Könyvet mindenkinek - Nekem, Neked és neki is

2020\09\17

Maklári Tamás: A teknős és az álmodozók

Csütörtöki könyvajánló

konyvajanlok.jpg

Maklári Tamás neve sokak számára ismerősen csenghet, hiszen a szerző számos német nyelvkönyvvel könnyítette meg a nebulók dolgát. 2014-ben megjelent szépirodalmi műve, a Teknős és az álmodozók azonban egy szürreálisnak tűnő, ámde mégis valóságos világba kalauzol el bennünket, Karakóziába, ahol a fantázianév ellenére minden a magyar valóságra emlékeztet.

A Teknős és az álmodozók a rendszerváltást követő huszonöt év tűpontos korrajza. Az olykor patetikus, olykor humoros, olykor keserű hangulatú regényben társadalmi kérdések, generációs ellentétek és persze politikai utalások is találhatóak.

A cselekmény magját egy diákválasztás adja, egy nap, amikor az iskola szimbolikus kulcsa a diákok kezébe kerül. A hatalom megragadásával azonban számos fontos kérdés is felmerül:

Ki mondja meg, kié a hatalom?

Mit jelent a hatalom?

Milyen eszközök szükségesek a hatalom megtartásához?

Mi mindent érdemes feláldozni a hatalomért?

A történet indirekt válaszokat ad a jelenkort feszegető társadalmi kérdésekre is, mindamellett remek képet ad a zsarnokság természetéről, de arról is, hogy az alávetett felek erre miképpen reagálnak. Érdekes, hogy noha a szerző már a legelején leszögezi, hogy egy fiktív országban játszódik, nem fáradozott sokat azzal, hogy ne magyar neveket adjon a szereplőknek. Ráadásképpen több történelmi utalást is tesz a szocialista időkre, így, még ha akarnánk, se tudnánk a történetet egy önálló világba helyezni. Ezért, illetve a narráció hangulati váltakozásai, és a különleges, olykor idegennek ható szókapcsolatok teszik a történetet igazán „magyarossá” a szó jó értelmében.

A Teknős és az álmodozók jó olvasmány lehet a fiatal és idősebb korosztálynak egyaránt, a fiatalabbaknak azért, mert egy remek, elgondolkodtató történettel lehetnek gazdagabbak, szüleiknek pedig azért, mert egy új perspektívát mutathat abból az érából, amiben ők is felnőtté váltak.

A cikket írta: Judy Tóth

Szeretnéd, hogy a Te könyvedről is írjunk? Nincs más dolgod, mint felvenni velünk a kapcsolatot az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen.

vélemény olvasás könyv könyvkritika könyvajánló magyar irodalom jó könyv szórakoztató irodalom mit olvassak könyvértékelés imádom a könyveket magyarszerző konyvmogul.hu 1000 könyv olvastam elmondom könyves érzékelések kortárs szerző Maklári Tamás A teknős és az álmodozók

2020\09\16

DUGONICS ANDRÁS IRODALMI DÍJ

Ahol az olvasók jelöltek, és döntenek a díjak odaítéléséről

Idén először kerül kiosztásra a Dugonics András Irodalmi Díj, ahol a fő hangsúly a MAGYAR SZERZŐKre és szórakoztató irodalom zsánereire helyeződött. Itt nincs politika, nincs eladási darabszám, csak az olvasó tetszésnyilvánítások.
73013114_2308691159461276_2314152675714793472_n.jpg

2020. október 5-ig lehet a kategóriák jelölti listájára szavazni, melyet mindenki a facebook esemény hírfalán ér el. Érdemes végig görgetni a kategóriák listáit és voksolni, akár közvetlenül a facebook szavazati listáin, vagy a kategóriákhoz társított google formokon.

Az olvasók jelölhettek az év első felében - 18 kategóriában -  hazai, és ugyanennyi külföldi szerzőt is. A listák egyeztetése, letisztázása megtörtént. Egy szerző egy kategóriában indulhatot, így láttuk biztosítottnak, hogy minél többen láthatóak legyenek és elismerésben részesülhessenek - nyilatkozta a díj megálmodója, M. Baranyai Anikó. - Az előzetes szakmai bizottsági szemle során azért találkoztunk meglepetésekkel. Volt gond a műfaji besorolásokkal, és egyértelmű volt, hol van olvasói rajongás. Volt, aki ugyanazt a szerzőt - esetünkben egy költőt, aki prózában egyáltalán nincs jelen - minden kategóriába beírt. Szóval volt dolgunk, és még lesz is. Kíváncsian várjuk, hogy kiderüljön kik lesznek az első díjazottak.  

Dugonics András méltatlanul ismeretlen sokak számára, miközben az ő nevéhez fűzhető az első magyar nyelvű regény - Etelka címmel -, mely első kiadása 1788-ban jelent meg. Ha valaki szeretne többet megtudni róla, akkor itt megteheti, a könyvet pedig itt olvashatja el.

Az eddigi szerzői és olvasói visszajelzések alapján elmondható, hogy örömmel fogadták ezt a kezdeményezést, és mindenki izgatottan várja a díjazottak listáját.

A szavazatok összesítése (felterjesztések + facebook szavazás + google form szavazás + szakmai bizottság) október 5-ét követően fog lezajlani. Ami látva az eddig beérkezett szavazatok számosságát, tartogathat megleleptéseket. 

Az eredményhirdetés, díjazás 2020. október 18-án, a MAGYAR REGÉNYÍRÁS NAPJÁN lesz, az emelkedő COVID-os esetszámok miatt virtuálisan, amit remélhetően jövőre egy személyes díjátadó formájában a szervezők pótolni tudnak majd.

Kategóriák, amikben díjazni fognak (kattints a képre és add le szavazatod):

dugonics_andras_irodalmi_dij_9.png dugonics_andras_irodalmi_dij_21.png dugonics_andras_irodalmi_dij_8.png dugonics_andras_irodalmi_dij_7.png dugonics_andras_irodalmi_dij_6.png

dugonics_andras_irodalmi_dij_5.png dugonics_andras_irodalmi_dij_4.png dugonics_andras_irodalmi_dij_3.png dugonics_andras_irodalmi_dij_20.png dugonics_andras_irodalmi_dij_19.png dugonics_andras_irodalmi_dij_16.png dugonics_andras_irodalmi_dij_15.png dugonics_andras_irodalmi_dij_17.png dugonics_andras_irodalmi_dij_14.png dugonics_andras_irodalmi_dij_13.png  dugonics_andras_irodalmi_dij_12.png

dugonics_andras_irodalmi_dij_11.png dugonics_andras_irodalmi_dij_10.png 

Bízunk abban, hogy ez a díj méltó elismerést hoz az eddig mellőzőtt szórakoztató irodalom kategóriában alkotó szerzők számára. 

