Egy önsajnálatban dagonyázó nő, tucatnyi ismeretlen tinderes találkával szemben. Ugyan mi sülhet el rosszul?! Minden!

Rohamléptekkel végeztem ki L. J. Wesley: 12 első randi című könyvét, ezért erős késztetést éreztem, hogy összeszedjem a vele kapcsolatos gondolataimat.

(Helyenként spoiler veszély várható!)

Először a hatalmas hiányérzetemnek adnék hangot. Ez a könyv akár a Kötelező olvasmányok röviden egyik kötete is lehetne. Lélegzetvételnyi pihenőt sem ad az olvasónak, a történet fénysebességgel halad előre, egyik randitól rohanunk a másikig. A köztes időről - ami elvileg egy hónap - nem kapunk túl sok információt. Azt elismerem, hogy a vége felé van igazán miről beszélni Sam magánéletével kapcsolatban, hiszen addig lényegében csak otthon eszi a fene és nyűglődik nagy bánatában. Ettől függetlenül nekem hiányzott Sam belső vívódása. Elvégre ő a főszereplőnk! Több olyan bekezdést elbírtam volna, ami a sztorit ugyan nem viszi előre, de mégis jobban megismerjük, összebarátkozunk vele. Néhány randit is még bátran el lehetett volna nyújtani, néhol kicsit később is kibújhatott volna az a bizonyos szög a zsákból. Sajnos a részletekbe nem igazán belemenő stílus és a gyors tempó miatt kidolgozatlannak tűnik a könyv.

Találkoztam egy olyan megállapítással, miszerint a könyv rövidsége a legnagyobb erőssége és hibája egyben. Ezzel tökéletesen egyet tudok érteni. Jól esett, hogy pár óra alatt ki tudtam végezni; igazából ez volt az egyik oka, amiért belekezdtem. Tudtam, hogy nem hatszáz évig tart majd mire a végére érek, ugyanakkor szívesen olvastam volna még tovább.

És ezzel el is érkeztünk oda, hogyan sikerült ilyen gyorsan befejezem, ha „ennyi” bajom volt vele.

L. J. Wesleynek sikerült ilyen kevés oldalban is egy olyan történetet kerekítenie, aminek van íve, sokféle karaktert vonultat fel és baromi jó a humora. Többször letettem a könyvet, hogy rendesen kinevethessem magam egy-egy poénon. Tűkön ültem mit tartogat még Pam a tarsolyában, ki lesz a következő balek, akivel Samet bünteti. Mondanom sem kell, hogy akadt pár kedvencem, ami nem is csoda, mivel olyan válogatott kretének jelennek meg, hogy az ember lánya hálát ad az égnek, amiért nem ő ül velük szemben.

Például az a szerencsétlen, aki az első öt percben berottyantott a Meki közepén, de még az utolsó szalmaszálba kapaszkodva ráfogja a szagot a közelében lévő kisbabára. Persze sikertelenül, hiszen hiába távozik a gyerek az anyukájával, a szag megmarad. És ez a nyomorult még mindig egy fokkal feljebb került a listámon, mint az a srác, aki az egész találkozó alatt az anyjával telefonált és már kezdésnek a konyhába akarta paterolni Samet.

“Biztos meg tudsz tanulni te is főzni, anya biztos szívesen segítene.”

Erre csak annyit mondtam volna neki: "Tudod mit? Akkor főzess anyáddal, engem meg kerülj el jó messzire!"

De ott volt még a Vibrátor Mágus is, aki egy egész készlet szexuális segédeszközt kínált fel rögtön azután, hogy bemutatkozott.

“– Lehetne, hogy ne szexjátékokról beszéljünk? – kérdeztem suttogva.

– Jó, rendben. Semmi szexjáték – tette fel a kezét megadóan. – Hogy állsz az édes hármassal? Van egy barátnőm, aki bármikor kapható rá.”

(Drágám, inkább állnék még egyszer sorba Happy Meal menüért trottyos barátunkkal.)

Felsorolhatnám az összes hülyét, akikkel Sam összeakadt, de akkor mi maradna Nektek, leendő olvasóknak?

A 12 első randi-t két moly.hu-ra feltett idézet után rendeltem meg, mivel azonnal megfogott. Olvasás közben egyáltalán nem éreztem a férfi agyat a női karakterek mögött. Elképesztően jól szórakoztam rajta és ennek a történetnek ez is a célja. Kikapcsol, leköt, megnevettet. Nem is kell több!

Meggyőző idézetek:

"– Szeretem a cicákat – szipogtam a takaró rejtekében.

– És allergiás vagy rájuk.

– Köszi. Emlékeztess rá nyugodtan, hogy még macskáim se lesznek vénségemre."

"Cameron lett idő közben a „kötelező” meleg barátom, így hivatalosan is egy rom-kom klisé lettem."

Szerző: Miklós Nikolett

Kép forrása: https://ar.linkedin.com/company/reload-hr