Emellett évente szeretnék egy-egy új regénnyel is előrukkolni, természetesen a kedvenc zsánerem területéről. Az előttünk álló évekre tervbe van véve a régi könyveim, javított és átdolgozott második kiadásainak megjelentetése is. meg aztán idén még jön a már sokat emlegetett meglepetés is, amelyben egy teljesen új oldalamról mutatkozok meg.

Végezetül pedig az érdekelne, hogy a karantén időszak mennyire és milyen módon hatott rád? Többet tudtál alkotni vagy inkább hátráltatott? Várod a pandémia végét?

A karantén időszakban egyéb irányú elfoglaltságaim gátolták az írást, ám ettől függetlenül már nagyon várom, hogy a világ visszatérjen a normális kerékvágásba, mert íróként, de emberként is szükségem van az élmények, impulzusok gyűjtésére. Ehhez pedig ki kell mozdulni az otthonunk szűkéből, világot kell látni és emberekkel kell találkozni. A nagy könyves rendezvényeket (Könyvfesztivál, Könyvhét) például azért is imádom, mert ilyenkor sok olvasómmal találkozhatok személyesen.

Nagyon szépen köszönöm a válaszaidat és biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki kíváncsian várja a következő művedet, legyen az novelláskötet vagy éppen regény. Temérdek sok sikert kívánok a jövőre tekintve!

Interjúzott: Lajos Luca

A szerző már megjelent könyveit itt szerehetitek be.

Egy könyv, amit egy sokatmondó mondat ölel körül: “A Hó mindig felül landol”

Öt szó csupán, ami kifejez szerencsét, eltökéltséget, kitartást és nem utolsó sorban törtetést. Ez volt a nagy múltú, kapitóliumi Snow család jelmondata.

Ismerd meg a fiatal Coriolanus Snowt, Katniss Everdeen legnagyobb ellenségét és Panem későbbi urát! Ebben a könyvben betekintést nyerhetsz egy 18 éves végzős gimnazista fiú életének nagy pillanataiba egy háború sújtotta világban.

Coriolanus Snow már ismerős lehet azoknak a rajongóknak, akik olvasták vagy látták bármelyik Éhezők Viadala krónikát. Az említett történetekből megismert öreg diktátort és könyörtelen zsarnokot, fiatalkorában nem ezekkel a jelzőkkel illették volna. A nagymamájára és unokanővérére maradt ifjú, a jólelkű Snow, legfőbb célja a szégyen elkerülése volt.

A nagymúltú Snow dinasztia a sorsdöntő háború után 10 évvel, a nyilvánosság elől eltitkolva, napról napra él, szerény jövedelemből. Jócskán megvan még bennük az a bizonyos arisztokrácia-érzet és nem hagyják hogy ezt, egy “kis” anyagi gond szertefoszlassa.

Coriolanusnak a 10. Aratásnapon beigazolódik a legnagyobb félelme; nyilvánosan megalázzák. A feladat, amit kap, úgy érzi nem felel meg a származásának. Abban a percben Coriolanus életében egy teljesen új fejezet kezdődik, amit ebben az elbeszélésben figyelmesen nyomon követhetünk.

Nagyon megfogott a könyvben az, hogy egy olyan karakter előéletét mutatja be, akit negatív szereplőként ismertünk meg a szerző korábban megjelent műveiben. Az, hogy Snow miért lett az aki, egyben megdöbbentő, de magával ragadó is. Egy fiú, aki biztos a sorsában és a számára kitűzött célhoz a szó szoros értelmében, bármi áron képes közelebb jutni.

Ezt a könyvet azoknak ajánlom,

• akik korábban már beleszerettek Panem világába és kíváncsiak pár nagyon érdekes dal vagy akár állat eredetére, megfűszerezve ezt temérdek sok utalással és rejtett üzenettel.
• Továbbá, azoknak is ajánlott a kezébe venni ezt a könyvet, akik szeretik az írónő munkásságát.
• Legfőképp pedig, azok olvassák el ezt a kötetet, akik egy izgalmas utazásra vágynak, románccal, tragédiával és kalanddal karöltve.

Élményekben gazdag, magával ragadó olvasást kívánok, egy olyan könyvhöz, ami visszarepít minket nemcsak Panembe, de az időben is.

Írta: Lajos Luca

A könyvet itt tudjátok beszerezni: shop.konyvmogul.hu