Írta: Petrovics Anna

vélemény vers interjú olvasás horror humor krimi mese napló fantasy életrajz költészet thriller költő szatíra kaland sci fi író történelmi romantikus szépirodalom díjátadó magyar irodalom szórakoztató irodalom young adult tényirodalom irodalmi díj new adult Dugonics András imádom a könyveket magyarszerző konyvmogul.hu 1000 könyv irodalmi közösség kortárs szerző Dugonics András Irodalmi Díj

2020\09\14

Az erős nő irodalmi szemmel

A nőkép változása a szórakoztató irodalomban

Megmenteni való hercegnők helyett erős női karakterek - a nőkép változása a szórakoztató irodalomban

Adott egy hétköznapi lányka, aki átlagos kinézetűnek vagy csúnyácskának tartja önmagát, kicsit esetlen, kicsit naiv, folyton bajba keveredik, vagyis semmiképpen nem ebbe a csúnya, veszélyes világba való. Azután felbukkan életében A Tökéletes Férfi, aki mindenképpen jóképű, lehetőleg gazdag, sokszor kicsit bunkó, de épphogy csak annyira, amennyi még vonzó lehet a lánykának, és felkarolja őt. A lányka persze el sem hiszi, hogy mekkora szerencséje van, beleomlik A Férfi karjaiba, és bár történnek vele rossz dolgok, tudja, hogy A Férfi úgyis mindig megmenti majd őt. Ismerős a történet? Nemrég még így nézett ki a szórakoztató irodalomban a szerelmi szálak nagy része.

Most azonban nagyon úgy tűnik, hogy eljött végre az erős, határozott, harcos nők ideje, akik már nem várnak A Férfi segítségére, hanem ők maguk megoldják a problémáikat. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy ne vágynának a szerelemre, gyengédségre és egy társra, pusztán csak olyat szeretnének, aki valóban egyenlő félként funkcionál mellettük, nem pedig felettük álló, hős megmentőként. Ők már nem A Férfira vágynak, hanem a férfira, aki mellett nőként nem kell magukat gyengének érezniük. Aki mellett kibontakozhatnak. Aki mellett nem kell esetlenséget tettetniük, hogy a férfi hasznosnak érezze magát, és az egója kielégüljön.

adaffdfds.PNG

Egyre több olyan szórakoztató irodalmi könyv jelenik meg mostanság, amely haladva a korral megpróbál erős női példaképeket állítani az olvasói elé. Ezt a tendenciát már J. K. Rowling elkezdte a Harry Potter sorozattal, amely tele van ilyen erős, személyiségben mégis nagyon különböző, női karakterrel, a könyvmoly Hermionéval kezdve, a szigorú, de igazságos, tanításnak élő McGalagonyon át, egészen a családjáról gondoskodó, ám ha kell, harcolni tudó Mrs. Weasley-ig. Ám csak az utóbbi időkben kezdtek tömegesen népszerűek lenni a hasonló elveket valló könyvek. Suzanne Collinstól Az éhezők viadala trilógia nagy népszerűségnek örvend könyv és film formájában is. Katniss Everdeen karakterét nem lehet a törékeny virágszál kategóriába sorolni, már a regény elején kiderül, hogy ő tartja fenn a családját, profin vadászik, csereüzleteket folytat a feketepiacon, és kicselezi a békeőröket. Amikor pedig bekerül a Viadalra, szó szerint az életéért harcol. Collins természetesen nem hanyagolta el a szerelmi szálat, ám nem egy erős, izmos, harcos férfit tett Katniss mellé, aki majd megmenti a lányt, hanem Peetát, az érzelmes, gyengéd, művészlélekkel megáldott, jóságos lelkű fiút. Akinek Katniss egyenrangú szövetségese és társa lehet.

Vagy ott van Alexandra Bracken Sötét elmék című trilógiája, amely egy olyan világban játszódik, ahol egy vírusnak köszönhetően a gyerekek jó része meghal, aki pedig mégis életben marad, az különleges pszichés képességeket kap. Van, aki törölni tudja az emberek emlékeit, olyan is, aki az elméjével rá tud kényszeríteni másokat bármire, vagy elektromosságot kelt a saját testével, és kisüti a gépeket és az emberek agyát egyaránt. Ezeket a különleges gyerekeket a felnőttek, sokszor a saját szüleik félelemből koncentrációs táborokhoz hasonló helyekre zárják, ahol szörnyen bánnak velük, ám örökre nem lehet őket a kerítések mögött tartani.

A főszereplő, Ruby vörös színű, vagyis a legveszélyesebb képességet bíró gyerekek közé tartozik. Bár szüksége van társakra, akik végigkísérik az útját, és szerelmes is lesz egy fiúba, Liambe mégsem mondható gyenge lányka karakternek. A szerelmi szál mellékesen van jelen a történetben, szerintem sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak benne érzelmi szempontból a baráti szálak, és Liam is „mellékes” karakter, aki ott van Ruby mellett, de sokszor inkább őt kell megmentenie a lánynak és nem fordítva.

eretret.PNG

Melissa Landerstől az Elidegenítve trilógia hasonlóan erős főhősnővel rendelkezik. A történetben egy idegen, fejlett faj veszi fel a kapcsolatot az emberiséggel. Carára hárul a feladat, hogy egy diákcsere program keretein belül elősegítse a diplomáciai kapcsolat létrejöttét. Így találkozik Aelyx-szel, a l’eihr fiúval, aki beköltözik Cara családjához, hogy megismerje az emberi fajt. Cara és Aelyx között természetesen végül gyengéd szálak szövődnek, ennek ellenére Carát erős karakternek tarthatjuk. Amikor úgy gondolja, azt kell tennie, kiáll magáért akár Aelyx-szel szemben is, a szerelem nem befolyásolja a józan döntésekben. Nem hagyja elnyomni magát, és nem hagyja átverni magát, még a szerelem rózsaszín ködében sem.

Amy Tintera Reboot című sorozatában szerepel azonban csak az igazi kemény csaj. Wren igazi harcos, aki a bevetések során nem riad vissza az erőszaktól és a gyilkosságtól sem. Egyszer már meghalt, pontosan százhetvennyolc percre, a feltámadása után pedig erősebb, okosabb, gyorsabb lett. Viszont az érzései eltompultak. Kevéssé képes az együttérzésre, a kötődésre, a szeretetre. Callum, a férfi főszereplő ezáltal sokkal érzelmesebb, törékenyebb, mégsem nőies vagy férfiatlan. Ahogyan Wren sem férfias vagy nőietlen. Ebben a regényben pont ez a csodálatos. Megtörve a buta, nemi sztereotípiákat, bemutatja, hogy egy erős nő is igazi nő, és egy érzelmes férfi is igazi férfi.

A legvégére hagytam George R. R. Martint és a Trónok harca sorozatot, mert kicsit kirí a sorból. Martin már elég régóta dolgozik a hatodik könyvön, ám közben a filmsorozat megelőzte a könyvsorozatot. Viszont azt nyilatkozták a film készítői, hogy egyeztetve Martinnal, a sorozat követni fogja a könyv folytatásának főbb cselekménypontjait. Szóval elég valószínű, hogy a sorozatban történő legtöbb dolog a könyvben is megtörténik majd (ha kicsit másképp is).

Erre támaszkodva pedig azt hiszem, kijelenthetjük, hogy Martin a kezdetben agresszív férfiuralmon alapuló világát szép lassan fel fogja váltani egy olyan világ, amit szinte minden területen a nők uralnak majd. Igazi, erős nők. Daenerys, Sansa és Yara mind nagyon közel állnak ahhoz, hogy elnyomott, irányított, megalázott nőkből egy-egy terület erős és okos vezetői vagy társvezetői legyenek.

A cikket írta: Hujder Adrienn (Spirit Bliss)

olvasás könyv miegymás kortárs fantasy ifjúsági romantika urbanfantasy szórakoztató irodalom külföldi szerző young adult könyvsorozat erős nők imádom a könyveket Spirit Bliss 1000 könyv Női h arcok Beszéljünk róla

2020\09\10

Tara Altebrando: A távozás

Csütörtöki könyvajánló

konyvajanlok_3.jpg

A téma egyre fontosabb a világunkban: az eltűnt gyerekek.

A történet szerint hat ötéves gyerek egyik napról a másikra eltűnik. Tizenegy év után pedig, teljesen összezavarodva, öten megjelennek otthonuk bejáratánál. Scarlett, Lucas, Kristen, Adam és Sarah. Ők öten emlékeznek egymásra, viszont az elmúlt tizenegy évből semmire, valamint hatodik eltűnt társukra, Maxre sem. A rendőrség mindannyiukat kihallgatja, de a válasz mindig ugyanaz: nem emlékeznek semmire. A rend őrei és lassan a közemberek is furcsán néznek rájuk, majd hazugnak titulálják őket.

A cselekményt Scarlett, Lucas, és Max húga, Avery szemszögéből követhetjük végig. Scarlett és Lucas gondolatai eleinte nagyon különösek, amit az író a könyv szerkesztésével is nyomatékosít. Mindhárom fiatal válaszokat keres kérdéseikre: Miért nincs meg Max? Miért nem emlékeznek rá? Miért rabolták el őket? És kik? És egyáltalán miért nem emlékeznek tizenegy évre?

Mivel a nyomozók nem jelentenek sok segítséget, Adam kivételével összefognak és próbálnak magyarázatot találni a történetükre. Összevetik bizarr „emlékképeiket”, és főleg Scarlett Lucassal szép lassan elindul egy irányba. Ez az út nagyon rögös, és sokszor maguk sem értik a kiderült információk jelentését, valamint úgy tűnik, zsákutcába kerülnek. Közben Avery is a segítségükre van, ő a testvérét szeretné előkeríteni. A lány a családjával létre is hoz egy segélyvonalat, azonban minden hiábavalónak tűnik, Lucason és Averyn kívül kezdi mindenki megunni a „sztorit”.

„Az emberek azt akarják, hogy jó vége legyen,

válaszokat akarnak, de legfőképpen akarnak

valakit, akit hibáztatni lehet. És ha nem

hibáztathatjuk a felelőst, akkor igen, van egy

olyan tendencia, hogy az áldozatokat

hibáztassuk.” 

Aztán egyszercsak felpörögnek az események, egyik fordulat a másik után jön, olyan tényekre, titkokra lelnek, melyek reményt adnak mindannyiuk számára.

Az elbeszélés elejét formai szempontból először nagyon szokatlannak találtam, végül már észre sem vettem a „hagyományos” könyvektől való eltéréseket. A történetük feltárása is nagyon izgalmas volt, de jobban elgondolkodtatott, ahogy egyre inkább megváltozott a szereplők véleménye az emlékezésről, emlékeink fontosságáról. Magam sem tudom, hogy mit választanék: feltárni egy múltat, ami bizonytalan, lehet, tele van erőszakkal, traumákkal, vagy továbblépni, és élni, mintha mi sem történt volna.

A szerző szavaival zárnám az ajánlómat:

„Visszatérve a földbe.

Mert por vagyunk.

Mind meghalunk.

Mind veszítünk.

Mind felejtünk.

Mindannyian mindig távozunk.”

 

A cikket írta: Édes kis könyvkritikák blog, Dobos-Gacsó Dalma

Szeretnéd, hogy a Te könyvedről is írjunk? Nincs más dolgod, mint felvenni velünk a kapcsolatot az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen.

olvasás könyv kortárs ifjúsági könyvajánló jó könyv szórakoztató irodalom külföldi szerző mit olvassak imádom a könyveket 1000 könyv olvastam elmondom kortárs szerző

2020\09\07

5 dolog, amit nem tudtam volna meg, ha nem olvasom az Ötven árnyalat-trilógiát

A közelmúlt egyik legmegosztóbb regénytrilógiája

A szürke ötven árnyalata és folytatásai egy pillanat alatt nők millióinak kedvencévé váltak, a történet még Hollywoodot is megihlette, hiszen nem szűkölködött erotikus jelenetekben, és egy olyan alaptörténetet vázolt fel, ami akár érdekes is lehetett volna.

Rám hárult a feladat, hogy összegyűjtsem, mennyivel lenne kevesebb az irodalom, ha E.L. James sosem fogalmazza meg Anastasia és Christian történetét.

  1. A FANFICTON NEM CSAK A TINÉDZSEREK JÁTSZÓTERE

Köztudott, hogy A szürke ötven árnyalata Stephanie Meyer Alkonyat című művének „vámpírmentesített”, tizennyolc éven felülieknek szánt, továbbgondolt verziója. Mondhatnánk úgy is, hogy A szürke ötven árnyalata megfosztotta az eredeti történetet a természetfeletti misztériumától, és egy közönségesebb, ám ugyanúgy csillogó világba helyezte át. A blogregénynek indult történet több alapvető karaktervonást megtartott, kezdve a szereplők kinézetétől a férfi főhős vívódásain át egészen a női szerepek megfogalmazásáig, ami egy szempillantás alatt nagy sikert aratott leginkább a harmincas, negyvenes nők körében. E.L. James pedig nem csinált mást, csak fogta a Twilightot és megfosztotta a köteteken át tartó szexuális feszültségtől, olyannyira, hogy egy bizonyos pont után átbillent a céltalan szexualitás puritán világába. (Persze luxuskörnyezetben.) Noha a fanfiction műfaját leginkább a 12-16 éves korosztály sajátítja ki magának, E. L. James példája tökéletesen igazolja, hogy ezeket a történeteket idősebben is sikeresen meg lehet fogalmazni.

  1. MINDEN A CSELEKMÉNYVEZETÉSEN MÚLIK

Őszintén szólva, nagy rajongója voltam az első kötetnek, mert a szemet szúró mondatszerkesztési hibák ellenére is volt valami a történetben, ami feszültséget keltett, ami miatt tovább akartam olvasni. E.L. James ekkor még próbálkozott azzal, hogy pszichológiai szintre emelje a cselekményt, át lehetett érezni Ana vívódásait, noha a problémája eléggé idegen és kidolgozatlan volt. Ez a történet akár jó is lehetett volna, hiszen szólhatott volna a nővé válás lelki nehézségeiről éppúgy, mint egy olyan kapcsolatról, ahol az egyik fél komoly pszichés problémáit próbálja feloldani azáltal, hogy megpróbál kibontakozni egy stabil párkapcsolatban. Ezt az elvárást hamar elengedtem, hiszen elméletileg mégis a BDSM a történet mozgatórugója, amiben szintén sok izgalom és fantázia lehetett volna. Izgalom volt is, bár az agy egészen más részére hatott, amivel önmagában nincs is gond, azonban a harmadik kötetre annyira feltornyosulnak a kidolgozatlan cselekményszálak, hogy az egész történet hiteltelenné válik. E. L. James ennek ellenére fent tudja tartani az olvasók figyelmét, mert jó ütemben váltogatja a „vívódásokat” az ösztönökre ható szexualitással, azonban mind tudjuk, hogy ez egy igazán jó történethez nem mindig elégséges.

  1. KÖZELEBB KERÜLTEM A BELSŐ ISTENNŐMHÖZ

Furcsa belegondolni ebbe a lényegtelennek tűnő, lányos apróságba, de tény, hogy Ana annyit beszélget belső istennőjével, hogy úgy gondoltam, én magam is megkeresem a közös hangnemet vele. A történet talán egyetlen erénye, hogy Ana szemszögéből megpróbál egy releváns képet festeni a saját szexualitását nem ismerő, későn érő, elhanyagolt (?) nők rögös útjáról, amelynek végén megtalálják a saját vágyaikat, igényeiket. Ana helyzete nem volt könnyű, hiszen egy olyan kapcsolatba vágott bele, amiben a másik fél egyértelműen dominálni akart, mellőzve minden romantikus érzelmet. Ana egy darabig próbál ellenállni, azonban végül mégis belevág a kapcsolatba, aminek mind tudjuk, milyen végkifejlete lesz.

A regény olvasása remek önismereti gyakorlat, hiszen sok kérdést tehetünk fel magunkak. Mit is akarunk egy kapcsolatban? Mi a szerepünk? Mik a határaink? Ezeket a történet nyilván nem válaszolja meg, viszont ráébreszt arra, hogy többet kellene foglalkoznunk a saját belső hangunkkal, mert néha sok fájdalomtól és szenvedéstől képes lenne megóvni.

  1. RÁDÖBBENTEM, HOGY A FEMINIZMUS AZ IRODALOM EZEN SZEGMENSÉBEN (SEM) TÖRTÉNT MEG

Az a helyzet, hogy az irodalomnak nagyon nagy szüksége lenne erős, független női karakterekre. A szürke ötven árnyalatának illetve az ebből kifejlődött, mára már lecsengő irányzatnak az a legrosszabb üzenete, hogy a nőt egy tökéletesen üres, szubmisszív karakterként ábrázolják. Stephanie Meyer Bellája, illetve E.L. James Anája pontosan ennek az ürességnek a díszpéldányai. Ez az Ötven árnyalat-trilógia legnagyobb hibája, hiszen eltekinthetünk attól, hogy nem szépirodalmi magaslatokban, a hozzá illő nyelvezettel és igénnyel írták meg ezt a történetet, nem is azért készült, hogy ezeket az igényeket kiszolgálja.

Azonban a nőábrázolás éppen két nő tollából nem éppen azt a képet festi le, amit a feminista aktivisták szívesen látnának, ezt a több bojkottkísérlet is igazolja. A trilógia büszkén hirdeti, hogy a nő fényűzéssel megvásárolható, hogy a birtokba vett áru használatának gyakorlatilag csak a fizikai korlátok szabnak határt, miközben a nő elégedett, és kész bármit megtenni a férfiért. Ennek ellenére mégis igényeltük a folytatást, ittuk a sorokat, mintha ez természetes volna, és éppen ezért válik károssá.

  1. A KÖNYV JOBB A FILMNÉL

Ez persze sok esetben igaz. Én szkeptikusan fogadtam a filmadaptáció hírét, hiszen akkor már túlvoltam mind a három köteten. Volt ugyan arra remény, hogy viszonylag élvezhető filmet alkossanak a könyvből, azonban az idill hamar füstbe ment, amikor egy alapvetően 18+-os történtet korhatárát 16+-ra csökkentették. Ez alapjaiban korlátozta le az erotikus jelenetek vásznon való megjelenítését, ráadásul az sem segített a helyzeten, hogy Jamie Dornan és Dakota Johnson között sem volt meg a megfelelő kémia. Éppen ezért az egyébként önmagát olvastató, viszonylag részletes leírások, valamint a lélektani ábrázolások sem tudtak megfelelően kibontakozni. Maradtak tehát a két aktust összekötő harmatgyenge dialógusok, illetve a fényűző környezet, ami egyáltalán nem adja át a történet magvát.

Le kellene vonni a konklúziót.

Az a helyzet, hogy E.L. James trilógiája mindvégig ambivalens érzéseket váltott ki belőlem, és a nyilvánvaló hibái mellett nehéz kiemelni az erényeit. Hogy miért? Talán azért, mert nem lehet előítéletek nélkül beszélni róla. Hiszen aki még nem olvasta, kategorikusan a pornó műfajába sorolja, azon könyvek közé, amiket csak az unatkozó, kielégítetlen háziasszonyok olvasnak unalmas estéiken. A szürke ötven árnyalata sikere azonban vitathatatlan Hiszen hivatkozási alappá vált, megalapozott (népszerűvé tett) egy ágat a szórakoztató irodalmon belül. Gondoljunkcsak bele! Hol lenne ma Lakatos Levente, ha E.L. James nem írja meg Anastasia és Christian történetét? A sikere minden bizonnyal mérsékeltebb lett volna.

Számomra A szürke ötven árnyalata egy kíváncsi kaland volt, hiszen amikor olvastam, a regény kézről-kézre járt a kollégiumban. És ha ekkora réteget olvasásra tud bírni, akkor nem vitathatjuk az erejét. Mert ennek a könyvnek hatalma van, talán nagyobb is, mint gondolnánk. Hiszen a világa magába szippantotta az embert, és rávette, hogy több mint ezer oldalt elolvasson a lehető legrövidebb időn belül. És erre ma kevés könyv képes ilyen széles rétegben.

A cikket írta: Judy Tóth

dfsffd.jpg

vélemény olvasás könyv divat miegymás erotikus kortárs író romantikus romantika szórakoztató irodalom külföldi szerző imádom a könyveket 1000 könyv könyves érzékelések kortárs szerző Beszéljünk róla

2020\09\03

Vincze Zita: India gyógyszálló

Csütörtöki könyvajánló

Következzék egy vékonyabb, reálisabb alkotás. Vincze Zita: India Gyógyszálló című műve merőben eltér az eddig bemutattaktól.

mockup-of-a-square-hardcover-book-in-a-casual-setting-33659.pngHogy miért? Mindjárt megtudjátok.

Az íróval való találkozás:

Az összejövetel utolsó beszélgetése következett, amikor végre szembe találtuk magunkat egymással (jó magyarosan kifejezve). Mindketten elcsigázottak voltunk a fáradtságtól, és sajnos csak pár szót váltottunk. Nem sok mindent tudtam meg róla akkor, de az írása jócskán kárpótolt ez ügyben. Remélem, legközelebb több időnk lesz, mert sok kérdésem lenne hozzá.

A könyv bemutatása:

Egy majd' 200 oldalas kis drágáról van szó. Ha megkérdeznétek, mi a műfaja, nos, röviden úgy tudnám leírni, hogy egy plog. Igen plog. Egy papír alapú blog. Rendszerezett, formázott, nyomtatott változata ez a mai modern netnaplónak. Oldalakon keresztül olvashatunk arról, hogy miként próbálja a kint szépsége feledtetni a bent szörnyűségét. Ugyanis az írónő szerelmi bánatát akarta lapátra tenni a Hindusztáni-félszigetet a nyakába véve (plusz még egy nyughatatlan duracellnyuszi társnőt.)

Vélemény:

264356_240574532621011_7675886_n.jpgElég nehéz véleményt mondani valakinek a naplójáról. Mégis mit mondhat/írhat az ember? Hamaranna, legközelebb jobban figyelj a pénzmágus taxisokkal? Hát, nem egyszerű. De azért megpróbálom.

Pozitívum maga a mű koncepciója. Nem akar mást, csak elmondani, hogy miket látott, mit hogy élt meg, mit érzett. Nem viszi túlzásba. Persze lelkizik néha, ki nem? De mindent egyolyan humoros stílussal nyakon öntve tálal, hogy szánk gyakran akar fültől fülig érni. Egyszer mindenképp érdemes elolvasni, ugyanis a képünkbe tolja India torztükrét. Hogy ott hogy élnek, hogy vélekednek magáról a létről. Különös európai szemmel belenézni ebbe a bűzlő, szélsőséges mégis vidám, élénk és lenyűgöző tükörbe. De vigyázat! Súlyos India és utazás utáni vágyat képes ébreszteni. Túracipőt, hátitáskát, mélyre pakolni, mert különben ti is nekivágnátok valami távoli helynek. Én figyelmeztettelek titeket.

Mivel nem minden fenékig tejfel, így természetes, hogy ennek a könyvnek is voltak gyengébb láncszemei. Elsőként a kép-szöveg diszharmóniát emelném ki. Láthatunk mellékelve szép számmal, nem is inkább a mennyiségükkel volt kis problémám, hanem azzal, hogy nem igazán passzoltak a mondandóhoz. Vagy épp ott nem volt fotó, ahol igazán megnéztem volna egy-egy életképet.

A másik inkább személyes dolog. Nos nem mennék bele a részetekbe, de maradjunk annyiban, hogy sose értettem, hogy tud valaki ennyire szeretni egy embert, akitől csak szenved. Tudom, hogy az én tapasztalatlanságom a ludas, de valahogy nem fogom fel a mindent felperzselő, kiégető, elhamvasztó, kínzó, világon átmenő szerelmet. Olyan ez, mint az arany WC papír. Tudom hogy van, hallottam róla, de nem fogom fel, hogy miért is jó az. Ízlések és pofonok.

Összességében egy élvezhető, elgondolkodtató, nevettető vagy épp elborzasztó, elszomorító kis könyv. Ennek hála "India vágyam" lett, pedig sose gondolkoztam azon, hogy oda elmenjek. Mit nem tesz velünk egy könyv! (Vagy épp a szerelem...)

Kiknek ajánlom:

Az úti regények, naplóregények rajongóinak előszeretettel nyomnám a kezébe, hisz minden álmuk teljesül vele. Továbbá az álmodozóknak, Ázsia kedvelőknek, romantikusoknak. Mindegyikük kap egy-egy kis szeletet a tortából. Bon appetit!

Kedvenc részlet:

"Bárhol voltunk, bármit csináltunk, minden tökéletesen sikerült. India nagy erénye még az utolsó napokban is megmutatkozott. Az egész utazás alatt egyetlen pillanat sem akadt, ami ne hozott volna valami olyasmit, ami teljesen kimerítette a meglepődés és csodálat legmagasabb fokát."

Tollam nyomán a tinta blog írása

Szeretnéd, hogy a Te könyvedről is írjunk? Nincs más dolgod, mint felvenni velünk a kapcsolatot az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen.

vélemény olvasás könyv kortárs könyvkritika könyvajánló magyar irodalom jó könyv mit olvassak könyvértékelés imádom a könyveket magyarszerző 1000 könyv olvastam elmondom könyves érzékelések furcsa szeresd kortárs szerző

2020\08\31

A hazai könyv már nem elég?

Ha más nyelven is olvasol, kinyílik a világ

Számos oka lehet annak, ha valaki úgy dönt, mostantól angolul - vagy bármilyen más idegen nyelven - fog olvasni. Ezúttal tekintsünk el azoktól, akik külföldön élnek és tulajdonképpen nincs sok esélyük magyar könyvekhez hozzájutni, hacsak nem otthonról viszik magukkal.

A legkézenfekvőbb okok egyike a nyelvtanulás, hisz tudjuk, hogy az olvasás az egyik legjobb módszer a szókincs fejlesztésére. Nincs ez másképp az idegen nyelvek esetében sem. Persze az is fontos, hogy a nyelvtudásunknak megfelelő művet válasszunk: relatíve kezdőként talán nem tanácsos egy Tolkien életmű kötetnek nekiugrani. Érdemes képregényekkel, akár ifjúsági regényekkel kezdeni. De jó választás lehet egy olyan könyv is, amit magyarul jól ismerünk, így megkönnyítve az idegen szavak megértését.

action-book-books-bookshop-261859.jpg

Egy másik, prózaibb ok lehet az iskola általi elvárás. Az egyetemen/főiskolán - szaktól és intézménytől függően - gyakran szembesülhetünk azzal, hogy adott témához csak külföldi szakirodalmat vehetünk igénybe. Van, ahol el is várják az idegen nyelvű forrás használatát. Ez persze nem feltétlenül buzdít minket arra, hogy a szabadidőnkben is külföldi könyveket bújjunk, de kezdő angolul olvasóként sikerélményt adhat, ha képesek vagyunk egy bonyolultabb nyelvezetű szöveg megértésére is. Az apró sikerélmények pedig arra sarkallnak, hogy nagyobb célokat is kitűzzünk magunk elé.

Az én angol nyelvű könyvek iránti rajongásom is valahogy így kezdődött. 2010-ben, a középfokú nyelvvizsgámra készülve úgy döntöttem, hogy letesztelem magam. Akkoriban nagyon keveset olvastam, a könyveket parkoló pályára kellett állítanom. A képregény és szakirodalom olvasó fázisokon már túl estem, nagyobb kihívásra vágytam. Nekiveselkedtem hát a J.K. Rowling: Harry Potter - Bölcsek Kövének. Könnyed, kellemes olvasmány, első próbálkozásnak az angol nyelvvel pedig kiváló. Ekkor még nem éreztem azt, hogy az én utam az angol könyvek lennének. Sőt még csak meg sem fordult a fejemben. Jól elvoltam én a magyarul kiadott könyvekkel, köszöntem szépen.

Nagyon szerettem az érzést, amikor beléptem egy könyvesboltba és a levegőben ott volt a várakozás izgalma, hogy vajon melyik könyvbe fogok beleszeretni. Volt egyfajta varázsa, ami néha még ma is hiányzik. Akkor még fogalmam sem volt, mennyire korlátozott az a kis világ, amiben éltem. Az embert könnyedén el tudják vakítani a könyvektől roskadozó polcok, a választás szabadsága.

De szabadság-e az, ha csupán néhány kiadó dönti el, mi az, amiből választhatok?

Mi van, ha a legújabb trendek, sikerkönyvek engem nem érdekelnek?

Mi van, ha azok a könyvek, amiket én keresek, nem illenek bele a hazai kiadók profiljába?

Mi van, ha én nem akarom, hogy mások - akár a kiadók - mondják meg mit olvassak?

A szerzői kiadásról itt nem ejtenék szót, mert egyrészt ez akkor fel se merült bennem, másrészt azokat a könyveket nehezebb fellelni még mostanság is. Amíg pár éve nem csatlakoztam a Goodreads-hez, én is csak magányos farkasként mentem a magam feje után. Többek közt ennek köszönhetem, hogy visszacsábultam a rendszeres olvasás világába.

2011-et írtunk, év eleje volt, és boldog tulajdonosa lettem Rob Thurman Holdvilág című könyvének. Korábban olvastam az Éjvilágot is a szerzőtől, de fogalmam sem volt róla, hogy az egy sorozat része. Nem kellett hozzá sok és az internetnek hála megtudtam, hogy bizony a Cal Leandros sorozat első két kötetéről van szó. Amerikában akkor már az ötödik kötet megjelenésére készültek. Ez volt az első találkozásom az ún. urban fantasyvel, és az első pillanattól kezdve rabul ejtett. Az író sötét humora, a sok akció, a mitológiai lények kifordítása és persze a főhős, aki csöppet sem nevezhető átlagosnak – de még csak hősnek sem igazán – mind hozzájárult ahhoz, hogy ma már a dark fantasy, vagy grimdark műfajok kedvelője lettem. A mai napig ez a kedvenc sorozatom és rengeteget köszönhetek neki. Többek közt azt, hogy rászoktam az angol könyvekre.

Sosem voltam híres a türelmemről, így képtelen lettem volna kivárni, míg végre lefordítják az összes könyvet magyarra – erre egyébként a mai napig várhatnék – ezért a dolgok elé mentem és belevetettem magam a mélyvízbe. Nem volt könnyű. A korábbi könnyed olvasmányokhoz képest ezeknek a nyelvezete sokkal... nem mondom, hogy kifinomultabb, inkább bonyolultabb volt. Megtanultam, hogy nem az egyes szavakra kell koncentrálni, hanem a mondatok értelmére. A szövegkörnyezetre, bármire, ami segít és előrevisz a történet megértésében. Ráadásul egy idő után ezzel már nem is foglalkozik az ember. Fura, mennyire könnyen rá tud állni az agy egy másik nyelvre, ha elég sokat foglalkozunk vele.

Az elmúlt 5-6 évben teljesen rákattantam az angol nyelvű könyvekre. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy imádom a nyelvet, illetve, hogy beszereztem egy e-book olvasót, amire sokkal könnyebb angol nyelvű könyveket venni, mint magyarokat. Meg aztán így nem kell bosszankodnom, ha esetleg a sorozat kiadását, amit éppen olvasok félbeszakítják és sosem tudom meg, mi lesz a történet vége. Habár még ez sem garancia semmire. A fent említett Cal Leandros sorozat 11. kötete, aminek 2016. decemberében kellett volna megjelennie, úgy tűnik sosem fog megtörténni. Legalábbis jó darabig biztos nem.

Az angol nyelvű olvasásra való átállással számomra kinyílt a világ. Számos olyan könyvet/sorozatot ismertem meg, amelyek kiadására Magyarországon sosem fog sor kerülni. A külföldi szerzők élete sem fenékig tejfel, ha épp nem tartoznak a mainstreamhez. Talán egy másik cikkben majd erről is megosztom a meglátásaimat.

Lezárásképp szeretnék arra bíztatni mindenkit, aki esetleg kacérkodik az angol nyelven való olvasással, hogy bátran vágjon neki! Talán ő maga is meg fog lepődni az eredményen.

És ne féljetek kitágítani a látókörötöket, legyen szó akár hazai, akár külföldön megjelent könyvekről!

A cikket írta: Takács Timy

olvasás miegymás szórakoztató irodalom külföldi szerző mit olvassak imádom a könyveket 1000 könyv könyves érzékelések Beszéljünk róla

2020\08\27

Csabai Márk- Egy csibész naplója

Csütörtöki könyvajánló

konyvajanlok_2.jpg

Csabai Márk nevével először 2015-ben találkoztam. Már akkor megjegyeztem magamnak a fiatal író nevét, mert érdemes odafigyelni rá. A Hatlövetű című regényét még a megjelenés évében olvastam. Ebből kiindulva, nagy időbeli hátralépést téve, egy korábbi művét vettem most a kezembe: Hadd lássam, mekkora a különbség a két írás között.

Történetünk főhőse egy fiatal budapesti „csibész”, aki Barabás Viktor névre hallgat, és rendkívül jó érzékkel tud igen nagy bajba keveredni. Kalandozásai során megjárja az alvilág különböző stációit, miközben minden rázós helyzetben szem előtt tartja, hogy ő tulajdonképpen nem ide való, hiszen ízig-vérig jófiú.

Az alap sztori tehát egyáltalán nem hétköznapi. Viktornak meg „kell” mártóznia a szervezett bűnözés szennyvizében. Ugyanakkor a főszereplő egyszerű „hazai gyerek” stílusa, és a történet nagy részének helyet adó jól ismert pesti utcák nagyon is hétköznapivá, szerethetővé, teszik a történetet. Viktor olyan főhős, akiről az olvasó valóban el tudja hinni, hogy létezik, ő az a srác, aki a szomszéd lakásban lakik, és egyszerű csibészes szétszórtságában keveredik egyik zűrből a másikba. Mert zűr akad elég, főhősünk sorozatos slamasztikákba keveredik, de szerencséjére nincs egyedül. Az író színes egyéniségeket adott mellé társaságul, ráadásul gondosan elrendezte azt is, hogy a történet előrehaladtával mindegyikükről kiderüljön valami, ami más megvilágításba helyezi őket.

Van itt tehát ellentmondás és újdonság dögivel, akárcsak akció, ami élettel tölti meg az egész történetet, és viszi magával. Na és persze ott van még a humor is.

Egy interjúban Márk stílusát Rejtő Jenőéhez hasonlították. Aki ismeri – és szereti – a Rejtő-féle könyveket, az erre azért felkaphatja a fejét. Én is így tettem, és azzal a szent elhatározással vettem kezembe a könyvet, hogy ezt a stílusegyezést leellenőrizzem. Aki ezt a hasonlatot alkotta, nem beszélt a levegőbe. Márk könnyed, fricskás humora, és a szemléletes leírásokkal elénk tárt komikus helyzetei valóban Rejtőt idézik. Márk ösztönösen adja a humornak azt a fajtáját, amit minden ember egy pillanat alatt magáévá tud tenni, és elképzelve a helyzetet, nagyokat röhög rajta. Én pedig egyszerűen imádom, hogy a történet tele van komikus jelenetekkel.

Na de hogy ne csak pozitívumot mondjak, ejtek néhány szót egyéb dolgokról is. Egy picit nehézkes volt, a „csibészes naplóban” a történet dinamikája, mert azt nem éreztem egységesnek. A humorral ellentétben, ami folyamatosan egy szinten mozgott, az izgalmas jelenetek időnként megakadtak, és volt, hogy hosszabb időn keresztül csak a piti bűnözői hétköznapokat „éltük”. Az igazán izgalmas rész a történet közepétől indult, amikor a helyszín Rómába került át. Onnantól nem volt megállás, és az üldözések, erkélyről ugrálások, röpködő golyók sorában pont azt kaptam, amire vágytam: hogy nem akarom letenni a könyvet. Itt-ott jól jött volna némi magyarázat, egy kis plusz infó, mert nem volt teljesen érthető végül mi-hogy alakult úgy,ahogy.

Például egy baleset után, hogyan lehetséges, hogy a következő képkockában már delikvenseink egy koreai bűnözőnél ébrednek? Jó lett volna ehhez egy kis adalék.

A szereplők közül két személynél éreztem úgy, hogy több szerep jut nekik, aztán egy kis csalódással vettem tudomásul, hogy nem, ez bizony ennyi volt. Egyikük korán meghalt (pedig esküdni mertem volna, hogy még visszatér), másikuk feltűnéséről pedig romantikus szálat feltételeztem, így aztán kicsit furcsálltam, hogy feltűnik, aztán meg csak úgy eltűnik.

De mint mondtam, ez csupán az én véleményem, ki tudja, talán csak olvasói szőrszál hasogatás, vagy az is lehet, hogy egyszerűen csak még többet akartam olvasni a sztoriból. Bárhogy is legyen, két estémet tette vidámmá a könyv forgatása, és mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a hazai tájakon, ízig-vérig hazai szereplőket felvonultató könnyed, de nem egyszerű történetet.

 

A cikket írta: Andrási Adél

Szeretnéd, hogy a Te könyvedről is írjunk? Nincs más dolgod, mint felvenni velünk a kapcsolatot az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen.

vélemény olvasás könyv kortárs könyvkritika könyvajánló író magyar irodalom jó könyv szórakoztató irodalom Csabai Márk mit olvassak könyvértékelés imádom a könyveket magyarszerző konyvmogul.hu 1000 könyv olvastam elmondom könyves érzékelések kortárs szerző

2020\08\24

Miből lesz a cserebogár?

Egy könyvimádó legmeghatározóbb könyvélményei

Mindenek előtt két kérdést szeretnék tisztázni.

Először is: miből lesz a cserebogár?

Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb könyvimádó már gyerekkorában megismerkedik a könyvek izgalmas és színes világával – többnyire mesék formájában. Hozzám hasonlóan biztos sokan emlékeznek még milyen volt elmerülni egy kalandokkal, csodás lényekkel teli világban, ahol nem egyszer mi magunk alakíthattuk a történeteket.

Tehát a mesék nagyon is fontos szerepet játszottak a könyvimádatom kialakulásában.

Számos egykori kedvencemből ma is fel tudok idézni jeleneteket, vagy olyan élményeket, amelyek az esti mesemondáshoz kapcsolódnak.

De mitől lesz egy könyv meghatározó?

Csupán az, hogy érzelmeket vált ki, nem tűnik elégségesnek – ezt minden valamire való könyvtől elvárjuk, amit a kezünkbe veszünk. Egy jó könyv attól lesz meghatározó, ha egyúttal formál, alakít minket, nem egyszer úgy, hogy észre sem vesszük. Ezek azok a könyvek, amiket időről időre újra előveszünk, és mindig találunk bennük valami újat, amiben magunkra ismerünk.

Ha visszagondolok a gyerekkori könyvélményeimre, az első, ami megjelenik előttem, Fekete István Vukjának egy kissé viharvert, itt-ott kiszínezett példánya. Nem tudom hányszor olvastam, de az biztos, hogy nem egyszer vittem magammal az oviba. A könyvmolyságot nem lehet elég korán elkezdeni.

blur-book-girl-hands-373465.jpg

Vénségemre már nem olyan könnyű felidézni, hogy gyerekként miért rajongtam annyira az árva kisróka történetéért. Azt gondolom, tudat alatt már akkor is azokhoz a karakterekhez húzott a szívem, akik valamiért mások voltak, akikre nem lehetett rásütni a normális vagy átlagos bélyeget. Ahogyan rám sem. Vukban magamat láttam – okos volt, önfejű, önzetlen, játékos és bátor, mindenek előtt pedig szeretetre méltó. A rókák szabad népének büszke fia.

Nem olyan rég újra a kezembe akadt a könyv, és még így felnőtt fejjel is elképesztett az a játszi könnyedség és természetesség, amivel Fekete István életre keltette nem csak a szereplőket, de az egész környezetet. Egyáltalán nem esik túlzásokba, mégis az ember úgy érzi, mintha ott lenne a megelevenedett erdőben, testközelből látná a rókakölyköt, aki épp élete első zsákmányát igyekszik elejteni, ahogy felnő és ugyanolyan bölcsességgel és ravaszsággal néz szembe az ismeretlennel, mint híres felmenői.

Egyszerű, sallangmentes stílusával nem csak a gyermekek, de a felnőttek számára is élvezhetően ismertet meg mindazzal, ami az élethez tartozik: a halállal, az elmúlással, a felnőtté válással, a bátorsággal, a család fontosságával és azzal, hogy az élet akkor is tartogat meglepetéseket, amikor már nem számítunk rá. De talán a legfontosabb üzenete Fekete Istvánnak, hogy szeressük és tiszteljük a természetet, amely olyan csodákat rejt, amelyeket mi simabőrűek talán fel sem tudunk fogni. Egy biztos, én sosem éreztem annyira közel magamhoz, mint ezeket a sorokat olvasva:

„Lefelé hajlott a nap. Búcsúzóul betekintett még

az erdőbe, hol hosszúra nyúlt az árnyék, és a

szelíd szemű gerlék halkan kurrogtak. Vörös

fényben úszott a fák dereka; hazafelé

zümmögtek a méhek, és csengő madárdal

fuvolázott ezer hangon.”

 

A cikket írta: Takács Timy

könyv miegymás könyvajánló magyar irodalom jó könyv kedvenc könyv imádom a könyveket magyarszerző 1000 könyv könyves érzékelések

2020\08\20

Szilágyi Heléna: Ahol a part szakad

Csütörtöki könyvajánló

konyvajanlok_2.jpg

Szilágyi Heléna Ahol a part szakad című könyve a Colorcom Kiadó gondozásában jelent meg. Rég olvastam már ifjúsági regényt, izgatottan vártam, mit rejtenek az oldalak. Felemás élménnyel gazdagodtam.

A történet roppant egyszerű. Középpontjában Szabó Írisz áll, akinek az erős külső nyomás ellenére meg kell találnia önmagát. A lány ugyanis már kiskora óta az árnyékba húzódva él. Előbb az ikertestvére mellett képtelen kiteljesedni, majd a legjobb barátnője is elvonja tőle az emberek, és a fiúk figyelmét. Az elvárásoktól hemzsegő világban Írisznek nem csak azzal kell megküzdenie, hogy fiatalon elhunyt húga tehetségét még csak meg sem közelíti, éveken át szerelmes reménytelenül az osztály legcsillogóbb tehetséggel és jövőképpel megáldott fiújába. A fejlődésregény végigvezet minket a kamaszkor legnagyobb dilemmáin.

Ki vagyok én? Mit akarok valójában? Tényleg én akarom? Hogyan lehetek önmagam? Vajon a szüleim tényleg a legjobbat akarják nekem? Mi van, ha csak a saját vágyaikat akarják velem beteljesíteni?

A regény remekül feldolgozza ezeket a kérdéseket.

Azonban.

Az, hogy Írisz szemszögéből ismerjük meg a történetet, több átkot is magában hordoz. A történet csapong a gyermeki Írisz és felnőtti önmaga gondolatai között, ami önmagában nem is lenne probléma, hiszen sok regény dolgozik hasonló módszerrel, és eképpen tényleg egy fejlődéstörténetet ismerhetünk meg, azonban néha nem sikerült megtalálni az összhangot a két látásmód között. Sokszor tűntek az események utólagos belemagyarázásnak, ami tűnhet a fiatalkori történések felnőttként való értékelésének is, ami megállja a helyét a történetben, azonban az utalások nem voltak mindig a helyén, ami miatt egy furcsa, félig nosztalgikus, félig valós idejű cselekmény jött létre.

Ezen túl a szöveg sem volt mindig konzisztens, amit leginkább a korrektúra hiánya okozhatott. Amellett, hogy előfordulnak benne a kontextusba nem illő, esetleg véletlenül otthagyott félmondatok, számos súlyos helyesírási és tördelési hibát találtam, ami sokat rontott az olvasási élményen.

Ennek ellenére a történet olvastatta magát, noha szinte biztos voltam abban, hogy miképpen ér véget. Ugyan a történet hangulata leginkább komornak, incentrikusnak írható le, jól jellemzi, mi mindenen megy át egy kamasz, ha elveszti a testvérét, az évek múltán a legjobb barátnőjét is, miközben magára talál, és még a szerelem is elképzelhető perspektívává válik.

Az Ahol a part szakad összességében lelkileg jól megalapozott történet, leginkább azoknak ajánlott, akik szintén hasonló problémákkal szenvednek, hogy az életük e történet által talán egy új nézőpontba kerüljön.

 

A cikket írta: Judy Tóth

Szeretnéd, hogy a Te könyvedről is írjunk? Nincs más dolgod, mint felvenni velünk a kapcsolatot az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen.

vélemény olvasás könyv kortárs ifjúsági könyvkritika könyvajánló magyar irodalom szórakoztató irodalom mit olvassak könyvértékelés imádom a könyveket magyarszerző konyvmogul.hu 1000 könyv könyves érzékelések kortárs szerző Szilágyi Heléna Ahol a part szakad